Az aldunai III., IV. és V. számu rétöbölzeteket a Torontál vármegyéhez és Pancsova th. j. f. városhoz tartozó azok a területek alkotják, amelyeket nyugatról és délről a Duna folyam, keletről a Temes folyó, északról pedig a Karas nevü vizfolyás határol. E területek, amelyek 70.641 kat. hold 971 négyszögölnyi kiterjedésüek, azelőtt a XII-ik németbánáti határőrvidéki ezred, illetőleg a katonai kincstár tulajdonát képezték. Ő Császári és Apostoli Királyi Felségének 1868. évi október 13-án kelt legelső elhatározásával e területek fele a XII-ik német-bánáti ezred községeinek dijmentesen adományoztatott, másik fele pedig a tanulmányi alap kihasitásával, telepitési czélokra rendeltetett, a telepeseket terhelő azzal a kötelezettséggel, hogy e területekért egyfelől holdankint 30 frt megváltási árat fizetni, másfelől az ármentesitést végrehajtani és az ármentesitő töltéseket fenntartani tartoznak. A település és az ármentesités ily alapon meg is kezdetett azonban az 1876-iki árviz a létesitett védműveket elpusztitotta, aminek megtörténte után a telepesek el is széledtek, és a telepitési czélokra rendelt területek a m. kir. kincstár tulajdonába jutottak. Az ármentesités kérdése az erre tett ennek az első kisérletnek meghiusulása után is állandóan szőnyegen maradt; 1882. évben a pénzügyminister, akinek tárczájához tartoznak akkoron e területek, különböző terveknek kidolgoztatásával és tanulmányoztatásával tárgyalásokon inditott a kérdés megoldására. A fennforgott nehézségek között és különösen amiatt, mert a Duna folyam szabályozási munkálatai és az ezen öbölzetekkel szomszédos ármentesitő társulatok töltésépitési munkálatai még nem haladtak elő annyira, hogy az aldunai III., IV. és V. sz. öbölzetek ármentesitésének - az ezáltal előidézhető árvizszin emelkedésre való tekintettel - helyt adni lehetett volna, a legujabb időkig e téren határozó lépés nem történhetett. Amint a fentebb kiemelt akadály megszünt, hivatali elődöm eleget teendő ama folyton megujuló kéréseknek is, amelyek az érdekelt és különösen az árvizek által leginkább sujtota Borcsa és Bárányos községek részéről, az ármentesités kérdésének megoldása iránt előterjesztettek, 1908. évben intézkedett, hogy az ármentesités ügyének kellő tárgyalás alá vehetése végett a pancsovai m. kir. folyammérnöki hivatal - a törvényhozástól az 1908. és 1909. évi költségvetésekben e czélra engedélyezett hitelösszegeknek igénybevételével - az ármentesités és az azzal kapcsolatban megoldandó belvizszabályozás tervét készitse el.
A terv 1910. évben elkészült. A műszakilag felülbirált és ennek során bizonyos részleteiben módositott eme terv szerint a szóbanforgó öbölzeteknek árviz ellen való védelmére emelendő töltés kiindulna a rezsőházai (rudolfsgnadi) árm. és belvizlecsapoló társulat védtöltésének 17.5 km-nél és a Karas nevü vizfolyás áttöltésével vezetne a Duna folyam balpartján, e folyammal párhuzamosan, a Duna jobbparti magaslatoktól átlagosan 1300 méter távolságban, a Temes folyó torkolatáig, e ponttól a Temes jobb partján, Pancsova th. város belsőségének felső végéig, onnan az Almás község belsőségeinek alsó végéig terjedőleg létesiteni tervezett átvágás mentén, majd ujból a Temes folyó jobb partján a Karas vizfolyás medrének áttöltésével, a csentai magas partig. A Duna menti töltésvonal a fentebb megjelölt irányban való vezetéssel az 1875. év előtt létesült töltések nyomát követné és az ártérnek „Pacaris” nevü, a Duna folyam és egy régi Dunaágnak tartott ér által határolt oly részén haladna keresztül, amely területnek hovatartozósága - az ottani határ kérdésének még eldöntetlen volta miatt - Magyarország és Horvát-Szlavonországok között vitás.
