A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXXIII. tc. (Bp.) 353-377. §-ai helyébe - a másik bekezdés esetének kivételével - a következő 1-26. §-okban foglalt szabályok lépnek. Az 1908:XXXVI. tc. 34. §-ának első bekezdése érintetlenül marad, második bekezdése pedig hatályát veszti (1913:VII. tc. 23. és 31. §-a).
Sajtó útján elkövetett bűncselekmények esetében, melyekben a vádat a kir. ügyészség képviseli, a Bp. 363-367. §-ai, 368. §-ának utolsó bekezdése és 369. §-a hatályban maradnak; a jelen törvény 13-16. §-ai és 19. §-a ezekben az ügyekben nem nyernek alkalmazást.
1. § A bizonyító eljárás befejezése után, ha a Bp. 352. §-a értelmében a bíróság az eljárást nem szünteti meg, vagy a vádlottat az esküdtek meghallgatása nélkül nem menti fel, következik az esküdtekhez intézendő kérdések megállapitása.
Ha a vád több vádlott ellen vagy több bűncselekményre irányul és a bizonyítás, valamint a határozathozatal különválasztása nehézséggel nem jár, a bíróság az egyes vádlottakra vagy az egyes bűncselekményekre vonatkozó bizonyítás befejezése után kimondhatja, hogy ezek tekintetében az esküdtek külön határoznak. Ily esetben a 2-24. §-okban szabályozott eljárást a bizonyítás minden egyes különválasztott részének befejezése után azonnal le kell folytatni; a 25. §-ban szabályozott eljárásnak azonban csak akkor van helye, amikor az esküdtek már az összes vádlottak és vádbeli cselekmények felett határoztak.
2. § Az esküdtekhez intézendő kérdések tervezetét a vád képviselője terjeszti elő, még pedig kettővel több példányban, mint amennyi az érdekelt vádlottak száma.
Az elnök a tervezet egy példányát az esküdteknek, egy-egy példányát az érdekelt vádlottaknak átadja, a bíróságnál maradt példányát semmisség terhe alatt felolvashatja s ha a vádlott, a védő, vagy valamely esküdt indítványozza, a tervezet megfontolása végett a főtárgyalást félbeszakítja.
A vádlott, a védő és minden esküdt kifogásolhatja a tervezetet; figyelmeztethet hiányára; indítványozhatja, hogy azt kiigazítsák vagy megváltoztassák; javasolhat újabb kérdéseket.
A felek és az esküdtek meghallgatása után a bíróság határoz a tervezet s az indítványok felől; a javasolt kérdéseket változatlanul elfogadhatja, helyesbítheti és újabb kérdésekkel egészítheti ki.
A megállapított kérdéseket az elnök semmisség terhe alatt felolvashatja.
3. § A kérdéseket úgy kell feltenni, hogy az esküdtek csupán „igen” vagy „nem” szóval felelhessenek.
Több vádlott vagy több bűncselekmény esetében e kérdéseket minden vádlottra és minden bűncselekményre külön csoportban kell feltenni, amennyiben az egyes csoportokat az 1. § második bekezdése értelmében a bíróság már előbb fel nem tette.
Ha valamely következő kérdésre csak abban az esetben kell felelni, ha az esküdtek egy megelőző kérdést bizonyos meghatározott irányban döntöttek el, ezt világosan ki kell fejezni.
4. § Az esküdtekhez intézendő minden kérdés (főkérdés, kisegitő főkérdés és mellékkérdés) két elkülönített részből áll: ténykérdésből és jogkérdésből.
Az eset körülményeihez képest egy ténykérdést több jogkérdéssel, valamint több ténykérdést egy jogkérdéssel is össze lehet kapcsolni.
5. § A főkérdésben a ténykérdés arra irányul, igaz-e, hogy a vádlott a vád alapjául szolgáló tettet elkövette; a jogkérdés arra irányul, megállapítja-e ez a tett a vádbeli bűncselekményt.
