1. § A gyakorlati bírói vizsgálat és az ügyvédi vizsga helyébe a jelen törvényben szabályozott egységes bírói és ügyvédi vizsga lép.
2. § A vizsga tárgyai: a magánjog és a büntetőjog anyagi és alaki részének összes ágai, nevezetesen az általános polgári, az úrbéri és a telekkönyvi jog, a kereskedelmi-, a váltó-, a csőd- és a bányajog, a polgári peres és nem peres eljárás, a büntetőjog és a bűnvádi eljárás; úgyszintén a magyar közjog, valamint a közigazgatási és a pénzügyi jognak azok a szabályai, amelyeknek ismerete a bírói és az ügyvédi hivatalhoz szükséges.
A vizsga irásbeli és szóbeli. A szóbeli vizsga nyilvános.
A vizsga nyelve a magyar. Fiume városára és kerületére nézve a fennálló gyakorlat érintetlenül marad.
3. § Vizsgára csak azt lehet bocsátani, aki:
1. a jogi és államtudományi tanulmányok szabályszerű befejeztével belföldi tudományegyetemen a jogtudori oklevelet megszerezte és ez után
2. legalább három éven át joggyakorlaton volt.
Aki a jog- és államtudományi szakban mint egyetemi vagy jogakadémiai nyilvános rendes vagy rendkivüli tanár belföldön három éven át működött és az 1. pontban megkivánt kelléknek megfelel, azt vizsgára kell bocsátani akkor is, ha nem volt joggyakorlaton.
E kellékek alól felmentésnek helye nincs.
A joggyakorlat idejét a fegyelmi bíróság meghosszabbíthatja (16. §).
4. § A három évi joggyakorlatból legalább egy évet kir. bíróságnál, és legalább egy évet ügyvédnél vagy a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál kell eltölteni. A többi időt kir. bíróságnál, kir. ügyészségnél, ügyvédnél, a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál, kir. közjegyzőnél vagy az igazságügyminisztérium fogalmazó szakában lehet tölteni.
Aki a jogtudori oklevél megszerzése után valamely külön bíróságnál, m. kir. közigazgatási bíróságnál, pénzügyi vagy más közigazgatási hatóságnál fogalmazó szakban szolgált, vagy olyan nagyobb gyári vagy közlekedési vállalatnál vagy pénzintézetnél volt alkalmazva, ahol a joggyakorlat szempontjából értékes ismereteket szerezhetett, annak joggyakorlati idejébe összesen hat hónap tartamáig e szolgálatának vagy alkalmazásának idejét is be kell számítani. Ha a bírósági joggyakornok a kir. ítélőtábla elnökének engedelmével tölti joggyakorlati idejét valamely gyári vagy közlekedési vállalatnál vagy pénzintézetnél, vagy ha az, aki joggyakorlati idejének egy részét ily vállalatnál vagy pénzintézetnél kivánja eltölteni, itt nyert alkalmazását az ennek helye szerint illetékes ügyvédi kamarának előzetes hozzájárulásával foglalja el, az ily alkalmazásban töltött időt az előbbi mondatban említett hat hónap tartamáig mindenesetben be kell számitani. Ezek a rendelkezések az első bekezdés első mondatát nem érintik.
5. § A joggyakorlat idejébe csak azt az időt lehet beszámítani, amelyet a vizsgára jelentkező tényleg és kizárólag joggyakorlaton töltött. A szabadság, katonai szolgálat vagy betegség idejét azonban évenként együttvéve legfeljebb két hónap tartamáig a joggyakorlat idejébe be kell számítani.
6. § A kir. bíróságnál az egyévi kötelező joggyakorlatra csak azt lehet bocsátani, aki a köztisztviselőkre nézve megszabott általános kellékeknek megfelel és a 3. § 1. pontja értelmében a jogtudori oklevelet megszerezte.
A joggyakorlatra bocsátás felől a kir. ítélőtábla elnöke határoz.
A kir. ítélőtábla elnökének a joggyakorlatra bocsátást megtagadó határozata ellen közlésétől tizenöt nap alatt folyamodásnak van helye az igazságügyminiszterhez.
7. § Az egy évi kötelező bírósági joggyakorlatot részint kir. törvényszéknél, részint kir. járásbíróságnál kell eltölteni akként, hogy a joggyakorlat mind a kir. törvényszéknél, mind a kir. járásbíróságnál legalább négy hónapig tartson.
Az egy évi joggyakorlat ideje alatt a joggyakorlaton levőt mind a polgári, mind a büntető szakban kell foglalkoztatni, úgy azonban, hogy kizárólag büntető vagy kizárólag telekkönyvi szakban három-három hónapnál hosszabb időt ne töltsön.
