1. § Rágalmazás vétségét követi el, aki valakiről más előtt oly tényt állít vagy hiresztel, amely valóság esetében az illető ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet vagy pedig őt közmegvetésnek tenné ki.
2. § Aki más ellen becstelenítő, lealacsonyító vagy megszégyenítő kifejezést használ, vagy pedig ily cselekményt követ el, - amennyiben az 1. § esete nem forog fenn, - a becsületsértés vétségét követi el.
3. § A rágalmazás büntetése hat hónapig terjedhető fogház és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
Nyolcz naptól egy évig terjedhető fogházbüntetést és száz koronától hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetést kell alkalmazni:
1. ha a cselekményt sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan követték el;
2. ha a törvény által alkotott testület, bizottsága vagy tagja, hatóság, közhivatalnok, törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet lelkésze a sértett és a sértés hivatásuk gyakorlására vonatkozik;
3. ha a cselekmény aljas indokból követték el.
4. § A becsületsértés büntetése négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetés. Ha a sértés feltünően durva, úgyszintén a 3. § második bekezdése szerint minősülő esetekben a bőntetés hat hónapig terjedhető fogház és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
5. § A rágalmazás büntetése nyolcz naptól két évig terjedhető fogházbüntetés és száz koronától nyolczezer koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha a cselekményt a 3. § második bekezdésének 2. pontjában említett testület, bizottság vagy személy ellen hivatásuk gyakorlására vonatkozólag sajtó útján követték el.
Ugyanezekben az esetekben a becsületsértés büntetése nyolcz naptól egy évig terjedhető fogház és száz koronától hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
6. § Rágalmazás vagy becsületsértés miatt a 8., a 9., a 11. és a 12. §-ban felsorolt esetek kivételével magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást.
Ha a sértett a magánindítvány megtétele előtt meghalt, előde, gyermeke, unokája, testvére és házastársa a magánindítványra jogosult, feltéve, hogy a magánindítvány előterjesztésének határideje (1878: V. tc. - Btk. - 112. §-a) a sértett életében nem járt le és elévülés (Btk. 106. §-a) a bűnvádi eljárást ki nem zárja.
Ha a sértés és annak elkövetője az előbbi bekezdésben említett jogosultnak még a sértett életében jutott tudomására, a Btk. 112. §-ában megszabott határidőt a sértett halálától kell számítani.
7. § Kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében mindaddig, míg az egyik fél sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt megindított bűnvádi eljárást az elsőfokú bíróság nem fejezte be, a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje (Btk. 112. §-a) lejárt volna, feltéve, hogy elévülés (Btk. 106. §-a) a bűnvádi eljárást ki nem zárja.
8. § Rágalmazás vagy becsületsértés csupán felhatalmazás alapján üldözhető, ha azt:
1. az országgyűlés, egyik háza vagy bizottsága a közös-ügyek tárgyalására rendelt bizottságok, azoknak egyike vagy valamelyiküknek albizottsága, a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés vagy bizottsága ellen;
2. a magyar kormány ellen;
3. a fegyveres erő, a csendőrség, valamely külön rendeltetéssel felállított katonai őrtestület vagy egyik részük ellen követték el.
A felhatalmazást megadja:
Az 1. pontban megjelölt esetekben az az országgyűlés, ház vagy közösügyi bizottság, amelyet megsértettek, vagy amely a sértett bizottságot vagy albizottságot megválasztotta;
a 2. pontban megjelölt esetekben a minisztertanács;
a 3. pontban megjelölt esetekben a hadügyminiszter, illetőleg a honvédelmi miniszter.
9. § Rágalmazás vagy becsületsértés csupán felhatalmazás alapján üldözhető akkor is, ha:
1. magyar kir. miniszter, cs. és kir. közös miniszter vagy a magyar kir. legfőbb állami számvevőszék elnöke ellen,
2. a magyar kir. legfőbb állami számvevőszék ellen,
3. a magyar kir. közigazgatási bíróság vagy a magyar kir. főudvarnagyi bíróság, azoknak tagja vagy hivatalnoka ellen,
4. rendes bíróság, az ügyészség, azoknak tagja, vagy hivatalnoka ellen:
5. a 3. pontban nem említett külön bíróság vagy tagja ellen,
6. az 1-5. pont alá nem eső állami vagy pedig törvényhatósági vagy községi hatóság, továbbá akár az 1-5. pont alá nem eső állami, akár pedig törvényhatósági vagy községi szolgálatban álló közhivatalnok ellen:
hivatásuk gyakorlására vonatkozólag állítottak vagy hireszteltek oly tényt, amely valóság esetében bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet.
A felhatalmazást megadja:
az 1. pontban megjelölt esetekben a sértett;
a 2. pontban megjelölt esetekben a számvevőszék elnöke;
a 3. pontban megjelölt esetekben a miniszterelnök;
a 4. pontban megjelölt esetekben az igazságügyminiszter;
az 5. pontban megjelölt esetekben az a miniszter, akinek felügyelete alatt az illető bíróság áll, ily felügyeleti jogkör hiányában pedig maga a sértett;
a 6. pontban megjelölt esetekben a sértett hatóságnak vagy közhivatalnoknak felettes, illetőleg felügyelő hatósága, ilyennek hiányában pedig maga a sértett.