Ennélfogva a ténykérdésben fel kell sorolni mindazokat a ténykörülményeket, amelyek az alkalmazandó törvényben meghatározott tényálladéki elemeknek megfelelnek és amelyek a tett megkülönböztetésére alkalmasak; továbbá mindazokat az ügy megítélése szempontjából döntő jelentőségű ténykörülményeket, amelyeknek felsorolását valamelyik fél vagy valamelyik esküdt indítványozza (11. §) vagy a bíróság indítvány nélkül szükségesnek tartja. A jogkérdésben szószerinti idézéssel fel kell sorolni az alkalmazandó törvényben meghatározott tényálladéki elemeket.
A ténykérdést ama tényállás szerint, a jogkérdést ama törvény szerint kell szerkeszteni, amelyen a vád alapszik.
6. § Ha a védő, a vádlott vagy valamelyik esküdt indítványozza, vagy ha a bíróság szükségesnek tartja, hivatalból is, külön kérdést kell föltenni (11. §) a cselekménynek a vádtól eltérő minősitésére (kisegítő főkérdés).
7. § Az olyan kérdést, amely szerint a vádlott terhére rótt bűncselekmény súlyosabb minősítés alá esik, mint aminőn a vádhatározat s ennek hiányában a vádirat alapszik, csak akkor szabad feltenni, ha a vádlott beleegyezett s a védelmet új irányban előkészíteni nem kell. Ellenkező esetben a bíróság a főtárgyalást elnapolja.
Ha ily kérdést a bíróság feltesz, ez lesz a főkérdés, amely a többit megelőzi.
8. § Külön főkérdést kell feltenni, ha a vádlott ellenben a bizonyító eljárás alatt a vádhatározatban s ennek hiányában a vádiratban megjelölt bűncselekményen kívül olyan más tényálladék is felmerült, amely az 1878:V. tc. 96. §-ának alkalmazására alapul szolgál.
Ezt a kérdést azonban csak a vádlott beleegyezésével szabad feltenni. Ha ebbe a vádlott bele nem egyezett, az újabban felmerült önálló bűncselekményre nézve az eljárást külön kell választani.
9. § Ha valamelyik fél vagy valamelyik esküdt indítványozza vagy hivatalból is, ha a bíróság szükségesnek tartja, külön kérdést kell feltenni (11. §) a beszámítást kizáró olyan okról, amely e § második bekezdésében felemlítve nincs, valamint a büntethetőséget megszüntető olyan okról, amely nem esik a Bp. 352. §-a alá, úgyszintén közokirattal nem bizonyított olyan körülményről, amely súlyosabb vagy enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tételnek alkalmazását vonja maga után. (Mellékkérdés.)
A vádlott elmebetegségéről vagy elméjének egyéb rendellenes állapotáról, s ha a vádlott siketnéma, arról, volt-e a vádlottnak az elkövetés idején a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátása, a súlyosító és enyhítő körülményekről, a közokirattal bizonyított olyan okról, amely súlyosabb vagy enyhébb büntetési nem vagy büntetési tétel alkalmazását vonja maga után, továbbá a törvényben meghatározott biztonsági rendszabályok alkalmazásáról, végül arról, hogy a vádlott volt-e már büntetve, az esküdtekhez kérdést intézni nem szabad. Ezeket a kérdéseket a bíróság az esküdtek meghallgatása nélkül az ítéletben dönti el.
10. § A 6-9. §-okban meghatározott kérdések szerkesztésénél az 5. § rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
Azt a ténykérdést, amely a beszámítás és a büntethetőség jogkérdésének, valamint a súlyosabb vagy enyhébb büntetési nem vagy büntetési tétel alkalmazására vonatkozó jogkérdésnek alapjául szolgáló, a bíróság belefoglalhatja az 5-8. §-ok értelmében szerkesztett ténykérdésbe.
11. § Az oly indítványt, amely arra irányul, hogy a bíróság valamely az ügy megítélése szempontjából döntő jelentőségű ténykörülményt a ténykérdésbe felvegyen (5. §), vagy hogy valamely külön kérdést feltegyen, csak a törvényből merített ok alapján, vagy akkor szabad elutasítani, ha az erre irányuló indítványnak megfelelő ténybeli adat a főtárgyalás folyamán nem merült föl.
12. § A megállapított kérdések felolvasása után következnek a perbeszédek.
A perbeszédek után az elnök az esetleg újra, vagy módosítva megállapított kérdéseket aláírja és semmisség terhe alatt ismét felolvashatja.
