1915. évi XV. törvénycikk

az 1915-16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról * 

1. § A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar szent korona országaiban az adókra és állami jövedékekre vonatkozó összes - jelenleg fennálló, vagy ezután hozandó - törvényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembevételével az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a következő §-ban meghatározott módon fedezhesse.

2. § A kiadásokra nézve az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. tc. rendelkezései irányadók; felhatalmaztatik azonban a kormány, hogy olyan kiadásokat is fedezhessen a jelen törvény hatályának tartama alatt, amelyek a vonatkozó külön törvények, vagy törvényes intézkedések alapján fedezendők.

A jelen §-ban foglalt rendelkezés a közösügyi rendes és rendkívüli kiadásokból a magyar szent korona országait illető összegre is vonatkozik, oly feltétel mellett, hogy ezen kiadásoknak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra eső része is az 1907. évi LV. tc. 3. §-a értelmében megfelelő rendelkezésre fog bocsáttatni s oly korlátozással, hogy amint az 1867. évi XII. tc. 40. §-a értelmében a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok az 1915/16. évi közös költségvetést, vagy az 1915/16. költségvetési év egy részében közösügyi kiadásokként felhasználható összegeket megállapították, a jelen törvényes felhatalmazás alapján rendelkezésre bocsátható összegek a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által megállapítandó összegből a költségvetési év első hat hónapjára eső hányadnak a magyar szent korona országaira eső részét meg nem haladhatja.

A jelen törvénnyel adott felhatalmazás alapján az 1915/16. évi kezelést terhelő minden kiadás az 1915/16. évre megalkotandó költségvetési keretébe lesz beillesztendő.

3. § A hadsegélyezés céljaira a jövedelemadónak ideiglenes és részleges életbeléptetéséről szóló 1914. évi XLVI. tc. 9. §-ának 4. pontja szerint alakítandó adófelszólamlási bizottságoknak tagja lehet az is, aki nem tartozik a jövedelemadó fizetésére kötelezettek közé.

4. § Jóváhagyatik a pénzügyminiszternek az az intézkedése, hogy a Magyar Hadi Hitelintézet Részvénytársaság kötelezettségeiért veszteségi szavatosságot vállalt olyképen, hogy amennyiben az intézet feloszlása alkalmával a 4,000.000 K alaptőkének tényleg befizetett összegéből s az intézet egyéb vagyonából a hitelezők teljesen kielégíthetők nem volnának, úgy a m. kir. államkincstár a hitelezők kielégítéséhez még szükségelt összegnek háromnegyed részét, legfeljebb azonban a tényleg befizetett alaptőke háromnegyed részének megfelelő összeget, rendelkezésre fogja bocsátani.

A Magyar Hadi Hitelintézet Részvénytársaságnak bélyeg- és illetékmentesség biztosíttatik az általa kibocsátandó részvényekre és ezek szelvényeire, valamint az intézet alapításával kapcsolatos szerződésekre, kezességi nyilatkozatokra s egyéb okiratokra, beadványokra, jegyzőkönyvekre és hivatalos eljárásokra nézve. A Magyar Hadi Hitelintézet Részvénytársaságnak minden üzleti könyve és feljegyzése az általa és községei által kiállított valamennyi okirat, úgyszintén azok az okiratok, amelyek az intézet által nyujtott kölcsönök biztosítása céljából állíttattak ki, bélyeg- és illetékmentesek. Megilleti a bélyeg- és illetékmentesség továbbá azokat az okiratokat is, amelyek a kölcsönvevők nyilt könyvköveteléseinek a Magyar Hadi Hitelintézet Részvénytársaságra történt engedélyezéséről állíttatnak ki.

A Magyar Hadi Hitelintézet Részvénytársaság üzleti nyeresége után semmiféle adókötelezettség alá nem esik.

A jelen §-ban biztosított bélyeg-, illeték- és adómentesség a Magyar Hadi Hitelintézet Részvénytársaságot az alapításától kezdődő joghatállyal illeti meg.

5. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az építési ipar fellendítésének elősegítése céljából a hazai záloglevélkibocsátó intézetektől, amennyiben azok építkezések céljaira ötven millió korona tényleges összeg erejéig új törlesztéses kölcsönöket engedélyeznek és folyósítanak, a m. kir. államkincstár részére húsz millió korona értékű zálogleveleket vehessen át.

6. § Jóváhagyatik a pénzügyminiszternek az az intézkedése, amellyel elrendelte, hogy a szeszfőzdékben és a szeszszabadraktárakban mindenkor raktáron levő szesz 1915. évi május hó 7. napjától fogva csak a pénzügyminiszter rendelkezésének megfelelő módon adható el és hogy az eladási árnak, amennyiben szeszfőzdékről, szeszfőzdével helyi összeköttetésben lévő és szabadraktárrá nyilvánított szeszfinomítókról vagy szabadraktárrá nyilvánított szeszfinomítókról van szó, exkontingens nyers szesznél hektoliterfokonkint 1 K 30 ft, exkontingens finomított szesznél hektoliterfokonkint 1 K 40 ft, kontingens szesznél pedig az előbbi tételeket és 20 fillért meghaladó része, amennyiben pedig egyéb szabadraktárakról van szó, az előbbi tételeket és 3 fillért meghaladó része az államkincstárnak beszolgáltatandó.

Ez az intézkedés a háború tartama alatt és a háború befejezése után hat hónapon át érvényben marad mindaddig, amíg azt a pénzügyminiszter hatályon kívül nem helyezi.

Jogosítva van a pénzügyminiszter ez alatt az idő alatt:

1. a szeszfőzde és szabadraktártulajdonosoknak jutó árat a törvényhozásnak való utólagos bejelentés kötelezettsége mellett aránylagosan leszállítani vagy felemelni, ha az átlagos termelési költségek jelentékenyebb csökkenése vagy emelkedése azt indokolttá teszi;

2. megállapítani azt a legmagasabb árat, amelyen a szesz a nagykereskedők, a szeszes italokat készítők, a kimérők és kismértékbeni elárusítók, valamint a szeszt adómentes célra felhasználó vállalatok részére, ideértve az általános denaturáló szerrel denaturáló vállalatokat is, eladható; ez az ár a megadózott finomított szesz után hektoliterfokonkint 4 koronát meg nem haladhat;

3. azt az összeget, amely a szeszfőzdék és szeszszabadraktárak által nagykereskedők részére eladott finomított kontingens szesz árából a szeszadó és szeszadópótlék levonása után hektoliterfokonkint a kincstárnak jut, beszedni a szesztermelési adóval együtt a termelési adó alá eső szeszfőzdékben előállított szesz után, továbbá azok után az égetett szeszes folyadékok után, amelyek oly helyről szereztetnek be, amelyre a jelen törvény hatálya ki nem terjed;

4. azokban az esetekben, amikor a szeszszabadraktárrá nyilvánított szeszfinomítók és egyéb szabadraktárak vállalkozói az eladók nyilatkozatai és saját üzleti könyveik alapján hitelt érdemlően igazolják, hogy a vállalataikban raktáron levő és a pénzügyminiszter a jelen § első bekezdésében említett intézkedését megelőző szeszfőzdékből, szeszszabadraktárrá nyilvánított szeszfinomítókból, vagy egyéb szabadraktárakból elszállított szeszt az első bekezdésben meghatározott összegeknél drágábban szerezték be és az eziránti igényeiket az első bekezdésben említett pénzügyminiszteri rendelkezés hatálybaléptének napjától számított 8 nap alatt a pénzügyminiszternél bejelentik, az e vállalatok által az első bekezdés szerint a szesz eladási árából megtartható összegeket ezekre a szeszmennyiségekre nézve a kellően igazolt tényleges beszerzési árig felemelni. Arról, hogy mely vállalatoknak, mily mennyiség és mily összeg erejéig adatott ily felemelés, az országgyülésnek jelentés teendő.

A harmadik pontban említett összeg az alatt az idő alatt, míg a jelen intézkedés érvényben van, mindazokban a jövedéki kihágási esetekben, amelyekben a büntetés a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett szeszadó vagy szeszadópótlék többszörösében van megállapítva, ugyancsak megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett szeszadó vagy szeszadópótléknak tekintendő.

