1. § Sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait.
2. § Sajtótermék valamely iratnak, ábrázolatnak vagy zeneműnek műszaki vagy vegyi úton előállított többszörösítése.
A sajtótermékekre megállapított jogszabályokat megfelelően alkalmazni kell a gondolatnak fonográf vagy más készülék útján többszörösített kifejezésére.
3. § Időszaki lap az egy hónapot meg nem haladó időközökben megjelenő minden hirlap vagy folyóirat.
Az időszaki laptól elkülönítve is megszerezhető melléklet csak akkor időszaki lap, ha önmagában is az időszaki lap fogalma alá esik.
4. § E törvény rendelkezései nem terjednek ki az országgyűlés és bizottságai, úgyszintén a hatóságok által közrebocsátott sajtótermékeknek azokra a részeire, amelyek csak hivatalos közléseket tartalmaznak.
5. § Az ország területén előállított minden sajtóterméken a nyomtatás vagy más többszörösítés helyét és a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosának, úgyszintén a sajtótermék kiadójának nevét, időszaki lapokon pedig még a felelős szerkesztő nevét is ki kell tenni.
E rendelkezés nem terjed ki:
1. a társadalmi és az üzleti élet czéljait szolgáló egyszerű jelentésekre, értesítésekre, például névjegyekre, ürlapokra, czímlapokra, minta- és árjegyzékekre, ha kizárólag a jelzett czélnak megfelelő közléseket tartalmaznak;
2. választásnál használt sajtótermékekre, ha tartalmuk csupán a választáshoz szükséges adatokra szorítkozik.
6. § Minden nyomda- vagy kőnyomdavállalat tulajdonosa köteles a törvényhatóság első tisztviselőjénél vállalatát bejelenteni s a kereskedelmi törvény értelmében esetleg vezetendő könyveken kívül bekötött, laponként folyószámmal ellátott, átfűzött és a nyomda- vagy kőnyomdavállalat helye szerint illetékes kir. törvényszéknek, Budapesten a budapesti kir. törvényszéknek elnöke által hitelesített könyvet vezetni, amelybe az 5. § második bekezdésében felsoroltak kivételével minden sajtótermék kiadójának nevét, a sajtótermék czímét, alakját, az ívek, úgyszintén a kiadott példányok számát elszállítás előtt vagy az elszállítással egyidőben be kell jegyezni.
7. § Minden sajtóterméket, az 5. § második bekezdésében felsoroltak kivételével, a nyomda- vagy a kőnyomdavállalat tulajdonosa köteles egy példányban a nyomda vagy a kőnyomda helye szerint illetékes kir. ügyészségnek a terjesztés megkezdésével egyidejűleg megküldeni. A központi statisztikai hivatalt, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Magyar Tudományos Akadémiát illető köteles példányokra az 1897:XXXV. tc. 4., 13. és 16. §-ai, valamint az 1897:XLI. tc. irányadók.
A kir. ügyészség vezetője a hozzá beküldött sajtótermékeket az 1897:XLI. tc. 15. §-a értelmében az ott említett könyvtárnak szolgáltatja ki.
8. § Terjesztés e törvény értelmében az árusítás, az ingyenes szétosztás, a közszemlére kitétel, a nyilvános helyen való elhelyezés, úgyszintén a szétküldés.
9. § Sajtóterméket a törvény korlátai közt mindenki szabadon terjeszthet.
A m. kir. posta és postai szállítást teljesítő minden közforgalmú közlekedési vállalat oly sajtóterméket, amelynek terjesztése a 10. § szerint eltiltva nincs, azonos díjakért szállítani köteles.
10. § Büntető itélettel sújtott, bírói határozattal lefoglalt, valamint oly sajtóterméket, amelyen a nyomtatás vagy más többszörösítés helye és a nyomda vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosának neve feltüntetve nincs, terjeszteni nem szabad.
Időszaki lapokkal szemben ez a tilalom csak arra a számra terjed ki, amely az első bekezdés alá esik.
A magyar szent korona országainak területén kívül kiadott vagy nyomtatott vagy ezen a területen kivül egyébként többszörösített sajtótermékek terjesztését a minisztérium közérdekből eltilthatja.
11. § A sajtótermékek utczai terjesztéséhez a kiadónak hatósági engedélyére van szüksége.
A magyar szent korona országainak területén kiadott sajtótermékek tekintetében az engedélyt egy-egy törvényhatóság területére a törvényhatóság első tisztviselője, több törvényhatóság, vagy az ország egész területére a belügyminiszter adja meg.
A magyar szent korona országainak területén kívül kiadott sajtótermékek utczai terjesztését a belügyminiszter engedélyezi.
Olyan sajtótermék utczai terjesztését, amely a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, különösen amely valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja anélkül, hogy ezt közérdek kívánná, engedélyezni nem szabad.
A belügyminiszter az előbbi bekezdésben felsorolt valamely okból egyes sajtótermékek utczai terjesztését megtilthatja. A tilalommal az utczai terjesztésre esetleg már megadott minden engedély hatályát veszti s a tilalom hatályának tartama alatt az illető sajtótermék utczai terjesztése nem engedélyezhető.
Az a hatóság, amely az engedélyt megadta, a negyedik bekezdés korlátai közt az engedélyt a joghatósága alá eső egész területre vagy annak egy részére visszavonhatja.
Az 5. § második bekezdésének 1. és 2. pontja alá eső sajtótermékek utczai terjesztéséhez engedély nem szükséges.
12. § Időszaki lapoknak utczai terjesztésre szánt egyes számait a kiadó a terjesztés megkezdésével egy időben az időszaki lap kiadásának helye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél és ha az időszaki lap nem a törvényhatóság székhelyén jelenik meg, a kiadás helye szerint illetékes helyi hatóságnál bemutatni köteles.
