1. § Mozgósítás esetén, az 1882. évi XI. törvénycikk 1. §-ában és az 1912. évi LXVIII. törvénycikk 8. §-ában felsoroltaknak családjain kívül, azoknak gyámol nélküli családjai is igénnyel birnak segélyre:
a) akik az 1886. évi XX. törvénycikkel szervezett népfelkelés legénységi állományába tartoznak és pedig tekintet nélkül arra, hogy a népfelkelésnek melyik osztályába és melyik alosztályába tartoznak;
b) akik katonai szolgálati kötelezettség alatt állottak, de a háború tartamára a közös haderőbe vagy a honvédségbe önként beléptek;
c) azok közül, akik rendes (egy, két, három vagy négy évi) tényleges szolgálati kötelezettségüknek teljesítése végett a mozgósítás következtében vétettek állomnyba, csak azoknak a családjai, akik az 1912. évi XXX. törvénycikk 30., 31. és 32. §-aiban megjelölt valamely kedvezmény alapján a póttartalékba helyezendőknek mondattak ki, akikre nézve azonban a póttartalékba helyezés a hadiállapot folytán tényleges nem következett be.
A c) pont alatt említetteknek gyámol nélküli családjait azonban a segély csak az 1912. évi XXX. törvényczik 43. §-ában, illetőleg az 1912. évi XXXI. törvénycikk 8. §-ában meghatározott s a tényleges katonai szolgálatra történt bevonulás napjától számított tíz heti katonai kiképeztetés leteltét követő naptól kezdve illeti meg.
2. § Az 1882. évi XI. törvénycikk 2. §-ában felsorolt családtagokon kívül - a segélyre igényt adó egyéb körülmények fennforgása esetén - segélyre igénnyel bir:
a) a bevonultnak házasságon kívül született, valamint mostohagyermeke,
b) a bevonultnak mostohaapja, mostohaanyja és mostohatestvére,
c) az a gyermek, a kit az állami gyermekvédelem helyezett el a bevonultnak családjában,
d) az a gyermek, akit a bevonult még a mozgósítás elrendelése előtt szabályszerűen örökbe fogadott,
e) az, aki a bevonultat még a mozgósítás elrendelése előtt szabályszerűen örökbe fogadta.
3. § Az 1882. évi XI. törvénycikk 4. §-ában foglalt rendelkezést úgy kell alkalmazni, hogy a nyolcz évesnél idősebb olyan családtagok, akiket a bevonult csak részben tartott el saját keresetéből, továbbá akiknek vagyonuk vagy önálló keresetük van, de abból magukat csak részben képesek fenntartani, valamint akiket munkaadójuk a hadiállapot tartama alatt állandó jellegű, de a megélhetést nem biztosító ellátásban részesít, a személyenkint meghatározott segélynek a felére tarthatnak igényt.
A nyolcz évesnél fiatalabb családtagok a fentemlített esetekben is a személyenkint meghatáorzott segélynek a felére tarthatnak igényt.
4. § A nem katonai szolgálatra igénybe vett és a munkaadó vagy a katonai igazgatás részéről rendes napi díjazásban részesített népfelkelőnek, valamint az 1912. évi LXVIII. törvénycikk alapján hadi czélokra szükséges személyes szolgálatok teljesítésére bevont és a katonai igazgatás vagy a munkaadó részéről rendes napi díjazásban vagy napi térítési díjban részesített egyének gyámol nélküli családja csak akkor és csak annyiban bir igénnyel segélyre, ha és amennyiben a fentebb említett rendes díjazásnak vagy térítési díjnak egy napra eső összegét a népfelkelőnek vagy a bevont egyénnek korábbi átlagos egy napi bére vagy keresménye meghaladja.
Ha a népfelkelő vagy a bevont egyén nem ugyanabban a községben (városban) teljesíti személyes szolgálatát, mint amelyben családja a segélyezésre való jelentkezés idejében tartózkodott és ha a fentebb említett rendes napi díjazás vagy térítési díj a népfelkelő vagy a bevont egyén saját személyes szükségleteinek fedezésére s ezenfelül a család megélhetésének biztosítására elégséges nem lenne, a család részére akkor is lehet megfelelő - a figyelembe vehető összes körülmények számításba vételével megállapítandó összegű - segélyt engedélyezni, ha a népfelkelőnek vagy a bevont egyénnek korábbi átlagos egy napi bére vagy keresménye nem haladja meg a fentebb említett rendes díjazásnak vagy térítési díjnak egy napra eső összegét.
5. § Abban a kérdésben, hogy az egyes családoknak van-e és mennyiben igényük segélyre, járásokban a főszolgabíró (Horvát-Szlavonországokban a járási főnök), törvényhatósági joggal felruházott, valamint rendezett tanácsú városokban a polgármester Budapest székesfővárosban a kerületi előljárók, Fiuméban a városi tanács, Zagreb, Osijek, Varazdin és Zemun városokban a polgármester határoz.
Az igényjogosult családok részére járó segélynek összegét az illetékes pénzügyigazgatóság állapítja meg.
A jelen szakaszban említett hatóságoknak a segélyre való igény vagy a segély összegének megállapítása tekintetében hozott határozatai ellen jogorvoslatnak helye nincsen, a honvédelmi és a pénzügyminiszter azonban úgy az igényre, mint a segély összegére vonatkozó megállapításokat, felügyeleti jogánál fogva bármikor felülvizsgálhatja és megváltoztathatja.
A honvédelmi és a pénzügyminiszternek az az intézkedése, amellyel az 1914. évben elrendelt mozgósítás alkalmából a segélyre való igény és a segély összegének megállapítása tekintetében a fentieknek megfelelően rendelkeztek, jóváhagyatik.
