1. § A minisztérium rendeletére a közigazgatási hatóság az életszükségleti és más elsőrendü közszükségleti czikkekért követelhető legmagasabb árakat megállapítani köteles. A hatósági ármegállapítás ellen birtokon kívül fellebbezésnek van helye a kereskedelemügyi miniszterhez, aki mező- és erdőgazdasági czikkek tekintetében a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg határoz.
A minisztérium a magyar szent korona országainak akár egész területére, akár egyes részeire nézveközvetlenül maga állapíthatja meg az 1. bekezdésben említett czikkekért követelhető legmagasabb árakat.
Ezeket a czikkeket az 1. vagy a 2. bekezdés értelmében megállapított áraknál drágábban árusítani tilos. Magasabb ár fizetése a többletre nézve hatálytalan és a vevő a többletet hat hónapon belül visszakövetelheti. Az árba be kell számítani mindazokat a mellékszolgáltatásokat is, amelyeket a vevő a vételáron felül ellenértékül adott vagy igért.
Azokra a czikkekre nézve, amelyekért követelhető legmagasabb árat a minisztérium közvetlenül maga állapította meg, a jelen § 1. bekezdésén vagy az 1912: LXIII. tc. 7. §-án alapuló ármegállapítás hatályát veszti.
2. § A minisztérium vagy felhatalmazásával a közigazgatási hatóság közérdekből elrendelheti, hogy mindazok, akik meghatározott életszükségleti vagy más elsőrendű közszükségleti czikkek termelésével, előállításával, feldolgozásával vagy forgalomba hozatalával foglalkoznak, ilyen czikkeiknek egész készletét és ennek saját házi vagy gazdasági szükségletüket meghaladó részét, úgyszintén általában azok, akik ily czikkeket saját házi vagy gazdasági szükségletüket meghaladó mennyiségben tartanak készletben, czikkeiknek szükségletüket meghaladó részét a hatóságnál jelentsék be.
A bejelentett adatok helyességének megállapítása czéljából a hatóságnak jogában áll a bejelentésre kötelezettnek készleteit, raktárait és üzleti könyveit megvizsgálni.
A bejelentésre vonatkozó részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
3. § A minisztérium közérdekből azt is elrendelheti, hogy az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti czikkek birtokosa czikkeiből a saját házi vagy gazdasági szükségletének megállapított mértékét meghaladó mennyiséget a közigazgatási felszólítására köteles a törvény értelmében hatóságilag megszabott legmagasabb áron készpénzfizetésért a közigazgatási hatóságnak a minisztérium rendelete értelmében átengendi.
4. § A minisztérium az 1. §-ban megjelölt czikkek termelésével, előállításával, feldolgozásával vagy forgalomba hozatalával foglalkozó üzemek birtokosait kötelezheti, hogy üzemüket a minisztérium által megjelölt módon folytassák vagy a személyzettel együtt használatra átengedjék.
A minisztérium elrendelheti különösen, hogy a malomvállalatok csak egyes meghatározott minőségű lisztfajtákat állítsanak elő, valamint azt is, hogy búza- és rozsliszt csak más termények őrleményével keverten legyen forgalomba hozható. Ez utóbbi esetben a minisztérium a keverés arányát is megállapíthatja. A kevert liszt csak e minőségének és a keverés arányának feltüntetésével hozható forgalomba.
5. § Ha közegészségügyi, közélelmezési vagy közbiztonsági szempontból szükséges vagy egyéb közérdekű munka teljesíétsét másként, nevezetesen bérmunkások alkalmazásával biztosítani nem lehet, a minisztérim felhatalmazásával a közigazgatási hatóság minden munkaképes egyént, aki tizennyolczadik életévét meghaladta és ötvenedik életévét még nem töltötte be, járásának vagy a lakóhelyéül szolgáló városnak és a szomszédos járásoknak vagy városoknak területén belül, nőket pedig csak lakóhelyükön vagy a szomszédos községek területén személyes szolgálat teljesítésére kötelezhet, a fogatos járműveknek és a személy- vagy teherszállításra alkalmas állatoknak birtokosait pedig arra kötelezheti, hogy járműveiket és állataikat fuvarozásra (szállításra) a járásnak vagy városnak és a szomszédos járásoknak vagy városoknak területén belül átengedjék.
