Az 1909. évi XX. törvénycikkben foglalt „Nemzetközi radiotelegraf-egyezmény” 11. czikke értelmében a magas szerződő felek időközönként aszerint, amint az egyezmény vagy a végrehajtási szabályzat módosításáról van szó, teljes jogkörű (a kormányok meghatalmazottjai részvételével), avagy pusztán igazgatási (az egyes távirdaigazgatások kiküldöttjei útján) értekezletet tartanak abból a czélból, hogy a gyakorlatban mutatkozot szükséghez képest a nemzetközi radiotelegraf-egyezményt és a hozzátartozó szolgálati szabályzatot módosítsák. A Berlinben 1906. évben tartott első radiotelegraf-értekezleten történt megállapodás szerint a második értekezlet Londonban még 1911. évben lett volna megtartandó, közbejött akadályok miatt azonban az csak 1912. évi junius 4-én ült össze Londonban, még pedig mint teljes jogkörű értekezlet, mert a szerződő államok közül többen, a szolgálati szabályzatban eszközlendő változtatásokon felül, magának az egyezménynek módosítását is indítványozták. Az értekezleten a berlini radiotelegraf-egyezményt, valamint a hozzátartozó szolgálati szabályzatot átdolgozták és újabb megegezési műveletekbe foglalták. Az új „Nemzetközi radiotelegraf-egyezmény” és tartozékai 1913. évi julius hó 1-én lépnek hatályba s ezzel a nappal az 1906-ban Berlinben kötött és az 1909. évi XX. törvénycikkel törvénybe iktatott „Nemzetközi radiotelegraf-egyezmény” és tartozékai hatályukat vesztik. Ez okból szükséges az új „Nemzetközi radiotelegraf-egyezmény„-t törvénybe iktatni. Az új egyezményben foglalt változtatások közül mint lényegeseket ki kell emelnem, hogy azontúl nemcsak a parti állomások kötelesek a fedélzeti állomásokkal, ez állomások rendszerére való tekintet nélkül közlekedni, hanem ez a kötelezettség a fedélzeti állomások egymás közötti forgalmára is kiterjesztetett. Kizárja ez a rendelkezés azt a főleg a Marconi-társaság által üzemben tartott állomások által követett helytelen eljárást, hogy más rendszerű állomásokkal levelezésbe nem léptek és ezt még a veszélybe jutott hajóknak nyujtandó segélyt kérő közleményekre is kiterjesztették. Az egyezmény 12. czikke kimondja, hogy az időközönként megtartandó nemzetközi radiotelegraf-értekezletek azontúl mindig a kormányok meghatalmazottjainak részvételével lesznek megtartandók, akik nemcsak a szolgálati szabályzat, hanem az egyezmény módosítására is felhatalmazvák. A radiotelegrafia folytonos fejlődése mellett ugyanis előrelátható, hogy nemcsak a szolgálati szabályzat, de maga az egyezmény is időnként változásra szorul és így oly értekezletek szüksége, amelyeken csak a postaigazgatások vannak képviselve s melyek az egyezmény változtatására felhatalmazással nem bírnak, egyelőre nem forog fenn. Az egyezmény végül a szárazföldi radiotelegraf-állomások viszonyát is szabályozza. A berlini értekezlet óta ugyanis sok oly radiotelegraf-állomást rendeztek be, amelyek czélja nem a tengeren levő hajókkal való levelezés, hanem kizárólag vagy főként egy vagy több szárazföldi radiotelegraf-állomással való távirati összeköttetés fenntartása, mely összeköttetés tulajdonképen nem egyéb, mint a fémvezetékes távirdahálózat kiegészítése. Az egyezmény 21. czikke kimondja, hogy ezekre az állomásokra nézve az illető kormányok rendelkezési szabadsága teljes, de kiköti, hogy ezek az állomások a többi radiotelegraf-állomások levelezését ne zavarják és bárhonnan eredő vészjelzéseket felvenni és a szükséges intézkedéseket megtenni kötelesek, továbbá, hogy más szárazföldi radiotelegraf-állomással való levelezést nem tagadhatják meg azon a czímen, hogy annak rendszere az övéktől eltérő.