Ezután következik az elnök fejtegetése s az esküdtek tanácskozása és határozathozatala.
13. § A fejtegetésnél az elnökön kívül csak a bírói tanács másik két tagja, az esküdtek, a jegyző, a vád képviselője, a sértett vagy képviselője s a vádlott és védője van jelen.
Az elnök a kérdéseket abban a sorrendben olvashatja fel és fejtegeti, amelyben a bíróság megállapította és ha indokoltnak tartja, egyszerre több kérdést is felolvashat és fejtegethet. Fejtegetésében kiterjeszkedik azokra a jogi kérdésekre, amelyeket az esküdteknek megoldaniok és azokra a törvényekre, amelyeket alkalmazniok kell, ugyszintén azokra a szempontokra, amelyek a törvénynek a vád tárgyává tett bűncselekményekre való alkalmazásánál irányadók; nem szabad azonban véleményt nyilvánítania sem a bizonyítás eredményéről, sem a bizonyítékok mérlegeléséről. A fejtegetés után az elnök megkérdezi az esküdtektől, hogy egyes kérdésekre e bekezdésnek megfelelő bővebb felvilágosítást nem kívánnak-e?
Akármelyik esküdt kívánságára az elnök az előbbi bekezdés értelmében minden jogi felvilágosítást e fejtegetés után is megadni köteles.
Az elnök fejtegetését senki sem szakíthatja félbe és amiatt senki sem szólalhat fel.
Az elnök fejtegetését, ha amiatt perorvoslatot jelentettek be, a jegyzőkönyvbe fel kell venni.
14. § Az elnök fejtegetése után a bírói tanács másik két tagjának, a vád képviselőjének, a sértettnek vagy képviselőjének a vádlottnak és védőjének el kell a termet hagynia; az esküdtek tanácskozásánál és határozathozatalánál az esküdteken kívül semmisség terhe alatt csak a bíróság elnöke és a jegyző van jelen.
A tanácskozás megkezdése után az esküdtek közül a teremből az elnök irásbeli engedélye nélkül mindaddig senki sem távozhatik, amíg határozatukat meg nem hozták.
A bíróság azt az esküdtet, aki e szabályok ellen vét, kétszáz koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetheti; az ellen pedig, aki az esküdttel az elnök irásbeli engedélye nélkül érintkezik, huszonnégy óráig terjedhető elzárást állapíthat meg.
15. § Az esküdtek tanácskozását a bíróság elnöke vezeti és gondoskodik a tanácskozás rendjéről s szabadságáról.
Valahányszor azonban az elnök újabb felvilágosítást nyújt vagy újabb fejtegetésbe bocsátkozik, a bírói tanács másik két tagja, a vád képviselője, a sértett vagy képviselője, a vádlott és védője a teremben újból elfoglalja helyét.
Ha legalább öt esküdt szükségesnek tartja, hogy a bíróság a kérdéseket megváltoztassa, kiegészítse vagy új kérdést tegyen fel, az elnök a főtárgyalást újból megnyitja s a bíróság az indítványra a feleket meghallgatja és határozatot hoz.
A határozat után az esküdtek folytatják a tanácskozást.
16. § Az esküdtek a tanácskozás befejezése után titkosan egyenként leadják szavazatukat.
A szavazatokat az elnök a jegyzővel együtt összeszámlálja és a szavazatok arányát az egyes kérdések mellett feljegyzi.
17. § Az esküdtek oly határozatához, amely az 5-8. §-ok értelmében felvett ténykérdésre vagy jogkérdésre igenlő választ ad, vagy amely a beszámítást kizáró vagy a büntethetőséget megszüntető okot nem állapítja meg, valamely a büntető törvények külön rendelkezései értelmében súlyosabb büntetési nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után, legalább nyolcz, a vádlottra kedvezőtlen szavazat szükséges.
Minden más esetben egyszerű szótöbbség dönt. Ha a szavazatok egyenlően oszlanak meg, az válik határozattá, ami a vádlottra kedvezőbb.
