A kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában Ausztriával 1914. évi május hó 10-én kötött s az 1914:XLII. törvénycikkbe iktatott szerződés 21. Cikkének 2. bekezdése átmeneti intézkedést állapított meg olykép, hogy a szerződés életbelépésének napja (1915. évi január hó 1-je) előtt keletkezett végrehajtható okiratok a szerződés életbeléptetése után még egy ideig, nevezetesen 1915. évi július hó 1. napjáig az előbbi szabályok szerint fennálló végrehajthatóságot megtartják. Ennek az átmeneti rendelkezésnek az volt a czélja, hogy a hitelező, akinek a másik szerződő államban levő adósát a végrehajtási jogsegélyszerződés életbelépése előtt elmarasztalták, ne legyen kénytelen az elmarasztalt alperes ellen a végrehajtást a szerződés hatálybaléptéig megindítani, hanem törvényes hátrány nélkül várhasson a végrehajtással további nehány hónapig, amely idő alatt az alperes megteheti a megfelelő lépéseket a fenyegető végrehajtás elhárítására.
Az említett átmeneti rendelkezés megállapításánál a szerződő kormányok abból a feltevésből indultak ki, hogy a szerződés életbelépését közvetlenül megelőző hónapokban nem lesz akadálya annak, hogy az egyik szerződő államban levő hitelező a másik szerződő államban tartózkodó adósa ellen végrehajtható okiratot eszközölhesssen ki. Ezt a feltevést megdöntötte az előre nem látott háborús események folytán mind Magyarországon, mind Ausztriában 1914. évi augusztus hó 1-én életbelépett moratórium. Ameddig a moratórium tart, addig a hitelező meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy moratórium alá eső követelése tekintetében az adós ellen végrehajtható okirat birtokába juthasson. Ily körülmények között annak a szüksége merült föl, hogy az 1914:XLII. törvénycikkbe iktatott végrehajtási jogsegélyszerződés 21. czikkének 2. bekezdésében meghatározott átmeneti idők megfelelően meghosszabbíttassanak.
E czél elérése végett a magyar királyi kormány és a császári királyi osztrák kormány 1914. évi október hó 24-én kiegészítő rendelkezésekben állapodtak meg. Arra a most már előre látható esetre, ha moratórium az 1914. évi november hó végén túl terjedne, a kiegészítő rendelkezések utolsóelőtti bekezdésben említett határidőknek ugyanolyan tartamú meghosszabbítása fogja megilletni, mint amennyi időt ő a moratórium következtében veszít.
A kiegészítő rendelkezéseknek - amint azt szövegük kifejezetten megállapítja - természetesen ugyanazon a napon kell életbelépniök, mint az 1914:XLII. törvénycikkbe iktatott szerződésnek, vagyis: 1915. évi január hó 1. napján. A kiegészítő rendelkezések életbeléptetése a most folyó háború tartama alatt a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912:LXIII. tc. 16. §-a alapján, amely a minisztériumot a polgári peres és nem peres eljárás és általában a polgári igazságszolgátlatás tekintetében a fennálló törvényektől eltérő rendkívüli intézkedések tételére is felhatalmazta, kormányrendelettel volt lehetséges s e tárgyban a magyar királyi minisztérium 1914. évi október hó 30-án 7.964. M. E. szám alatt kelt rendeletével (Budapesti Közlöny 1914. évi október hó 31-én kiadott 254. száma) már intézkedett is. De miután a kérdéses kiegészítő rendelkezések beczikkelyezett nemzetközi szerződés módosítását tartalmazzák s ezért a háború megszűnése után csak a magyar törvények közé iktatással tarthatók fenn hatályukban, kívánatos beczikkelyezésükről már most gondoskodni.
