A jelenlegi állapot. A végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. tc. 4. §-a szerint az Ausztriában hozott bírói határozatok és az ott kötött bírói egyességek a szorosabb értelemben vett Magyarország területén két feltétel alatt hajthatók végre. Az egyik feltétel a viszonosság, vagyis az, hogy Magyarországon hozott bírói határozatok és bírói egyességek Ausztriában is végrehajthatók legyenek. A viszonosság az 1868:LIV. tc. 63. §-a értelmében nem szorul igazolásra. A viszonosságon kivül a végrehajtásnak további feltétele az, hogy „azon teljesítmény, mely végrehajtás útján érvényesíttetni szándélkoltatik, hazai tiltó törvénybe nem ütközik”. Az 1881:LX. tc. §-a szerint azonban magyar állampolgárnak személyállapotát tárgyazó kérdésekben külföldi bíróság határozata magyar állampolgár ellen belföldön egyáltalában nem hajtható végre, tehát az osztrák bíróságnak ilyen határozata sem. Közjegyzői okiratok alapján Magyarország és Ausztria között kielégítési végrehajtásnak ez idő szerint helye nincsen. Továbbá sem biztosítási végrehajtást, sem más biztosítási intézkedést osztrák bíróság megkérése alapján Magyarországon foganatosítani nem lehet.
2. Fiume városában és kerületében az 1852. évi szeptember hó 16-án kelt ideiglenes polgári törvénykezési rendtartás 550. §-a szerint csak külföldi jogerős ítéleteket lehet végrehajtani, még pedig, amennyiben más különös rendelkezések nincsenek, a következő feltételek alatt: a) ha a külföldi bíróság az általános jogelvek szerint az illető ügyben a bírói joghatóságot gyakorolni jogositva volt; b) ha a végrehajtandó ítéletek, jogerejének hiteles igazolása melett, a bíróságnak eredetiben bemutatták; c) ha annak az országnak bíróságai, ahol az ítélet keletkezett, a viszonosságot gyakorolják, amely körülményt azonban védelmezni kell.
3. Horvát-Szlavonországokban az 1852. évi szeptember hó 16-án kelt ideiglenes polgári törvénykezési rendtartásnak a fenti 1. 2. pontban idézett 550. §-a mellett az 1876. évi deczember hó 17-én kelt autonom törvény 4. §-a is irányadó, amely következőképp rendelkezik: „Oly végrehajtások, melyeket a magyar korona azon országainak bíróságai engedélyeztek, ahol a jelen törvény érvénnyelnem bír, valamint oly végrehajtások, amelyekre a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok bíróságai adnak engedélyt, az illető bíróságok megkeresése folytán az itteni bíróságok által, ezen törvény határozmányai értelmében foganatosítandók.” A horvát-szlavovnországi bíróságok az 1852. évi ideiglenes polgári törvénykezési rendtartás 550. §-a, valamint az 1876. évi deczember hó 17-én kelt autonom végrehajtási törvény 4. §-a értelmében minden olyan végrehajtást, beleértve a biztosítási végrehajtást is, kötelesek foganatosítani, amelyet az osztrák bíróságok elrendelnek, tekintet nélkül arra, hogy az milyen czímen rendelték el, feltéve, hogy nem ütköznek az ott érvényben álló 1852. évi büntető törvénykönyv 36. és 235. §-aiba. De ha a végrehajtató közvetlenül fordult a végrehajtás elrendelése czéljából a horvát-szlavonországi bíróságokhoz, akkor az 1852. évi ideiglenes polgári törvénykezési rendtartás 439, és 550. §-a teljes mértékben nyer alkalmazást, ami annyit jelent, hogy csak jogerős bírói ítéletek hajtandók végre, amelyek alatt azonban a váltóeljárásban és a meghagyásos eljárásban (Mandatsverfahren) kibocsátott fizetési meghagyásokat és ezekhez hasonló végrehajtó bírósági határozatokat és egyességeket is kell érteni.
4. Tekintettel mindezekre a jogszabályokra, az 1896. évi május hó 27-én kelt osztrák végrehajtási törvény kedvezményeket biztosít a magyar szent korona országaiban keletkezett végrehajtási czímeknek, de a 86. §-ában a viszonosság kifejezett megállapítását kívánja. A magyar kir kormány tehát ebben a tekintetben az osztrák cs. kir. igazságügyminiszter irányában a fenti I. 1-3. pontokban jelzett hazai jogszabályoknak megfelelő nyilatkozatott tett, még pedig a szorosabb értelemben vett Magyarországra, ideértve Fiume városát és kerületét is, a m. kir. igazságügyminiszternek 1897. évi november hó 16-án 61.944. szám alatt és 1897. évi október hó 23-án 58.503. szám alatt kelt átirataival és Horvát-Szlavonországokra nézve a bánnak nyilatkozata alapján a magyar kir. miniszterelnöknek 1897. évi deczember hó 11-én 19.913. szám alatt kelt átiratával. A magyar kir. kormány és az osztrák cs. kir. igazságügyminiszter közt a végrehajtási viszonosság tárgyában ezen az alapon létrejött megállapodás részleteit a szorosabb értelemben vett Magyarországra, ideértve Fiume városát és kerületét is, a magyar kir. igazságügyminiszter 1897. évi deczember hó 22-én 71.392. szám alatt Horvát-Szlavonországokra nézve pedig a bán 1898. évi január hó 15-én 307. szám alatt kelt rendeletével közölte. Az osztrák cs. kir. igazságügyminiszter e tárgyban 1897. évi deczember hó 13-án bocsátott ki rendeletet, amelyben egyfelől a szorosabb értelemben vett Magyarországra, ideértve Fiume városát és kerületét is, valamint Horvát-Szlavonországokra nézve, másfelől az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra nézve a kölcsönös végrehajtási jogsegély tárgyában létrejött megállapodásokat összefoglalta.
II. Az új magyar polgári perrendtartás következtében beálló változás. 1. Az ítéletek kölcsönös végrehajtása tekintetében Ausztriával szemben fennálló az az állapot, amelyet vázoltam, hazánkra nézve több tekintetben hátrányosnak bizonyult. Igazságszolgáltatási szempontból igen hátrányos az, hogy bíróságaink az osztrák bírósági határozatot minden esetben kötelesek végrehajtani anélkül, hogy az osztrák bíróságnak illetékességét vizsgálhatnák. A hazai bíróság az osztrák bírósági határozatokat akkor is köteles végrehajtani, ha az illető ügyre nézve törvényünk szerint a hazai bíróság illetékessége kizárólagos. Míg tehát a kizárólagos illetékesség fennforgása esetében a magyar bíróság annak hiányát az előtte folyamatban lévő polgári perben az eljárás minden szakában hivatalból köteles figyelembe venni, addig, ha osztrák bírósági határozatról van szó, az a körülmény, hogy a magyar bíróság illetékessége abban az ügyben kizárólag van megállapítva, kérdés tárgyává nem tehető. Az osztrák bíróság természetesen az előtte folyamatban levő perben azt a körülményt, hogy abban az ügyben a magyar bíróság illetékessége a magyar törvények szerint kizárólagos, a saját eljárási szabályai értelmében szintén nem veheti figyelembe. De károsnak mutatkozik a jelenlegi jogállapot közgazdasági szempontból is. A magyar alperes védekezését az, hogy őt osztrák bíróságok előtt perelik, nagy mértékben megnehezíti. Kétségtelen ugyanis, hogy annál nehezebb az alperesnek védekeznie, mennél távolabb fekvő bíróság előtt kénytelen perbe állani. Még a belföldi jogvédelem terén is nagyon megnehezíti ez a körülmény a védekezés lehetőségét, annál inkább akkor, ha az a bíróság, amely előtt az alperesnek perbe kell állania, Ausztriában van. A védekezés lehetőségének megnehezítése igen sokszor előidézi azt, hogy az alperes inkább lemond a védekezésről és eltűri azt, hogy az osztrák bíróság ellene mulasztás alapján hozzon ítéletet, mintsem hogy távol fekvő bíróság előtt keressen sok költséggel járó védelmet. Hozzájárul ehhez még az is, hogy ha a magyar alperes az osztrák bíróság előtt védekezik is, ez a bíróság rendszerint nem a magyar jogot, hanem a saját jogát alkalmazza, amelyet a magyar alperes többnyire kevésbbé ismer és így védekezése körül nehezebben használ, mint a hazai jogot, Ezeket a hátrányokat mind a két irányban még jobban fokozták az újabb osztrák törvényeknek az illetékességre vonatkozó rendelkezései. Ilyen első sorban az 1895. évi osztrák Jurisdietionsnorm 88. § 2. bekezdésében szabályozott úgynevezett faktura-illetékesség. Ennek értelmében kereskedők között a teljesítési hely bíróságának illetékességét az a körülmény is megállapítja, hogy a fél az árú átvételékor vagy még az árú átvétele előtt kifogás nélkül vett át olyan fakturát, amelyben az a megjegyzés volt, hogy a fizetésnek meghatározott helyen kell történnie és hogy ugyanazon a helyen az ügyletből felmerülő per is megindítható. Ilyen továbbá a vagyon fekvése szerinti illetékesség is, amelyet az osztrák Jurisdietionsnorm 99. §-a szabályoz. Ennek értelmében az, akinek Ausztriában nincs lakóhelye, valamely osztrák bíróság előtt már azon a czímen is perelhető, hogy neki e bíróság területén vagyona van. Ez a vagyon lehet akárt ingatlan, akár ingó, sőt követelés. És talán a legsúlyosabbik valamennyi ily illetékességi ok között az osztrák Jurisdietionsnorm 101. §-ában szabályozott úgynevezett viszonossági illetékesség. Ennek értelmében, ha egy másik államban osztrák állampolgár ellen olyan illetékességi ok alapján lehet pert indítani, aminőt az osztrák Jurisdietionsnorm egyáltalában nem, vagy csak bizonyos megszorítással ismer, akkor az osztrák bíróság előtt ily állam polgárait a hazájuk törvényének megfelelő illetékességi ok alapján is perbe lehet vonni. Ennek az illetékességi oknak alapján az osztrák felperesek a magyar alpereseket az 1868:LIV. tc. 35. § 2. bekezdésében szabályozott könyvviteli illetékességi igénybe vételével perlik osztrák bíróság előtt.