18. § Ha az esküdtek határozata szerint a vádlott a büntetőtörvénybe ütköző cselekményt követett el s a határozat beszámítást kizáró vagy a büntethetőséget megszüntető okot nem állapít meg, az esküdtek szóbeli szavazással és egyszerű szavazattöbbséggel maguk közül két esküdtet jelölnek ki, akik az ítélethozatalban is részt vesznek (25. §).
19. § A szavazás után az elnök nyilvános ülésben, de a vádlott távollétében kihirdeti az esküdtek határozatát.
A 18. §-ban említett minden határozathoztalnál kijelenti, hogy az esküdtszék ezt a határozatot hétnél több szavazattal hozta.
Más határozatnál az elnök a szavazatok arányát nem hirdeti ki.
A határozat kihirdetése után a bíróság a határozat megvizsgálása végett tanácskozásra vonul vissza.
20. § Ha a bíróság abban a nézetben van, hogy az esküdtszék határozata alakjára nézve nem szabályszerű, vagy valamely kérdésnek lényegére nézve homályos, hézagos, vagy önmagának ellenmondó: a feltett kérdések megváltoztatása vagy kiegészítése mellett, vagy enélkül is felhívja az esküdteket, hogy határozatukat javítsák, vagy egészítsék ki.
Ezt a helyesbítő eljárást kell elrendelni akkor is, ha valamelyik esküdt azt állítja, hogy a kihirdetett határozat nem híven tünteti fel az esküdtszék határozatát.
A helyesbítő eljárást a bíróság mindaddig elrendelheti, amíg ítéletet nem hozott.
21. § A bíróságnak a 20. §-ban említett felhívására az esküdtek tanácskozás végett újra visszavonulnak.
Ha határozatuk csak alaki tekintetben esik kifogás alá, csak a hiányokat javíthatják ki; ha pedig az ügy érdemében tévedtek, úgyszintén, ha a bíróság a kérdéseket megváltoztatta vagy kiegészítette, előbbi határozatuktól egészen eltérhetnek.
Az új határozatot akként kell a kérdések mellé írni, hogy az előbbi olvasható maradjon.
Ha az esküdtek ragaszkodnak ahhoz a határozatukhoz, melyet a bíróság homályosnak, hézagosnak vagy önmagának ellenmondónak jelentett ki, az ügyet később tárgyaló esküdtbíróság elé kell utasítani. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
22. § Ha a bíróság arról van meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegében a vádlott terhére tévedtek, vagy hogy tévedésből hoztak oly határozatot, amelynek alapján a vádlottat fel kellene menteni, a bíróság a további eljárást felfüggeszteni és az ügyet indokolás nélkül hozandó határozattal később tárgyaló esküdtbíróság elé utasítja, vagy indokolt előterjesztést tesz a kir. Kúriának az iránt, hogy a Bp. 29. §-a alapján más esküdtbíróságot küldjön ki.
Ily határozatot csak hivatalból és csak az ítélet kihirdetéséig szabad hozni, még pedig a vádlott terhére csak a bíróság valamennyi tagjának hozzájárulásával. A feleknek nincs joguk ily határozatot indítványozni. Ellene perorvoslatnak nincs helye.
Ha az eljárás több önálló bűncselekmény miatt, vagy több vádlott ellen folyik, a fennebb megjelölt esetben az új esküdtbíróság elé csak azt a bűncselekményt és csak azt a vádlottat szabad utasítani, amely bűncselekményre és amely vádlott terhére vagy előnyére az esküdtszék a bíróság nézete szerint tévedett.
Ha a bíróság az ügyet később tárgyaló esküdtbíróság elé utasítja, a következő ülésszakra, sürgős esetekben a folyó ülésszak végére új főtárgyalást kell kitűzni. Ebben az eljárt bíróság esküdttagjai nem vehetnek részt.
Az új esküdtszék határozata alapján a bíróság köteles ítéletet hozni s ennél az új esküdtszék határozatát venni alapul. De oly esetben, ha az esküdtek a korábbi határozat meghozatalában a bíróság nézete szerint a vádlott terhére tévedtek, a bíróság csak akkor szabhat ki a korábbi esküdtszék határozata alapján megállapítható büntetésnél súlyosabbat, ha az új főtárgyaláson oly adatok merültek fel, amelyek alapján a Bp. rendelkezései szerint a vádlott terhére újrafelvételnek lett volna helye.
