Az orosz czár kezdeményezésére Németalföld királynőjének kormánya által Hágába 1899. évi május hó 18-ára egybehivott első nemzetközi békeértekezletnek egyik eredménye az az egyezmény, amely a nemzetközi viszályok békés elintézése tárgyában 1899. évi julius hó 29-én Hágában jött létre. Ennek az egyezménynek IV. czíme a nemzetközi választott bíráskodásról szól, amely bíráskodásnak a 15. czikk szavai szerint az a czélja, hogy az államok közt felmerülő vitás ügyek az illető államok választotta bírákkal és a jog tisztelete alapján nyerjenek elintézést. Az egyezményt aláíró hatalmak a 19. czikkben fenntartották maguknak a jogot, hogy - függetlenül az általános vagy különös államszerződésektől, amelyek reájok nézve a választott bíráskodás igénybevételére azidőszerint kötelezettséget állapítottak meg - akár a szóban forgó hágai egyezmény megerősítése előtt, akár azután új általános vagy külön egyezményeket kössenek oly czélból, hogy a kötelező választott bíráskodást mindazokra az esetekre kiterjesszék, amelyeket alája vonhatóknak vélnek. A békeértekezletet követő években csakhamar szüksége merült fel annak, hogy azok az eszmék, amelyek az értekezlet munkálatainak alapjaiul szolgáltak, bővebb és tökéletesebb kifejezést nyerjenek. Evégből Németalföld királynője - az amerikai Egyesült-Államok elnökének kezdeményezésére és az orosz czár felkérésére - 1907. évi junius hó 15. napjára Hágába összehívta a második nemzetközi békeértekezletet. A nemzetközi viszályokbékés elintézésének czéljára az első békeértekezleten alkotott munkálat bizonyos pontok tekintetében szintén átdolgozást és kiegészítést igényelvén, a második békeértekezlet egyik eredményekép ugyanazon tárgyban 1907. évi október hó 18. napján Hágában újabb egyezmény jött létre, amely az első egyezménynél részletesebb és kimerítőbb szabályozást foglal magában. Ez az újabb egyezmény szintén a IV. czímben foglalkozik a nemzetközi választott bíráskodással s 40. czikkében megismétli azt a fenntartást, amelyről előbb az első egyezmény 19. czikkénél volt szó. A szóban forgó két nemzetközi egyezmény megalkotása után az első egyezmény 19. és utóbb a második egyezmény 40. czikkének alapul vételével a hatalmak körében egyre fokozódó hajlandóság mutatkozott választott bírósági egyezmények kötésére. Európában az angolok és a francziák jártak elől s példájukat csakhamar követték a többi hatalmak is, úgy hogy ma már nagy számmal vannak oly egyezmények, amelyek a szerződő felek között felmerülő bizonyos vitás kérdéseknek választott bírósági döntés alá bocsátásra vonatkoznak.
Ilyen választott bírósági egyezmény volt az is, amelyet Svájczczal 1904. évi deczember hó 3. napján kötöttünk, de amelynek hatályossága már 1910. évi október hó 31. napján lejárt. Ez okból Ő Felsége és a Svájczi Szövetség szövetségi tanácsa Bécsben 1913. évi szeptember hó 2. napján újabb választott bírósági egyezményt kötöttek.
Az 1913:XLIV., XLV., XLVI. és XLVII. törvénycikkekkel beczikkelyezett választottbírósági egyezményeink esetében követett eljárást most is szem előtt tartva, a Svájczczal kötött választott bírósági egyezményt azért kell az állam törvényei közé iktatni, mert az egyezmény I. czikke értelmében választott bírósági döntés alá bocsátandó vitás kérdések közé olyanok is tartozhatnak, amelyek tekintetében Magyarországon kétségtelenül csak a törvényhozás van hivatva intézkedni, s így az egyezmény a most említett kérdések tekintetében az országgyülés szabad rendelkezési jogát annyiban megköti, amenyibben, ha ténylegesen felmerülne a törvényhozás hatáskörébe tartozó olyan vitás nemzetközi jogi kérdés, amely az I. czikk alá esik, az állam már az egyezménynél fogva köteles lesz a kérdést választott bíróság döntése alá bocsátani s evégből a II. czikkben említett külön megállapodást létesíteni. A szóban forgó választott bírósági egyezmény egyedül franczia nyelven köttetvén meg, az - az állandó gyakorlatnak megfelelően - eredeti franczia szöveggel és hivatalos magyar fordítással iktatandó az állam törvényei közé.
Az I. Cikkhez
Az egyezmény I. czikke általánosságban meghatározza azokat a vitás kérdéseket, amelyek választott bíróság elé utaltatnak. Az államok között felmerülő vitás ügyek közül főképen azok alkalmasak választott bírósági döntés alá bocsátásra, amelyeknél az ellenfelek igényeiket jogi alapra fektetik, azaz a jogi természetű vitás kérdések és ezek között is elsősorban a nemzetközi szerződések értelmezése körül felmerülő viták. A jogi természetű vitás kérdések köréből is kikapcsolja az I. czikk azokat, amelyek a szerződő felek életbevágó érdekeit, függetlenségét vagy becsületét érintik, mert ezek az érdekek a felekre nézve oly magasrendűek, hogy az azokkal kapcsolatos vitás kérdéseket, még ha jogi természetűek is, nem kívánatos választott bírósági döntés alá bocsátani. Nyilvánvaló továbbá, hogy az I. czikk helyes úton jár, midőn oly vitás ügyeket, amelyek más hatalmak érdekeire vonatkoznak, szintén nem utal választott bíróság elé.
A II. Cikkhez
A II. czikk azzal a külön megállapodással folalkozik, amelyet a szerződő felek adott esetben a vitás kérdésnek választott bírósági döntés alá bocsátása előtt egymással kötnek. Abból a czélból ugyanis, hogy a választott bírósági eljárás valóban kielégítő eredménnyel végződjék, czélszerű a vitás ügynek döntésre bocsátása előtt - a felek egyező akakratával - pontosan és minden kétséget kizáróan megállapítani a vita tárgyát, a bíróság hatáskörét és az eljárási szabályokat.
A III. Cikkhez
A III. czikkben az 1904. évi deczember hó 3. napján Svájczczal kötött előző választott bírósági egyezménnyel szemben újítás az, hogy ebben az egyezményben már az is kimondatott, hogy az egyezmény öt évig hatályos ugyan, de fel nem mondás esetén öt évről öt évre hallgatólagosan megújul. A hallgatólagos meghosszabbítás kikötése a választott bírósági egyezmények tekintetében mindenesetre nevezetes haladást jelent.