2. Mindezek a körülmények oda vezettek, hogy az új magyar polgári perrendtartásról szóló 1911:I. tc. (Pp.) 414. §-a és a polgári perrendtartást életbeléptető 1912:LIV. tc. (Ppé.) 33. §-a a külföldi bírói ítélet érvényességének elismerését és belföldi végrehajthatóságát újból szabályozta és e részben Ausztriára nézve nem vett fel külön rendelkezéseket. Mind a Pp. 414. §-a, mind a Ppé. 33. §-a utal mindenekelőtt arra, hogy a külföldi bíróság ítéletének elismerése és a külföldi közokirat végrehajthatósága tárgyában elsősorban az illető állammal fennálló nemzetközi szerződés irányadó. Nemzetközi szerződés hiányában a Pp. 414. §-a értelmében a külföldi bíróság ítéletét csak bizonyos feltételek mellett lehet érvényesnek elismerni. E feltételek a következők:
a) A külföldi bíróság ítéletét nem lehet érvényesnek elismerni, „ha az a bíróság, amely az ítéletet hozta, a magyar törvény szerint nem volt illetékes, vagy ha oly illetékességi ok alapján járt el, amely az eljáró bíróság államának törvénye szerint ennek a polgárával szemben nem alkalmazható”. Ez a pont két rendelkezést tartalmaz. Először is követeli, hogy a per külföldi bírósága a magyar törvény szerint illetékes volt legyen. A Pp. tehát, ellentétben az 1881:LX. tc. 3. §-ával, (amely azonban Ausztriát kivéve csak a többi külfölddel szemben nyer alkalmazást), nem elégszik meg az abstract illetékességgel, vagyis azzal, hogy a per külföldi bírósága a magyar törvény által elismert valamely illetékességi ok alapján járjon el, hanem megkívánja azt is, hogy a külföldi bíróság in concreto, vagyis az illető ügyre nézve legyen a magyar törvény értelmében illetékes. A másik rendelkezés, amelyet ez a pont tartalmaz, az, hogy a külföldi ítélet akkor sem ismerhető el Magyarországon érvényesnek, ha azt a külföldi bíróság olyan illetékességi ok alapján hozta, amely a perben eljárt bíróság államának törvénye szerint ennek polgárával szemben nem alkalmazható. Jelentősége ennek a rendelkezésnek az osztrák Jurisdietionsnorm 101. §-ában szabályozott viszonossági illetékesség szempontjából van, amelyről fentebb volt szó.
b) A külföldi ítélet továbbá nem ismerhető el érvényesnek, ha a „marasztalt alperes magyar állampolgár és meg nem jelenése következtében perbe nem bocsátkozott, kivéve, ha az eljárás neki saját kezéhez, vagy megkeresés következtében valamely belföldi bíróság útján szabályszerűen kézbesíttetett”. Eszerint abban az esetben, ha magyar állampolgár ellen külföldi bíróság meg nem jelenés alapján hozott ítéletet, szükséges, hogy az idézést a magyar állampolgár alperesnek külföldön saját kezéhez, vagy megkeresés következtében valamely belföldi bíróság útján, ennek a bíróságnak idevonatkozó joga szerint szabályszerűen kézbesítsék. Ha tehát ez a kellék hiányzik, a meg nem jelenés alapján külföldön hozott marasztaló ítélet Magyarországon nem ismerhető el érvényesnek.
c) A külföldi ítélet akkor sem ismerhető el érvényesnek, „ha a fél magyar állampolgár és a perben való részvételből az eljárás szabálytalansága folytán ki volt zárva”. Itt a törvény a külföldi ítélet érvényességének feltételéül azt tűzi ki, hogy a magyar állampolgárnak az eljáró külföldi bíróság joga szerint a perben módja lett legyen résztvenni. Ha ebből az eljárás szabálytalansága következtében ki volt zárva, a hozott ítélet Magyarországon érvényesnek nem ismerhető el.
d) A külföldi bíróság ítélete nem ismerhető el továbbá érvényesnek „magyar állampolgár személyi állapotát tárgyazó perekben”. Ez a szabály az 1881:LX. tc. 5. §-ában is magvan.
e) A külföldi ítélet nem ismerhető el érvényesnek akkor sem, „ha az ítélet érvényességének elismerése hazai jogerős ítélettel, a közerkölcsiséggel vagy hazai törvény czéljából ellenkezik”. Ez a rendelkezés a következő három kelléket kívánja meg a külföldi ítélet érvényének elismeréséhez: Az első, hogy a külföldi ítélet ne ellenkezzék hazai jogerős ítélettel. Nyilvánvaló dolog, hogy ugyanarra az ügyre nézve több ítélet jogereje nem ismerhető el. Ha mégis több ítélet van, a törvény a belföldi ítéletnek nyujt elsőbbséget. A második kellék az, hogy a külföldön hozott ítélet ne ellenkezzék a közerkölcsiséggel. A harmadik pedig, hogy ne ellenkezzék hazai törvény céljával. Azon a címen, hogy a külföldi bíróság ítélete a közerkölcsiséggel vagy hazai törvény czéljával ellenkezik, a magyar bíróságnak tág tere nyílik a külföldi ítélet érdemének felülbírálására. A Pp. 414. §-a e tekintetben lényegesen eltér az 1881:LX. tc. 3. § 2. bekezdésének d) pontjától és a 4. §-ától. Ezek ugyanis a külföldi bírói határozat végrehajtását akkor engedik meg, „ha azon teljesítmény, mely a végrehajtás útján érvényesíttetni szándékoltatik, hazai tiltó törvénybe nem ütközik”. Ez a rendelkezés a külföldi ítélet érdemének felülbírálását szűkebb körre szorítja, mint a fentebb említett új rendelkezések.
f) Végül a külföldi ítélet akkor sem ismerhető el érvényesnek, „ha az állammal, amelynek bírósága az ítéletet hozta, e részben viszonosság nincs megállapítva, kivéve ha az ítélet nem vagyonjogi perben hozott és a pernek belföldön nincs illetékes bírósága. Az igazságügyminiszternek a viszonosság felől tett nyilatkozata a bíróságokra nézve kötelező. E nyilatkozatot kétség esetén hivatalbólkell kikérni.” Ebben a rendelkezésben az a fontos, hogy külföldi ítélet csak akkor ismerhető el érvényesnek, ha a viszonosság azzal az állammal, amelynek bírósága az ítéletet hozta, meg van állapítva. Ez annyit jelent, hogy a magyar állam és az illető külföldi állam között a viszonosság tekintetében kifejezett kormányhatósági megállapításra van szükség. Az új törvény tehát nem éri be a viszonosság tényleges gyakorlásával. Ha az iránt, vajjon a viszonosság meg van-e állapítva, a bíróságnak kétsége van, az igazságügyminiszterhez kell fordulnia, akinek nyilatkozata a bíróságra kötelező.
3. A mai joggal szemben a további változásokat a Ppé. 33. §-a foglalja magában. Ez a § az 1881:LX. tc. 3., 4. és 5. §-ait, amelynek t. i. az osztrák és egyéb külföldi közokiratok végrehajthatóságáról rendelkeznek, hatályon kivül helyezi. A Ppé. 33. §-a is, amint már említettem, elsősorban a nemzetközi szerződésekre utal. Szerződés hiányában a megállapított viszonosság esetében végrehajtásnak van helye az idézett 33. § 1. bekezdésének 1. pontja értelmében külföldi polgári vagy kereskedelmi bíróságnak jogerős bírói határozata vagy ilyennel egyenlő hatályú bírói egyesség alapján. E két rendbeli közokiratok alapján az idézett § 1. bekezdésének 2. pontja értelmében a végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha az illető bírói határozat vagy egyesség ellen a Pp. 414. §-ában felsorolt valamely körülmény nem forog fenn. Az igazságügyminiszternek a viszonosság felől tett nyilatkozata a bíróságokra nézve kötelező. E nyilatkozatot kétség esetén hivatalból kell kikérni. Ami a végrehajtási eljárást illeti, e tekintetben mindenekelőtt a Ppé. 33. § utolsó bekezdése rendelkezik. A végrehajtást az a bíróság rendeli el, amely az 1881:LX. tc. 18. §-a értelmében a végrehajtás foganatosítására illetékes. Az új jog szerint is tehát a külföldi bíróság megkeresése folytán a foganatosításra hivatott belföldi bíróság rendeli el a végrehajtást. Ennélfogva ez a bíróság a végrehajthatóság összes feltételei felől, különösen azok felől, amelyeket a külföldi közokiratok tárgyában a Ppé. 33. §-a megállapít, saját hatáskörében egészen önállóan határoz úgy, mintha felőlük a megkereső külföldi bíróság még egyáltalában nem is határozott volna. A kielégítési végrehajtási eljárás tekintetében továbbá a Ppé. 36. §-a tartalmaz nagyfontosságú újításokat. Ez a § az úgynevezett delibationalis eljárást, amely eddig Ausztriát kivéve a többi külfölddel szemben fennállott, s amelynek lényege az, hogy a végrehajtást szenvedő a kielégítési végrehajtás elrendelése előtt meghallgatandó, egészen megszünteti. Ennélfogva ha akár osztrák, akár más külföldi bíróságtól jön a megkeresés, a magyar bíróság a végrehajtást szenvedőt a végrehajtás elrendelése előtt nem hallgatja meg. A végrehajtást szenvedő a végrehajtást elrendelő végzés ellen két jogorvoslatot vehet igénybe. Az egyik a felfolyamodás, a másik a kifogás, amelyet a végrehajtást szenvedő akkor vehet igénybe, ha a bíróság a kielégítési végrehajtást a Ppé. 33. §-ában a külföldi közokiratok végrehajthatósága tárgyában megállapított rendelkezések ellenére rendelte el. Kimondja azonban a Ppé. 36. §-ának utolsó bekezdése is, hogy „amennyiben nemzetközi szerződés másként intézkedik, ez a § nem nyer alkalmazást”.