Az ország területén kívül kiadott időszaki lap utczai terjesztésre szánt egyes számait annak a törvényhatóságnak első tisztviselőjénél vagy annál a helyi hatóságnál kell bemutatni, amelynek területén az időszaki lapot terjesztik.
Ha az időszaki lap valamelyik száma a 11. § negyedik bekezdésébe ütközik, az engedély megadására jogosult hatóság a lap e számának utczai terjesztését a joghatósága alá eső egész területre vagy annak egy részére megtiltja.
13. § Sajtótermékek utczai terjesztésével csak azok foglalkozhatnak, akik az illetékes rendőrhatóságtól erre igazolványt kaptak.
Az igazolvány rendszerint csak attól tagadható meg vagy vonható el, aki életének tizennyolczadik évét még be nem töltötte, vagy ragályos vagy undort keltő betegségben szenved, vagy pedig az élet, a testi épség, a szemérem vagy a vagyon ellen irányuló bűntett vagy vétség miatt három hónapi vagy ennél hosszabb ideig tartó szabadságvesztésbüntetésre volt elítélve és a büntetésének kiállása óta három év még nem telt el. Közérdekből azonban a rendőrhatóság attól is megtagadhatja vagy elvonhatja az igazolványt, aki egy éven belül a közrendet sértő más vétség vagy kihágás miatt ismételten meg volt büntetve. Az igazolvány kiállításánál a rendőrhatóság előnyben részesítheti azokat, akik nehezebb testi munkára nem képesek.
Az 5. § második bekezdésének 1. és 2. pontja alá eső sajtótermékek utczai terjesztéséhez igazolvány nem szükséges.
14. § A sajtótermékek utczai terjesztésére vonatkozó egyéb szabályokat a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.
A sajtótermékek házaló terjesztésére a házaló kereskedés általános törvényhozási szabályozásáig az utczai terjesztésre vonatkozó jogszabályok irányadók.
A sajtótermék kézbesítése a megrendelők lakásán (irodájában, üzlethelyiségében) sem utczai, sem házaló terjesztésnek nem tekinthető.
15. § Olyan falragaszt, amelynek terjesztése a 10. § szerint tilos, vagy amelynek utczai terjesztése a 11. § negyedik bekezdése szerint nem engedélyezhető, kifüggeszteni nem szabad.
A hatóság kifejezett rendelkezése nélkül tilos a falragaszt kifüggeszteni ott, ahol a tulajdonos a kifüggesztés ellen tiltakozott.
A falragaszok egyébként a fennálló jogszabályok korlátai közt bárhol szabadon kifüggeszthetők.
16. § Időszaki lapot mindenki szabadon alapíthat. Az alapításhoz engedély nem szükséges.
Az időszaki lap megindítása előtt tizenöt nappal a kiadó köteles a lap kiadásának helye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél írásban bejelenteni:
1. saját nevét és lakását;
2. a felelős szerkesztő nevét és lakását;
3. a nyomda- vagy más többszörösítő vállalatot, amelyben a lapot készítik;
4. a lap czímét, alakját, megjelenésének helyét és ha előre meg vannak határozva, a megjelenés időszakait is;
5. a lap (politikai, társadalmi, tudományos, stb.) jellegét;
6. azt a helyet, ahonnét a terjesztés megindul.
A szerkesztő és a kiadó állampolgárságát és nagykorúságát (17. §), továbbá politikai tartalmú lap alapítása esetében a lapbiztosíték (18. §) lefizetését igazoló okiratokat a bejelentéshez csatolni kell.
Ha a lap különböző részei más-más helyen készülnek, minden egyes nyomda- vagy más többszörösítő vállalatot be kell jelenteni.
A felsorolt körülményekben beálló változásokat a kiadónak két nap alatt a törvényhatóság első tisztviselőjénél be kell jelentenie.
17. § Időszaki lap kiadója, vagy ha a lapot jogi személy vagy társaság adja ki, az ügyvitelre jogosított egyén, aki a kiadásért személyesen felelős, csak nagykorú magyar állampolgár lehet, aki állandóan az ország területén lakik s bűntett miatt öt éven belül, aljas okból elkövetett vétség miatt pedig három éven belül büntetve nem volt, csőd vagy gondnokság alatt nem áll, szabadságvesztésbüntetést nem tölt és a politikai jogok gyakorlásától felfüggesztve nincs.
Időszaki lap felelős szerkesztője csak az lehet, aki az előbbi bekezdésben felsorolt kellékeknek megfelel és ezenfelül előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban vagy feltételes szabadságra bocsátva nincs.
A kiadói és szerkesztői minőség igazolására szükséges bizonylatokat a hatóságok késedelem nélkül kötelesek kiállítani.
18. § Politikai tartalmú időszaki lap kiadásánál a kiadó köteles a legközelebb eső m. kir. állampénztárnál vagy kir. adóhivatalnál készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban biztosítékot letenni.
A biztosíték összege, ha a lap hetenként legalább ötször jelenik meg, Budapesten ötvenezer, vidéken húszezer korona, más esetekben Budapesten húszezer, vidéken tízezer korona. A székesfővárosi m. kir. államrendőrségnek Budapesten kívül eső működési területén ugyanaz a jogszabály érvényes, mint amelyet e bekezdés Budapest területére megállapít.
A kőnyomati úton vagy más módon, főképen az időszaki lapok részére készülő hirlaptudósítóújság biztosítékának összege ötezer korona.
A készpénzben letett biztosíték után az államkincstár a letevőnek a törvényes kamatlábnak megfelelő kamatot fizet.
A biztosíték a lapban megjelenő közlemények miatt esetleg megállapítandó pénzbüntetés, bűnügyi költség és kártérítés fedezésére szolgál.
