Gróf Woracziczky János cs. és kir. kamarás, nagybirtokos azon vágytól vezéreltetve, hogy annak az országnak legyen törvény szerint is honpolgára, melyben birtokai vannak és amelynek úgy néhai édes anyja, monostori és bánátkomlósi bá Izdenczy Karolina, mint hitvestársa, született Khuen-Belasi Szabina grófnő honleányai voltak, még az 1889-ik évben nejével és gyermekeivel együtt kilépett az osztrák állampolgári kötelékből és az 1879:L. tc. 6. §-a értelmében az 1889. évi deczember hó 29-én részére kiállított honosítási okirattal megszerezte a magyar állampolgárságot és ugyanazon a napon az állampolgári esküt le is tette. Nevezettnek nagyatyja, báró Izdenczy József után csak két leányutód maradt és így vele ezen magyar főrendi család kihalt. A királyi adomány útján 1793-ban a báró Izdenczy-családra szállott birtokot gróf Woracziczky János örökölte. Woracziczky grófot házasságának szálai is ez ország földjéhez és társadalmához fűzik. Ugyanis az 1884-ik ében nőül vette néhai Khuen-Belasi Antal gróf leányát Khuen Szabina grófnőt és így Magyarország igen sok főrangú családjával került közeli rokonságba. Nevezettnek Temes vármegyében nagy kiterjedésű birtokai vannak, melyek után 6,000 korona állami egyenes földadónál nagyobb összeggel van megterhelve. Azonkívül felesée is tekintélyes ingatlan vagyonnak a tulajdonosa. Gróf Woracziczky János eddig is igen tevékenyen vett részt úgy Temes vármegye, mint az ország közéletében, gazdasági és társadalmi mozgalmaiban.
E tevékenységet polgártársainak elismerése is követte, amidőn az 1910. évi általános képviselőválasztások idején a temesvármegyei orczifalvi választókerület országgyűlési képviselőjévé választotta meg. Mindezeknél fogva indokolt volna, hogy gróf Woracziczky János, most, amidőn Ő császári és Apostoli királyi Felsége neki a magyar gróf méltóságot legkegyelmesebben adományozni méltóztatott, az ország született törvényhozói sorába is felvétessék. Gátolja azonban azen előjognak fejedelmi kegy útján való megadását az 1885:VII. tc. 2. § e) pontja második bekezdésének azon rendelkezése, miszerint a nem leszármazásuknál fogva magyar állampolgárok a főrendiházi tagság jogával, a minisztertanács előterjesztésére, csak törvényhozás útján ruházhatók fel.