Az egy évi kötelező bírósági joggyakorlatot másnemű joggyakorlattal nem lehet megszakítani.
8. § A kir. törvényszéket és a kir. járásbíróságot, amelynél az egy évi kötelező bírósági joggyakorlatot tölteni kell, a kir. ítélőtábla elnöke jelöli ki.
A hely kijelölésénél, valamint a joggyakorlati idő beosztásánál a jelentkezőnek viszonyaira és kivánságaira a lehetőség szerint tekintettel kell lenni. Kivételnek csak a közszolgálat érdekéből van helye.
9. § A jelentkező a bírósági joggyakorlat megkezdésekor a bíróság vezetője előtt hivatali esküt tesz.
Az eskü szövegét az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
10. § Azok, akik az egy évi kötelező bírósági joggyakorlatot eltöltötték, nem tarthatnak igényt arra, hogy a joggyakorlatot a kir. bíróságnál továbbra is folytathassák. A kir. ítélőtábla elnöke, azonban a joggyakorlatnak az általa kijelölendő bíróságnál folytatását kérelmükre megengedheti, ha egy évi joggyakorlatuk ideje alatt megfelelő képzettséget, fáradhatatlan szorgalmat és kifogástalan magaviseletet tanusítottak és további alkalmazásukat a közszolgálat érdeke megengedi. Az engedelmet a kir. ítélőtábla elnöke bármikor visszavonhatja.
A kötelező bírósági joggyakorlat eltöltése után a joggyakorlat a kir. ügyészségnél is lehet folytatni. E tárgyban a kir. ítélőtábla elnöke a kir. főügyésszel egyetértve intézkedik.
11. § Aki a kir. bíróságnál folytatott joggyakorlatát abbanhagyni akarja, annak a kir. ítélőtábla elnökétől felmentését kell kérnie. A felmentést legkésőbb tizenöt nap alatt meg kell adni. A felmentésig vagy a felmentésre szabott tizenöt nap elteltéig a kérelmező a reá bizott ügyeket ellátni köteles.
12. § A kir. bírósághoz előkészítő szolgálatra kinevezett joggyakornokokat az egész joggyakorlati idő alatt akként kell foglalkoztatni, hogy lehetőség szerint az igazságszolgáltatás minden ágában kellő jártasságot szerezzenek.
Ha a kinevezett bírósági joggyakornok egy évet még nem töltött ügyvédi joggyakorlaton, a kir. ítélőtábla elnöke a kötelező ügyvédi joggyakorlat megszerzésére szabadságidőt enged neki, amelyet köteles egyfolytában ügyvédnél vagy a kir. kincstár vagy a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál joggyakorlaton eltölteni.
A kinevezett bírósági joggyakornok azt az ügyvédet, akinél a kötelező ügyvédi joggyakorlatot tölteni kivánja, szabadon választhatja meg. Szükség esetében a kir. ítélőtábla elnöke a kerületében lévő valamelyik ügyvédi kamarának elnökét keresi meg a bírósági joggyakornoknak az erre vállalkozó vagy a kamara választmányától kijelölt ügyvédhez való beosztása végett. A kijelölt ügyvéd a joggyakornok befogadását vagy a joggyakornok a belépést csak alapos okból tagadhatja meg, ami felől első fokon az ügyvédi kamara elnöke, másodfokon és végérvényesen a kamara választmánya határoz. Ha a befogadást a kijelölt ügyvéd, vagy a belépést a joggyakornok alapos okból tagadta meg, a kamara elnöke más ügyvédet jelöl ki.
13. § Az ügyvédjelöltek lajstromába csak azt lehet felvenni, aki az ügyvédjelöltekre nézve megszabott általános kellékeknek megfelel, a 3. § 1. pontja értelmében a jogtudori oklevelet megszerezte és kimutatja, hogy az ügyvédi kamara kerületében ügyvédnél vagy a kir. kincstár vagy a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál joggyakorlatra lépett.
A felvétel felől az ügyvédi kamara választmánya határoz.
A felvételt megtagadó határozat ellen, közlésétől tizenöt nap alatt, az ügyvédi rendtartás szabályai szerint fellebbvitelnek van helye a kir. Kúria ügyvédi tanácsához.
A jelentkezőnek a lajstromba felvétele esetében a joggyakorlatot a kérvény benyujtásának napjától kell számítani.
14. § Mind a kir. törvényszéknél, mind az ügyvédi kamaráknál rendszeres összejöveteleket kell tartani, amelyeken a joggyakorlaton levők elméleti és gyakorlati kiképzését a jogfejlődés újabb eredményeinek, vitás kérdéseknek és jogeseteknek megbeszélése útján és más alkalmas módon kell előmozdítani.
