1. § A jegyzők (nagyközségi jegyző, nagyközségi főjegyző, körjegyző) alapilletménye - a község (községek) által természetben adott lakáson, esetleg lakáspénzen felül - évi 2000 koronánál, a segédjegyzők (jegyzősegéd aljegyző alapilletménye pedig évi 1400 koronánál kevesebb nem lehet.
2. § Az e törvény életbeléptéig rendszeresített jegyzői és segédjegyzői állások alapilletménye ott, ahol a jegyzői alapilletmény az évi 2000, a segédjegyzői alapilletmény pedig az évi 1400 koronát el nem éri, ezen összeg erejéig kiegészíttetik.
Új jegyzői állást csak évi 2000, új segédjegyzői állást pedig csak évi 1400 korona fizetéssel lehet rendszeresiteni.
3. § E törvény szempontjából segédjegyzőknek a rendszeresített állásra élethossziglan megválasztott azokat a segédjegyzőket (jegyzősegédeket, aljegyzőket) kell érteni, akik az 1900:XX. tc. 3. §-ában megszabott jegyzői minősítéssel birnak, vagy ha ilyennel nem is birnak, de az 1904:XI. tc. értelmében segédjegyzői fizetéskiegészítésben részesültek, vagy ebben csak azért nem részesültek, mert illetményük az évi 1000 koronát elérte.
4. § A jegyző és a segédjegyző alapilletményét a 2. §-ban említett összeg erejéig rendszerint az állam egészíti ki.
Ott, ahol a község minden tagját egyenlően érdeklő rendes közigazgatási költségek fedezése czéljából kivetett községi pótadó utolsó három évi (1911-1913.) átlaga 20%-on alul marad, a kiegészítést addig a határig, ameddig az a pótadónak 20%-on felül való emelése nélkül lehetséges, a község (községek) köteles foganatosítani. Ily helyeken az állami kiegészítés csak ennek az összegnek évi 2000, illetőleg 1400 koronáig való felemelésére szorítkozik.
A pótadó-átlag kiszámításánál a hasznothajtó befektetésekre (ingatlanvétel, üzemek létesítése stb.) tett kiadásokat le kell vonni.
A községi kiegészítés kérdésében a törvényhatóság belügyminiszteri jóváhagyás mellett határoz.
A pótadóban később beálló változás sem az állami, sem a községi kiegészítés mértékére nincs befolyással.
5. § A jelenlegi alapilletmények összegének a fizetéskiegészítés szempontjából való megállapításánál számításba kell venni:
a) a község (községek) által adott készpénzfizetést, személyi pótlékot és az 1914. évi január hó 1-én túl terjedő hatálylyal adott drágasági pótlékot;
b) az állam által az 1914:XI. tc. alapján adott fizetéskiegészítést és korpótlékot;
c) az 1904:XI. tc. 6. §-a alapján járó személyi pótlékot;
d) a jegyzői és a segédjegyzői javadalmazás esetleges kiegészitő részét alkotó községi ingatlanok haszonélvezetének s az ezen ingatlanok megművelése körül esetleg teljesített szolgálmányoknak pénzbeli egyenértékét;
e) a község (községek) által adott terményjárandóságok pénzbeli egyenértékét.
A község által adott vagy az 1904:XI. tc. 6. §-a alapján járó személyi pótlékot akkor is számításba kell venni, ha az a nyugdíjba nem volt beszámítható.
Az alapilletmények összegének megállapításánál a természetben adott lakáson felül a házi kert haszonélvezetének pénzbeli egyenértéke is számításon kívül marad.
6. § A jegyzői és a segédjegyzői javadalmazás esetleges kiegészítő részét alkotó községi ingatlanok haszonélvezetének, úgyszintén a jegyző és segédjegyző részére a községtől járó terményjárandóságoknak (életneműek, fa, jószágtartás stb.) pénzbeli egyenértékét községenkint meg kell állapítani mindazokon a helyeken, ahol a jegyzőnek a községtől (községektől) kapott javadalmazása az évi 2000, a segédjegyzőnek ugyancsak a községtől (községektől) kapott javadalmazása pedig az évi 1000 koronát eléri vagy meghaladja.
A becslést a főszolgabíró elnöklete alatt négy tagból álló bizottság foganatosítja, amelybe két tagot a törvényhatóság választ, két tagot pedig a főispán nevez ki, lehetőleg annak a járásnak területéről, amelyben az ingatlan fekszik.
A becslés alapja az ugyanazon községben hasonló minőségü ingatlan után elérhető haszonbér, levonva abból az összes adókat, s hozzáadva a községi lakosok által az ingatlan megművelése körül esetleg teljesített szolgálmányoknak pénzbeli egyenértékét. A terményjárandóságokra nézve a becslés alapjául az utolsó három év (1911-1913) átlagárai szolgálnak.
