A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885:VII. tc. végrehajtása iránt alkotott 1886:VIII. tc. 4. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően van szerencsém az 1901-1915. évi országgyülések tartama alatt örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot annak tiszteletteljes megemlítése mellett bemutatni, hogy a szóban levő családok névjegyzékének az utóbb idézett törvényszakaszban elrendelt időközönkinti törvénybe iktatása 1901. óta az országgyüléseknek idő előtt történt berekesztése, illetőleg az akkori parlamenti viszonyok miatt nem volt foganatosítható.
Az 1886:VIII. tc. 1. §-ának II. pontja alatt becikkelyezett gróf Festetics-családból származó Tolnai gróf Festetics Tasziló, valamint elsőszülöttségi joggal törvényes fiutódai, illetőleg a néhai Festetics Kristóf által alapított keszthelyi hitbizomány mindenkori haszonélvezője č Császári és Apostoli Királyi Felségének Lainzban 1911. évi június hó 21-én kelt legfelsőbb elhatározásával nyerték el a magyar hercegi méltóságot a már birt örökös főrendiházi tagsági jog változatlan fenntartása mellett.
Minthogy pedig az előidézett törvénycikkek nem tartalmaznak rendelkezéseket arra nézve, hogy akik a már birt örökös főrendiházi tagsági jog fentartása mellett részesülnek rangemelésben, az 1886:VIII. tc. 4. §-a értelmében szerkesztendő törvényben és az idézett törvénycikk 2. §-a értelmében vezetendő főrendi családkönyvben az újonnan nyert rangjuk szerint családok közé iktattassanak, e részben a szóban levő, valamint a következő pontban megnevezett hercegi családra nézve a jelen törvényjavaslat keretébe megfelelő intézkedés veendő fel.
Az 1886:VIII. tc. 1. §-ának II. pontja alatt becikkelyezett gróf Batthyány-családból származó dr. gróf Németujvári Batthyány László, valamint elsőszülöttségi joggal törvényes fiutódai, illetőleg a gróf Batthyány Lajos által 1746-ban királyi jóváhagyással alapított hitbizomány mindenkori haszonélvezője č Császári és Apostoli Királyi Felségének Bécsben 1915. évi február hó 8-án kelt legfelsőbb elhatározásával nyerték el a magyar hercegi méltóságot a már birt örökös főrendiházi tagsági jog változatlan fentartása mellett, a hivatkozott legfelsőbb elhatározással egyben megengedtetett, hogy dr. gróf Batthyány László, valamint elsőszülöttségi joggal törvényes fiutódai, illetőleg az említett elsőszülöttségi hitbizomány mindenkori haszonélvezője a „Batthyány-Strattmann” nevet viseljék s a Batthyány és Strattmann címert egyesítve használják.
Gróf Wimpflen Siegfried és gróf Wimpflen Simon, valamint ezeknek törvényes fiutódai č Császári és Apostoli Királyi Felségének Bécsben 1902. évi október hó 3-án, illetőleg Schönbrunnban 1902. évi november hó 19-én kelt legfelsőbb elhatározásaival nyerték el a magyar grófi méltóságot, a főrendiházi örökös tagság jogával pedig az 1904:XIII. t.-cikkben ruháztattak fel.
Bad Ischlben 1907. évi augusztus hó 25-én kelt az a legfelsőbb elhatározás, mellyel Semsey Lászlónak és törvényes utódainak a magyar grófi méltóság, egyszersmind neki és törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagság joga is adományoztatott.
Bécsben 1910. évi április hó 17-én kelt az a legfelsőbb elhatározás, mellyel Szögyény-Marich Lászlónak és törvényes utódainak a magyar grófi méltóság, egyszersmind neki és törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagság joga is adományoztatott.
Gróf Pabienitzi Woracziczky János, valamint törvényes fiutódai č Császári és Apostoli Királyi Felségének Bécsben, 1914. évi február hó 1-én kelt legfelsőbb elhatározásával nyerték el a magyar grófi méltóságot, a főrendiházi örökös tagság jogával pedig az 1914:XXVI. t.-cikkben ruháztattak fel.
Az 1886:VIII. tc. 1. §-ának III. pontja alatt becikkelyezett báró Edelsheim-Gyulai családból származó Edelsheim-Gyulai Lipót s ennek törvényes fiutódai č Császári és Apostoli Királyi Felségének Bécsben 1906. évi július hó 1-én kelt legfelsőbb elhatározásával nyerték el a magyar grófi méltóságot a már birt örökös főrendiházi tagsági jog változatlan fentartása mellett.
Ezen rangemelésben részesült családnak a törvényben és a főrendi családkönyvben a grófi családok közé való iktatása végett - a hercegi rangra emelt Festetics Tasziló családjánál már említett okokból - szintén e törvényjavaslat keretében kellett rendelkezni.
Minthogy pedig az 1886:VIII. tc. 1. §-ának III. pontja alatt becikkelyezett báró Edelsheim Gyulai családból a grófi rangra emelt Edelsheim-Gyulai Lipóton kívül köztudomás szerint több fiutód nincs, az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott családok pontos nyilvántartása szempontjából nemcsak aziránt kell intézkedni e törvényjavaslat keretében, hogy a szóban levő családból származó Edelsheim-Gyulai Lipót és törvényes fiutódai a rangemelés következtében a grófi családok közé iktattassanak, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a szóban levő család a bárói családok sorából töröltessék s hogy a törlés az örökös főrendi családokról vezetett családkönyvben az illető rovatba feljegyeztessék.