III. A végrehajtási jogsegélynek rendezése szerződés útján. 1. Említettem, hogy a Pp. 414. §-a, valamint a Ppé. 33. és 36. §-a szerint a külföldi bíróság ítéletének érvényessége, különösen a végrehajtásnak külföldi végrehajtható okirat alapján való elrendelésére első sorban az illető állammal fennálló nemzetközi szerződés irányadó és az idézett törvényszakaszok csak ily szerződés hiányának esetére állítanak fel szabályokat. Törvényhozásunk tehát abból indul ki, hogy a végrehajtási viszonosság kérdése leghelyesebben nemzetközi szerződés kötésének útján oldható meg. Két állam a kölcsönös érdekeket és szükségleteket figyelembe véve, közös tárgyalás és megegyezés útján legjobban és legbiztosabban érheti el a kívánt eredményt. Ha mindegyik állam csak egyoldalúan alkotja meg ezeket a szabályokat, amelyek azután egyoldalúan meg is változtathatók, hiányzik az a megbízható alap, amelyre a gazdasági köröknek a nemzetközi forgalomban szükségük van. Ebből az okból azok az államok, amelyek között a gazdasági érintkezés sűrűbb, arra igyekeznek, hogy a végrehajtási viszonosságot szerződés útján biztosítsák. A gazdaságilag erősebb állam az e tekintetben gyöngébb állammal azért igyekszik ily szerződést kötni, hogy gazdasági körei a hitelezett összegek pontos behajtására biztosabban számíthassanak, a gazdaságilag gyöngébb államnak pedig a végrehajtási viszonosságot rendező szerződés kötésére azért kell törekednie, hogy az ottani érdekeltség a gazdasági tekintetben erősebb államból hiteligényeit jobban és olcsóbban kielégíthesse. A jogsegély-szerződés ilykép, ha helyes alapon épül fel, rendszerint mind a két államra nézve előnyös, mert mind a két állam gazdasági köreinek érdekeit szolgálja.
A kérdésnek az a szabályozása, amelyet a Pp. 414. §-a és a Ppé. 33. és 36. §-a tartalmaz, bármennyire iparkodik is a magyar alperes részére a külföldi ítélettel szemben a kellő biztosítékokat megteremteni, mégsem annyira kielégítő, mintha ezt a kérdést nemzetközi szerződéssel szabályozzuk. Erről meggyőződhetünk, ha a beállható alakulásokat figyelembe vesszük.
A Pp. 414. §-ának 1. pontja a magyar alperesekre nézve a külföldi ítélettel szemben abban találja a biztosítékot, hogy a magyar bíróság vizsgálja a per külföldi bíróságának illetékességét és ha a külföldi bíróság a magyar törvény szerint nem volt illetékes vagy ha oly illetékességi ok alapján járt el, amely a perbíróság államának törvénye szerint ennek a polgárával szemben nem alkalmazható, akkor a magyar bíróság a külföldi ítéletet nem ismeri el érvényesnek és nem fogadja el végrehajtás alapjául. Igaz, hogy a magyar törvénynek e rendelkezésénél fogva nem szolgálhat Magyarországon végrehajtható osztrák bírósági ítélet alapjául az osztrák faktura-illetékesség, amelyet a magyar törvény nem ismer, továbbá a könyvkivonati illetékesség, amelyet Ausztriában csakis magyar állampolgárral szemben lehet alkalmazni. Igaz továbbá, hogy a magyar törvény által nyujtott ez a védelem hatályos is mindaddig, míg Ausztriában a jelenlegi illetékességi szabályozás fennáll. Ámde nem akadályozhatjuk meg, hogy Ausztria jelenlegi illetékességi rendszerét megváltoztassa és a faktura-illetékesség helyébe saját állampolgáraival szemben is a magyar Pp. 32. §-ában szabályozott könyvkivonati illetékességet fogadja el. Ilykép a Pp. 414. § 1. pontjában foglalt követelményeknek elég volna téve és a magyar alperes részére ezzel a ponttal az osztrák könyvkivonati illetékesség ellen nyújtott védelem meghiúsulna.
Vagy pedig vegyük szemügyre a kereskedők árúköveteléseinek illetékességét, amelyet a Pp. 31. § 2. bekezdése szabályoz olyképpen, hogy az mind kereskedővel, mind nem kereskedővel szemben is alkalmazást nyer. Ha a kereskedelmi hitel szempontja kívánatossá teszi is, hogy Ausztriával való viszonyunkban ez az illetékesség kereskedővel szemben elismerésben részesüljön, veszedelmes volna, ha az osztrák bíróságoknak nem kereskedőkkel szemben ilyen illetékesség alapján hozott ítéleteit végrehajtanók. Az osztrák törvényhozás már is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ezt az illetékességet ugyanolyan módon iktassa törvénybe, amint azt a magyar Pp. 31. § 2. bekezdése tartalmazza. Már pedig ebben az esetben az ily illetékesség alapján hozott ítéletek minden irányban megfelelnének a Pp. 414. §-ának 1. pontjában fölállított követelményeknek és elismerésük, valamint végrehajthatóságuk az idézett pont alapján nem volna megtagadható.
Igaz ugyan, hogy a Pp. 414. § 6. pontja értelmében a viszonosságnak megállapítva kell lennie és ilykép a magyar kormány, ha valamely külföldi állam illetékességi rendjét az országra nézve hátrányosnak tartaj, a viszonosság megállapítását megtagadhatja. Ily intézkedés azután az illető külföldi állammal a végrehajtási viszonosságot a maga egészében minden irányban megszüntetné. Ez pedig a jogi érinkezés terén a harcot jelenteni és kétélű fegyver, amelynek használata a gazdasági viszonyokat hátrányosan érintheti. Ha bármely más külföldi állammal szemben talán lehetséges is ily fegyverhez nyúlni, Ausztriával szemben politikai és gazdasági tekintetek miatt ez a legnagyobb mértékben aggályos volna.
2. Nincs is semmi okunk, hogy a végrehajtási viszonosságnak szerződéses szabályozása elől elzárkózzunk, ha ezzel a szerződéssel érdekeinket biztosítjuk és azt a czélt, amelyet a Pp. 414. §-a és a Ppé. 33. és 36. §-a maga elé tűzött, ugyanoly mértékben vagy még jobban elérjük, mint szerződés nélkül. Ebből folyólag nem ismerhetünk el szerződéssel oly illetékességi okot, amelynek alapján a magyar állampolgárt külföldön koholt követelések miatt perbe idézhetnék és nem köthetünk oly nemzetközi szerződést, amely a magyar állampolgárnak nem nyújtana kellő védelmet. Ennek a szempontnak teljesen megfelel az a szerződés, amelyet a két állam kormánya 1914. évi május hó 10. napján kötött és amelyet a jelen törvényjavaslattal beczikkelyezésre ajánlok. A faktura-illetékesség és a könyvvitel helyének illetékessége alapján hozott ítéletek végrehajtását a szerződés kizárja, de egyéb illetékességi okokat is kizár, ha azok állampolgárainkra nézve hátrányosaknak mutatkoznak. Ilyen például a vagyon fekvésének a Pp. 27. § 1. bekezdésében, valamint az osztrák Jurisdietionsnorm 99. § 1. és 2. bekezdésében foglalt illetékessége. A kölcsönös végrehajthatóságot biztosító illetékességi okok taxatív felsorolásával lehetetlenné teszi a szerződés, hogy a két állam közti végrehajtási jogsegély viszonyában az egyik állam törvényhozása egyoldalúan a másik állam polgárainak hátrányára új illetékessgéi okokat állapítson meg. Az illetékességi okok megállapításában a legnagyobb figyelemmel van a szerződés az alperes védelmére és csak oly illetékességi okokat ismer el, amelyek a nemzetközi forgalomban nem aggályosak. Az illetékesség vizsgálatánál nem elégszik meg a szerződés azzal, hogy a másik állam valamely bírósága legyen illetékes (az úgynevezett abstraet illetékesség), hanem megköveteli, hogy a perben eljárt bíróság maga legyen illetékes (az úgynevezett coneret illetékesség). Kiemelem, hogy a szerződés 3. czikkében foglalt illetékességi szabályok a belföldi bíróságokra nem lesznek irányadók, hanem azokat csak az osztrák bírósági határozatok végrehajtása végett megkeresett belföldi bíróságoknak kell majd alkalmazniok. A belföldi bíróságok tehát az előttük indított perekben a szerződés életbelépte után is saját törvényeik értelmében fogják illetékességük kérdését eldönteni, nem pedig a szerződés 3. czikke szerint, amely utóbbinak csak akkor lesz szerepe, ha a belföldi bíróságnak azt kell mérlegelnie, vajjon az osztrák bíróság, amelytől végrehajtási megkeresés érkezik, a végrehajtandó határozat hozatalára illetékes volt-e. A szerződés a végrehajtható közokiratok körét is megfelelőbb módon állapítja meg, mint a jelenlegi jog. A közjegyzői okiratoknak (1. czikk 6. pontja és 5. czikk), valamint a gyámhatóságok határozatainak és intézkedéseinek (19. czikk) kölcsönös végrehajtása a gyakorlatban jelenleg érzett hiányt fog megszüntetni.
Az eljárást a szerződés lehetőleg egyszerűvé teszi, de emellett itt is megadja az alperesnek a kellő biztosítékokat, még pedig a mainál sokkal nagyobb mértékben. A hazai bíróság az osztrák bíróságtól érkező megkeresésnél is vizsgálni fogja, hogy megvannak-e a végrehajtás feltételei és hogy nem forog-e fenn megtagadási ok. Az alperes a rendes fellebvitelen kívül saját államának bírósága előtt a végrehajtás elrendelése ellen bizonyos okokból kifogással is fog élhetni, amely a felek meghallgatása után nyer elintézést. A szerződés tehát azokból a biztosítékokból, amelyeket a Pp. és a Ppé. nyújtanak, semmit sem ad fel, sőt azokat a szerződés bizotsabbb alapjaira helyezi. A nemzetközi szerződés a magyar közjog szempontjának is jobban felel meg, mint az eddigi állapot. Az 1881:LX. törvénycikknek hatályon kívül lépő 4. §-a egyoldalúlag rendezte a végrehajtási jogsegély kérdését Ausztriával szemben, még pedig más módon, mint egyéb külföldi államokkal szemben. A magyar állami önállóságot mindenesetre jobban domborítja ki az, ha e részben nemzetközi szerződést kötünk Ausztriával.
3. A szerződés Fiume városára és kerületére is ki fog terjedni. Ellenben Horvát-Szlavonországokról a szerződés 20. czikke olykép rendelkezik, hogy Horvát-Szlavonországokra a jelen szerződés rendelkezéseinek hatálya nem terjed ki. Ebből az következik, hogy a társországok és az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közti forgalomban továbbra is fennmarad az a végrehajtási viszonosság, amelyet a fenti I. 3. pont és az I. 4. pontnak Horvát-Szlavonországokra vonatkozó része vázol. A jelen szerződés a társországokra azért nem lesz alkalmazandó, mert az új magyar polgári perrendtartás életbelépésével Horvát-Szlavonországokban sem a bírói illetékesség, sem a polgári perrendtartási és végrehajtási eljárási szabályok terén változás nem áll be és így a társországok és Ausztria közötti végrehajtási jogsegélyforgalom átalakítása most nem volna alkalomszerű: Ha azonban később, különösen a tervezett horvát-szlavonországi polgári perjogi reform alkalmából célszerűnek mutatkoznék ezt a végrehajtási jogsegélyforgalmat új alapokra fektetni, a magyar központi kormánynak módjában lesz Horvát-Szlavonországokra nézve ezt a kérdést az osztrák cs. kir. kormánnyal megfelelő rendezés tárgyává tenni.