Az előbbi bekezdésben meghatározott személyes szolgálatokra a fiatalabb egyéneket az idősebbek előtt kell igénybe venni. Nők csak akkor, ha ezzel családfenntartói úgy erkölcsi, mint gazdasági kötelességeiktől el nem vonatnak és egyáltalán csak olyan munkák elvégzésére alkalmazhatók, amelyekre rendes foglalkozásuknál fogva alkalmasak. A rendes foglalkozásra a lehetőségig férfiaknál is tekintettel kell lenni.
Ha valamely halaszthatatlan gazdasági munka elvégzése másként nem biztosítható, a minisztérium felhatalmazásával a közigazgatási hatóság azt is elrendelheti, hogy az ilyen munka közerővel végeztessék.
A jelen §-ban meghatározott szolgáltatások alól mentessek, akik az 1912:XLVIII. t.-cz alapján hadi szolgáltatást teljesítenek. Az 1912:LXVIII. tc. 5. és 13. §-ában megállapított mentességek a jelen § alapján elrendelt szolgáltatásokra is állanak.
6. § A 4. §-ban említett üzemeknek használatra átengedéseért, valamint az 5. § alapján teljesített személyes szolgálatokért és egyéb szolgáltatásokért megfelelő térítés jár, melyet a 4. § esetében a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrrel és az érdekelt többi miniszterrel egyetértőleg állapít meg, az 5. § esetében pedig a minisztérium rendelettel szabályoz.
A térítéseket készpénzben kell kifizetni.
7. § A közigazgatási hatóságok és községi előljáróságok vonakodás vagy mulasztás esetében a jelen fejezet rendelkezései alapján igénybe vehető szolgáltatásokat kényszereszközök alkalmazásával is teljesíttethetik és evégből szükség esetében katonai karhatalmat is igénybe vehetnek.
A kötelezettségek felől, ha vita vagy panasz merül fel, a közigazgatási hatóságok határoznak, legfelsőbb fokon a 4. § esetében a kereskedelemügyi miniszter, más esetekben a belügyminiszter dönt, még pedig az érdekelt miniszterrel egyetértőleg. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincsen.
A jelen fejezet rendelkezései alapján járó szolgáltatásokra és az azokból származó igényekre vonatkozó beadványok, jegyzőkönyvek, mellékletek és egyéb okmányok bélyeg- és illetékmentesek.
8. § Az országos büntető intézetekben és a bírósági fogházakban letartóztatott egyéneket, valamint a javítóintézetek növendékeit az igazságügyminiszter engedélyével és rendelkezései szerint a jelen fejezet rendelkezéseiben és más törvényekben meghatározott korlátozások nélkül lehet az 5. §-ban említett szolgálatokra alkalmazni.
9. § Aki az 1. § 3. bekezdésének tilalmát vagy pedig a minisztériumnak vagy a közigazgatási hatóságnak a jelen fejezet rendelkezései alapján kibocsátott rendelkezését megszegi, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
10. § A minisztérium felhatalmazása alapján a belügyminiszter elrendelheti, hogy olyan egyének, akiknek az ország bizonyos vidékén tartózkodása a hadviselés szempontjából az állam érdekeire vagy a közrendre és a közbiztonságra aggályos, e vidékről - tekintet nélkül községi illetőségükre - kitilthatók és az ország más vidékein rendőrhatósági felügyelet vagy a szükséghez képest őrizet alá helyezhetők.
A rendőri felügyelet alá helyezésnek és az őrizet alá vételnek szabályait a belügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértőleg állapítja meg.
A minisztérium felhatalmazása alapján a belügyminiszter elrendelheti azt is, hogy egyes községekből (városokból) a lakosság vagy egy része - az 1912:LXIII. tc. 6. §-ának utolsóelőtti bekezdésében említett eseten kívül is - eltávolítható legyen, ha jelenléte a hadviselés szempontjából hátrányos.
Az előbbi bekezdésekben említett intézkedés folytán szenvedett vagyoni hátrányért térítés nem jár.