Ha a biztosítékokból e czélra valamely összeget elvontak vagy ha a biztosíték más okból csökkent, a lap a hiány bekövetkezésétől számított tizenöt nap elteltével politikai tartalommal csak úgy jelenhetik meg, ha a kiadó a biztosítékot teljes összegére kiegészítette. Ugyanez a szabály irányadó akkor is, ha az arra jogosult a biztosítékot felmondotta.
A biztosítékra vonatkozó részletes szabályokat a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
19. § A törvényhatóság első tisztviselője az időszaki lap alapítására vonatkozó bejelentést, valamint a bejelentett körülményekben beállott változások bejelentését (16. §) megvizsgálja és azt, ha a törvényszerűnek találja, tudomásul veszi, ellenkező esetben a bejelentést az ok megjelölésével elutasítja.
Ha a törvényhatóság első tisztviselője tizenöt nap alatt nem közli határozatát a kiadóval, úgy kell tekinteni, mintha a bejelentést tudomásul vette volna.
Egyébként a bejelentés tudomásul vétele előtt a lapot megindítani nem szabad.
A belügyminiszternek mint másodfokú hatóságnak elutasító határozata ellen a kiadó a közigazgatási bírósághoz panasszal fordulhat.
A törvényhatóság első tisztviselője a bejelentésekről nyilvános jegyzéket vezet.
Az eljárást és a kezelés módját a belügyminiszter rendelettel szabályozza.
20. § A hatóság, amelyről vagy az, akiről valamely időszaki lap nyiltan vagy burkoltan valótlan tényeket közölt vagy való tényeket hamis színben tüntetett fel, követelheti az időszaki lapban megjelent közleményre vonatkozó helyreigazító nyilatkozatának közlését.
A szerkesztő a lapnak a nyilatkozat kézhez vétele után legközelebb vagy közvetlenül ez után megjelenő számában, ugyanazon a helyen, ahol a közlemény megjelent, és ugyanazzal a nyomással, mint amilyen annak nyomása volt, a nyilatkozatot díjfizetés nélkül változatlanul közölni köteles, ha:
1. a közlemény megjelentésétől számított egy hónap még nem telt el;
2. a helyreigazító nyilatkozat az időszaki lap nyelvén vagy az állam nyelvén van megírva;
3. a helyreigazító nyilatkozat csak ténybeli kijelentéseket vagy tényállításokra vonatkozó egyszerű czáfolatot tartalmaz;
4. a helyreigazítás valótlansága nyomban kétségbevonhatatlanul nem bizonyítható.
A szerkesztő nem köteles a helyreigazító nyilatkozatot közölni, ha terjedelme a helyreigazított közlemény terjedelmét meghaladja, kivéve, ha a helyreigazításhoz szükséges tényállást csak hosszabb közleményben lehet előadni.
A helyreigazító nyilatkozathoz az időszaki lap ugyanazon számában megjegyzést fűzni nem szabad, de a szerkesztő röviden megemlítheti, hogy fenntartja vagy nem tartja fenn azt a közleményt, amelyre a helyreigazító nyilatkozat vonatkozik.
A helyreigazító nyilatkozat közzététele a sajtójogi felelősséget (harmadik fejezet) nem érinti.
Kiskorú helyett törvényes képviselője, férjes nő helyett férje, elmebetegség vagy elmegyöngeség miatt gondnokság alatt álló helyett gondnoka, elhalt érdekében, úgyszintén távollét folytán vagy más alapos okból akadályozott egyén helyett hozzátartozója (1878:V. tc. 78. §-a) kivánhat helyreigazítást.
Ha a kiskorú egyén vagy a férjes nő a helyreigazítást önmaga kérte, a törvényes képviselő vagy a férj újabb helyreigazítást nem kívánhat.
21. § Ha a szerkesztő a helyreigazító nyilatkozat közzétételére vonatkozó kötelességének törvényszerűen eleget nem tesz, a nyilatkozó a szerkesztő ellen panaszával az időszaki lap kiadásának helye szerint illetékes kir. járásbírósághoz, Budapesten a kir. büntető járásbírósághoz fordulhat.
A kir. járásbíróság a panasz fölött legkésőbb harmadnapra tárgyalást tűz ki, és a tárgyalási határnapról a panaszost és a szerkesztőt értesíti.
A tárgyalás nem nyilvános; a fél vagy képviselője azonban jelen lehetnek és felszólalhatnak.
A tárgyalást elnapolni nem lehet.
Bizonyitásfelvételnek csak a 20. § második bekezdésének 4. pontjára nézve van helye.
A panasz tárgyában a bíróság ítélettel határoz.
A járásbíróság ítélete ellen huszonnégy órán belül egyfokú fellebbezésnek van helye.
A fellebbezés fölött az illetékes kir. törvényszék tanácsülésben három napon belül határozni köteles.
22. § Ha a bíróság a panasznak helyt ad, a szerkesztőt a helyreigazító nyilatkozat közzétételére és az eset körülményeihez képest a felmerült költség viselésére is kötelezi.
Ha a bíróság a panaszt elutasítja, a felmerült költséget a panaszos viseli.
Ha a helyreigazító nyilatkozat, amelynek közzétételét a szerkesztő megtagadta, a 20. §-nak nem felelt meg, a helyreigazító fél azonban a bírói tárgyaláson az idézett §-nak megfelelő a nyilatkozatot mutat be, a bíróság a szerkesztőt az utóbbinak közzétételére kötelezi.
23. § A jogerős marasztaló bírói határozat alapján a nyilatkozatot a szerkesztő a lapnak a határozat kihirdetését vagy kézbesítését követő legközelebbi vagy közvetlen azután megjelenő számában közölni s a lapnak azt a számát, amelyben a nyilatkozat megjelent, a bíróságnak megküldeni köteles.