Az egyenértéket a becslő-bizottság javaslata alapján a törvényhatóság állapítja meg belügyminiszteri jóváhagyás mellett.
7. § A jegyzők, végleges vagy helyettes jegyzői minőségben egyfolytában eltöltött szolgálatuk után az állam részéről 5 évenkint 200 korona korpótlékban részesülnek. A korpótlék összege 1200 koronát nem haladhat túl.
A segédjegyzők (3. §) végleges vagy helyettes segédjegyzői, vagy jegyzői minőségben egyfolytában eltöltött szolgálatuk után 5 évenkint az állam részéről 100 korona korpótlékban részesülnek. A korpótlék összege 600 koronát nem haladhat túl.
Az e törvény értelmében járó korpótlék összegének megállapításánál az e törvény életbelépését megelőző szolgálat is számításba esik.
Nem részesülnek korpótlékban azok, akiknek alapilletménye (5. §) eléri, vagy meghaladja az e törvény 1. §-ában megállapított legkisebb jegyzői vagy segédjegyzői alapilletménynek s a megfelelő időre e § szerint járó korpótléknak együttes összegét.
Azok a jegyzők és segédjegyzők, akiknek alapilletménye (5. §) a legkisebb jegyzői vagy segédjegyzői alapilletményt meghaladja ugyan, de nem éri el ennek s a megfelelő időre e § szerint járó korpótléknak együttes összegét: korpótlékra a különbözet erejéig tarthatnak igényt.
A községek által e törvény életbelépte után a jegyzőknek és segédjegyzőknek esetleg adott működési pótlékot az állami korpótlékra való igényt nem érintik.
8. § Rendszeresített segédjegyzői állásra, a kiírt pályázat sikertelensége esetében, a jegyző ideiglenesen, az 1900:XX. tc. 3. §-ában megszabott jegyzői minősítéssel biró pályázó jelentkezéseig, az állás javadalma terhére jegyzőgyakornokot alkalmazhat.
Jegyzőgyakornoknak csak azt lehet alkalmazni, akinek a községi közigazgatási tanfolyamra való felvételhez szükséges elméleti minősítése van.
A jegyzőgyakornok sem hatáskör, sem javadalom szempontjából nem tekinthető segédjegyzőnek, és az ezen minőségben eltöltött idő a korpótlékra vonatkozó igénynél sem jöhet számításba.
Ha kétségtelenül igazolva van, hogy jelentkező hiánya miatt a segédjegyzői állást sem véglegesen betölteni, sem pedig arra jegyzőgyakornokot alkalmazni nem lehet, a jegyző ideiglenesen, arra az időre, amíg az állás betöltése vagy jegyzőgyakornok alkalmazása lehetségessé válik, a főszolgabíró engedélyével az állás javadalmazása terhére díjnokot alkalmazhat. Az ily díjnok javadalmazását a rendszerinti díjnoki illetménynek megfelelően a főszolgabíró állapítja meg s annak egy évre eső összege az 1000 koronát meg nem haladhatja.
9. § A jegyzők és a segédjegyzők nyugdíjának kiszabásánál minden esetben olyan összeget kell alapul venni, mint amely e törvény 1. és 7. §-ai értelmében legkisebb alapilletmény és korpótlék czímén jár. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik e törvény életbelépte előtt ennél magasabb összeg alapulvételére szereztek igényt.
A törvényhatóság abban az esetben, ha a megfelelő fedezet előzetesen biztosítva van, a belügyminiszter jóváhagyása mellett megengedheti, hogy a nyugdíj kiszabásánál az előbbi bekezdésben említett összegen felül a természetben adott lakás egyenértéke, vagy a lakáspénz is - mindkettő legfeljebb 600 korona összeg erejéig - számításba vétessék.
10. § E törvény rendelkezései a jegyzők által végezhető magánmunkálatokért és a jegyzők némely hivatalos működéseért engedélyezett szabályszerű díjfelszámítást, valamint a terhes átalányokat nem érintik.
11. § A községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló 1904:XI. tc. hatályát veszti.
12. § E törvény a kihirdetés napján lép életbe.
A jegyzői és segédjegyzői fizetések kiegészítésére, valamint a korpótlékra vonatkozó rendelkezések 1914. évi január hó 1-től számított joghatálylyal érvényesek.
Az e törvény alapján az államot terhelő fizetéskiegészítést és korpótlékokat a belügyminiszter a törvényhatóságoknak évenkint egy összegben bocsátja rendelkezésére.
E törvény végrehajtásával a belügyminiszter s a pénzügyminiszter bizatnak meg.
