Galiczia és Bukovina nagy részének az oroszok által mindjárt a háború második hónapjában történt megszállása következtében a véderőről szóló törvény és a népfölkelési törvény alapján rendelkezésre álló és még igénybe nem vett nagyszámú hadkötelesek közül sokan a megszállott területeken visszamaradtak. Ennélfogva az ezen országokból kiegészítéseket nyerő csapatok veszteségeinek pótlására az 1914. év tavaszán besorozott és a mozgósításkor azonnal behívott ujoncokon felül, csak az állandóan birtokunkban maradt vagy időközben visszafoglalt területek hadkötelesei állottak rendelkezésre. E hadkötelesek csekély száma természetszerűen nem volt elegendő arra, hogy a hosszasan tartó háborúban beállott veszteségeket pótolhassa.
Ha a monarchia most folyó élethalál harcában nem akarjuk a sikert kockára tenni azzal, hogy a tekintetve jövő hadtestek pótlás hiányában megszünjenek, előáll annak a szüksége, hogy a pótlások más kiegészítő területekről vétessenek. E hadtesteket a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok területéről kellene kiegészíteni, de mivel ezek a tartományok e kisegítést önmagukban állandóan megadni nem tudják és pedig azért, mert ez esetben az Ausztria többi területéről kiegészítést nyerő seregtestek túlságosan szenvednének, jelesen akkor, ha a háború hosszasabban tart: előáll annak a parancsoló szükségessége, hogy a szóbanforgó hadtestek állandó fentartásához megkövetelt pótlások egy részét Magyarország magára vállalja.
Ez alkalommal megjegyzem, hogy a magyar kisegítésnek oly módja, amely szerint e hadtestek egyikében vagy másikában mindvégig kisebb önálló magyar népfölkelő csapattestek tartassanak fenn, azért kivihetetlen, mert a folytonos veszteségek következtében minduntalan beáll annak a szüksége, hogy a hadtesteken belül a csapattestek megmaradt részeiből, tekintet nélkül a legénység állampolgárságára, legott új harcászati egységek (tehát századok, zászlóaljak stb.) alakíttassanak.
Annak azonban, hogy népfölkelésre kötelezett magyar állampolgárok osztrák seregtestekbe osztassanak be, útjában áll az 1886. évi XX. törvénycikk 5. §-ának harmadik bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a népfölkelésre kötelezetteket az 1882. évi XXXIX. törvénycikk 8. §-ának nyolcadik bekezdésében, illetőleg az időközben annak helyébe lépett 1912. évi XXX. törvénycikk 36. §-a 3. pontjának első bekezdésében lefektetett rendelkezések szerint, magyar seregtestekbe és pedig lehetőleg olyanokba kell a közös hadseregnél beosztani, amelyek annak a hadtestnek területéről egészíttetnek ki, amelyben az illetőknek községi illetősége van. Ez alól a törvényes rendelkezés alól kivétel csak a törvényhozás által tehető, ennélfogva egy olyan törvény megalkotásának szüksége állott elő, amely kizárólag a jelen háború tartamára ezt a rendelkezést felfüggeszti s az attól való eltérést lehetővé teszi. Ennek a kérdésnek megoldását célozza a jelen törvényjavaslat.
A 2. § a törvényt visszaható erővel ruházza fel, hogy ily módon a már korábban - e törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése előtt - a kormány által súlyos felelőssége teljes tudatában tett és a háborús viszonyok által feltétlenül megkövetelt hasonló intézkedésekre a törvényes joghatály megadassék.