A tervezett védtöltések által, amelyek hossza a Duna mentén 50.9, a Temes mentén pedig 37.95 km., összesen tehát 88.85 km. lenne, 62.714 1267/1600 holdnyi terület nyerne mentesitést, ide nem számitva azt a területet, amely a védtöltés és a fakadó vizek elleni védelemre emelendő szoritó töltés közé fog esni. A mentesitést nyerendő területből a kincstáré és a közalapitványé 24.922 97/1600 hold, községi vagyont képez - a vitás területen fekvő és Belegis, valamint Ó-Banovee horvát-szlavonországi községek által birt mintegy 1132 kat. hold beszámitásával - 27.121 4/1600 hold, magánosoké pedig 10.131 1166/1600 hold. A védtöltés ugy a dunai, mint a temesi szakaszon 6.0 méter koronaszélességgel és az 1895. évi legmagasabb árviz figyelembevételével számitott várható árvizszinmagasság fölé 1.0 méterre felérő koronamagassággal lenne létesitendő, a várható vizszintmagasságig felérő 4 méter széles padkával, a viz felől 1:3-hoz, a mentett oldalon a padkáig terjedő felső részén 1:2, az onnan lefelé eső részen pedig 1:3-hoz hajló rézsüvel. A védtöltésnek azok a részei, amelyek nagyobb mélységü laposokon és medreken vezetnek át, olykép nyernének kiegészitést, hogy ahhoz ugy a viz felől, mint a mentett oldalon 10-10 méter széles és a természetes terepszintig érő 1:3-hoz hajló oldalrézsüvel biró másodpadka is csatlakoznék.
A belvizek elvezetése czéljából arra való figyelemmel, hogy a Dunának vizállása az év legnagyobb részében magasabb, mint a belvizszin megengedhető legnagyobb magassága, két szivattyutelep terveztetett, melynek mindegyike külön-külön 5.5 m3-nyi másodperczenkinti vizmennyiséget átlagosan 5.6 méter maximális magasságra képes kiemelni. Mindegyik szivattyutelephez egy-egy főcsatorna és azokba torkoló mellékcsatornák vezetnék a belvizet. A két szivattyutelep egy csatornavonallal nyerne egymással összeköttetést. A tervezett csatornák összes hossza 198.5 km. A csatornák fenékszélesség 1.0-4.0 méter között váltakozik. Az oldalrézsük a két csatornánál 1:2-höz, a mellékcsatornáknál 1:1-hez és 1:1.5-hez hajló oldalrézsükkel birnának. Az ármentesités költségszükséglete 13,035.412 K-val, a belvizrendezésé pedig 2,338.057 K-val, vagyis a kettő együttvéve 15,373.469 K-val nyert előirányzást.
Az eképen kidolgozott tervezetet annak figyelemben tartásával, hogy a szóbanforgó öbölzetekben a kincstár a legnagyobb érdekelt és hogy már ennélfogva is az ármentesitő társulat megalakitása iránt a kezdeményező lépéseknek az érdekeltek körében való megtételére elsősorban a kincstár képviselete hivatott: még 1910. évi junius havában leküldtem volt az aradi jószágigazgatóságnak a társulattá alakulás iránti tárgyalások meginditása végett. Az ármentesitő társulat megalakulása elé azonban nehézséget görditett az, hogy a tervkészités folyamata alatt az érdekeltség körében mesterségesen támasztott hangulat hatása alatt előbb Borcsa és Bárányos, utóbb más ártéri községek is abból a hamis alapból kiindulva, hogy a volt XII-ik német bánáti ezred területén levő kincstári földek felének a községek részére történt adományozásával oly jogviszony állt elő, amelyből folyólag most már a kincstár tartozik az öbölzetek ármentesitéséről gondoskodni, pert inditottak az államkincstár ellen az iránt, hogy az ármentesitést saját költségén eszközölje. A m. kir. Curia itéletével befejezett e perben a községek keresetükkel egészen elutasittattak.
Még mielőtt e per, amelynek kimenetele nem lehetett kétséges, eldőlt volna, módot kerestem arra, hogy az ármentesités lehető gyors megoldását, - a nagy közgazdasági érdekekre való tekintettel, amely a 62.000 kat. holdat meghaladó területnek mielőbbi intenziv gazdasági művelés alá vételéhez fűződik, - a perek folyamatban léte daczára és még a kincstár részéről hozandó külön áldozatok árán is biztositsam. Az ebben az irányban az érdekeltekkel, Torontál vármegye alispánjának közvetitésével, folytatott tárgyalások eredményeként és miután erre az 1911. évi augusztus 3-án tartott ministertanácstól felhatalmazást nyertem, azt a kijelentést tettem, hogy ha az érdekeltek az ármentesitésre és belvizrendezésre a társulatot megalakitják és a munkálatok gyors és megbizható végrehajtására már az alakuló közgyülésből miniszteri biztos kiküldését kérik: ez esetben attól az időponttól kezdve, amikor a felveendő kölcsönnek az ármentesités befejezéséig szintén kölcsönalapból fedezendő annuitásai az érdekeltekre már kivetendők lesznek, 10 éven át évi 250.000 K segélyt fogok az „Állami jószágok és telepitési szolgálat” czimü költségvetési hitelből nyujtani, azzal a rendeltetéssel, hogy az az ártéri községekre, mint jogi személyekre, továbbá Borcsa és Bárányos községek magánbirtokosaira kivetendő társulati költségjárulékok apasztására fordittassék.
