A vármegyék legutóbbi általános tisztujításain és az időközben megválasztott vármegyei tisztviselők az 1886:XXI. törvénycikk 79. §-a értelmében 1913. évi deczember hó 31-ig nyerték megbizatásukat. Tehát 1913. év végével általános tisztujításra került volna a sor. Azonban az általános tisztujítás idejének közeledtekor a kormányprogramm egyik sarkalatos pontját alkotó vármegyei közigazgatási reform előmunkálatai már igen előrehaladott állapotban voltak. Kilátás volt arra, hogy az idevágó törvényjavaslatok mihamarabb a törvényhozás elé kerülnek. A kormányprogram nyilvánvalóvá tette, hogy a tervezett reform szakít a választási rendszerrel és kinevezett állami tisztviselőkre bízza a vármegyei közigazgatást. Előrelátható volt, hogy a rendszerváltozás nyomán a törvényhozás a választó vármegyék és a választott tisztviselők között létesült közjogi viszonyt még abban az esetben is megszüntetné, ha a vármegyék közvetlenül a reform küszöbén általános tisztujítást tartanának. Ilyen kilátás mellett czéltalan lett volna a választással járó izgalmaknak és esélyeknek teret engedni. Ez indított arra a mult év végén, hogy törvényjavaslatot terjesszek az országgyűlés elé a vármegyei tisztviselők megbizatásának meghosszabbításáról. Ez a törvényjavaslat az 1913:LII. törvénycikként emelkedett törvényerőre.
Az 1913:LII. törvénycikk a tisztviselők megbizatását a törvényhozás ujabb intézkedéséig, de legfeljebb 1914. év végéig hosszabbította meg, abban a feltevésben, hogy ez az idő elég lesz a vármegyei közigazgatási reformmunkálatok törvényhozási elintézésére és a reform életbeléptetésére. Ennek a feltevésnek jogos voltát be is bizonyította az a tény, hogy a vármegyei közigazgatás ujjáalkotását magában foglaló három törvényjavaslatot ez év junius havában tényleg a képviselőház elé terjesztettem, azokat a képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottsága együttes ülésekben le is tárgyalta, és az említett bizottságok jelentésüket a t. Háznak már meg is tették. Minden valószínűség amellett szólott, hogy a vármegyei közigazgatási reform az 1914. év végéig már tető alá kerülhet. Nem így történt. Biztosnak látszó számításunkat váratlan világpolitikai események döntötték halomra. A kitört világháború izgalmas napjaiban nyugodt törvényalkotó munkát végezni nem lehet. Közvetlenül a képviselőházi tárgyalás küszöbén kellett a reformjavaslatok törvényhozási elintézésének - az országgyülés elnapolása következtében - függőben maradnia. Az esztendő vége felé jár. Az idő előhaladottsága és a mai viszonyok egyaránt kizárják a lehetőségét annak, hogy a vármegyei közigazgatás reformját tartalmazó törvényjavaslatok a választott tisztviselők ez évi deczember végéig meghosszabbított megbízatásának ideje alatt az országgyülés által letárgyaltassanak, törvényerőre emelkedhessenek és életbeléptethetők legyenek.
Ha a törvényhozás a vármegyei tiztviselők megbizatásának meghosszabbítását már a mult évben, az akkor még csak készülő reformra való tekintettel is, indokoltnak találta: úgy a helyes okfejtés érvei ma kétségkívül fokozott mértékben szólnak a megbizatás ujabb meghosszabbítása mellett. Mert hiszen az annak idején még csak készülő törvényjavaslatok most már a köztudatba átmenve, a közvéleménynek mindenesetre túlnyomó része által helyeselve, a törvényhozási munkára is teljesen elő vannak készítve, úgy, hogy azokat nyomban képviselőházi tárgyalás alá lehet venni, mihelyt visszatérnek a békés munkálkodás napjai. És ha már a békés időkben is indokoltnak mutatkozott, hogy a reform küszöbén a választásokkal járó izgalmakat elkerüljük: még inkább kivánatos ez a mai, izgalmakkal úgy is telt időkben, amidőn gondosan kerülni kell minden alkalmat, amely a kedélyek nyugalmát háboríthatná.
E § szövege teljesen azonos az 1913:LII. törvénycikk 2. §-ának szövegével. A 2. §-ban foglalt rendelkezések tehát ugyanazokra az indokokra támaszkodnak, amelyeket az idézett törvény alapját alkotó javaslat indokolásának a 2. §-ra vonatkozó részében előadni szerencsém volt. Ismétlések elkerülése végett ezúttal csak annak a megjegyzésére szorítkozom, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése idejében üresedésben álló, vagy utóbb megüresedő állásoknak az 1. §-sal létesített átmeneti idő alatt választással való betöltését a tisztviselők előhaladása érdekében kell lehetővé tenni. Az időközben megválasztott és a tiszteletbeli tisztviselők megbízatásának tartamát megállapító rendelkezés pedig az átmeneti állapotnak az eddigi jogállapottal való összhangját van hivatva biztosítani.