Ha a sértett a felhatalmazás megadását kívánja, azt csak oly esetben lehet megtagadni, mikor megadása közérdekbe ütköznék.
Ha az első bekezdés alá eső rágalmazást vagy becsületsértést ott nem említett hatóság vagy közhivatalnok ellen követték el, a bűncselekmény akár a sértettnek, akár pedig felettes, illetőleg felügyelő hatóságának felhatalmazása alapján üldözhető.
10. § A 9. § első bekezdésének 1. pontja alá eső rágalmazás vagy becsületsértés miatt a bűnvádi eljárást magánindítvány alapján indítják meg, ha a sértett azon közszolgálata idejében nem adta meg a felhatalmazást, úgyszintén, ha a sértett a bűncselekmény elkövetése idejében már nem állott azon közszolgálatban.
11. § A 9. § első bekezdésének 3-6. pontja alá eső rágalmazás vagy becsületsértés abban az esetben is csupán felhatalmazás alapján (9. § második bekezdés 3-6. pont) üldözhető, ha a sértett a bűncselekmény elkövetése idejében már nem állott közszolgálatban. A felhatalmazás azonban, amennyiben megadására nem a sértett jogosult, egyedül a sértett kivánságára adható meg.
12. § Ha a rágalmazást vagy a becsületsértést akár külföldi uralkodó vagy államfő ellen, akár külállamnak Ő Felségénél felhatalmazott követe, vagy pedig ügyviselője ellen követték el, a bűncselekményt csupán a sértettnek diplomácziai úton kijelentett kivánatára lehet üldözni.
13. § Rágalmazás vagy becsületsértés esetében az állított vagy híresztelt tény, úgyszintén a valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valósága bizonyításának egyedül a vádlott indítványára és akokr is csak a következő esetekben van helye:
1. ha az állítás, a hiresztelés vagy a kifejezésnek használata közérdeknek vagy jogos magánérdeknek előmozdítása, megóvása vagy védelme céljából történt;
2. ha az illető tény miatt bűnvádi vagy fegyelmi eljárás van folyamatban;
3. ha az illető tényt büntető hatóság jogerős véghatározatban valónak mondotta ki, feltéve, hogy az állítás, a hiresztelés vagy a kifejezésnek használata nem sértés céljából történt.
Az előbbi bekezdés 1-3. pontjában említett feltételek hiányában is el kell azonban rendelni a valóság bizonyítását, ha azt maga a sértett is kívánja.
14. § Ha az állítás, a hiresztelés vagy a kifejezés a családi élet belső viszonyaira vonatkozik, vagy a női becsületet támadja meg, vagy pedig oly bűncselekményre vonatkozik, amely csak magánindítványra üldözhető, a jogosult azonban nem terjesztett elő magánindítványt vagy azt visszavonta és erről a vádlott a bűncselekmény elkövetése idejében tudomással bírt: az állított vagy hiresztelt tény, úgyszintén a valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valósága bizonyításának egyedül a vádlott indítványára és csak abban az esetben van helye, ha a vádlott igazolja, hogy az állítás, a hiresztelés, illetőleg a kifejezésnek használata és egyszersmind módjuk és alakjuk is, közérdeknek vagy jogos magánérdeknek megvédése céljából szükséges volt.
15. § A valóság bizonyításának egyáltalában nincs helye:
1. ha a 12. §-ban említett személy a sértett;
2. ha az állítás, a hiresztelés vagy a kifejezés oly bűncselekményre vagy fegyelmi vétségre vonatkozik, amely felől bírói hatóság abból az okból hozott felmentő ítéletet vagy megszüntető határozatot, hogy akár a vád alapján vett cselekmény, akár pedig az, hogy azt a sértett követte el, nincs bebizonyítva.
16. § Az állított vagy hiresztelt tény, úgyszintén a valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valóságának bebizonyítása kizárja azok miatt rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását.
17. § Kizárja rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását az a körülmény, hogy a tényállítás vagy valamely tényrre közvetlenül utaló kifejezésnek használata hatóság előtt folyamatban levő ügyben tárgyalás alkalmával szóval vagy ügyiratban az ügyre és az ügyfélre vonatkozólag történt.
Ugyanez a szabály áll az ügyfélnek vagy képviselőjének az ily ügyben tárgyalás alkalmával szóval vagy ügyiratban tett egyéb ily nyilatkozata tekintetében is, feltéve, hogy a nyilatkozat az üggyal összefügg és hogy a nyilatkozat az ügyfél érdekében szükséges volt.
18. § Ha a becsületsértés elkövetésére a sértettnek jogellenes, kihívó vagy botrányt keltő viselkedése adott okot, a bíróság a bűnösség megállapítása mellett felmentheti a vádlottat a büntetés alól.