A segélynyujtás e módját azért választottam, mert méltánylandónak találtam az ártéri községeknek azt az aggodalmát, hogy az ármentesités következtében ingatlanaikra eső terheket legalább is az ármentesitést követő első évtizedben, - amig a különben őserővel rendelkező talaj a községi kezelésen nehezebben meghonositható belterjesebb gazdálkodás utján, megfelelő időn át való műveléssel, a kellő kulturállapotba nem kerül, - segitség nélkül nem lesznek képesek viselni. A segélynyujtást Borcsa és Bárányos községek magánbirtokosaira pedig azért találtam kiterjesztendőnek, mert e községek összes ingatlanai ártérben feküsznek. A segélyezést azonban attól kellett függővé tennem, hogy a társulat e részben kifejezett kérelmével módot nyujtson arra, hogy megalakulása után azonnal miniszteri biztos vezetése alá kerüljön. Kivánnom kellett ezt, az államkincstárnak nagymérvü érdekeltségétől el is tekintve, az ott fennálló különleges viszonyok számbavételével, amelyek semmikép sem biztatók a tekintetben, hogy egy oly nehéz feladatot, mint aminő a czélba vett ármentesitésnek helyes keresztülvitele, az ottani érdekeltség autonom működésben a kivánalmakat kielégitően megoldhassa.
Az öbölzetek érdekeltsége 1911. évi szeptember 21-én és folytatólag 22-én Pancsován megtartván alakuló közgyülését, amelyen a segélyezés iránti készségemet és az ahhoz kötött feltételt közvetlenül is tudomására adattam, kimondotta ugyan vizrendezendő társulattá való alakulását, egyuttal azonban azt is, hogy működésbe csak akkor lép, illetőleg a társulattá való alakulásából reá háramló kötelezettségek csak akkor nyilnak meg, ha biztositható lesz, hogy: 1. az ármentesités finanszirozása akként történjék, hogy a járulékok fizetése az ármentesités befejezése után egy évvel kezdődjék és a fizetés az öbölzeti ártérnek árviz, illetőleg töltésszakadás következtében való elárasztása esetén szüneteljen; 2. az ármentesitésre készitett költségvetés a Temes hidak és az ártéren szükséges közlekedés és révek biztositására megkivántató költséggel is kiegészittessék; 3. a tervezett munkálatok végrehajtása ugy a költségek, mint a határidők tekintetében a tervezet keretén belül nyilvános árlejtés utján biztositandó lesz; 4. a községek megterhelése holdankint és évenkint, a fentartási költségeket nem számitva, a 10 K-t lehetőleg meg ne haladja. Ami a kilátásba helyezett segélyt illeti, az azt érdekeltség tudomásul vette, de miniszteri biztos küldésének kérelmezése elől kitért.
Az érdekeltség e határozatai miatt, amely határozatok a m. kir. kincstár képviselete, Pancsova t. h. j. f. város és több magán érdekelt részéről felebbezéssel támadtattak meg és amely határozatok által az érdekeltség kifejezetten ugyan csak működésbe lépését, tényleg azonban megalakulását is feltételekhez kötötte: ettől az alakulástól a jóváhagyást az 1912. évi február 1-én 234.024 sz. alatt kelt rendeletemmel meg kellett tagadnom, mert feltételes alapra helyezett megalakulásnak általában sem lehet helyt engedni, még kevésbé az oly feltételekhez kötöttnek, amelyek kielégitése előreláthatólag nem biztositható. Nem biztositható ugyanis, hogy a községek megterhelése évenkint és holdankint, a fenntartási költségeket nem számitva, 10 K-nál ne legyen több, amikor az előirányzat szerint az évi megterhelés - a kölcsön annuitás és igazgatási költségek kivetésének a munkálatok befejezése idejéig a kölcsönalapból való fedezése esetén - mintegy 21 koronát tenne ki és amikor az érdekeltség nem teljesitvén a feltételt, amelyhez a segélynyujtást kötöttem, elesett annak a lehetősége, hogy a községek évi terhe legalább is az ármentesités befejezés után lefolyó 10 év alatt a segély összegével apadjon. Éppen igy nem biztositható az sem, hogy az árterület árviz alá kerülése esetén a járulék fizetése szüneteljen, mert honnan venné a társulat egybenünnen, ha nem nyerhetné a tagjaira kivetett járulékokból, az évi szükségletek és ezek sorából a kölcsön annuitásának fedezésére szükséges összegeket.