Az 1. czikkhez
A szerződés 1. czikke taxatíve felsorolja azokat az okiratokat, amelyek alapján kölcsönösen végrehajtásnak van helye. Az 1. czikk bevezető része kimondja, hogy végrehajtásnak csak vagyonjogi igények tekintetében van helye. Ez megfelel a Pp. 414. § 4. pontjának, amely szerint magyar állampolgár személyi állapotát tárgyazó perekben a külföldi bíróság ítéletét Magyarországon nem lehet érvényesnek elfogadni. A mai jogállapot szerint a büntetőbíróságoknak magánjogi igények tárgyában hozott jogerős határozatai, valamint a büntetőbíróságok előtt magánjogi igények tárgyában hozott jogerős határozatai, valamint a büntetőbíróságok előtt magánjogi igények tárgyában kötött egyességek is kölcsönösen végrehajthatók. A szerződés ezeket nem veszi fel a kölcsönösen végrehajtható okiratok közé. Ezt egyrészt az az elvi álláspont indokolja, hogy a büntetőbíróságok határozatainak végrehajtására nem terjed ki a jogsegély, másrészt a magyar alperesre nézve súlyos helyzet állhatna be, ha bárminő bűnügyben, például szabadalom, védjegy vagy mintaoltalom megsértéséből származó bűnvádi eljárás során ellene Ausztriában megállapított esetleg nagy összegű kártérítési összeg behajtása tekintetében jogsegélyt nyújtanánk.
1. Az 1. pont a polgári peres eljárásban keletkezett jogerős határozatokat ismeri ekl kölcsönösen végrehajthatóknak. Azok a határozatok tehát, amelyek nem jogerősek, kölcsönösen nem hajthatók végre akkor sem, ha a belföldi törvény szerint tekintet nélkül a fellebbvitelre, végrehajthatók. (Pp. 415., 416. és 509. §) A kölcsönösen végrehajtható határozatok a következők: ítéletek, végzések, továbbá a Pp. 606-620. §-ai értelmében váltó, kereskedelmi utalvány, kötelezőjegy és csekk alapján kibocsátott meghagyás. A magyar polgári perrendtartásban szabályozott ennek a meghagyásnak bizonyos eltérésekkel az osztrák perrendtartás meghagyásos eljárásában (Mandatsverfahren) kibocsátott meghagyás felel meg, amelynek helye van közokiratok, bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesített magánokiratok, valamint oly okiratok alapján, amelyekkel a peresített követelés tekintetében valamely dologi jogot telekkönyvileg bekebeleztek (osztrák polgári perrendtartás 548. §), továbbá a fizetési meghagyás a váltó- és csekkeljárásban (osztrák polgári perrendtartás 555. §-a és az 1906. évi osztrák csekktörvény 24. §-a). Az osztrák jognak megfelelő ezekre a meghagyásokra tehát az 1. pont zárójelben utal. A Pp. 606-620. §-aiban foglalt meghagyásos eljárás a terjedelem tekintetében nem azonos az osztrák meghagyásos eljárással. Ámbár az előadottak szerint Ausztriában meghagyásos eljárásnak helye van oly okiratok alapján, amelyek nálunk nem szolgálhatnak meghagyásos eljárás alapjául, az osztrák meghagyásos eljárás is az alapul szolgáló okiratok tekintetében oly biztosítékokkal van ellátva, hogy a végrehajthatóság kölcsönösen elismerhető. Viszont a kereskedelmi utalvány és kötelezőjegy alapján a Pp. 620. §-a szerint nálunk kibocsátott meghagyás Ausztriában is végrehajtható lesz, daczára annak, hogy ott ily okiratok alapján nem bocsátanak ki meghagyást. Hogy a Pp. 588-605. §-aiban szabályozott egyszerű fizetési meghagyásos eljárásban (az osztrák „Mahuverfahren„) kibocsátott fizetési meghagyások kölcsönösen végrehajthatóknak nem ismertetnek el, azt a szerződés 2. czikke mondja ki.
2. Új végrehajtható okirat az eddigi állapottal szemben a tartási igény iránt polgári nem peres eljárásban hozott jogerős végzés. Minthogy itt a jogosított fél életszükségleteinek kielégítéséről van szó és nem lehet tartani attól, hogy e téren a végrehajtási viszonosság panaszra adhatna okot, az ily határozatok kölcsönös végrehajtásra jogosult. A magyar gyámhatóságok ily tárgyú határozatainak végrehajtásáról a 19. czikk rendelkezik. Épen magyar részről merültek fel panaszok, hogy gyámhatóságainak a tartást, valamint a kiskorúak és a gyámhatóság alatt álló személyek kiszolgáltatását tárgyazó határozatait Ausztriában nem lehet végrehajtani. Az 1. czikk 2. pontja és a 49. czikk ezen a bajon most segít.
3. A polgári peres vagy nem peres eljárásban kötött egyességek jelenleg is kölcsönösen végrehajthatók. Határ a Pp. 423. §-a értelmében csak az a bírói egyesség bír jogerős bírói ítélet hatályával, amelyet a bíróság jogerős végzéssel tudomásul vett és habár a Ppé. 31. §-ának 2. pontja szerint csak a polgári bíróság előtt kötött és jogerős bírói ítélet hatályával bíró egyesség végrehajtható közokirat: mindazonáltal a szerződés a 3. pontban a bírói egyességnél nem említi a jogerőt. Ezzel a szerződés kifejezést ad annak, hogy a végrehajtás végett megkeresett bíróság nem vizsgálhatja azt, vajjon az egyességet tudomásul vevő végzés jogerőre emelkedett-e.
4. A csődeljárásban keletkezett azok az okiratok, amelyek a 4. pont szerint kölcsönösen végrehajthatók, jelenleg is kölcsönösen végrehajthatóknak vannak elismerve.
5. A magyar tőzsdebíróságok, valamint az osztrák tőzsdei választott bíróságok jogerős határozatainak, valamint az előttük kötött egyességeknek kölcsönös végrehajthatósága jelenleg is el van ismerve. Az 5. pont azzal, hogy ezt a kölcsönös végrehajthatóságot akkor is biztosítja, ha a felek magukat ennek a bíróságnak alávetették, kifejezést ad annak, hogy a Pp. 45. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az alávetés csak akkor érvényes, ha az illetékességet egy meghatározott belföldi bíróságra ruházza, nem vonatkozik a tőzsdebírósági alávetésre. Ennélfogva a tőzsdebíróság vagy a tőzsdei választott bíróság jogerős határozata vagy az előtte kötött egyesség alapján kért végrehajtás nem tagadható meg és az elrendelt végrehajtás nem támadható meg azon az alapon, hogy a felek magukat külföldi bíróságnak nem vethetik alá.
6. A jelenlegi állapottal szemben a végrehajtási jogsegély szempontjából új végrehajtható okirat a közjegyzői okirat (1. czikk 6. pontja). A közjegyzői okirat minden tekintetben biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az érvényesített követelés nem koholt. A kölcsönös végrehajthatóság itt semmiféle aggályba nem ütközik és a forgalomnak egyik szükségletét elégíti ki. Ezzel a közjegyzői karnak egyik jogos kívánsága is teljesül. A közjegyzői okirat kölcsönös végrehajthatóságának részleteit a szerződés 5. czikke szabályozza.
Az 1. czikk utolsó bekezdése a rendes bíróságokkal egy sorba helyezi a külön bíróságokat, és a szerződés szempontjából külön bíróságoknak tekinti községi bíróságainkat és békebíráinkat is. Jelenleg hátrányosan érezzük azt, hogy míg Ausztriában bármily csekély összeg iránti követelés a rendes bíróság előtt perelhető, amelynek ítélete Magyarországon is végrehajtható; addig nálunk a fél 40 koronán aluli követelésével (a Pp. 758. §-a szerint 50 koronán aluli követeléssel) a községi bírósághoz vagy a békebírósághoz kénytelen fordulni, ezeknek határozatai pedig Ausztriában eddig nem voltak végrehajthatók. A szerződés most ezt a visszasságot meg fogja szüntetni. A külön bíróságokkal egy szempont alá esnek azok a választott bíróságok is, amelyeknek igénybevétele nem választott bírósági szerződésen, hanem egyenes állami rendelkezésen alapszik. Ilyenek például az 1907:XIX. tc. 158. §-ával alakított munkásbíztosítási választott bíróságok, amelyek tulajdonképpen a szó szoros értelemben nem is választott bíróságok. A tőzsdebíróságok, amelyekről az 1. czikk 5. pontja szól, a magyar jog szintén állam külön bíróságok. A választott bírósági szerződés alapján eljáró választott bíróságokat a szerződés nem veszi fel a rendes bíróságokkal egy szempont alá eső külön bíróságok közé. Ámbár némely oldalról felmerült az az óhaj, hogy az ily választott bíróságok ítéletei is kölcsönösen végrehajthatók legyenek, de ezeket a választott-bírósági ítéletekkel a szerződés azért nem vette fel, mert nem nyújtanak oly biztosítékot, hogy a jelenlegi jogállapot megváltoztatásával a kölcsönös végrehajthatóságot rájuk is ki lehetne terjeszteni.
A 2. czikkhez
A 2. czikk szükségesnek tartja, hoyg az 1. czikkben foglalt taxatív felsorolás mellett is kivegye a kölcsönös végrehajthatóság alól az egyszerű fizetési meghagyásos eljárásban (1911:I. tc. VIII. czíme) hozott fizetési meghagyásokat és a polgári bíróságoknak pénzbírságban vagy pénzbüntetésben marasztaló határozatait. A fizetési meghagyás, amelynek kibocsátását a követelés egyszerű állításával okirat bemutatása nélkül is lehet kérni, nem nyújt megnyugvást arra nézve, hogy a követelés jogos. De ez a fizetési meghagyás egyébként sem alkalmas a nemzetközi forgalomra, mert kibocsátására a bíróság csak abban az esetben illetékes, ha a fizetési meghagyás az adósnak a bíróság területén vagy székhelyén kézbesíthető. (Pp. 589. §). Ami a polgári bíróságoknak pénzbírságban vagy pénzbüntetésben marasztaló határozatait illeti, ezeket megtorló természetüknél fogva az 1878:V. tc. 18. §-ából levont analogiára támaszkodva rekeszti ki a szerződés a kölcsönösen végrehajtható határozatok sorából.
