A háború kitörése által előidézett fokozott hiteligények lehető kielégítése czéljából, továbbá, hogy főleg a kereskedelem és ipar terén a háborús viszonyok folytán keletkező nehézségek és üzemi zavarok lehetőleg leküzdhetők legyenek, s végül, hogy az Osztrák-Magyar Bank igénybe vétele lehetőleg szűkebb körre szoríttassék, a minisztérium az 1912. évi LXIII. törvénycikk 16. §-ában nyert felhatalmazás alapján a m. kir. hadi kölcsönpénztár felállítását határozta el s erre vonatkozó rendeletét 1914. évi szeptember 19-én 6982/M. E. szám alatt adta ki.
A m. kir. hadi kölcsönpénztár, melynek üzletvitele az államkincstár számlájára történik, az arra alkalmasnak kijelölt s kézi zálogul lekötendő értékpapírokra és árúkra kölcsönöket nyujt és a folyósított kölcsönök teljes összege erejéig nem kamatozó m. kir. kölcsönpénztárjegyeket bocsát ki, melyeket minden közpénztárnál és közhivatalnál teljes névértékben fizetésül el kell fogadni; a magánforgalomban ezeknek a pénztárjegyeknek elfogadása nincs kötelezővé téve. A hadi kölcsönpénztár ügyvitelének állami közegekre való bízása - tekintettel az intézmény életbehivásának sürgősségére s ily czélra igénybe vehető kiképzett személyzet hiányában - nem volt keresztülvihető; legczélszerűbbnek mutatkozott tehát ezt az ügyvitelt az állam érdekeinek minden irányban való biztosítása mellett az Osztrák-Magyar Bankra bízni, amelynek tapasztalatai, berendezései és kiterjedt bankfiókhálózata teljes biztosítékot nyujtanak arra nézve, hogy a kitűzött czél minden jogosan támasztható igény kielégítése mellett elérhető lesz. Az Osztrák-Magyar Bank ezt a feladatot, külön elszámolás kötelezettsége és önköltségeinek felszámíthatása mellett készséggel elvállalta. A m. kir. hadi kölcsönpénztár igazgatásának és ügyvitelének felügyeletem alatt és általam kirendelt állami közegek közreműködése mellett az Osztrák-Magyar Bankra történt átruházása, továbbá az a körülmény, hogy az érvényben levő bankszabadalom tartama alatt az Osztrák-Magyar Bank jegyei kizárólag élvezik azt a kedvezményt, hogy minden, a koronaértékben teljesítendő olyan fizetésnél, mely törvényes rendelkezés vagy szerződésszerű kötelezettség, avagy egyéb magán akaratnyilvánítás folytán nem teljesítendő érczpénzben, úgy a magánforgalomban, valamint minden közpénztárnál teljes névértékben fogadandók el, végül az a körülmény, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban az 1914. évi szeptember hó 19-én császári rendelettel (R. G. Bl. 248. sz.) azonos elvek szerint osztrák cs. kir. hadi kölcsönpénztár állíttatott fel, szükségessé tették, hogy tekintettel a bankügy közösségére, a hadi kölcsönpénztárak ügyvitelének az Osztrák-Magyar Bankra történt átruházásával kapcsolatban felmerülő kérdések egyfelől az Osztrák-Magyar Bank és egyetértőleg a két állam pénzügyminisztere között, másfelől pedig a két állam pénzügyminiszterei között egyezményileg rendeztessenek.
A minisztérium fennidézett rendeletének 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján, amelyhez hasonló felhatalmazást nyert a maga számára az osztrák cs. kir. pénzügyminiszter úr az idézett császári rendelet 2. §-ában, nevezett pénzügyminiszter úrral egyetértőleg 1914. évi szeptember hó 20-án az Osztrák-Magyar Bankkal az egyezményt megkötöttem. Ebben az egyezményben az Osztrák-Magyar Bank kijelenti, hogy a szabadalma által nyujtott jogok fenntartásával nem tesz kifogást az ellen, hogy a minisztérium rendeletében végső határként megállapított 290 millió K erejéig kölcsönpénztárjegyek bocsáttassanak ki: egyetértőleg rendeztetnek továbbá mindazok a kérdések, amelyek a hadi kölcsönpénztár és üzlethelyei igazgatásának és ügyvitelének átruházásából, a kibocsátandó pénztárjegyeknek a bank pénztárainál fizetésül és átváltásra való elfogadási kötelezettségéből és az ekként a bank birtokába kerülő pénztárjegyeknek a bankjegyforgalomhoz való viszonyából felmerülnek. Ugyanilyen tartalmú egyezményt kötött velem egyetértőleg az osztrák cs. kir. pénzügyminiszter úr az Osztrák-Magyar Bankkal. Az azonos elvek szerint a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban létesített cs. kir. hadi kölcsönpénztár felállításával kapcsolatban a két állam pénzügyminiszterei között egyezmény útján volt biztosítandó, hogy a két intézmény működése a két államban lehetőleg egyöntetű legyen. Az e tekintetben létrejött megállapodásokban továbbá meg van határozva a kibocsátható pénztárjegyek legmagasabb összege és pedig Magyarországra nézve 290, Ausztriára nézve 500 millió koronában és meg van állapítva a pénztárjegyek darabolása, melyek mindkét hadi kölcsönpénztár által 250,2000 és 10,000 K-ra szóló czímletekben bocsáttatnak ki; végül rendeztetik a hadi kölcsönpénztárak majdani feloszlatásának és a forgalomban levő pénztárjegyek behivásának kérdése és megállapíttatik azon záros határidő is, melynek elteltével a pénztárjegyek beváltási kötelezettsége az államkincstárra nézve megszűnik.
Ezekben ismertetve a m. kir. hadi kölcsönpénztár felállításával kapcsolatban tett intézkedéseket, tisztelettel megjegyzem, hogy a kormány ide vonatkozó elhatározását az 1912. évi LXIII. törvénycikk 16. §-ában foglalt felhatalmazásra alapította; minthogy azonban a m. kir. hadi kölcsönpénztár pénztárjegyet - amint fenn ismertetni szerencsém volt - bár csak a háborús viszonyok tartama alatt, tehát ideiglenesen, a közpénztárak által fizetésül és az Osztrák-Magyar Bank pénztárai által fizetésül és átváltásnál korlátlanul elfogadandók, tehát mint pénztárjegyek, habár korlátolt forgalom tárgyát fogják képezni, s mivel a pénzrendszerünket érintő összes kérdések eddig törvényhozási úton nyertek szabályozást, ennek az elvnek a megóvása és az említett pénzforgalom törvényességének biztosítása szempontjából kivánatosnak tartottam, hogy a kormánynak törvényes felhatalmazás alapján tett fenn ismertetett intézkedései a törvényhozás által utólag még kifejezetten is jóváhagyást nyerjenek.
Végül tisztelettel bejelentem, hogy a hadi kölcsönpénztárműködését, egyelőre Budapesten, folyó évi október hó 26-án megkezdte.