23. § A bíróság tanácskozása után, - ha a helyesbítő eljárásnak (20. és 21. §) nincs helye, - az elnök a szabadlábon levő vádlottat behivatja, a letartóztatott vádlottat pedig elővezetteti.
Ha a bíróság a 21. § utolsó vagy a 22. § első bekezdését nem alkalmazza, az elnök a vádlott előtt felolvashatja a jegyzővel az esküdtek végleges határozatát.
A 21. § utolsó vagy a 22. § első bekezdésének esetében a vádlott előtt a bíróság határozatát kell felolvastatni.
24. § Ha az esküdtek akár a ténykérdésére, akár a jogkérdésre, amelyet a bíróság az 5-8. §-ok értelmében feltett, nemmel válaszoltak, vagy ha a beszámítást kizáró, vagy a büntethetőséget megszüntető okról feltett kérdésre (9. §) a vádlottnak kedvező választ adtak, a bíróság a vádlottat ítélettel felmenti.
Felmenti a bíróság a vádlottat akkor is, ha a törvény arra a tettre, amelyet a vádlott az esküdtek határozata szerint elkövetett, nem állapít meg büntetést, vagy ha a bíróság olyan okot fogadott el valónak, amely a beszámítást kizárja (9. § második bekezdése).
25. § A 18. § esetében elsősorban a vádló terjeszti elő indítványát a bűnösség és az alkalmazandó büntetési tétel tárgyában, azután a sértett nyilatkozhatik magánjogi igénye tekintetében és végül a vádlott és védője egy ízben felszólalhatnak. Az esküdtek határozatát nem szabad bírálat tárgyává tenniök.
Ezután a bíróság ítélet hozása végett a 18. § szerint választott két esküdttel együtt visszavonul.
Büntető ítélet hozatalánál a bíróság a Bp. 327. §-ának szabályai szerint jár el.
Az esküdtek határozata a bíróságot a büntetés kiszabásánál csak annyiban korlátozza, hogy a 9. §-ban említett súlyosabb, illetőleg enyhébb büntetési nemet vagy büntetési tételt az esküdtek határozata nélkül csak akkor alkalmazhatja, ha az annak alapjául szolgáló ténykörülményt közokirat bizonyítja.
A 18. § szerint választott esküdteket az ítélethozatalban ugyanazok a jogok illetik meg, mint a bírói szavazó tagokat.
26. § Az ítélet rendelkező részének az esküdtekhez intézett kérdéseket és az esküdtek határozatát is tartalmazni kell; az indokolásnak pedig a határozat tartalmára kell támaszkodnia azokban a kérdésekben, amelyeket az esküdtek döntöttek el.
27. § Az esküdtbírósági főtárgyalást csak addig szabad elnapolni vagy félbeszakítani, amíg az esküdtek tanácskozás végett vissza nem vonultak.
Az ítélet hozását és kihirdetését elhalasztani nem szabad.
Ha a főtárgyalást elnapolták vagy félbeszakították, az esküdtek az elnök engedelmével lakásukra távozhatnak, de a főtárgyalás folytatásánál meg kell jelölniök és letett esküjük értelmében a tárgyalás alatt álló ügyről a közbeeső idő alatt nem értekezhetnek mással, mint esküdttársaikkal.
Az elnök köteles őket azokra a következményekre figyelmeztetni, amelyeket a törvény e jogszabályok megszegéséhez fűz.
Ha a főtárgyalást három napnál tovább napolták el, vagy szakították félbe, az esküdtszéket újra kell alakítani és a főtárgyalást előlről kell kezdeni.
28. § Az esküdtbírósági főtárgyalás jegyzőkönyvében a főtárgyalási jegyzőkönyv egyéb tartalmán felül le kell írni az esküdtszék megalakítását, meg kell említeni az esküdtek és a pótesküdtek szabályszerű megesketését és ha az esküdtek felvilágosítást kértek (13. és 15. §), vagy ha a bíróság helyesbítő eljárást rendelt el (20. és 21. §), vázolni kell az e tekintetben lefolyt eljárást.