A 3. czikkhez
A 3. czikk, amely az illetékességet szabályozza, a szerződésnek legfontosabb része. Amint már kifejtettem, e téren mutatkozott a legtöbb baj és e téren kell különösen megvédeni a magyar alpereseket az ellen, hogy minden alap nélkül ne vonják őket perbe osztrák bíróság előtt. Említettem azt is, hogy a szerződés 3. czikke a jelenlegi bajokon azzal segít, hogy taxatíve sorolja fel azokat az illetékességi okokat, amelyeknek fennforgása az ítéletek kölcsönös végrehajthatóságához szükséges és hogy ebből a taxatív felsorolásból kihagyja azokat az illetékességi okokat, amelyek a magyar alperesek védelme szempontjából aggályosak. Ilyen az osztrák faktura-illetékesség (Jurisdietionsnorm 88. §-ának 2. bekezdése), a magyar könyvkivonati illetékesség (Pp. 32. §), valamint a vagyon fekvésének illetékessége (Pp. 27. §-ának 1. bekezdése, osztrák Jurisdietionsnorm 99. §-ának 1. és 2. bekezdése). Ezek az illetékességi okok tehát nincsenek is a 3. czikkben felsoroltak között.
A 3. czikk csakis a bírói illetékességről szól. A perbíróságnak hatáskörét vagyis azt, hogy az ügy első fokban járásbíróság (Ausztriában: Bezirksgericht) vagy pedig törvényszék (Ausztriában: Kreis-, Landes- vagy Handelsgericht) hatáskörébe tartozik-e, vagy hogy a fellebbviteli eljárásban a megfelelő fellebbviteli bíróság járt-e el, a végrehajtás végett megkeresett bíróság nem vizsgálhatja. A 3. czikk bevezető rendelkezése mindenekelőtt kimondja, hogy a per bíróságának is concreto kellett illetékesnek lennie, nem pedig pusztán in abstracto, vagyis magának a perbíróságnak, nem pedig a perbíróság államában valamely bíróságnak kellett illetékesnek lennie. Ez az álláspont, amely eltér az osztrák jog, valamint az eddigi magyar jog álláspontjától, megfelel a Pp. 414. § 1. pontjában a magyar törvényhozás által elfoglalt új álláspontnak. Nem szabad lehetővé tenni azt, hogy az a magyar alperes, aki például számolt azzal, hogy őt Bécsben perlik, Ausztriának valamely félreeső és talán nem is könnyen megközelíthető községben legyen perelhető. A 3. czikk bevezető rendelkezése egyúttal kimondja azt is, hogy nem fogjuk végrehajtani az osztrák ítéletet, ha a perben a magyar törvény szerint valamely magyar bíróság volt kizárólagos illetékes. Ez a szabály kiterjed arra az esetre is, ha a magyar törvény szerint a kizárólagosság nem meghatározott belföldi bíróságra, hanem (mint például a Pp. 43. §-ának 3. bekezdésében) általában a hazai bíróságokra nézéve van megállapítva. Az illetékesség vizsgálata csak a 1. czikk 1. pontjában megjelölt bírói határozatok végrehajtásánál foglal helyet. Ellenben az 1. czikk 2-6. pontjában megjelölt végrehajtható okiratok alapján kért végrehajtásnál az illetékesség vizsgálatának nincs helye. Ennek oka az, hogy az illetékesség vizsgálatával csak azt akarjuk elérni, hogy polgári peres ügyben ne idézzék a magyarországi alpereseket oly bíróság elé, amelynek illetékességét nem akarjuk kölcsönösen elismerni.
A 3. czikkben meghatározott illetékességi okok valamelyikének fennforgása a kölcsönös végrehajthatóság feltétele, de az illetékességi okoknak ez a szabályozása egyebekben nem érinti a két államban a peres eljárásra nézve megállapított illetékesség belföldi rendjét. A perbíróság illetékességét ezentúl is az erre nézve irányadó belföldi jogszabályok szerint kell megítélni. Csakis akkor, amikor az egyik államban hozott bírói határozatot a másik államban kell végrehajtani. kerül szóba az, vajjon a jelen szerződésben meghatározott valamelylik illetékességi ok fennforog-e. Ennek igazolását, ha már előbb meg nem történt volna, a végrehajtás kérésénél pótolni kell. A végrehajtás bíróságának nem feladata az, hogy vizsgálja, minő rendelkezések alpján állapította meg a per bírósága saját illetékességét. Ezt kizárólag a perbíróság saját államának joga szerint ítéli meg. Ha például a felperes az osztrák perbíróságot a faktura-illetékesség alapján vette igénybe, azonban ezenkívül egyúttal oly illetékesség is fennforog, amelyet a 3. czikk 1-15. pontjainak valamelyike foglal magában, a felperes a végrehajtás kérésénél utólag előadhatja és bizonyíthatja ezt az utóbbi illetékességi okot. Minthogy a végrehajtási bíróság nem vizsgálja azt, hogy a perbíróság minő illetékességi szabályok szerint járt el, a 3. czikk 1-15. pontjaiban foglalt valamelyik illetékeségiok fennforgása esetében a végrehajtás megtagadására nem szolgálhat okul az sem, hogy a magyar bíróság illetékességét a Pp. 49. §-ának igénybevételével, vagy az osztrák bíróság a Jurisdictionsnorm 101. §-ának igénybevételével állapította meg. Viszont az is lehetséges, hogy a perbíróság perrendtartása a perre vonatkozó illetékesség megállapítása végett többet követel, mint amenyit jelen szerződés a végrehajtás előfeltételéül megszab. A végrehajtás bírósága az illetékességet ilyen esetben is csupán a jelen szerződés 3. czikkében foglalt illetékességi szabályok alapján vizsgálja.
A 3. czikkben felsorolt egyes illetékességi okokra a következőket jegyzem meg:
1. Az alperes általános illetékessége. Az alperes általános illetékességét a Pp. 19-25. §-ai és az osztrák Jurisdietionsnorm 65-75. §-ai szabályozzák. A szerződés szerint az alperes általános illetékességét a per bíróságának joga szerint kell megítélni. A magyar végrehajtó bíróság tehát az osztrák perbíróság jogát, az osztrák végrehajtó bíróság pedig a magyar perbíróság jogát fogja figyelembe venni. A magyar és az osztrák illetékességi rendszerű az általános illetékesség szabályozásában lényegileg ugyanazokból az elvekből indul ki és csak kisebb részletekben mutatkoznak eltérések. Nem volna indokolt, hogy abban az esetben, ha az osztrák bíróság Ausztriában lakó, vagy ott egyébként általános illetékességgel bíró alperes ellen marasztaló ítéletet hoz, a végrehajtás végett megkeresett magyar bíróság, hacsak kizárólagos illetékesség esete nem forog fenn, vizsgálat tárgyává tegye, vajjon az illetékesség a magyar törvény értelmében is megáll-e vagy nem. A magunk részéről ugyanis az illetékességnek, mint a végrehajtás feltételének szerződési szabályozásával főkép a hazánk területén lakó, vagy itt egyébként általános illetékességgel bíró személyeket kívánjuk megvédeni, nem pedig az Ausztriában lakó vagy ott általános illetékességgel bíró személyeket.
2. A tartózkodás helyének illetékessége. Ez az illetékesség lényegileg megegyezik a Pp. 26. §-ában és az osztrák Jurisdietionsnorm 86. §-ában szabályozott illetékességgel.
3. Az ügyek vitelének illetékessége. Ez az illetékesség megegyezik a Pp. 27. §-ának 2. bekezdésében és az osztrák Jurisdietionsnorm 99. §-ának 3. bekezdésében foglalt illetékességgel. A kereskedelmi törvény (1875:XXXVII. tc.) 211. §-ának 6. pontja, valamint a részvénytársaságok, biztosító társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt Ausztriával létrejött s az 1878:XXII. törvénycikkbe iktatott egyezmény, amelyet az 1899:XXXIX. törvénycikkbe foglalt módosító egyezménnyel együtt az 1908:XII. törvénycikkbe iktatott szerződés XIX. czikke hatályában fenntartott, nem zárja ki azt, hogy a külföldi kereskedelmi társaságok nemcsak a belföldi képviselőség által kötött ügyletekből, hanem más ügyletekből is belföldön ott legyenek perelhetők, ahol állandó képviselőségük illetőleg ügyeik vitelével megbízott közegük van.
4. A telep helyének illetékessége. Ez a rendelkezés a Pp. 28. §-ában és az osztrák Jurisdietionsnorm 87. §-ában szabályozott illetékességet ismeri el. Ez az illetékesség azokra a személyekre is kiterjed, akik nem az ipartörvény rendelkezései alá eső foglalkozást vagy hivatást folytatnak, mint pl. orvosokra, ügyvédekre stb.
