1. § Az 1882. évi XI. tc. értelmében a hadbavonultak gyámol nélküli családjainak segélyezésén kívül eső egyéb hadsegélyezési czélok előmozdítása érdekében, a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. törvénycikk, valamint az 1912. évi LIII. törvénycikknek 18-23. §-ai az alább következő módosításokkal az 1915. évre, a 20,000 K-t meghaladó összjövedelmekre nézve 1915. évi január hó 1-ével hatályba lépnek.
2. § Az 1909. évi X. tc. 1. §-ának 5. és 9. pontjában felsorolt jogi személyekre, továbbá a törvényhatóságokra, községekre (városokra) a jelen törvény 1. §-ának rendelkezései nem terjednek ki.
3. § A tőkekamat- és járadékadóról szóló 1909. évi VII. törvénycikknek és az általános kereseti adóról szóló 1909. évi IX. törvénycikknek azok a rendelkezései, amelyekre az 1909. évi X. törvénycikknek azok a rendelkezései, amelyekre az 1909. évi X. törvénycikk hivatkozik, valamint az 1912. évi LIII. törvénycikknek a most említett törvényes rendelkezéseket módosító rendelkezései a hivatkozásnak megfelelő vonatkozásban a jövedelemadó kivetésénél megfelelőleg alkalmazandók.
4. § Az 1909. évi X. tc. 12. §-a azzal egészíttetik ki, hogy a jövedelemadó, fegyver- és vadászati adó és hadmentességi díj kivételével az adókivetést megelőző évben tényleg fizetett egyéb állami egynes adók és az ezek után járó törvényhatósági s községi adók és a hadsegélyezési czélokra igazoltan adott önkéntes adományok a nyers bevételből levonhatók akkor, ha az adóköteles a nyers bevételekről és az azokból levonható tételekről kimerítő vallomást ad.
5. § Az 1909: X. törvénycikk 18. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az ipar, kereskedelem és egyéb az 1875. évi XXIX. tc. értelmében a keresetadó III. osztályába tartozó haszonhajtó foglalkozhásoknak, valamint a bányamívelésnek és a hozzátartozó iparágaknak jövedelmét egyedül és kizárólag a jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései alapján kell megállapítani.
Az 1909. évi X. tc. 16. §-ában tárgyalt földbérletektől eltekintve, az összes többi haszonbérleteknél a bérlő tiszta jövedelme épúgy számítandó, minthaa bérlő tulajdonos volna. A nyereséghez értelemszerűleg hozzáadandó, illetőleg abból levonandó tételeket a fentebb idézett 16. § negyedik bekezdése sorolja fel.
A jelen szakaszban említett foglalkozásokból eredő jövedelmek megállapításánál, egyéb adatok hiányában, az 1909. évi IX. törvénycikknek és az 1912. évi LIII. tc. negyedik fejezetének vonatkozó rendelkezései megfelelőleg alkalmazandók.
Az 1909. évi X. tc. 26. §-ának a vallomásadásra vonatkozó rendelkezéseit a jelen szakasz határozmányai nem érintik.
6. § A jövedelemadó kivetése szempontjából gyüjtött vagy bevallott adatokat és a megállapított adóalapot a keresetadó III. osztályának és a bányaadónak kivetése során sem az 1915. évben sem később semmi irányban felhasználni nem szabad.
7. § Az 1909. évi X. tc. 24. §-a utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelőleg kell eljárni a 730 K-ás adótétel alkalmazásánál is.
8. § Az 1909. évi X. tc. 25. §-ának negyedik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az adó kivetése érdekében elsősorban mindenkor az 1914. évi jövedelem állapítandó meg. Ha azonban az adókivetés során megállapítható, hogy a háborús állapot folytán előidézett rendkívüli körülmények, az adózónak és hozzátartozóinak (1909: X. tc. 3. §-a) katonai szolgálatra történt behívása, tartós betegsége vagy munkaképtelensége, továbbá elemi vagy más egyéb csapások által okozott károk és egyéb rendkívüli körümények az 1909. évi X. tc. 15. § a)-c), e) és f) pontjaiban említett jövedelemforrásoknak az 1915. évre várható bevételeit lényegessen csökkenteni fogják, ez a kivetés során az illető jövedelem számbavételénél figyelembe vehető és ilyen okokból a kivetendő adó megfelelően mérsékelendő, sőt az adóköteles, amennyiben 1915. évi előrelátható összjövedelme a 20,000 koronát meg nem haladja, az adó alól teljesen fel is menthető.
A már jogerősen megállapított adó utólagosan is megfelelőleg helyesbíthető, ha a fél hitelt érdemlőleg igazolja, hogy a jogerős adóalap az előbb említett okokból legalább 30%-kal csökkent.