15. § A közvetlen felügyeletet azok felett, akik közhivatalnál vannak joggyakorlaton, a közhivatal főnöke, azok felett pedig, akik ügyvédnél vagy kir. közjegyzőnél vannak joggyakorlaton, az illető ügyvéd vagy kir. közjegyző gyakorolja.
16. § Súlyosabb fegyelmi vétség esetében a fegyelmi bíróság a joggyakorlat idejét hat hónaptól két évig terjedhető idővel meghosszabbíthatja, vagy a vizsgára bocsátását ugyanannyi időre kizárhatja, egyszersmind az elitéltet a fegyelmi bíróság hatósága alá eső joggyakorlat folytatásától határozott időre vagy véglegesen, az ország egész területére vagy egy vagy több bírósági kerületre kiterjedően el is tilthatja.
A fegyelmi bíráskodást ebből a szempontból azok felett, akik kir. bíróságnál, kir. ügyészségnél vagy az igazságügyminisztériumban vannak joggyakorlaton, a kir. bíróságok és a kir. ügyészségek segédszemélyzetének fegyelmi bírósága, azok felett, akik ügyvédnél, a kir. kincstár vagy a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál vannak joggyakorlaton, az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága, végül azok felett, akik kir. közjegyzőnél vannak joggyakorlaton, a kir. közjegyzők fegyelmi bírósága gyakorolja.
A fegyelmi bíróságnak e tárgyban hozott határozata ellen az illető fegyelmi bíróságra vonatkozó eljárási szabályok szerint egyfokú fellebvitelnek van helye a felsőbb fegyelmi bírósághoz.
17. § A kir. járásbíróságnál és a kir. törvényszéknél töltött joggyakorlatról a kir. törvényszék elnöke, a felső bíróságnál töltött joggyakorlatról a felsőbíróság elnöke, a kir. ügyészségnél töltött joggyakorlatról a kir. ügyészség vezetője, az igazságügyminisztériumban töltött joggyakorlatról az igazságügyminiszter, az ügyvédnél, valamint a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál töltött joggyakorlatról az ügyvédi kamara, a kir. közjegyzőnél töltött joggyakorlatról pedig a kir. közjegyzői kamara állít ki tanusítványt.
18. § Az 1912:LXV. tc. szerint járó ellátások szempontjából az ügyvédnél töltött időből egy évet beszámítható szolgálati időnek kell tekinteni, feltéve, hogy az ügyvédnél töltött joggyakorlat megszakítás nélkül vagy harmincz napot meg nem haladó megszakítással csatlakozott ahhoz az alkalmazáshoz, amelynek idejét az idézett törvénycikk szerint be lehet számitani.
19. § Az egységes bírói és ügyvédi vizsga czéljára Budapesten és Marosvásárhelyen vizsgálóbizottságot kell alakítani.
A bizottság tagjainak felét az igazságügyminiszter nevezi ki, az igazságügyminisztérium, a felsőbíróságok, a koronaügyészség és a kir. főügyészségek tagjai, a kir, közjegyzők és más szakférfiak sorából. A tagok másik felét a budapesti, Marosvásárhelyen az ottani ügyvédi kamarának választmámya választja a kamarának olyan tagjai sorából, akik legalább tiz év óta folytatják az ügyvédséget.
A bizottság elnökét és ennek helyetteseit az igazságügyminiszter nevezi ki. Az elnökhelyetteseket felerészben az ügyvédek és felerészben más szakférfiak közül kell kinevezni. Elnökké és elnökhelyettessé oly ügyvédet is ki lehet nevezni, akit az ügyvédi kamara választmánya a bizottság tagjává meg nem választott.
A bizottság megbizatása három évre szól. A tagok és az elnökhelyettesek számát az igazságügyminiszter határozza meg.
20. § A bizottság a vizsgárabocsátás kérdésben első fokon öt tagú, második fokon hét tagú tanácsban határoz.
A szóbeli vizsga czéljára alakítandó egyes vizsgálóbizottságok öt tagból állanak.
Mind a tanácsokat, mind pedig a szóbeli vizsga czéljára alakitandó egyes vizsgálóbizottságokat, az elnököt nem számítva, felében ügyvédtagokból, felében a bizottság többi tagjaiból kell összeállítani.
21. § Ha a jelölt a vizsgán megfelelő elméleti és gyakorlati készültséget tanusított, a vizsgálóbizottság oklevelet állít ki részére.
Ha a jelölt a vizsgán nem tanusított megfelelő elméleti és gyakorlati készültséget, a vizsgálóbizottság az eredményhez képest a jelölt vizsgáját a vizsga összes tárgyaiból vagy a vizsgatárgyaknak egy vagy két szakcsoportjából visszautasítja.
