Ama példátlanul álló nagy és szivós küzdelem, mely köztünk és a nálunk nagyobb számú népességgel biró ellenfeleink között több száz kilométernyi vonalon úgyszólva szüntelenül folyik, a legnagyobb erőkifejtést kivánja meg. Nekünk kötelességünk mindent megtenni arra nézve, hogy ezt a küzdelmet - ha kell - hosszú időkön keresztül és lankadatlan erővel folytathassuk. Bár a véderő- és a népfölkelési törvényekben foglalt rendelkezések alapján igénybe vehető hadkötelesek száma még hosszabb időre is biztosítja a csapatok hadiállományának fenntartását, mindazonáltal célirányosnak látszik már most oly intézkedéseket életbe léptetni, melyek alkalmasak arra, hogy egy esetlegesen nagyobb hosszú ideig tartó háborút sikeresen tudjunk befejezni. Mivel pedig az emlitett törvényekben rendelkezésre bocsájtott erőknek teljes mérvben történt igénybevétele még korántsem jelenti az ország erőforrásainak teljes kimerítését, amennyiben ugyanis a korhatárok - a hadkötelezettség kezdete és vége - a jelen törvényekben szűkre vannak szorítva és nem terjeszkednek ki olyanokra, akik vagy már vagy még hadképességgel bírnak, szükségesnek látszik a hadkötelezettség határain oly mértékben tágítani, amilyenben az a közérdek sérelmei nélkül lehetséges.
A benyujtott törvényjavaslat két irányban foglal lényeges újításokat magában.
Az egyik a népfölkelői korhatárnak kiterjesztése, a másik pedig az, hogy az ellentétben az 1886. évi XX. törvénycikkel, amely szerint a népfölkelésnek csak az első osztálya állt a közös haderő és a honvédség kiegészítésére rendelkezésre, ezentúl ily célokra és a törvényjavaslatban foglalt korlátokon belül az egész népfölkelés lesz igénybe vehető.
A népfölkelői korhatár kiterjesztésének szükségét az előbb mondottakban megokoltam, a keresztülvitel lehetőségének igazolására pedig felemlítem, hogy míg egyfelől az ország közegészségügyi és megélhetési viszonyai közepette a 18. életévükben álló egyének legtöbbje már a hadképességhez szükséges testi erő birtokában van, másfelől nem szenved kétséget az sem, hogy a 43. éven felüli férfiak is még túlnyomó részben alkalmasak arra, hogy szükség esetén a harctéren is, feltétlenül azonban harctéren kívül teljesítsenek szolgálatokat. Utóbbi esetben az ilyen szolgálatokat most ellátó fiatalabb katonák fognak a harctérre küldetni.
A jelen törvényjavaslat ama másik újítása, hogy ezentúl, amennyiben szükséges, az egész népfölkelés lesz a közös haderő és a honvédség kiegészítésére felhasználható, részben már a bevezetésben elmondottakban, részben pedig abban találja indokolását, hogy katonai szempontok elengedhetetlenül megkívánják a régi és kipróbált keretekkel biró közös hadseregbeli és honvédségi alakulásoknak egy hosszú háborún át való állandó fenntartását és semmiképen sem volna indokolható kipróbált keretekkel nem biró népfölkelési csapattesteket szervezni akkor, amidőn ezen szervezések következtében azon veszély áll elő, hogy a nagyobb katonai értékkel biró közös hadseregbeli és honvédségi alakulások pótlások hiányában esetleg végképen megszünnek.
Az 5. §-ban foglalt büntető rendelkezések egyrészt azért vétettek fel, hogy a népfölkelési kötelezettség ellen elkövetett kihágások megtorlására törvényes alap teremtessék, másrészt pedig azt is biztosítani kellett, hogy a súlyosabb cselekmények megtorlására szigorúbb büntetés alkalmaztassék. Ezt célozza az 1890. évi XXI. törvénycikk 4. §-ára való utalás.
Minthogy fontos állami érdekek fűződnek ahhoz, hogy e kihágások akkor is büntettessenek, ha azok a magyar szent korona országain kívül követtettek el, a véderőtörvény 79. §-ának rendelkezéseit a fentemlített kihágásokra is ki kellett terjeszteni. Célirányosnak látszott ezt az új véderőtörvény néhány oly rendelkezésével is megtenni, melyeknek megfelelő kiterjesztése az eljárás egységességét biztosítja.