Ami a törlés iránti intézkedést illeti, - bár köztudomású, hogy a báró Edelsheim-Gyulai családból a grófi rangra emelt Edelsheim-Gyulai Lipóton kívül több törvényes fiutód nem származott - mégis tekintettel arra, hogy esetleges harmadik személyek jogairól van szó, a törlés minden jogi forma mellőzésével egyoldalúlag keresztül nem vihető. Ennek hiteles megállapítására - minthogy az előidézett törvénycikkek e részben nem tartalmaznak megfelelő rendelkezéseket - jogi szempontból a törvényjavaslatban leírt hirdetményi eljárás mutatkozik legmegfelelőbbnek.
Az 1886:VIII. tc. 1. §-ának III. pontja alatt becikkelyezett báró Ambrózy családból származó Sédeni Ambrózy István, Lajos és Gyula s ezeknek törvényes fiutódai č Császári és Apostoli Királyi Felségének Bad Ischlben 1913. évi augusztus hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározásával nyerték el a magyar grófi méltóságot a már birt örökös főrendiházi tagsági jog változatlan fentartása mellett.
A nevezetteknek a törvényben és a főrendi családkönyvben a grófi családok közé való iktatása végett - a hercegi rangra emelt Festetics Tasziló családjánál már említett okokból - szintén e törvényjavaslat keretébe kellett megfelelő rendelkezést felvenni.
Báró Trauttenberg Frigyes s ennek törvényes fiutódai č Császári és Apostoli Királyi Felségének Bécsben 1902. évi október hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával nyerték el a magyar bárói méltóságot, a főrendiházi örökös tagság jogával pedig az 1904:XIII. t.-cikkben ruháztattak fel.
Bécsben 1904. évi szeptember hó 6-án kelt az a legfelsőbb elhatározás, mellyel Forster Gyulának és törvényes utódainak a Pusztakéri előnévvel a magyar bárói méltóság, egyszersmind neki és törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagság joga is adományoztatott.
Gödöllőn 1904. évi november hó 18-án kelt az a legfelsőbb elhatározás, mellyel Csávosi és Bobdai Csávossy Gyula, valamint Elemér, József és Endre nevű, továbbá netán még születendő fiai s ezeknek törvényes utódai részére a magyar bárói méltóság, egyszersmind nevezettek és törvényes fiutódaik részére az örökös főrendiházi tagsági jog is adományoztatott.
Tisztelettel megjegyzem még, hogy a törvényjavaslatban a szóban levő családnál - a többi törvénybe iktatandó családokra vonatkozó szövegektől eltérőleg - a legfelsőbb elhatározásra való hivatkozással történt szövegezés azért vált szükségessé, mert a legfelsőbb elhatározásban foglalt „netán még születendő fiai” kifejezés alatt - amennyiben a legfelsőbb elhatározásra nem történnék hivatkozás - a rendes szövegezés mellett az volna értendő, illetőleg érthető, hogy csak azok a fiúk jönnének figyelembe, akik a törvény szentesítése után fognak még születni, holott a „még születendő” kifejezés a legfelsőbb elhatározás keltére vonatkozik, másrészt, mert id. Csávossy Gyula 1911-ben elhalván, ezidőszerint már nem lehetnek születendő fiai.
Budapesten, 1905. évi április hó 5-én kelt az a legfelsőbb elhatározás, mellyel Kesselökeöi Maithényi Othmárnak és törvényes utódainak a magyar bárói méltóság, egyszersmind neki és törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagság joga is adományoztatott.
Bad Ischlben 1907. évi augusztus hó 25-én kelt az a legfelsőbb elhatározás, amellyel Kesselökeöi báró Maithényi László belső titkos tanácsos bárói rangja és örökös főrendiházi tagsági joga Maithényi ¦dám mezőnyárádi lakos, földbirtokos fiára, ifj. Maithényi Lászlóra és ennek törvényes utódaira, illetőleg fiutódaira kiterjesztetett.
Bécsben, 1910. évi február hó 16-án kelt az a legfelsőbb elhatározás, amellyel a Csávosi és Bobdai Csávossy Gyula részére 1904-ben adományozott bárói méltóság és örökös főrendiházi tagsági jog fiára Csávossy Gyulára és ennek törvényes utódaira, illetőleg fiutódaira kiterjesztetett.
Bécsben, 1911. évi december hó 13-án kelt az a legfelsőbb elhatározás, amellyel Tallián Bélának és törvényes utódainak a magyar bárói méltóság, egyszersmind neki és törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagság joga is adományoztatott.
Bécsben, 1911. évi december hó 28-án kelt az a legfelsőbb elhatározás, amellyel báró Orosdy Fülöp és törvényes fiutódai részére az örökös főrendiházi tagság joga és egyuttal nekik és törvényes utódaiknak „Orosdi” előnevük épségben tartása mellett a „Bői” második előnév adományoztatott.
Végül Bécsben, 1914. évi március hó 30-án kelt az a legfelsőbb elhatározás, amellyel báró Urbán Péter és törvényes fiutódai részére az örökös főrendiházi tagság joga adományoztatott.
A felsorolt legfelsőbb elhatározások a minisztertanács előterjesztéseire keletkeztek s az 1886:VIII. tc. 3. §-a értelmében a gróf Wimpffen, gróf Semsey, gróf Szögyény-Marich, gróf Woracziczky, báró Trauttenberg, báró Forster, báró Csávossy, báró Maithényi, báró Tallián, báró Orosdy és a báró Urbán családok az idézett törvénycikk 2. §-a alapján az örökös jogú főrendi családokról vezetendő családkönyvbe beiktattattak.