Ha a szerkesztő a helyreigazítási nyilatkozatnak a bírói határozattal kötelességévé tett törvényszerű közzétételét elmulasztja, a bíróság őt újból, annyiszor kötelezheti a közzétételre, amennyiszer azt szükségesnek látja; egyúttal elrendelheti, hogy a nyilatkozatot a mulasztó szerkesztő költségére ugyanazon a helyen vagy másutt megjelenő egy vagy több más időszaki lapban közzétegyék.
A közzététel költsége a kiadót terheli, ha a bírósági határozatot a kiadó utasítása folytán nem foganatosították.
24. § Vétséget követ el:
1. az a nyomdai alkalmazott, aki a neki átadott közlemény vagy hirdetés kiszedését vagy az ezzel összefüggő egyéb teendőt másokkal való előzetes megbeszélés alapján megtagadja; úgyszintén az a nyomdai alkalmazott, aki mást ily közlemény vagy hirdetés kiszedésében vagy az ezzel összefüggő egyéb teendőben másokkal való előzetes megbeszélés alapján erőszakkal vagy fenyegetéssel meggátol vagy meggátolni törekszik;
2. az a nyomda- vagy kőnyomdavállalat-tulajdonos, aki vállalatát a 6. § értelmében be nem jelenti;
3. az, aki büntető ítélettel sújtott vagy előzetesen lefoglalt, vagy a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosának nevével és a nyomtatás vagy más többszörösítés helyének megjelölésével el nem látott vagy a 10. § harmadik bekezdése szerint a terjesztésből kitiltott sajtótermékeket - e körülményt ismerve - bármily módon terjeszt;
4. az, aki időszaki lapot a 16. §-ban körülírt bejelentésnek tudomásulvétele előtt indít, vagy a kiadótól vagy a szerkesztőtől megkívánt személyes feltételek (17. §) megszüntése után a lapot a 16. §-ban körülírt bejelentés elmulasztásával vagy tudatosan a törvénynek megfelelő más kiadó közbenjötte vagy más szerkesztő alkalmazása nélkül adja ki;
5. az, aki felelős szerkesztőként olyan személyt jelöl meg, aki a szerkesztéssel tényleg nem foglalkozik;
6. az, aki fenyegető vagy tolakodó magatartással a maga vagy más részére bárkitől pénzt vagy más előnyt kér vagy kieszközöl azért, hogy a sajtóban valamit elhallgat, helyreigazít, vagy az ellenértékkel arányban nem álló díjért egyébként valamit közzétesz;
7. az, aki szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel kárt okoz;
8. az, aki a helyreigazítási joggal visszaélve, helyreigazító nyilatkozat alakjában szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel kárt okoz;
9. az, aki akár kifejezetten, akár burkoltan:
a) a nemi életre vagy a nemi betegségek megelőzésére vagy gyógyítására vonatkozó szeméremsértő vagy a közerkölcsiséget veszélyeztető hirdetést tesz közzé;
b) a gyermeknemzést meggátló vagy magzatelhajtó szereket hirdet vagy magzatelhajtásra szolgáló módot vagy alkalmast ajánl.
25. § A 24. §-ban meghatározott vétség büntetése:
1. tizenöt napig terjedhető fogház az 1. pont esetében;
2. egy hónapig terjedhető fogház- és száz koronától ezer koronáig terjedhető pénzbüntetés a 2., a 3., a 4. és az 5. pont esetében;
3. egy évig terjedhető fogház- és kétszáz koronától kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetés a 6., a 7., a 8. és a 9. pont esetében.
A 24. § 6. pontjában meghatározott cselekmény bűntett és három évig terjedhető börtönnel és ezer koronától nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, ha a tettes amiatt öt éven belül már két ízben meg volt büntetve s a bíróság megállapítja, hogy a cselekményeket üzletszerűen követi el.
A 24. § 7. és 9. pontjában meghatározott vétség miatt az eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg.
26. § Kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő a nyomda vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosa, ha a nyomtatás vagy más többszörösítés helyét, a saját és a kiadó nevét, időszaki lapokon pedig még a felelős szerkesztő nevét is az 5. § értelmében a sajtótermékre ki nem teszi.
Ugyanilyen büntetés alá esik az a nyomda- vagy kőnyomdatulajdonos, aki a 6. §-nak megfelelően nem vezet átfűzött és az illetékes kir. törvényszék elnöke által lepecsételt könyvet.
27. § Kihágást követ el és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a nyomda- vagy kőnyomdatulajdonos, aki a köteles példányt az illetékes kir. ügyészségnek a 7. § értelmében be nem küldi.
A központi statisztikai hivatalt, valamint a Magyar Nemzeti Muzeumot és a Magyar Tudományos Akadémiát illető köteles példányok beszolgáltatásának elmulasztása az 1897:XXXV. tc. 4. §-ának utolsóelőtti bekezdése, valamint az 1897:XLI. tc. 12., 13. és 14. §-a alá esik.
28. § Kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a kiadó:
1. aki bármely hatóság hivatalos közleményét vagy hirdetését a szokásos díjért nem közli;
2. aki az időszaki lapnál beállott változásokról a törvény értelmében kötelességévé tett bejelentéseket a megszabott időben meg nem teszi;
3. aki az időszaki lap biztosítékának vagy egy részének elvonása esetében a biztosíték kiegészítése előtt a lapot a 18. § ellenére adja ki.
Kihágást követ el és ugyanily büntetés alá esik, aki tiltott gyógyító vagy kuruzsló szereket hirdet.
29. § Kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
1. aki rendőrhatósági igazolvány nélkül az utczán vagy házalva sajtóterméket terjeszt;
2. aki az utczán vagy házalva oly sajtótermékeket terjeszt, amelyekről tudja, hogy utczai vagy házaló terjesztésük nincs megengedve;
3. aki valamely sajtóterméket utczai vagy házaló terjesztés végett a 11. §-ban meghatározott engedély nélkül vagy rendőrhatósági igazolványnyal el nem látott egyénnek ad át, úgyszintén az, aki a 12. §-ban megszabott bemutatást elmulasztja;
4. aki falragaszt a 15. § ellenére függeszt ki;
5. aki falragasznak megengedett kifüggesztését megakadályozza vagy jogosan kifüggesztett falragaszt jogtalanul letép;
6. aki nem engedélyezett sorsjegyeket hirdet.
30. § Kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a szerkesztő:
1. aki a helyreigazító nyilatkozathoz a 20. § ellenére megjegyzést fűz;
2. aki a helyreigazító nyilatkozat közzétételét szándékosan elmulasztja, bár tudja, hogy a közzététel kötelezettségének törvényszerű feltételei fennforognak (20. §);
3. aki a helyreigazító nyilatkozatnak bírói határozattal kötelességévé tett törvényszerű közzétételét elmulasztja (21-23.);
4. aki a 43. § negyedik bekezdésében megszabott kötelességének eleget nem tesz vagy a 43. § utolsó bekezdésében említett rendelkezést megszegi.
A 3. és a 4. pont alapján a bűnvádi eljárás csak a közzététel elmulasztásának napjától számított tizenöt napon belül a sértett részéről előterjesztett indítványra indítható meg s a büntetés mindaddig ismételhető, amíg a közzététel meg nem történik.
Ha a helyreigazító nyilatkozat közzététele a kiadó utasítása folytán maradt el, a kiadó büntetendő.
A 3. és a 4. pontba ütköző kihágás ügyében hozott büntető ítéletben a közlemény közzététele iránt újból intézkedni kell.
31. § Az eljárás a 24. §-ban meghatározott vétségek és a 25. § utolsóelőtti bekezdésében meghatározott bűntett miatt a kir. törvényszék, 26., 27., 28. és 30. §-ban meghatározott kihágások miatt a kir. járásbíróság, a 29. §-ban meghatározott kihágások miatt pedig a közigazgatási hatóság, mint rendőri büntetőbíróság, a székesfővárosi m. kir. államrendőrség működési területén az államrendőrség hatásköréhez tartozik.
32. § Sajtó útján elkövetett bűntett, vétség vagy kihágás az a bűncselekmény, amelynek tényálladékát a sajtótermék tartalma foglalja magában.
A sajtó útján elkövetett bűntettek, vétségek és kihágások esetében az általános büntető törvények rendelkezéseit az alábbi §-okban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
A 24. § 8. pontjának esetében a jelen törvény 34-36. §-ai és 40. §-ának első és második bekezdése nem nyernek alkalmazást.
33. § A sajtó útján elkövetett bűntett, vétség vagy kihágás miatt elsősorban a szerző felelős.
Szerzőként kell büntetni azt is, aki a sajtóterméket büntető törvénybe ütköző tartalommal megrendelte, úgyszintén azt, aki a sajtótermék büntető törvénybe ütköző tartalmának megírására vagy egyéb megalkotására a szerzőt reábírta. A szerkesztő, kiadó és a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosa azonban ily esetben is csak a 34-36. §-ok értelmében felelős.
Azt, aki az előbbi két bekezdés valamelyik rendelkezése alá esik, nem mentesíti a sajtójogi felelősség alól az a körülmény, hogy szerzőül másvalakit jelöltek meg, vagy hogy a szerzőséget másvalaki vállalta el.
34. § A szerző felelőssége - amennyiben a 35. § másképen nem rendelkezik - a kiadóra hárul, ha a szerző sajtójogi felelősségre nem vonható vagy ha a sajtóterméket a büntető törvénybe ütköző tartalommal egyenesen a kiadó rendelte meg.
35. § Időszaki lapok közleményeiért, a hirdetési és nyilttéri közlemények kivételével, a felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség, ha a szerző sajtójogi felelősségre nem vonható vagy ha a közlemény büntető törvénybe ütköző tartalmának megírására a szerzőt egyenesen a felelős szerkesztő utasította.
Az időszaki lap szerkesztőjének felelőssége a kiadóra hárul, ha a szerkesztő sajtójogi felelősségre nem vonható, vagy ha a közleményt egyenesen a kiadó utasítására tették közzé.
Időszaki lapok nyilttéri közleményeiért és hirdetéseiért a 34. § értelmében a kiadó felelős.
36. § Ha a sajtóterméken a 33-35. §-okban megjelölt valamely felelős személy feltüntetve nincs s ha ennek folytán sajtójogi felelősségre más nem vonható, a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosa felelős.
37. § Ha a közleményt sajtó útján a szerző beleegyezése nélkül tették közzé, szerzőnek a közlőt kell tekinteni. Ily esetben a szerző nem büntethető.
Sajtóközlemény átvétele esetében szerzőnek az átvevőt kell tekinteni.
A kőnyomati úton vagy más módon főképen az időszaki lapok részére készülő hirlaptudósító újságoktól átvett közleményért azonban a szerzői fokozaton a sajtójogi felelősség nem az átvevő időszaki lapoknak, hanem a hirlaptudósító újságnak személyzetét terheli a 33-36. §-okban az időszaki lapokra megállapított szabályok szerint.
38. § Aki büntető ítélettel sújtott sajtótermékek újból közzétesz, a sajtótermékben foglalt bűntettre, vétségre vagy kihágásra a törvényben megállapított büntetés alá esik.
39. § A sértett a sajtóbeli közleménynyel okozott vagyoni kárának megtérítésén felül nem vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli elégtételt követelhet, amennyiben az - tekintettel az eset körülményeire - a méltányosságnak megfelel.
A nem vagyoni kárért járó elégtétel összegét a bíróság az összes körülményeket, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyainak is figyelembevételével belátása szerint állapítja meg.