Az 1882. évi XI. törvénycikknek 10. és 11. §-ai hatályon kívül helyeztetnek.
6. § A pénzügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg, egyes vidékekre vagy egyes kereseti ágakra nézve, rendeleti úton állapíthatja meg azt az összeget, amelyen túlmenőleg a bevonultnak átlagos egy napi bére vagy keresménye a család részére engedélyezhető segély mérve szempontjából, a nevezett miniszterek külön engedélye nélkül, számba nem vehető.
7. § A bevonultak segélyre egyébként igénnyel biró olyan családtagja, akire nézve az elsőfokú közigazgatási hatóság megállapítja, hogy megélhetését - akár eddigi foglalkozásának, akár a bevonult foglalkozásának folytatása útján, vagy a részére felajánlott s életvizsonyainak, testi erejének és képességeinek megfelelő keresetforrás vagy munka vállalásával - biztosíthatná, segélyre igényt nem tarthat s amennyiben részére segély már megállapíttatott volna, az említett körülmény bekövetkezése esetén a részére megállapított segélyt be kell szüntetni.
Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást olyan esetben, amikor a családtagot az említett foglalkozásnak folytatásában, illetőleg keresetforrásnak vagy munkának vállalásában elfogadható ok gátolja.
8. § Az a család, amely bérelt lakásban lakik s amely család segélyének megállapításánál ennek folytán lakásilleték is számításba vétetett, köteles a megállapított segélynek azt a részét, amely a lakásilletéknek felel meg, lakbértartozásának törlesztésére fordítani. Ennek elmulasztása esetén a segélyből a lakásilletéknek megfelelő részt vissza kell tartani, s azt csak akkor lehet a család részére utólag kifizetni, ha a család beigazolja, hogy lakbértartozását a lakásilletékek visszatartott összegének erejéig törlesztette.
9. § A megállapított segélyeket az egyes családok részére havonkint kétszer, félhavi részletekben, előre kell kifizetni.
A pénzügyminiszter megengedheti, hogy olyan városokban, amelyekben a segélyezett családoknak száma ötezernél több, a segélyek havonkint csak egyszer, még pedig az egyik félhavi részlet utólag s a másik félhavi részlet előre fizettessék ki.
A segélyeket mindig annak a félhavi fizetési időszaknak a végével kell beszüntetni, amelyben a segélyre való jogczím megszünt.
10. § Ha a község vagy város, vagy valamely erre alkalmas egyesület, intézet vagy intézmény hajlandó az összes, az illető községből (városból) bevonultaknak családtagjait, vagy azoknak bizonyos csoportjait, részben vagy egészben, megfelelő természetbeni ellátásban (termények vagy élelmiszerek kiszolgáltatása, népkonyha, napközi otthon stb.) részesíteni, a közigazgatási bizottság megengedheti, hogy az ily módon ellátásban részesített családok részére megállapított segélyeknek aránylagos része ne az igényjogosultak kezeihez, hanem az illető községnek, városnak, egyesületnek, intézetnek vagy intézménynek fizettessék ki, mely az általa felvett segélyösszegnek hováfordításáért felelős.
Ennek a segélyösszegnek rendeltetésére való fordítását és czélszerű felhasználását az elsőfokú közigazgatási hatóság ellenőrzi, az esetleges hiányok elhárítása iránt intézkedik és észleleteit a közigazgatási bizottságnak bejelenti.
A közigazgatási bizottság az engedélyt bármikor módosíthatja vagy visszavonhatja.
11. § Ha a bevonultnak segélyben részesített gyermeke eltartásáról a segély felvételére jogosult egyén kellőképen nem gondoskodik, a segélynek az illető gyermekre eső részét be kell szüntetni.
Ebben az esetben olyan területen, amelyre a magyar állami gyermekvédelem működése kiterjed, a gyámhatóság elrendelheti, hogy az ilyen gyermek állami gyermekmenhelyben, 15 évesnél idősebb gyermek pedig erre alkalmas egyénnél, egyesületnél, intézetnél vagy intézménynél helyeztessék el.
Az így elhelyezett gyermekért tartásdíj jár, amely azonban nem lehet nagyobb, mint amennyit az állami gyermekmenhely a nevelőszülőknek fizet. Tizenöt évesnél idősebb gyermek után a tartásdíj ennek az összegnek másfélszeresére emelhető.
Olyan területen, amelyre a magyar állami gyermekvédelem működése nem terjed ki, a tartásdíjat az az erre alkalmas egyén, egyesület, intézet vagy intézmény kapja, amely hajlandó a gyermeknek megfelelő eltartásáról gondoskodni, a tartásdíjnak összegét pedig a pénzügyminiszter a horvát bánnal egyetértőleg rendeleti úton állapítja meg.
A tartásdíj egy esetben sem haladhatja meg a segélynek az így elhelyezett gyermekre eső részét.
A tartásdíjakat az 1882. évi XI. tc. alapján járó segélyek terhére kell elszámolni.
Ha a segély felvételére jogosult egyén a bevonultnak segélyben részesített más családtagja eltalrtálsáról nem gondoskodik kellőképen, az elsőfokú közigazgatási hatóság elrendelheti, hogy a segélynek az illető családtagra eső része ne a segély felvételére jogosult egyénnek, hanem magának az illető családtagnak, vagy esetleg egy olyan harmadik személynek a kezeihez fizettessék ki, aki hajlandó az illető családtagnak megfelelő eltartásáról gondoskodni.
12. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba s annak végrehajtásával a honvédelmi és pénzügyminiszterek bizatnak meg, akik a 7., 8., 10. és 11. §-ok alapján követendő eljárásnak részletes szabályozása tekintetében a belügyminiszterrel, Horvát-Szlavonországokban a bánnal egyetértőleg járnak el.
