Tekintve, hogy gróf Woracziczky János Magyarországhoz való hű ragaszkodásának már az 1889-ik évben azzal is bizonyítékát adta, hogy azon év deczember havának 29-ik napján részére kiállitott honossági okirattal a magyar állampolgárságot megszerezte, -
tekintve hogy nevezett az utolsó báró Izdenczynek, néhai monostori és bánátkomlósi báró Izdenczy Józsefnek unokája és úgy a magvaszakadt báró Izdenczy családnak leányágon való egyenes leszármazottja, -
tekintve nevezettnek és három nagykorú fiúgyermekének is Magyarország közügyei iránt való meleg érdeklődését és ama hő óhajukat, hogy letéteményesei akarnak lenni azon honfiui erényeknek, melyek a koronás király és a haza iránti hűség tekintetében a magvaszakadt báró Izdenczy családban uralkodtak, - tekintve végre, hogy nevezett magyarországi nagy terjedelmű birtokai alapján az 1885:VII. tc. 2. § b) pontja szerint megkivánt vagyoni képesitéssel bir: nevezett gróf Pabienitzi Woracziczky János törvényes maradékaival együtt az ország honfiúsitott nemesei közé bevétetik és ezuttal ő és törvényes fiutódai az 1885:VII. tc. 2. § c) pontjának második bekezdése értelmében az örökös főrendiházi tagság jogával felruháztatnak.