A vádló részéről javaslatba hozott kérdéseket és a 2. § értelmében írásban előterjesztett egyéb indítványokat, a megállapított kérdéseket, az esküdtek határozatát és az ítéletet vagy a 22. § értelmében hozott felfüggesztő végzést a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
A Bp. 427. §-a helyébe a jelen törvény 29. §-a, a Bp. 429. §-a helyébe a jelen törvény 30. §-a, a Bp. 430. §-a helyébe a jelen törvény 31. §-a, a Bp. 432. §-a helyébe a jelen törvény 32. §-a, a Bp. 437. §-a helyébe pedig a jelen törvény 33-36. §-ai lépnek.
29. § A Bp. 426. §-ának 1. pontja értelmében a semmisségi panasznak a Bp. 384. és 385. §-aiban meghatározott, továbbá még a következő semmisségi okok alapján van helye:
1. ha az esküdtszék nem volt szabályszerűen alakitva (Bp. 342.-347. §-ai);
2. ha valamely esküdt, aki az esküdtszék határozatánál szavazott, nem volt jelen a főtárgyalás egész tartama alatt (Bp. 348. §-a);
3. ha a határozat hozásában oly esküdt vett részt, akit a Bp. 343. §-a szerint az ügy elintézéséből ki kellett volna zárni;
4. ha a kérdések feltevésénél a jelen törvény 3-11. §-ainak, vagy az 1908:XXXVI. tc. 34. §-ának parancsoló rendelkezéseit a bíróság megsértette;
5. ha az elnök befejező vagy felvilágosító fejtegetésében (13. és 15. §) téves magyarázatot adott vagy a 13. és 15. §-ban foglalt rendelkezéseket megsértette;
6. ha az esküdtek határozata lényegében homályos, hiányos vagy önmagának ellenmondó.
A 3. pontban megjelölt semmisségi okot nem érvényesítheti az a fél, aki a kizáró okról az esküdtszék alakításakor tudott és azt akkor be nem jelentette, a 4. és az 5. pontban meghatározott semmisségi okot pedig a felek általában nem érvényesíthetik, ha nyilvánvaló, hogy az alaki sérelem az ítéletre nem volt befolyással.
Az 5. pontban meghatározott semmisségi okot az elnöki fejtegetés után azonnal be kell jelenteni s az ítélet kihirdetése után fenn kell tartani.
Az 1. és a 2. pontban megjelölt semmisségi okot mindig, a 4. és a 6. pontban megjelölt semmisségi okot pedig csak akkor kell hivatalból figyelembe venni, ha a vádlott sérelmére szolgált.
A Bp. 384. és 385. §-ában meghatározott semmisségi okokat az e §-okban megállapított megszorításokkal lehet érvényesíteni és kell hivatalból figyelembe venni.
30. § A kir. Kúria hivatalból figyelembe vehető semmisségi ok alapján sem intézkedhetik, ha a közbevett semmisségi panaszt vissza kell utasítani vagy azért, mert azt korábbi határozatával elbírálta, vagy azért, mert arra nem jogosult használata, vagy azért, mert elkésve jelentették vagy adták be.
A perorvoslat helytelen megnevezése vagy a semmisségi ok hibás megjelölése a visszautasításra nem szolgál okul.
31. § Semmisségi panasszal a Bp. 383. §-ának I., II. és III. 1. és 2. b) pontjában megnevezettek, a főügyész és a közvédő élhetnek, még pedig az idézett § értelmében.
A Bp. 386-388., 390., 392. és 394-396. §-ait a semmisségi panaszra is megfelelően alkalmazni kell.
32. § Az elkésetten vagy arra nem jogosult egyén részéről használt semmmisségi panaszt és indokolását az a bíróság utasítja vissza, amelynél bejelentették vagy beadták.
Az e végzés ellen használt felfolyamodást csak elkésés miatt szabad visszautasítani.
A vissza nem utasított semmisségi panaszt, ha a bejelentésre és indokolásra nyitva álló határidő valamennyi jogosultra lejárt, az indokolással s az ügy többi irataival együtt a kir. Kúriához kell felterjeszteni.
33. § Ha anyagi semmisségi ok (a Bp. 385. és 556. §-a) forog fenn, a kir. Kúria az első vagy másodfokú bírságnak, vagy mindkét alsó fokú bíróságnak ítéletét egészben, vagy ha a különválasztás lehetséges, részben megsemmisíti és a törvénynek megfelelő ítéletet hoz.