A kártérítési követelés a sértettet akkor is megilleti, ha a sajtóbeli közlemény nem állapít meg bűncselekményt. Ebben az esetben a kártérítési igényt csak polgári úton lehet érvényesíteni.
40. § Az ítéletben megállapított pénzbüntetésért, bűnügyi költségért és kártérítésért (39. §) elsősorban az elítélt vagy elmarasztalt személy, ha pedig a közlemény oly időszaki lapban jelent meg, amelynek biztosítéka van, a biztosítékul letett összeg erejéig elsősorban a kiadó felelős.
Amennyiben a pénzbüntetést, a bűnügyi költséget vagy a kártérítést az előbbi bekezdésben tett megkülönböztetés szerint az elítélt vagy elmarasztalt személytől behajtani nem lehet, vagy azokat a biztosíték nem fedezi, a megállapított összeget a kiadótól és amennyiben ez sem lehetséges, a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosától kell behajtani.
A kárért való felelősségből származó követelések mind a 39. §, mind a jelen § esetében három év alatt évülnek el, annak az évnek a végétől kezdve, amelyben a sajtóbeli közlemény megjelent.
41. § Amennyiben a pénzbüntetést egészben vagy részben behajtani egyáltalában nem lehet, annyiban azt az elítélt személy ellen szabadságvesztésbüntetésre kell átváltoztatni.
Az ilyen szabadságvesztésbüntetés időtartamát az 1878:V. és az 1879:XL. tc. szabályai szerint már az ítéletben kell megállapítani.
42. § Ha a kiadó vagy a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosa jogi személy vagy társaság, a megállapított pénzbüntetésért, bűnügyi költségért és kártérítési összegért a 39. és 40. § értelmében a vagyoni felelősség a jogi személyt vagy társaságot terheli.
43. § Az 1878:V. t.-cz, 277. §-ának rendelkezéseit a sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében a következő módosításokkal kell alkalmazni:
Ha a rágalmazást vagy becsületsértés sajtó útján, de nem időszaki lapban követték el, úgy a sértett félnek a tárgyalás alatt kifejezett kivánatára a bíróság elrendeli, hogy az elítélt az ítéletet indokaival együtt a bíróság által meghatározott valamely belföldi lapban közzététesse.
Ha ezt a kötelezettséget az elítélt harmincz nap alatt nem teljesíti, a sértettnek jogában áll, hogy további harmincz napon belül az ítéletet a bíróság által meghatározott lapban saját költségén tétesse közzé. Ebben az esetben az eljáró bíróság a pénzbüntetésért felelős személyeket a költségek megtérítésében végzéssel marasztalja.
Ha a rágalmazást vagy becsületsértést időszaki lapban követték el, a sértett félnek a tárgyalás alatt kifejezett kívánatára a bíróság elrendeli, hogy az ítéletet indokaival együtt annak az időszaki lapnak szerkesztője, amelyben a sértő közlemény megjelent, ugyanebben a lapban a jogerős ítélet kézbesítése után megjelenő legközelebbi vagy azt közvetlenül követő számnak elején rendes nyomással, minden lappéldányon tegye közzé. E czélból az ítéletet a bíróság a lap szerkesztőjével közli.
Ha a szerkesztő az előbbi bekezdésben megszabott törvényes kötelességének eleget nem tesz, a helyreigazítási kötelesség megszegésére vonatkozó 23. §-t kell megfelelően alkalmazni.
Ha az időszaki lap, melyben a rágalmazó vagy becsületsértő közlemény megjelent, megszünt, mielőtt a szerkesztő az ítélet közzététele tekintetében törvényes kötelezettségének eleget tett volna, a bíróság akár a büntető ítéletben, akár később a jelen § második és harmadik bekezdése értelmében intézkedik.
Akár időszaki lapban, akár más sajtótermékben követték el a rágalmazást vagy becsületsértést, a bíróság ítéletében elrendelheti, hogy a rágalmazó vagy becsületsértő kitételeknek az ítéletben foglalt idézeteit a közzétételnél ki kell hagyni.
44. § Az olyan közlemény tartalma miatt, amely az országgyűlés vagy bizottságai, a hatóságok, vagy más, a törvény által alkotott testületek nyilvános iratait vagy azok nyilvános tárgyalásait hív szellemben és igazán közeli, sem bűnvádi eljárásnak, sem kártérítési igénynek nincs helye.
45. § A bűnvádi eljárást szabályozó törvényeknek rendelkezéseit a sajtó útján elkövetett bűntettek, vétségek és törvényben meghatározott ily kihágások miatt indított eljárásban az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
46. § Sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében, ha az eljárásra az 1897:XXXIV. tc. 16. §-ának második bekezdése szerint esküdtbíróság van hivatva, az idézett törvénycikk 15. §-ának utolsó bekezdésében a kir. ítélőtábla székhelyén működő esküdtbíróság illetékességének kizárólagosságáról foglalt rendelkezés nem nyer alkalmazást, hanem ilyen esetben az az esküdtbíróság jár el, amely az 1896:XXXIII. tc. (Bp.) 562. és 563. §-a szerint illetékes.
Az illetékes esküdtbíróság mellett működő vádtanács azonban a kir. ügyészség indítványára az ily ügyet közérdekből a kir. ítélőtábla székhelyén működő esküdtbírósághoz teheti át.
E tárgyban csupán az áttételt elrendelő végzés ellen van helye felfolyamodásnak.
A kir. ítélőtábla székhelyén működő esküdtbíróság a hozzá így áttett ügyet illetékesség okából a kir. ítélőtábla kerületében levő más esküdtbírósághoz nem teheti át.
47. § A sajtó útján a közszemérem ellen elkövetett és az 1878:V. tc. 248. §-a szerint büntetendő vétség a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik.