A megfelelő módon való társulattá alakulásnak ekképen történt meghiusulása után számot vetettem azzal, hogy mi most már a teendő annak eléréséhez, hogy a 60.000 kat. holdat meghaladó és elsőrendü gazdasági kulturára alkalmas területek ármentesitése mielőbb megtörténjék. Ennek biztositására kiváló sulyt kell helyeznem, mert kétségtelen, hogy a szóbanforgó öbölzetek ármentesitése kiemelkedik a magánérdekü műveletek körzetéből és közérdekü feladatként való minősitésre méltán tarthat számot. Figyelemben tartandó itt első sorban az, hogy nemcsak majdnem 25.000 kat. holdnyi kincstári és közalapitványi, tehát közczélokra rendelt birtok vár csakis ármentesités utján biztositható kellő kihasználásra, hanem a vitás területekre csőkön kivül közel 26.000 kat. holdnyi községi vagyon is. De még jobban kidomborodik a közérdeküség szempontja, ha latba kerül, hogy az országnak eme nemzetiségileg exponált és most gyéren lakott vidéket az ármentesités után megfelelő módon lehetne benépesiteni. Nem maradhat továbbá tekinteten kivül, hogy a tervezett védtöltések jelentékeny mértékben birandnak mederképző hatással és mint ilyenek a szabályozás érdekeit is szolgálni fogják. Ezeknek a körülményeknek mérlegelése és annak szemmel tartása, hogy az előbb már vázolt sajátlagos viszonyok között ármentesitése munkálatoknak államilag való végrehajtására feltétlenül szükség van, inditott arra, hogy az aldunai III., IV. és V. számu rétöbölzetek ármentesitése kérdésének kellő módon való megoldására törvényhozási intézkedést kérjek.
Az előadottak után a benyujtott törvényjavaslat egyes szakaszaihoz csak annyiban szükséges bővebb megokolást füznöm, amennyiben azt egyes részletek kellő megvilágitása megkivánja.
Arra a helyzetre való tekintettel, hogy az ármentesités oly területekre is kiterjedne, amelyek hovatartozósága Magyarország és Horvát-Szlavonországok között vitás, - szükséges a következőket megemlitenem. E vita a határkérdésnek a folyamatban levő, de előreláthatólag még hosszabb időt igénylő tárgyalások utján leendő rendezésével fog eldöntést nyerni. Miután azonban a vitás területek a tényleges állapot szerint Horvát-Szlavonországok igazgatása alatt állanak, e helyzetben nem áll fenn annak a lehetősége, hogy az ezen törvényjavaslat értelmében alakitandó társulatba a vitás területek is bevonassanak. Miután viszont az ármentesités csakis a vitás területeket is befogó töltésvonal létesitésével nyerhet helyes megoldást és ily, az együttes védelemre alkalmas töltésvonal épitését a vitás területeken birtokos horvát-szlavonországi községek és élénken kivánják: ennek keresztülvitelére nézve Horvát-Szlavon és Dalmátországok országos kormányával a következőkben állapodtam meg:
A III., IV. és V. számú aldunai rétöbölzetek ármentesitésére a társulatot - ezen javaslatomnak törvényerőre emelkedése esetén - kizárólag az öbölzeteknek a vitás területeken kivül eső érdekeltségéből alakitanám meg és a megalakitás alkalmával kimondanám, hogy a társulat által létesitendő azoknak a viziműveknek engedélyezése iránt, amelyek a vitás területekre esnek, Horvát-Szlavon és Dalmátországok illetékes vizügyi hatóságához kell fordulni, továbbá, hogy a társulatnak a vitás területek érdekeltjeivel - akik, hacsak a határkérdés annak idején való megoldásával a területek nem fognak Magyarországhoz csatoltatni, a társulat tagjai a jövőben sem lesznek - Horvát-Szlavon és Dalmátországok bánjával egyetértő jóváhagyásom alá eső egyezségben kell rendeznie azt, hogy ez a külön érdekeltség a társulati munkálatok és azok fenntartása, valamint a kezelés és árvédelem költségeinek viselésébe mily arányban és miként fog résztvenni; ebben az egyezségben egyszersmind az is megállapitandó lesz, hogy az abból folyólag a társulat és az érdekeltség között felmerülő bármely vitás kérdés eldöntése a bán urral való egyetértő elhatározásomnak tartatik fenn. Hasonló megállapodások létesültek egy korában felmerült esetben, amidőn a Dráva mentén Horvát-Szlavonországok területén alakuló társulat által létesiteni czélba vett oly töltésvonal emelésének lehetőségét kellett biztositani, amely részben Magyarország területén is át fog haladni és amelylyel Magyarország területéhez tartozó területek is ármentesitést fognak nyerni. Természetes, hogy a III., IV. és V. számu aldunai rétöbölzetek ármentesitésénél fennforgó esetre nézve létrejött megállapodás a határkérdés miként leendő megoldásának miben sem praejudikál, továbbá, hogy - ha a vitás határkérdés Magyarország javára dőlne el - a ma még vitás területek érdekeltsége a társulat kötelékébe utólag lesz bevonandó.