A jelen § értelmében tehető intézkedéseket a minisztérium felhatalmazása alapján a belügyminiszter rendeli el. Az 1. bekezdés alapján, sürgős esetekben a belügyminiszternek utólagos jóváhagyásával az illetékes kormánybiztos is intézkedhetik.
Az 1912:LXIII. tc. 6. §-a vagy a jelen § alapján kitiltott vagy eltávolított azon egyéneknek eltartásáról, akik magukat saját erejükből nem tudják ellátni, az állam gondoskodik. Az eltartás fejében őket képességeiknek megfelelő munkára lehet kötelezni.
11. § A minisztérium a felmerülő szükséghez képest kötelezhet egyes városokat a munkaközvetítés ellátására, esetleg a város hatósági területén is túl terjedő hatáskörrel.
12. § A minisztérium a kereskedőkre és kereskedelmi társaságokra vonatkozólag általános jellegű kötelességeik teljesítése tekintetében, különösen a leltár készítése, a mérleg s a nyereség- és veszteségszámla felállítása és megállapítása, a társaságok közgyülésének összehivása és megtartása, a nyereség felosztása és osztalék fizetése tekintetében, a fennálló jogszabályoktól és társasági alapszabályoktól eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.
13. § A törvényes népfölkelői kötelezettség teljesítése esetére, vagy az ily kötelezettség teljesítése következtében beálló halál, sérülés vagy megbetegedés esetére akár törvényben, akár szerződésben biztosított magánjogok és magánjogi kötelezettségek szempontjából törvényes népfölkelői kötelezettségnek kell tekinteni azt is, amelyet a népfölkelőköteles korban levő egyén önkéntes belépése folytán teljesít.
14. § Az 1912:LXIII. tc. 16. §-ában foglalt felhatalmazás kiterjed a magánjogi jogviszonyoknak a háború következtében szükségessé vált rendelkezésére, valamint azoknak az átmeneti szabályoknak megállapítására is, amelyek a kivételes hatalom alapján tett intézkedések hatályon kívül helyezésével kapcsolatban szükségesek.
15. § A kivételes hatalomnak és az annak alapján tett kivételes intézkedések hatályának az 1912:LXIII. törvénycikkben megállapított általános érvényű korlátai a jelen fejezet rendelkezéseiből folyó kivételes hatalomra és az ennek alapján tett kivételes intézkedésekre is kiterjednek.
16. § A hadiszolgáltatásokról szóló 1912:LXVIII. tc. 10. vagy 11. §-a alapján igényelt járműveknek és állatoknak végleges átengedését is lehet követelni az igénybe vétel idejében volt becsértékük megfizetése fejében.
Ha az 1912:LXVIII. tc. 10. vagy 11. vagy pedig 12. §-a alapján igényelt járműnek vagy állatnak végleges átengedését utólag követelik, a használatért járó térítéseket a végleges átengedésért fizetendő összegbe be kell tudni.
17. § Akár a minisztérium, akár egyes miniszterek az 1912:LXIII. vagy az 1912:LXVIII. törvénycikkel összefüggő rendeleteikben a kihágások büntetését két hónapig terjedhető elzárásban és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetésben állapíthatják meg.
Oly rendelkezések hatálybalépésének idejét, amelyek az 1. bekezdésben említett törvényekkel összefüggésben kihágást állapítanak meg, a rendelkező hatóság az e részben irányadó jogszabályoktól eltérően is meghatározhatja.
18. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe.
Az első fejezetben foglalt rendelkezések végrehajtásával a minisztérium és az illetékes miniszterek bizatnak meg; amennyiben pedig e rendelkezések hatálya Horvát-Szlavonországokra is kiterjed s végrehajtásuk nem a központi kormányt illeti, ezt a törvényt ott a bán hajtja végre. Horvát-Szlavonországokban az önkormányzati törvényhozás körébe tartozó ügyekre nézve az ottani törvények irányadók.
A második fejezetben foglalt rendelkezések végrehajtásával a honvédelmi mniniszter bizatik meg, aki az érdekelt miniszterekkel és a hadügyminiszterrel, Horvát-Szlavonországokban pedig Horvát-Szlavon és Dalmátországok bánjával is egyetértőleg jár.