Ugyanígy határoz a kir. Kúria, ha a bíróság a büntetést a Btk. 90. vagy 91. §-ának alkalmazásánál vagy 92. §-ának kereti közt a súlyosbító és enyhítő körülmények téves mérlegelése folytán szabta ki. Ily határozatot a kir. Kúria csak hivatalból hozhat; a felek azt nem indítványozhatják. A vádlott terhére ily esetben csak a Btk. 92. §-ának keretei közt, akkor súlyosbítható a büntetés, ha a bíróság a Btk. 92. §-át alkalmazta és e miatt a vádló a Btk. 385. §-ának 3. pontja alapján semmisségi panasszal élt.
Az e §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásánál a kir. Kúria köteles határozatát azokra a tényekre alapítani, amelyeket a Bp. 426. §-a 1. pontjának esetében az esküdtbíróság, ugyane § 2. és 5. pontjának esetében a kir. törvényszék, egyébként a kir. ítélőtábla valóknak fogadott el.
34. § Ha alaki semmisségi ok (a Bp. 384. §-a és a jelen törvény 29. §-a) forog fenn, a kir. Kúria a Bp. 404. §-a értelmében jár el, a most idézett § második bekezdését azonban nem alkalmazhatja.
Ha a kir. Kúria esküdtbíróság hatáskörébe tartozó ügyben rendel el újabb eljárást, meghagyhatja azt is, hogy az újabb eljárásban a korábbi esküdtbíróságnak sem bírói, sem esküdttagjai, avagy csak a bírói vagy az esküdttagok ne működjenek közre.
A bíróság az új ítélethozatal alkalmával, tekintet nélkül a megsemmisített ítéletre, az az ellen bejelentett perorvoslatra és az ítéletet megelőző vádban foglalt minősítésre, a Bp. 325. §-ának szem előtt tartásával jár el.
35. § Ha a büntetőtörvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása olyan körülmény megállapításától függ, amelyet az eljárt bíróság mellőzött: a kir. Kúria az ítéletet megsemmisíti, új eljárást rendel el és ezt az eljárt vagy más törvényszékre, esküdtbíróságra, illetőleg kir. ítélőtáblára bízza.
Ugyanígy határoz a kir. Kúria, ha az esküdtbíróság hatáskörébe tartozó ügyben arról győződik meg, hogy az esküdtek vagy az eljárt bíróság az ügy lényegében tévedtek. Ily határozatot azonban a kir. Kúria csak hivatalból hozhat; a felek azt nem indítványozhatják.
A 34. § második és harmadik bekezdését a jelen § esetében is alkalmazni kell. De oly esetben, ha az esküdtek vagy az eljárt bíróság a kir. Kúria nézete szerint a vádlott terhére tévedtek, a bíróság az új ítélethozatala alkalmával csak akkor állapíthat meg a megsemmisített ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabbat, ha az új esküdtbírósági főtárgyaláson olyan adatok merültek fel, amelyek alapján a Bp. rendelkezései szerint a megsemmisített ítélet jogerőre emelkedése esetében a vádlott terhére újrafelvételnek lett volna helye.
36. § Az alaptalan semmisségi panaszt a kir. Kúria elutasítja.
A 33. § második bekezdését és a 35. §-t a kir. Kúria akkor is alkalmazhatja, ha a semmisségi panaszt mint alaptalant elutasította. A 30. § azonban ezekre az esetekre is szól.
A Bp. 574. §-ának első bekezdése helyébe a következő 37. §-ban foglalt szabályok lépnek:
37. § A sajtó útján elkövetett bűncselekményeknél a ténykérdésben a vád alapjául szolgáló sajtóközleményt a vádiratban megjelölt szavakra való utalással kell megemlíteni és ugyanitt kell megjelölni, hogy a vádlott az ügyben milyen minőségben (szerző, kiadó stb.) szerepel.
A jogkérdés feltételére e bűncselekmények esetében is az 5. §-nak a jogkérdésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
38. § Ezt a törvényt az igazságügyminiszter hajtja végre.