A 6. §-ban foglalt rendelkezés arra való tekintettel szükséges, mert megeshetik, hogy az árvédelmi munkálatok befejezéséig, amikor már kivetések lesznek eszközlendők, a vizjogi törvényben előirt eljárás során az osztályozás és kivetési kulcs megállapitása még nem nyer teljes befejezést.
Itt csak azt jegyzem meg, hogy e segélyben a vitás területen birtokos községeket is részesiteni szándékozom.
Az 1885:XXIII. tc. 115. §-a, amely első bekezdésében a közérdekü társulatok által viselhető maximális megterheltetést általában a kataszteri tiszta jövedelem huszszorosának 60%-ában, illetőleg az u. n. fensiki ártelepekre nézve 20%-ban állapitja meg, második bekezdésében akképen rendelkezik, hogy azoknál a társulatoknál, amelyek árterei az uj földadókataszterben még a mentesités előtti állapot szerint vannak felvéve, az általuk viselhető teher nem a fentebbi mód szerint, hanem - alakultak legyen azok önkényt vagy alakitattak legyen az 1885:XXIII. tc. 82. §-a értelmében - a szabályozás által elért értékemelkedéshez képest külön eljárás szerint állapitandó meg. Ennek a külön eljárásnak szabályozása iránt a pénzügyminiszter ur - hivatali elődömmel egyetértőleg - 1896. évi deczember 7-én 81.989. sz. a. rendeletet adott ki. E rendelet értelmében ily, az adóalapul szolgáló kataszteri munkálatokba még az ármentesités előtti állapot szerint felvett árterekkel biró társulatok által viselhető maximális teher szintén az ármentesités folytán beállott javulás figyelembevételével, e czélra külön megállapitandó uj kataszteri tiszta jövedelem alapján számitandó ki. Az adott esetben azonban az ármentesités által elért értékemelkedésnek az ármentesités véghezvitele után megállapitandó uj kataszteri tiszta jövedelem alapján való meghatározása semmiképen se lenne megfelelő, mert a várható uj kataszteri tiszta jövedelem huszszorosának 60%-a távolról sem közelitheti meg azt az összeget, amely az ármentesités folytán értékemelkedésként tényleg elő fog állami s igy - ha e részben a viszonyoknak megfelelő külön intézkedés nem történnék - az államkincstárra egészen indokolatlanul és méltánytalanul is hárulhatnának jelentékeny terhek.
Ezt megelőzendő, s specziális törvényben kell a társulat által viselhető legnagyobb terhet, az eset körülményei szerint megállapitani. Figyelemmel azokra az eredményekre, amelyek a III., IV. és V. öbölzetekkel szomszédos öbölzetekben az ármentesités és belvizszabályozás folytán elérettek, az értékemelkedés holdankint átlagban 400-500 K-t mindenesetre el fog érni. Minden érdek kiegyenlitése végett azonban az e társulat által viselhető legnagyobb teher csak holdankint 300 K-val lenne megállapitandó. Természetes, hogy a társulati védművekbe beépitett alaptőkének az 1881:XLII. tc. rendelkezései szerint kiszámitandó összegéből levonandó lesz az a rész, amelyet a védművek létesitési költségei fejében a vitás területek érdekeltsége fog viselni.