Az ilyen helyesbítésre irányuló kérelmek legkésőbb 1916. évi január hó végéig a pénzügyminiszternél nyujtandók be, akinek határozata ellen a fél panasszal fordulhat a m. kir. közigazgatási bírósághoz. E rendelkezéseknek megfelelőleg módosul az 1909:X. tc. 65. §-ának első bekezdése is.
9. § Az 1909:X. tc. 26-61. §-ainak végrehajtásánál a következők szolgáljanak még zsinórmértékül:
1. Vallomást adni csakis azok kötelesek, akiknek összjövedelme az 1914. évben a 20,000 K-t meghaladta.
2. Az adókötelesek összeírását községekben és rendezett tanácsú városokban - az 1909: XI. tc. 2. §-ában foglaltak szerint - a községi előljáróság, illetőleg városi adóhivatal köteles ellátni. Mulasztás esetén az 1909:XI. tc. 102-104. §-aiban előírt megtorló eljárás alkalmazandó.
3. Az adókötelesek összeírását, az összeírás módozatát és terjedelmét, illetőleg az adóösszeírási munkálatok ellátására vonatkozó eljárást a pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza.
4. Az adókivető bizottságok alakítása elmarad s az adó elsőfokú megállapítása tekintetében az 1909:X. tc. 55. §-a szerint alakítandó adófelszólamlási bizottság határoz, amelyre az 1909:X. tc. 44. §-ának rendelkezései is kiterjesztetnek.
Az adófelszólamlási bizottság határozata ellen minden egyes esetben a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézendő panasz joga illeti meg úgy a kincstári képviselőt, mint a felet.
5. A 37-61. §-okban foglalt rendelkezések egyedül és kizárólag a jövedelemadóra vonatkoznak.
6. Az 1912:LIII. tc. 39. §-ának második bekezdésében foglalt és az 1909:X. tc. 36. §-át módosító rendelkezések hatályon kívül helyeztetnek és az 1909:X. tc. 36. §-a változatlanul marad érvényben.
7. Az 1909:X. tc. 49. §-a nem lép életbe és a szolgálati járandóságoknak elkülönített megállapítása és kezelése elmarad.
10. § Az 1912:LIII. tc. 22. §-ának 3., 4. és 5. pontjában foglalt rendelkezések s ezekkel kapcsolatosan az 1909:X. tc. 64. §-ának 1. pontjában foglalt az a rendlekezés: „vagy szolgálati illetményeknek, nyugellátásnak megszünése, illetőleg a létminimumon alul való csökkenése” - nem lépnek életbe.
Az előző bekezdésben foglaltaknak megfelelőleg lép életbe az 1909:X. tc. 63. §-a is.
11. § Az 1909. évi X. tc. 66-69. §-ai nem lépnek életbe.
Az 1875. évi XXIX. tc. szerint IV. oszt. keresetadó alá eső adózóknak az 1909. évi X. tc. 21. §-ában említett és 20,000 K-át meg nem haladó járandóságai a jelen törvény szempontjából adómenteseknek nyilváníttatnak.
Ha azonban az adózónak ezen 20,000 K-t meg nem haladó szolgálati járandóságain kívül más adóköteles jövedelme is van, e jövedelem megadóztatásánál az 1909. évi X. tc. 6. §-ában foglalt eljárás követendő.
A jelen szakasz második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezések az 1909:X. tc. 21. §-ában említett és 20,000 K-t meghaladó szolgálati járandóságokra nem vonatkoznak.
12. § Az 1909. évi X. tc. 72. §-a következőleg egészíttetik ki:
A jövedelemadót azonban külön adófőkönyvben, naplóban és adóívben kell könyvelni és kezelni. A további eljárást a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
13. § Az 1909. évi X. tc. 74. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A jövedelemadó után semmiféle más állami vagy helyhatósági adó, illetőleg pótadó ki nem vethető.
14. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a jelen törvény alapján beszedendő adó tiszta hozadékának egy megfelelő részét az 1. §-ban említett hadsegélyezési czélok előmozdítására az országos hadsegélyező bizottság rendelkezésére bocsáthassa, továbbá, hogy az adó tiszta hozadékának egy részét az egyes városoknak juttathassa, az általuk ugyancsak az 1. §-ban említett hadsegélyezési czélok előmozdítása érdekében teljesített kiadások részbeni fedezésére. Felhatalmaztatik a kormány, hogy ezekre az összegekre előleget már az 1914. év folyamán utalványozhasson. Az ily módon az országos hadsegélyező bizottság, illetve az egyes városok rendelkezésére bocsátott összegek hovafordításának irányelveit a kormány rendeletileg állapítja meg.
15. § Az 1909. évi X. tc. 75-76. §-ai nem lépnek hatályba.
A jövedelemadó a II. osztályú keresetadó és a hadmentességi díj kivetésénél az adóalaphoz nem számítandó.
16. § E törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter és a belügyminiszter, Horvát-Szlavonországokra nézve pedig a pénzügyminiszter bizatik meg, aki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.