19. § Nyomban viszonzott kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében a bíróság a bűnösség megállapítása mellett felmentheti mindkét vádlottat vagy csak azok egyikét a büntetés alól.
20. § Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki valakit hatóság előtt bűnvádi vagy fegyelmi úton büntethető cselekmény elkövetésével kellő ténybeli alap nélkül vádol, ha őt gondatlanság terheli és vádja nem bizonyul valónak.
21. § A 20. § alá eső vétség miatt magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást.
A magánindítvány előterjesztésének határidejét attól a naptól kell számítani, amelyen a sértett az alapügyben hozott véghatározatról tudomást szerzett.
A jelen törvény 6. §-a második és harmadik bekezdésének rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
22. § A meghalt embernek vagy emlékének meggyalázása vétség, amely az 1-5. §-ban foglalt megkülönböztetések szerint az ott meghatározott büntetéssel büntetendő.
23. § A 22. § alá eső vétség esetében rendszerint magánindítványra indítják meg a bűnvádi eljárást.
Magánindítványra azonban kizárólag az előd, a gyermek, az unoka, a testvér és a házastárs jogosúlt.
Egyebekben a jelen törvény 9-17. §-ának rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
24. § Vétséget követ el, aki akár valótlan tény állításával vagy hiresztelésével, akár pedig valamely tényre közvetlenül utaló valótlan kifejezés használatával valakinek hitelét veszélyezteti vagy hitelképességét csökkenti.
Ez a rendelkezés felkérés alapján bizalmasan adott, az üzleti forgalomban szokásos tudósításra csak akkor vonatkozik, ha ezt az arra felkért jobb tudomása ellenére adta.
25. § A 24. § alá eső vétség a 3. § első bekezdésében meghatározott büntetéssel büntetendő.
A 3. § második bekezdésének 1. és 3. pontja szerint minősülő esetekben az ott meghatározott büntetést kell alkalmazni.
26. § A 24. § alá eső vétség miatt magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást.
A jelen törvény 6. §-a második és harmadik bekezdésének rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
27. § Ha oly tény miatt, amelynek valóságára nézve a bizonyítást elrendelték, bűnvádi vagy fegyelmi eljárást indítottak, ennek jogerős befejezéséig az eljárást a bíróság felfüggeszti.
28. § Az 1914: XIV. tc. (St.) 39. §-ának első és második bekezdésében, valamint 43. §-ának második, harmadik és utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéseket a jelen törvény alá eső, nem sajtó útján elkövetett vétségek, úgyszintén a Btk. 227. §-a alá eső hamis vád bűntette vagy vétsége esetében is megfelelően kell alkalmazni.
29. § A St. 53. §-ának első, második és harmadik bekezdésében, valamint 54. §-ában foglalt rendelkezéseket a jelen törvény alá eső vétségek esetében sajtó-eljáráson kívül is megfelelően kell alkalmazni.
Ha a bűnvádi eljárás a kir. járásbíróság előtt folyik, a valóság bizonyítására vonatkozó előterjesztést legkésőbb a terhelt nyilatkozatában (1896: XXXIII. tc. - Bp. - 541. § harmadik bekezdés), ha pedig ezt védő terjeszti elő, a védő nyilatkozatában kell megtenni.
30. § A jelen törvény alá eső vétségek esetében a feleknek egyező kérelme alapján a főtárgyalásról (járásbírósági tárgyalásról) a nyilvánosság kizárását (Bp. 293. §) mindig el kell rendelni.
Ha azonban a jelen törvény 3. §-a második bekezdésének 2. pontjában említett testület, bizottság vagy személy a sértett és a sértés hivatásuk gyakorlására vonatkozik, ez a szabály nem irányadó.
31. § A jelen törvény 10. §-a alá eső vétség elbírálása a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik.
Ez a rendelkezés az 1897: XXXIV. tc. 16. §-ának rendelkezéseit nem érinti.
32. § Kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő a kiadó, aki azt az ítéletet, amelynek közzétételét a jelen törvény alapján elrendelték, a szokásos díj megfizetése dacára nem közli.
33. § A 32. § alá eső kihágás ügyében hozott véghatározatban, valamint akkor is, ha az a lap, amelyben az ítéletet közzé kellett volna tenni, időközben megszünt, az ítélet közzététele iránt újból intézkedni kell.
34. § A jelen törvény 21. §-ának második és harmadik bekezdését a Btk. 229. §-a alá eső hamis vád vétsége esetében is alkalmazni kell.
35. § A Btk. 231. §-ában, továbbá 258-277. §-ában, a Bp. 542. §-ának második bekezdésében, végül a St. 43. §-ának első és 53. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezések hatályukat vesztik.
Ahol más jogszabály az előbbi bekezdés értelmében hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, a jelen törvény megfelelő rendelkezését kell érteni.
36. § Ezt a törvényt az igazságügyminiszter hajtja végre.