5. A teljesítés helyének bírósága. Ez az illetékesség megfelel a Pp. 29. §-ának és némileg eltér az osztrák Jurisdietionsnorm 88. § 1. bekezdésében szabályozott hasonló illetékességtől. Ez utóbbi nem állapítja meg a teljesítés helyének illetékességét, ha az idézés az alperesnek a bíróság területén vagy székhelyén kézbesíthető. továbbá az osztrák törvény szerint a teljesítési helyére vonatkozó írásbeli megállapodásnak azt a kijelentést is magában kell foglalnia, hogy a teljesítési hely kikötése a keresetnek ezen a helyen való megindítására is jogot ad. A szerződés e pontja tehát nem az osztrák, hanem a magyar jog álláspontját foglalja el. A 3. czikk 5. pontjában azt, hogy különös alakszerűség az okiratra nézve nem szükséges, azért kellett kiemelnie, mert a Pp. 45. §-a az alávetésen alapuló illetékességesetében közokiratot vagy a Pp. 317. §-ának megfelelően kiállított magánokiratot kíván. Igaz ugyan, hogy a teljesítési hely illetékességénél a Pp. 29. §-a csak általában okiratról beszél, tehát szintén nem kíván külön alakszerűséget, nehogy azonban esetleg a Pp. 45. §-ában megszabott alakszerűséget esetleg a bírói gyakorlat a teljesítés helyének illetékességénél is alkalmazza, a szerződés 3. czikkének 5. pontja ezt világosn kizárja. Ugyanebből az okból kimondja ez a pont azt is, hogy a teljesítés helyének illetékessége akkor is fennáll, ha az okirat az osztrák Jurisdietionsnorm 88. §-ának 1. bekezdése értelmében azt a kijelentést foglalja magában, hogy a teljesítési hely kikötése a keresetnek ezen a helyen való megindítására is jogot ad. Magától értetődőnek látszik, hogy ha a teljesítés helye okiratból megállapítható, a teljesítés helye szerinti illetékességet nem szüntetheti meg az, hogy a felek az ezen a helyen való perelhetőséget is kijelentik az okiratban. Nemhogy azonban a magyar bíróság az ily kijelentésből azt követelhesse, hogy most már alávetésen alapuló illetékességről van szó, amelyhez közokirat vagy a Pp. 317. §-ának megfelelően kiállított magánokirat volna szükséges, a szerződés világosan kimondja, hogy a teljesítési hely illetékessége ily kijelentés mellett is fennáll. Az 5. pont 2. bekezdése részletügyletből származó követelésre nézve ezt az illetékességet épp úgy kizárja, mint a Pp. 29. §-a. Míg azonban a most idézett törvényszakasz ezt az illetékességet ily esetben csak a Pp. hatályosságának területén lakó vevővel szemben zárja ki, addig a szerződés minden részletügyletből származó követelésre nézve kizárja azt. Ennélfogva a teljesítés helyének illetékessége a magyar perbíróság előtt osztrák területen lakó vevővel szemben részletügyletből származó követelésre is igénybevehető lesz ugyan, de az osztrák bíróságok ily ítéletet nem fognak végrehajtani; viszont mi sem fogjuk végrehajtani a hasonló esetben hozott osztrák ítéletet.
6. A váltó vagy csekk fizetési helyének illetékessége. Ez az illetékesség a Pp. 30. §-ában és az osztrák Jurisdietionsnorm 89. §-ában és az osztrák csekktörvény 24. §-ban szabályozott illetékességnek felel meg. A váltótörvény alapján a megtartási jogot érvényesítő keresetek, amelyekről a Pp. 30. §-a itt szintén megemlékezik, azért nem szerepelnek a 3. czikk 6. pontjában, mert az osztrák Jurisdietionsnorm 89. §-a azokat nem említi.
7. A korábbi lakóhely illetékessége. Ez az illetékesség megfelel a Pp. 31. § 1. bekezdésében és az osztrák Jurisdietionsnorm 97. §-ában szabályozott illetékességnek. A Pp. 31. § 1. bekezdésétől az itt meghatározott illetékesség főkép abban tér el, hogy az elköltözéstől számítva nem egy évig, hanem csak kilenczven napig vehető igénybe. Az osztrák Jurisdietionsnorm 97. §-ától pedig az itt meghatározott illetékesség főkép abban különbözik, hogy a kilenczven napos határidőt a lakóhely változtatásának időpontjától számítja, nem pedig az utolsó szállítás vagy teljesítés napjától.
8. Kereskedők árúköveteléseinek illetékessége. Ez az illetékesség a Pp. 31. §-a 2. bekezdésében foglalt illetékességnek felel meg, de azzal a korlátozással, hogy a bejegyzett kereskedő ezt ez illetékességet nem bárki ellen, hanem csak kereskedő ellen veheti igénybe. Az alperesnek nem kell bejegyzett kereskedőnek lennie, hanem (épúgy, mint a Pp. 32. §-ában szabályozott illetékességnél) elég, ha kereskedő. Kereskedelmi törvényünk értelmében kereskedő az, aki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerűlegfoglalkozik. E rendelkezés alá esnek tehát nemcsak a teljesjogú kereskedők, hanem a kiskereskedők is, kik czégüket bejegyeztetni sem kötelezve, sem jogosítva nincsenek. E rendelkezés alá esnek azok az iparosok is, akik nyers anyagokat vagy félgyártmányokat szereznek, hogy azokból továbbadási szándékkal valamely iparczikket vagy gyártmányt előállítsanak, pl. a szabó, a czipész, a kőfaragó, a kávéháztulajdonos stb. Eltérve a Pp. 31. §-ának 2. bekezdésétől, nem terjed ki a szerződés szerint ez az illetékesség oly személyekre, akik nem kereskedők. Amikor a magyar törvényhozás ezt az illetékességet a belföldi forgalomban a bejegyzett kereskedőknek általában mindenkivel szemben megadta, ezzel a hazai kereskedelem kívánságait és szükségleteit akarta kielégíteni. A nemzetközi forgalomban ennek az illetékességnek alkalmazása nem kereskedőkkel szemben nem volna indokolt és a hazai fogyasztókat annak tenné ki, hogy őket a külföldi bejegyzett kereskedő nagy mértékben akaratuk ellenére külföldi bíróság előtt perelhetné. A szerződés tehát a hazai fogyasztó közönséget védi meg, a mikor ezt az illetékességet csakis kereskedő ellen engedi érvényre jutni. Épúgy mint a Pp. 31. §-ának 2. bekezdése, a szerződés is azt kívánja, hogy a felperes a követelés alapjául szolgáló megrendelést és az árú tényleges átvételét okirattal igazolja. A megrendelés igazolása levéllel vagy levelezőlappal, a tényleges átvétel igazolása pedig postai átvételi vevénnyel (térti vevénnyel) is történhetik (ilynemű vasúti vevény kiállítása iránt a tárgyalások folyamatban vannak). Különös alakszerűség az okiratra nézve nem szükséges, ennélfogva sem közokirat, sem a Pp. 317. §-ának megfelelően kiállított magánokirat megszabva nincsen. A 3. Cikk 8. pontjának a részletügyletre vonatkozó 2. bekezdése csak annyiban tér el a Pp. 31. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezésétől, hogy az utóbbi csupán a Pp. hatályosságának területén lakó alperessel szemben korlátozza ezt az illetékességet. Erre nézve ugyanaz áll, mint fentebb a 3. czikk 5. pontjának hasonló rendelkezésére nézve előadtam.
9. A károkozás helyének illetékessége. A 9. pontban a károkozás helyének illetékességét, amelyet a Pp. 37. §-a a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából eredő kártérítést tárgyazó perek kivételével mindennemű kártérítési perre felállít, a jelen szerződés azokra a károkra korlátozza, amelyek vasút forgalma közben vagy gépkocsi üzeméből keletkeztek. Ennek az illetékességnek másnemű kártérítési perekre alkalmazását a szerződés azért zárja ki, mert azt az osztrák jog nem ismeri és mert alkalmazása különösen a szabadalmi jog, védjegy vagy mintaoltalom megsértéséből vagy más okból is származó kártérítési perekben a magyar alperesekre nézve hátrányos lehetne.
10. A terhelt dolog fekvésének illetékessége. A 10. pontban szabályozott illetékességgel a Pp. 40. §-a és az osztrák Jurisdietionsnorm 91. §-a foglalkozik. A szövegezés az osztrák Jurisdietionsnorm 91. § 1. bekezdésének felel meg.
11. A viszontkereset illetékessége. A 11. pont megegyezik a Pp. 189. §-ában és az osztrák Jurisdietionsnorm 96. §-ában foglalt illetékességgel.
12. A hagyatéki hitelezők követeléseire vonatkozó illetékesség. A 12. pont a Pp. 43. §-ának utolsó bekezdésében és az osztrák Jurisdietionsnorm 77. §-ának 1. bekezdésében a hagyatéki hitelezők javára megállapított illetékességről rendelkezik. A Pp. 43. §-ában meghatározott egyéb illetékességi okokat a szerződés kölcsönösen nem ismeri el, minthogy azokra a nemzetközi forgalomban nincs szükség. A Pp. 43. §-ának 3. bekezdése különben is a belföldön levő ingatlanokra nézve örökösödési perekben a belföldi bíróság illetékességét kizárólagosan állapítja meg.
13. Az alávetésen alapuló illetékesség. A 13. pont a Pp. 45. §-ában és az osztrák Jurisdietionsnorm 104. §-ában szabályozott illetékességről szól. A Pp. 45. §-ától a szerződésnek ez a pontja abban tér el, hogy míg az előbbinek értelmében a felek csak meghatározott belföldi bíróságnak vethetik magukat alá, tehát külföldi bíróságnak nem, addig a szerződés 3. czikkének 13. pontja szerint az alávetés érvényes, ha az alperesnek a perbíróság államában van általános illetékessége. Nem volna indokolt, hogy Ausztriában lakó személy, még ha magyar állampolgár is, ne vethesse magát alá osztrák bíróságnak, még akkor sem, ha a vagyonjogi perekben már lakóhelye alapján is osztrák bíróság hatósága alá tartozik. Míg a Pp. 45. §-a a részletügyletből eredő követelésre nézve itt is csak annyiban tesz kivételt, amennyiben az árú teljes vételráa 500 koronát meg nem halad, addig a szerződés minden részletügyletre nézve kizárja ezt az illetékességet. Éppen úgy mint a 3. czikk 5. és 8. pontjában nem tesz a szerződés itt sem különbséget a között, hogy alperes mely állam területén lakik.
14. A pertársaságra vonatkozó illetékesség. A 14. pont a Pp. 77. és 78. §-ában, valamint az osztrák Jurisdietionsnorm 93. §-ában szabályozott illetékességet rendezi. Hogy ezzel az illetékességgel belföldi hátrányára visszaélni ne lehessen, a szerződés szerint a szóban forgó illetékességet csak akkor lehet igénybe venni, ha a perbíróság államának valamelyik bírósága a jelen szerződés értelmében a pertársaságon kívül is illetékes volna.
15. A kijelölésen alapuló illetékesség. A 15. pont a Pp. 51., 52. és 68. §-ában, valamint az osztrák Jurisdietionsnorm 30., 31. és 47. §-ában szabályozott illetékességről szól, de itt is kiköti, hogy ez az illetékesség csak akkor áll fenn, ha a perbíróság államának valamelyik bírósága a jelen szerződés értelmében a felsőbíróság kijelölésén is illetékes volna.
A 4. czikkhez
A 4. czikk az 1909:XIV. törvénycikkel törvényeink közé iktatott hágai nemzetközi perjogi egyezménynek 18. czikkében foglalt rendelkezést a perköltség megtérítésében marasztaló határozatok végrehajthatósága tekintetében Magyarország és Ausztria közt is alkalmazandónak ismeri el. A bírói illetékességnek vizsgálata ily határozatoknál elesik és a szerződés 3. czikkének rendelkezései ennélfogva ily marasztaló határozatokra nem állanak.