Az egész vizsga ismétlésére a jelöltet csak további egy évi joggyakorlat után lehet bocsátani, amelyet a 4. § első bekezdésének második mondata szerint kell eltölteni. E joggyakorlat idejét a vizsgálóbizottság ismételt visszautasítás esetében két évnél nem hosszabb időre felemelheti.
Ha a vizsgálóbizottság a jelöltet csupán a vizsgatárgyaknak egy vagy két szakcsoportjából utasitotta vissza, a jelölt hat havi joggyakorlat után pótvizsgát tehet és azt nem sikerülte esetében azokból a tárgyakból, amelyekből a pótvizsgán visszautasitották, három hó multán egyszer megismételheti. Ha a jelölt a pótvizsgára a visszautasítástól számított egy év alatt, a pótvizsga nem sikerülte esetében pedig hat hó alatt nem jelentkezett, vagy az ismételt pótvizsgán is visszautasittatott, csak az egész vizsga ismétlését lehet neki megengedni.
22. § Az ügyvédség gyakorlásához az ügyvédi rendtartásban megkivánt ügyvédi esküt az ügyvédek lajstromába történő első felvétel alkalmával az ügyvédi kamara választmánya előtt kell letenni.
A kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalok fogalmazó szakmában alkalmazottak az ügyvédi esküt az ügyvédi kamara választmánya előtt az ügyvédek lajstromába való felvétel nélkül is letehetik, feltéve, hogy a felvétel törvényes előfeltételeinek egyébként megfelelnek.
Az eskü letételét igazoló tanusítványt a bírói és ügyvédi vizsgáról kiállított oklevélre rá kell vezetni.
Az ügyvédet az ügyvédek lajstromába csak az eskü letétele után szabad bejegyezni.
23. § Akik a jelen törvény életbelépése idejében a joggyakorlatot már megkezdették, a joggyakorlatot az eddigi szabályoknak megfelelően fejezhetik be, és ha ezek szerint az ügyvédi vizsgához megkivánt feltételeknek megfelelnek, az eddigi szabályok szerint bocsátandók a jelen törvényben szabályozott vizsgára; ha pedig az eddigi szabályok szerint csupán a gyakorlati bírói vizsgálathoz megkivánt feltételeknek felelnek meg és a jelent törvény életbelépésétől számított öt éven belül vizsgára jelentkeznek, a gyakorlati bírói vizsgálatot a jelen törvény alapján szervezett bizottságból alakítandó vizsgálóbizottság előtt az eddigi szabályok szerint tehetik le.
24. § Aki három éven át a kir. bíróságnál mint ítélőbíró, vagy kir. ügyészségnél mint ügyész működött és a 3. § 1. pontjában meghatározott kelléknek megfelel, azt vizsgára kell bocsátani az idézett § 2. pontjában megkivánt joggyakorlat kimutatása nélkül is.
25. § A törvényeknek, rendeleteknek és szabályoknak a jelen törvénnyel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.
Különösen hatályukat vesztik az 1874:XXIV. törvénycikknek még hatályban levő szakaszai; az 1874:XXXIV. tc. 4-6. §-ai az ügyvédi eskü szövegére vonatkozó rendelkezés kivételével, 11. §-ának a) és b) pontja, továbbá 12-13. §-a, amennyiben a kir. bíróságnál, a kir. ügyészségnél és a kir. közjegyzőnél joggyakorlatot folytatókra vonatkozik, 14. §-a és 108. §-a, amennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel ellenkezik, az 1911:XVII. tc. 17-21. §-ai; az 1907:XXIV. tc. 1. §-a és az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló 1912:VII. tc. 1. §-ának első, és 2. §-ának első bekezdése.
Ahol korábbi jogszabály gyakorlati bírói vizsgálatot vagy ügyvédi vizsgát említ, helyettük ezentul a jelen törvénynyel szabályozott bírói és ügyvédi vizsgát kell érteni.
26. § Az eddigi jogszabályoknak megfelelően letett gyakorlati bírói vizsgálatnak és ügyvédi vizsgának eddigi hatálya érintetlenül marad.
27. § Az 1912:VII. tc. 1. és 2. §-ának második bekezdése annyiban módosul, hogy az annak értelmében eltöltendő két évi joggyakorlat idejébe összesen egy év tartamáig be kell számítani a jelen törvény 4. §-ának második bekezdésében említett szolgálat és alkalmazás idejét is az ott meghatározott feltételek alatt.
28. § E törvény életbelépésének idejét, a joggyakorlat és a vizsga részletes szabályait, a vizsgadíj mennyiségét, az oklevél kellékeit, és amennyiben a jelen törvény nem rendelkezik, az átmeneti szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapitja meg. Az igazságügyminiszter szabályozza a Horvát-Szlavonországokban töltött joggyakorlat beszámítását is.
Ezt a törvényt az igazságügyminiszter hajtja végre.