Jövedéki kihágást követ el s a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett kincstári részesedés 4-szeresétől annak 8-szorosáig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig ez az összeg meg nem állapítható, 400 koronától 10,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a szeszeladásra vonatkozólag a pénzügyminiszter által a fentiek értelmében kiadott rendelkezéseket megszegi. E jövedéki kihágásokra nézve egyébként a szeszadó jövedéki kihágásokra nézve érvényes törvényes rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók. A megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett kincstári részesedés alatt hektoliterfokonkint az az összeg értendő, amely a szeszfőzdék és szabadraktárak által nagykereskedők részére eladott finomított kontingens szesz árából a szeszadó és szeszadópótlék levonása után a pénzügyminiszter rendelkezéseinek megfelelően a kincstárt illeti meg.

7. § A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a háború alatt vagy annak következtében rokkanttá vált s a katonaságnál a legénység állományába tartozott magyar állampolgárokat, valamint a háború alatt vagy annak következtében elesett, eltünt vagy meghalt s a katonaságnál a legénység állományába tartozott magyar állampolgárok hátrahagyottait, ha hitelt érdemlően bebizonyítják, hogy a segélyre reászorultak, - amennyiben ez a kérdés időközben törvényhozási úton máskép nem rendelkeztetnék - mindaddig, amíg a háború tart s a háború befejezése után is hat hónapon át, a törvényszerű katonai ellátásokon felül, az alábbiak szerint megállapított s előzetes havi részletekben fizetendő ideiglenes segélyekben részesíthesse.

A fentemlített rokkantak, illetőleg hátrahagyottak - tekintet nélkül a rokkantak, illetőleg elesettnek, eltüntnek vagy meghaltnak katonai rendfokozatára - a következő ideiglenes segélyeket kapják:

1. évi 60 K segélyt az a rokkant, akinek keresőképessége korábbi foglalkozásában legalább 20, de kevesebb mint 50%-al csökkent,

2. évi 120 K segélyt az a rokkant, akinek keresőképessége korábbi foglalkozásában 50-100%-ig csökkent,

3. évi 180 K segélyt az a rokkant, aki bármilyen munkára képtelen,

4. évi 60 K segélyt az 1., 2. vagy 3. pont szerint segélyben részesülő rokkantnak törvényes felesége,

5. évi 36 K segélyt, az 1., vagy 2. pont szerint és évi 60 K segélyt a 3. pont szerint segélyben részesülő rokkantnak minden gyermeke, ha házasságon kívül született is, és pedig a figyermekek a tizenhatodik, a leánygyermekek a tizennegyedik életév betöltéséig,

6. évi 60 K segélyt az 1., 2. vagy 3. pont szerint segélyben részesülő rokkantak édes apja, anyja, nagyapja és nagyanyja, ezeknek a családtagoknak a segélye azonban együttvéve évi 120 koronánál több nem lehet,

7. évi 120 K segélyt az elesettnek (eltűntnek, meghaltnak) az özvegye,

8. évi 12 K segélyt az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) minden törvényes vagy törvényesített atyátlan árvája és pedig a fiárvák a tizenhatodik, a leányárvák a tizennegyedik életév betöltéséig,

9. évi 36 K segélyt az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) törvényes vagy törvényesített szülőtlen árvája, ha csak egy ilyen árva maradt hátra; egyenkint évi 30 K segélyt, ha két ilyen árva, egyenkint évi 24 K segélyt, ha három ilyen árva és egyenkint évi 18 K segélyt, ha négy vagy több ilyen árva maradt hátra, és pedig a fiárvák a tizenhatodik, a leányárvák a tizennegyedik életév betöltéséig,

10. évi 60 K segélyt az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) minden házasságon kívül született árvája abban az esetben, ha az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) özvegye katonai özvegyi nyugdíjat és a 7. pont szerint segélyt kap, és pedig a fiárvák a tizenhatodik, a leányárvák a tizennegyedik év betöltéséig,