48. § Az eljárás megindítása elévül időszaki lapban elkövetett bűntett, vétség vagy bármily sajtótermékben elkövetett kihágás miatt a terjesztés megkezdésétől számitott hat hónap alatt, nem időszaki lapban sajtó útján elkövetett bűntett vagy vétség miatt pedig a terjesztés megkezdésétől számított két év alatt.
Ez a rendelkezés az 1878:V. tc. 112. §-ában és az 1879:XL. tc. 12. §-ában a magánindítvány előterjesztésének határidejére nézve foglalt rendelkezések hatályát nem érinti.
Ha a felelősségre vonható személyek bármelyike ellen az első bekezdésben megszabott idő alatt eljárást tesznek folyamatba, azt bármely más felelős személy ellenében ezen idő elteltével is az elévülési határidőn belül folytatni lehet.
49. § Az előzetes lefoglalásra a Bp. 567. és 568. §-ai az alábbi változtatással továbbra is érvényben maradnak.
Az előzetes lefoglalást, ha lehetséges, a sajtóterméknek a bűncselekményt tartalmazó részére kell korlátozni.
A lefoglalás elrendeléséről a vád képviselőin kívül haladéktalanul értesíteni kell a kiadót s a nyomdának vagy más többszörösítő vállalatnak tulajdonosát, ha a magyar szent korona országainak területén laknak, továbbá amennyiben ismeretes, a szerzőt, időszaki lapoknál ezenfelül a szerkesztőt.
Felfolyamodás esetében az iratokat huszonnégy órán belül a vádtanács elé kell terjeszteni, amely újabb huszonnégy óra alatt a felfolyamodást nem nyilvános ülésben elintézni köteles. Ezen az ülésen a kir. ügyész, úgyszintén a harmadik bekezdésben említett személyek és képviselőik felszólalhatnak.
Ha a vádtanács az előzetes lefoglalást megszüntette, úgyszintén ha a lefoglalás a Bp. 568. §-a szerint hatályát vesztette, az időszaki lap kiadója a lefoglalás következtében szenvedett kimutatható tényleges kárának megtérítését igényelheti. Ebben az esetben a Bp. 579-582. és 584-588. §-ait megfelelően alkalmazni kell.
50. § A sajtó útján elkövetett vétségek miatt előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság csak külföldiek ellen, valamint tekintet nélkül az állampolgárságra akkor rendelhető el, ha a Bp. 141. §-ának 2. vagy 3. pontját kell alkalmazni, vagy ha a vádlott a főtárgyaláson bírói idézés dacára elfogadható ok nélkül nem jelent meg.
51. § Sajtó-ügyekben az eljárást soron kívül kell folytatni.
A Bp. 103. §-ában felsorolt esetekben a főtárgyalást vizsgálatnak kell megelőznie; más esetekben a vizsgálat nem kötelező. A Bp. 565. §-ának 1. bekezdése hatályát veszti.
52. § A Bp. 254., 256. és 268. §-ait a sajtó útján elkövetett bűncselekmények esetében is alkalmazni kell; még pedig akkor is, ha a vádat magánvádló képviseli. A Bp. 276-278. §-ait e rendelkezés nem érinti. A Bp. 571. §-a hatályát veszti.
53. § Ha valamelyik fél a valódiság bizonyítását kívánja, ez iránt az előterjesztést legkésőbb a vádirat közlésétől számított nyolc nap alatt köteles megtenni. A valódiság bizonyítása iránt később előterjesztett indítványt a bíróság figyelembe nem veheti.
Ugyanez alatt a határidő alatt köteles a fél bizonyítékait előterjeszteni.
Az ellenbizonyítékok előterjesztésére a bíróság nyolc napi határidőt szab.
Az állítás vagy kifejezés valódiságának bizonyítására vonatkozólag az 1878:V. t.-cz- 264. §-ának 3. pontjában foglalt tilalom nem terjed ki arra az esetre, ha az állított tényre nézve a közigazgatási hatóság fegyelmi eljárásban hozott felmentő ítéletet vagy megszüntető határozatot.
54. § A vád alá helyező végzésben a vádtanács, ha pedig ily végzést nem hoztak, az idézésben az esküdtbírósági vagy a törvényszéki főtárgyalás elnöke megnevezi az összes tanukat és szakértőket, akik a főtárgyalásra megidézendők.
A vádtanács végzésében vagy a főtárgyalásra kibocsátott idézésben meg nem jelölt bizonyítékokon kívül más bizonyítékok beszerzését, különösen tanuk kihallgatását a felek az 53. §-ban meghatározott idő elteltével és különösen a főtárgyaláson csak akkor kérhetik, ha e miatt a főtárgyalást elnapolni nem kell vagy ha azt az eljárás előző szakában eredménytelenül kérték vagy végül ha igazolják, hogy a kérdéses bizonyítékokat előtt nem ismerhették.
55. § A főtárgyalás határnapjáról értesíteni kell mindazokat, akikre a büntető ítélet e törvény rendelkezései szerint valamely kötelezettséget állapíthat meg (40. §).
Az így értesített érdekeltek a főtárgyaláson személyesen vagy képviselőik útján megjelenhetnek s ott érdekeik védelmére felszólalhatnak.
56. § Az e törvény harmadik és negyedik fejezetében foglalt alaki és anyagi jogszabályok megsértése semmisségi ok.
Az 55. § értelmében érdekeltek azon jogszabályok szerint élhetnek perorvoslattal, amelyek a vádlottak perorvoslati jogát szabályozzák.
57. § Az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének állandó fizetéssel alkalmazott tagja közt a szolgálati viszonyt csak felmondás útján lehet felbontani.
A felmondás ideje, ha a felek előzetesen szerződéssel hosszabb határidőt nem állapítottak meg, a felelős szerkesztőre egy év, a segédszerkesztőre és a fontosabb munkakörrel bíró munkatársakra, úgyszintén a lapnál öt évnél hosszabb idő óta alkalmazott bármely belső munkatársra hat hónap, egyébként három hónap.