Az 5. czikkhez
Az 5. czikk a közjegyzői okiratok kölcsönös végrehajthatóságát szabályozza és e részben annyiban tér el az 1874:XXXV. tc. 111. §-ától, amennyiben az idézett §-ban foglalt feltételeken felül azt is megköveteli, hogy a kötelezett a közjegyzői okiratban beleegyezését adja, hogy az okirat a tartozás tekintetében azonnal végrehajtható legyen. Ez a feltétel, amelyet az osztrák jog a közjegyzői okiratoknál végrehajthatóságuk szempontjából megkíván, amelyet tehát Ausztriában a magyar közjegyzői okiratokkal szemben is megkövetelnek, azt czélozza, hogy a kötelezett fél már az okirat kiállításánál figyelmeztetve legyen arra a súlyos következményre, hogy az okirat per nélkül is végrehajtható lesz. Ha tehát a felek nálunk a jövőben oly közjegyzői okiratot akarnak kiállítani, amelyet esetleg Ausztriában is végrehajtani óhajtanak, akkor az okiratba ezt a végrehajtási záradékot fel kell venni. A szerződés beczikkelyezése után a kir. közjegyzőket utasítani fogom, hogy a feleket erre a körülményre figyelmeztessék. Hogy azonban a jelen szerződés életbelépte előtt kiállított magyar közjegyzői okiratok is végrehajthatók legyenek Ausztriában, a szerződés 5. czikke ezeknél eltekint a végrehajtási záradék követelményeitől. Az 5. czikk utolsó bekezdése arról az esetről gondoskodik, amikor az 1886:VII. tc. 9. §-a értelmében a kir. közjegyző helyett a kir. közjegyző helyett a kir. járásbíróság veszi fel az okiratot.
A 6. czikkhez
A 6. czikk szerint a végrehajtás iránti megkeresésnek mindig a bíróságtól kell kiindulnia. A végrehajtató tehát nem fordulhat közvetlenül a másik állam bíróságához a végrehajtás foganatosítása végett. A megkereső bíróság a végrehajthatóságnak és amennyiben arra szükség van, a jogerőre emelkedésnek tanúsítását saját hazai joga szerint teljesíti. Ennélfogva a perbíróság a saját joga szerint dönti el azt a kérdést, hogy a határozat jogerőr emelkedett-e és hogy az okirat végrehajtható-e vagy nem. A végrehajtó államnak joga e részben nem jöhet figyelembe. Magától érthető, hogy biztosítási végrehajtásra irányuló megkeresésnél, valamint bírói egyességeknél a jogerő tanusítása elesik.
A 7. czikkhez
E czikk értelmében a végrehajtás iránti megkereséshez rendszerint csak egy okiratot, t. i. a végrehajtandó okiratot kell csatolni. Ha azonban az illetékességen kívül a végrehajtás egyéb előfeltételeinek fennforgása megállapítandó és a végrehajtás alapjául szolgáló okirat vagy a végrehajtásra irányuló hivatalos megkeresés ezeket nem bizonyítja, akkor e czikk 3. bekezdése értelmében ezeknek az előfeltételeknek fennforgását közokirattal kell bizonyítani. Így pl. a jogutódlás bizonyítására vagy, ha a marasztalás feltételes, a feltétel teljesítésének igazolására közokirat csatolandó. A perbíróságnak illetékességét a 3. czikk értelmében megalapító előfeltételeket, amint azt már a 3. czikk indokolásában kifejtettem, csak elő kell adni, de nem kell bizonyítani, mert különben az egész percsomót át kellenne tenni és a perbíróság eljárását minden esetben felül kellene vizsgálni, ami a végrehajtás bíróságára nézve igen nagy megterheléssel járna. Az illetékességet megalapító előfeltételeknek ez az előadása vagy a megkereső iratban vagy a végrehajtási kérvényben történhetik. Azok az okiratok, amelyekre az illetékesség alapítva van (pl. a teljesítés helyének illetékességénél, kereskedők árúköveteléseinek illetékességénél, alávetésen alapuló illetékességénél stb.), pontosan megjelölendők ugyan, de bemutatásuk addig, amíg a végrehajtást szenvedő hiányuk miatt a végrehajtás elrendelése ellen kifogással nem él, nem feltétlenül szükséges. A végrehajtást szenvedőnek dolga ezután, hogy abban az esetben, ha a megkereső bíróság részéről közölt adatok nem helyesek és az illetékesség a 3. czikk értelmében nem áll fenn, a végrehajtás elrendelése ellen a szerződés 14. czikke értelmében kifogással éljen, amely esetben azután esetleg a periratok megszerzésének és bizonyítási eljárásnak is lesz helye.
A 8. Cikkhez
A 8. czikkben a közvetlen érintkezésről és a megkeresés nyelvéről foglalt rendelkezések megfelelnek a mai jogállapotnak. A megkeresésnek és mellékleteinek nyelvére vonatkozólag kiemelem, hogy bíróságaink az osztrák bíróságoktól csak német nyelven szerkesztett vagy német fordítással ellátott megkereséseket és mellékleteket kötelesek elfogadni,ellenben nem kell elfogadniok a megkereső osztrák bíróságoktól más nyelvű (például: cseh, lengyel stb.) nyelvű megkereséseket és mellékleteket. Ez azért előnyös, mert ezeknek a nem német nyelvű iratoknak fordítása Magyarországon terhesebb volna.
A 10. Cikkhez
A 9. czikknek és a 10. czikk 1. bekezdésének rendelkezéseit lényegileg a Ppé. 36. §-a is magában foglalja. Hogy a megkeresett bíróság a végrehajtás elrendelésének kérdésében akkor is határoz, ha a megkereső bíróság a végrehajtást már elrendelte, ez a jelenlegi jogban is így van és a Ppé. 36. §-ával szintén összhangban áll.
A 11. Cikkhez
A szerződés a végrehajtás bíróságának a másik állam bíróságától érkező végrehajtási megkeresésével szemben bizonyos felülvizsgálati jogot ad. A szerződés megkülönbözteti: 1. a végrehajtás elrendelésének előfeltételeit, 2. a megtagadási okokat, 3. a kifogásra alapul szolgáló okokat. A végrehajtás bíróságának vizsgálati joga különböző aszerint, hogy e három csoportba tartozó körülmények melyike forog fenn.
1. A végrehajtás elrendelésének előfeltételei azok az anyagi és alaki alapok, amelyek általában a szerződés tartalma szerint végrehajtásra alkalmas tényálladékot teremtenek. Anyagi természetűek: a kölcsönösen elismert végrehajtható okirat (1., 2., 4. és 5. czikk), továbbá kölcsönösen elismert illetékesség (3. czikk). Alaki természetű előfeltételek: bírósági megkeresés (6. czikk 1. bekezdése), a jogerőre emelkedés tanusítása (6. czikk 2. bekezdése), a végrehajtás alapjául szolgáló okirat kiadmányának csatolása, esetleg a végrehajtás egyéb előfeltételeinek fennforgását igazoló közokirat csatolása (7. czikk 1. és 3. bekezdése), az illetékességet megalapító oknak előadása (7. czikk 2. bekezdése), végül a megkeresés nyelvére vonatkozó rendelkezés megtartása (8. czikk). Azt a körülményt, hogy a végrehajtás elrendelésének előfeltételei megvannak-e vagy nem, a bíróság hivatalból veszi figyelembe, de csak az erre nézve megszabott határok között. A megkeresett bíróság tehát különösen a perbíróságnak illetékességét hivatalból köteles vizsgálni és ha az áttett okiratban és a megkeresésben foglalt adatok alapján arra a meggyőződésre jut, hogy a szerződés 3. czikkében elismert egyik illetékességi ok sincs meg, a megkeresést hivatalból kell elutasítania.
Nem követelhet azonban a végrehajtást bírósága ezeknek az előfeltételeknek bizonyítása végett más okiratokat, mint aminőket a szerződés megszab. Nem kívánhatja tehát, hogy azokat az okiratokat, amelyek az illetékesség megalapítására szükségesek, vele közöljék, mert az illetékesség okainak puszta előadása elegendő; nem kívánhatja azt sem, hogy a végrehajthatóságnak és a jogerőre emelkedésnek tanusításán (6. czikk 2. bekezdés) kívül a kézbesítési vevényt is küldjék el. Ha azonban ezek az okiratok előtte vannak, akkor a végrehajtás bírósága hivatalból vizsgálja azokat. Ha ezután a kötelezett fél a végrehajtás elrendelése ellen kifogással él (14. czikk), mindezek a korlátok elesnek és a végrehajtás bírósága a végrehajtás elrendelésének előfeltételeit a polgári perrendtartásban megszabott mindennemű eszköz igénybevételével teheti vizsgálata tárgyává; bekérheti a per bíróságától a per iratait, utasíthatja a feleket az illetékesség megalapítására szolgáló okirat bemutatására stb. Egyes alaki hiányok fennforgása esetében a bíróság azonban már a végrehajtás elrendelésénél is köteles kérni azokat a bizonyítékokat, amelyek a megtagadási okot kizárják (9. czikk).
2. Megtagadási okok azok a tényálladékok, amelyek az általános anyagi és alaki előföltételek fennforgása daczára egyes esetekben a végrehajtási megkeresés teljesítésének megtagadására okul szolgálhatnak. Ezek a tényállások több tekintetben hasonlók a kifogásra okot adó tényálladékokhoz, de tőlük abban különböznek, hogy hivatalból kell figyelembe venni. Az előfeltételeknek meg kell lenniök, a megtagadási okoknak azonban nem szabad fennforogniok. A megtagadási okokat a 11. czikk 2. bekezdése és a 12. czikk sorolja fel. A 9. czikk értelmében a megkeresett bíróság abban az esetben, ha alaposan tart attól, hogy ily megtagadási ok fennforog, az ezt kizáró bizonyítékokat köteles kérni.
3. Kifogásra alapul szolgáló okok azok a tényálladékok, amelyek fennforgása miatt végrehajtásnak nincs ugyan helye, de amelyeket a fél kifogás útján is érvényesítheti azt, hogy a végrehajtás elrendelésének valamelyik előfeltétele hiányzik vagy megtagadási ok forog fenn (14. czikk 1. pontja). Ha a bíróság ezt a végrehajtás elrendelésénél hivatalból nem vette észre, a fél még mindig kereshet kifogás útján orvoslást. A kifogásra alapul szolgáló többi okokat a 14. czikk 2-5. pontjai sorolják fel.