Hatálytalan az olyan megállapodás, amely a felmondást a szerkesztőség tagjára hosszabb időhöz vagy terhesebb feltételekhez köti, mint a kiadóra. Ebben az esetben a szerkesztőség tagjára is az a megállapodás irányadó, amely a szerződés szerint a kiadóra vonatkozik.
58. § A szerkesztőség tagja - tekintet nélkül a felmondásnak szerződéssel megállapított feltételeire - a szolgálati viszonyt rögtön beálló hatállyal felmondhatja:
1. ha a kiadó szerződéses kötelezettségét nem teljesíti;
2. ha a kiadó ellene becsületsértést vagy személye ellen irányuló más vétséget vagy bűntettet követ el;
3. ha a kiadó oly közlemény megírását követeli tőle, amelynek tartalma bűncselekmény, vagy amelynek iránya a felek közt fennálló szerződéssel ellenkezik;
4. ha a kiadó e törvény 17. §-a értelmében kiadói jogát elveszti.
Ezekben az esetekben a szerkesztőség tagját a szerződéssel kikötött munkadíj az egész felmondási időre megilleti, hacsak a kiadó nem igazolja, hogy a kár ennél kevesebb.
59. § A kiadó - tekintet nélkül a felmondásnak szerződéssel megállapított feltételeire - rögtön beálló hatállyal felmondhat a szerkesztőség tagjának:
1. ha a szerkesztőség tagja szerződéses kötelezettségét nem teljesíti;
2. ha a szerkesztőség tagja ellen becsületsértést vagy személye ellen irányuló más vétséget vagy bűntettet követ el;
3. ha az, mint felelős szerkesztő e törvény 17. §-a értelmében szerkesztői jogát elveszti.
A szerkesztőség tagja nem esik az 1. pont alá, ha valamely közlemény megírását azért tagadja meg, mert az időszaki lap olyan politikai irányt kezd támogatni, amelynek szolgálatára magát sem a szerződés megkötése alkalmával, sem később nem kötelezte.
Az 1-3. pontok esetében a szerződéssel kikötött munkadíjra nézve a szerződésben foglalt megállapodás irányadó; ilyennek hiányában a szerkesztőség tagja csak a munkadíj aránylagos részét igényelheti, az egy hónapnál nem hosszabb időre felvett munkadíjat azonban visszafizetni nem köteles.
60. § Az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének tagja közt fennálló szolgálati viszonyra egyebekben az általános magánjog szabályai irányadók.
61. § A 16-18. §-okban meghatározott kötelezettségeket a szerkesztők és a kiadók, a 24. és a 28. §-ban meghatározott büntetések terhével e törvény életbeléptétől számított egy éven belül kötelesek teljesíteni.
A 17. § szerint megkívánt személyi követelmények nem vonatkoznak azokra a kiadókra és szerkesztőkre, akik a jelen törvény hatályba lépte előtt érvényes jogszabályok alapján a törvény kihirdetésének idejében ilyen minőségben jogszerűen működtek, kivéve ha a kiadói vagy a szerkesztői működésnek a 17. §-ban meghatározott valamely akadálya e törvény életbe lépte után következik be.
62. § A sajtójogi felelősségre megállapított szabályok, úgyszintén a többi e törvényben meghatározott büntető rendelkezések a törvény hatályba lépte előtt elkövetett cselekményekre csak akkor alkalmazandók, ha a cselekmény elkövetésekor fennállott jogszabályoknál enyhébbek.
A vagyonjogi felelősségre (39. §) a cselekmény elkövetésekor fennállott, a kiadó és a szerkesztőségi tagok közt fennálló jogviszonyra (57-60. §-ok) pedig az újabb jogszabályok irányadók.
Az előbbi bekezdésben említett rendelkezéseken kívül eső, így különösen a perjogi rendelkezések, a törvény hatályba lépte előtt elkövetett cselekményekre is alkalmazandók.
Ha azonban a bűnvádi eljárás e törvény hatályba lépte előtt már megindult és a vizsgálatot már befejezték, az ügyben az eddigi perjogi szabályok szerint kell eljárni.
63. § E törvény életbeléptének napjától kezdve hatályukat vesztik a törvényeknek, rendeleteknek, szabályrendeleteknek mindazok a rendelkezései, úgyszintén a szokásjognak mindazok a megállapításai, amelyek megegyeznek vagy ellenkeznek azokkal a jogszabályokkal, amelyeket a sajtójogra, különösen a sajtórendészetre, a sajtójogi felelősségre, a sajtóeljárásra, úgyszintén az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének tagjai közt fennálló jogviszonyra vonatkozólag ez a törvény tartalmaz.
Az 1880:XXXVII. tc. 7. §-ának második bekezdésében és egyéb törvényekben idézett ama törvények helyett, amelyeket a jelen törvény hatályon kivül helyez, a jelen törvénynek a hatályon kívül helyezett törvények helyébe lépő rendelkezéseit kell érteni.
A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897:XXXIV. tc. 20. §-a és a polgári perrendtartásról szóló 1911:I. tc. életbeléptetésére vonatkozó 1912:LIV. tc. 96. §-a, úgyszintén a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912:LXIII. tc. 11. és 25. §-a érintetlenül marad.
A hatósági rendeletek és hirdetmények védelmére az 1879:XL. tc. 47. §-a, a jelen törvényben nem érintett hirdetményekre vonatkozólag pedig az idézett törvénycikk 48. §-a szintén hatályban marad.
64. § Ezt a törvényt az igazságügyminiszter, valamint a belügyminiszter, Fiume városára és kerületére pedig megfelelően a minisztérium hajtja végre.