A 12. Cikkhez
A 12. czikk 1. pontja a végrehajtó állam ellen a másik államban hozott határozat végrehajthatóságát csak kivételesen, bizonyos meghatározott esetekben engedi meg. Ez megfelel a nemzetközi jog álláspontjának is. A 12. czikk 2. pontjában foglalt perekben a Pp. 25. és 34. §-a, valamint az osztrák Jurisdiktionsnorm 75. §-a megállapítja ugyan az illetékességet, de nem kizárólagosan. Indokolt, hogy mindezek a perek egy bíróságnál, még pedig az alperes általánosan illetékes bíróságánál indíttassanak, mert ellenkező esetben ellentétes határozatok keletkeznének. A szerződés tehát a kölcsönös végrehajthatóság szempontjából úgy tekinti ezt az illetékességet, mintha kizárólagos volna.
A 13. czikkhez
A 13. czikk megfelel a mostani jogállapotnak és figyelemmel van arra, hogy a hitelező a végrehajtást oly módon is érheti, hogy azt közbenjöttével foganatosítsák. A megkeresett bíróság a végrehajtást minden esetben, ha ennek helye van, haladéktalanul elrendeli, ha azonban a végrehajtató a foganatosítást közbenjöttével kérte, a kiküldött addig nem kezdi meg a végrehajtás foganatosítását, míg a végrehajtató evégett nem jelentkezik.
A 14. Cikkhez
A 14. czikk 3. és 4. pontja nem megtagadási, hanem kifogásolási ok lévén, a megkeresett bíróságnak csak azt kell hivatalból figyelembe vennie, hogy a perbíróság a határozat jogerőre emelkedését és végrehajthatóságát tanusította-e; másnemű bizonyítékokat a kézbesítés megtörténtéről vagy az eljárásban való részvétel lehetőségéről a végrehajtás elrendelése alkalmából nem kívánhat, de a végrehajtást szenvedő e részben kifogással élhet. A 14. czikk utolsó bekezdése figyelemmel van arra is, hogy az eljárás félbeszakadása esetében, valamint egyes más, a perrendtartásban meghatározott esetekben az idézést az eljárás folytatására ugyanoly módon kell kézbesíteni, mint a keresetlevelet.
A 16. Cikkhez
A 16. czikk értelmében a kifogás valószínűsítése nem szükséges és a kifogás előterjesztése után a végrehajtási cselekmények elhalasztása hivatalból történik akkor is, ha a fél azt nem kérte. Egyebekben a végrehajtás bírósága a végrehajtási cselekmények elhalasztása tekintetében hazai joga szerint jár el, így például hazai joga szerint dönti el, hogy mennyiben folytatható a végrehajtási eljárás, vagy mennyiben tehető a végrehajtás felfüggesztése biztosítéktól függővé (Ppé. 41. §., osztrák Jurisdiktionsnorm 44. §.).
A 17. Cikkhez
A 17. czikk összhangban áll törvényeinkkel, mert a külföldi bíróság megkeresése alapján elrendelt végrehajtásnak megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránti keresetet az 1881:LX. tc. 30. §-a és majdan az 1912:LIV. tc. 39. §-a értelmében a végrehajtást elrendelő hazai bíróságnál kell megindítani, a végrehajtási igénykeresetet pedig az 1881:LX. tc. 92. §-a értelmében, amelyet az 1912:LIV. tc. 45. §-a egészít ki, a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnál kell előterjeszteni.
A 18. Cikkhez
A 18. czikk a fennálló joggal szemben újítást tartalmaz, amennyiben a biztosítási végrehajtásra nézve a viszonosságot megállapítja abban az esetben, ha a váltón, kereskedelmi utalványon, kötelezőjegyen vagy csekken alapuló meghagyás (Ausztriában a meghagyásos eljárásban, a váltó- és a csekk-eljárásban kibocsátott fizetési meghagyás) ellen a kötelezett fél kifogással élt. A viszonosság hiánya a biztosítási végrehajtás tekintetében eddig is érezhető volt és Horvát-Szlavonországokban, amint azt fentebb előadtam, a viszonosság e részben is a legtágabb mértékben áll fenn. Mindazonáltal az alperesre nézve veszélyes volna, ha a biztosítási végrehajtás tekintetében a viszonosságot általában elismernők és különösen veszélyes volna azokban az esetekben, amikor biztosítási végrehajtásnak azon az alapon van helye, hogy a hitelező a veszély valószínűségét kimutatja (1881:LX. tc. 223. §-a, amelynek helyébe az 1919:LIV. tc. 50. §-a lép). A szerződés ennélfogva a biztosítási végrehajtás tekintetében a viszonosságot csak a fent megjelölt szűk korlátok között ismeri el. Ezekben az esetekben az a kereskedelmi forgalomnak valóságos szükséglete és az alperes szempontjából sem eshetik kifogás alá.
A 19. Cikkhez
A 19. czikk a gyakorlatban felmerült szükségletnek tesz eleget, amikor kölcsönös végrehajthatóságot biztosít azoknak a határozatoknak és intézkedéseknek, amelyeket a gyámhatóságok kiskorúak és gyámhatóság alatt álló más személyek kiszolgáltatása, valamint tartási igények tárgyában hoztak. Eddig a kiskorúak vagy gyámhatóság alatt álló más személyek kiszolgáltatására kötelezett felek igen sok esetben meghiúsították a gyámhatóság határozatának vagy intézkedésének végrehajtását olykép, hogy őket a másik állam területére vitték át. Ez az állapot gyámhatóságaink részéről ismételten panasz tárgya volt, eddig azonban nem sikerült orvosolni. A szerződés 19. czikke e részben is hézagot pótol. A 19. czikk szövegezése szem előtt tartja, hogy a gyámhatóságot Ausztriában a bíróságok, nálunk közigazgatási hatóságok (árvaszékek és fellebbviteli hatóságaik) gyakorolják. A kiskorúak és gyámhatóság alatt álló más személyek (például elmebetegek) kiszolgáltatására vonatkozó határozatok és intézkedések a 19. czikk 1. bekezdése alá esnek, akár a bíróság hozta azokat Ausztriában, akár a közigazgatási gyámhatóság Magyarországon. A tartási igények iránt keletkezett jogerős határozatokról, ha bíróság hozta azokat, az 1. czikk 2. pontja rendelkezik. A 19. czikk 1. bekezdésében tehát csak a közigazgatási gyámhatóságoknak ily tárgyú jogerős határozatairól kellett rendelkezni. A közvetlen érintkezés a 8. czikkben csak a bíróságok közt van megállapítva. Kétséges lehetne tehát, vajjon a magyar közigazgatási gyámhatóságok akár tartási igények tárgyában hozott jogerős határozataiknak végrehajtása, akár kiskorúak vagy gyámhatóság alatt álló más személyek kiszolgáltatása végett intézhetnek-e az osztrák bíróságokhoz, viszont pedig az osztrák bíróságok a kiskorúak vagy gyámhatóság alatt álló más személyek kiszolgáltatása végett a magyar közigazgatási gyámhatóságokhoz közvetlenül megkereséseket. Ezt a kétséget a 19. czikk 2. bekezdése eloszlatja, midőn a jelzett esetekre a közvetlen érintkezést a magyar közigazgatási gyámhatóságok és az osztrák bíróságok között kifejezetten megállapítja.
Minthogy a 19. czikk eseteiben e czikk utolsó bekezdéséhez képest a 6-11. és 13-17. czikkek is alkalmazást nyernek, ennélfogva különösen a 11. czikk 2. bekezdésében foglalt megtagadási ok, továbbá a 14. czikk 2. pontjában foglalt kifogásolási ok itt szintén figyelembe jön. Kiskorúak vagy gyámhatóság alatt álló más személyek kiszolgáltatását tehát - amint ezt a 19. czikk 3. bekezdése kifejezetten is kimondja - meg kell tagadni, ha a kiszolgáltatandó egyén a végrehajtó állam polgára (a közrend megsértésének szempontja) vagy ha az alapul fekvő családjogi viszonyt a végrehajtó államban nem ismerik el a fennforgó körülmények közt érvényesnek. A kiskorúak és gyámhatóság alatt álló más személyek kiszolgáltatására irányuló végrehajtás azonban a czikk világos rendelkezése folytán nem tagadható meg azon az alapon, hogy itt a személyi állapotot tárgyazó határozat végrehajtásáról van szó.
A 21. Cikkhez
A 21. czikk 1. bekezdése értelmében a jelen szerződés hatályossága 1915. január 1-én vagyis az új magyar polgári perrendtartás életbelépésének napján kezdődik és az 1917. év végéig tart. Ezt a végződési időpontot a jelen szerződés, amelynek gazdasági vonatkozásai is vannak, azért választja, hogy összhangban álljon a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása tárgyában kötött szerződéssel, amelyet az 1908:XII. törvénycikk iktatott törvényeink közé. A jelen szerződés azonban az 1917. év elteltével csak akkor fogja hatályát veszteni, ha a szerződő felek valamelyike azt tizenkét hónappal előbb felmondja. Felmondás hiányában a szerződés hatályban marad az 1917. éven túl is mindaddig, míg valamelyik fél azt egy év mulva kezdődő hatállyal fel nem mondja.
A 21. czikk 2. bekezdése átmeneti intézkedést állapít meg olykép, hogy az 1915. évi január hó 1. napja előtt keletkezett végrehajtható okiratok a szerződés életbeléptetésétől számított hat hónapig, tehát 1915. évi július hó 1-éig ezt a végrehajthatóságot megtartják. Az átmeneti rendelkezés főkép az alperesek érdekeit szolgálja, mert enélkül a hitelezők a szerződés hatálybaléptéig minden esetben megindítanák a végrehajtási eljárást és az ilykép megrohant adósoknak nem volna elég idejük arra, hogy a függőben levő jogviszonyaikat rendezhessék. A 21. czikknek átmeneti rendelkezésénél fogva a hitelező a szerződés életbeléptétől számított hat hónapig törvényes hátrány nélkül várhat, az elmarasztalt alperesnek haladékot adhat és az alperes ilykép megteheti a megfelelő intézkedéseket a végrehajtás elhárítására. Ez az átmeneti rendelkezés természetesen csak arra az esetre szól, ha a végrehajtható okirat e szerződés életbelépte előtt keletkezett; ha tehát 1915. évi január hó 1. napján vagy utána keletkezett, a szerződés rendelkezései minden tekintetben alkalmazást nyernek.