11. évi 108 K segélyt az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) házasságon kívül született és a 10. pont alá nem eső olyan árvája, akit az elesett (eltűnt, meghalt) tartott el, ha csak egy ilyen árva maradt hátra; egyenkint évi 102 K segélyt, ha két ilyen árva, egyenkint évi 96 K segélyt, ha három ilyen árva és egyenkint évi 90 K segélyt, ha négy vagy több ilyen árva maradt hátra és pedig a fiárvák a tizenhatodik, a leányárvák a tizennegyedik életév betöltéséig,

12. évi 60 K segélyt az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) édes apja, anyja, nagyapja és nagyanyja, ezeknek a családtagoknak a segélye azonban együttvéve évi 120 koronánál több nem lehet.

A 4., 5. és 6. pontok alatt felsorolt családtagok segélyét a rokkantak a 8., 10. és 12. pontok alatt felsoroltakét pedig az özvegyek kezeihez kell fizetni.

Családtagok gyanánt - a katonai ellátási törvények értelmében nevelési járulékra igénnyel biró gyermekeken kívül - csak azok vehetők számba, akiket a rokkant vagy elesett (eltünt, meghalt) tartott el, s akiket a segélyezés idejében a segély felvételére jogosult tart el.

Ha a 12. pont alatt felsoroltakat nem az özvegy tartja el, de előzőleg az elesett (eltünt, meghalt) tartotta el, a segély saját kezükhöz fizetendő.

A fentiek szerint a rokkant, illetve az özvegy kezeihez együttvéve fizetendő ideiglenes segélyeknek egy évi összege, a törvényszerű katonai ellátásának egy évi összegével együtt, ideértve az 1887. évi XX. törvénycikk 24. §-a alapján az özvegy részére esetleg megállapított évi 96 K segélyt is, de a sebesülési pótdíj nélkül, semmiesetre sem haladhatja meg a rokkantak illetve az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) korábbi foglalkozásában elért legutóbbi átlagos egy évi keresetét. Amennyiben ez az eset előállana, az ideiglenes segélyeket megfelelően le kell szállítani.

Az ideiglenes segélyek azoknál a családoknál, amelyek az 1882. évi XI., 1912. évi LXVIII., vagy 1914. XLV. törvénycikk alapján segélyben részesültek, az ennek a segélynek a teljes megszünését követő hó elsejétől kezdve, azoknál a családoknál pedig, amelyek eddig nem részesültek az idézett törvénycikkek alapján segélyben, attól az időponttól kezdve járnak, amelytől kezdve a törvényszerű katonai ellátások megállapíttattak.

Az 1882. évi XI., 1912. évi LXVIII., vagy 1914. évi XLV. törvénycikk alapján utalványozott segélyeket azoknál a családoknál, amelyeknél a rokkant részére 1915. évi május hó elsejét megelőző időponttól kezdve, illetőleg az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) hátrahagyottai részére 1914. évi december hó elsejét megelőző időponttól kezdve állapíttattak meg a törvényszerű katonai ellátások, amennyiben ez eddig még nem történt volna meg, 1915. évi április hó végéig teljes összegükben meg kell szüntetni.

A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a felmerülő beigazolt szükséghez képest, s amennyiben ez a rokkant eddigi életmódjának megfelelő megélhetésének biztosítása érdekében szükséges, a jelen § előző pontjaiban meghatározott mértéken túlmenő államsegélyt is engedélyezhessen a teljesen munkaképtelen rokkantak olyképen, hogy a rokkant összjövedelme 600 K-t elérjen.

A jelen szakasz alapján engedélyezett ideiglenes segélyeket ugyanolyan módon kell elszámolni, mint az 1882. évi XI. törvénycikk értelmében teljesített segélyezéseket.

8. § A kormány felhatalmaztatik, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával és a cs. és kir. hadügyminiszterrel egyetértőleg megállapodásokat létesítsen aziránt, hogy az ellenség előtt történt sebesülés vagy a háború fáradalmai következtében rokkanttá vált, s katonai ellátásra igénnyel biró legénységi állományba tartozó egyének, ideértve az 1912. évi LXVIII. törvénycikk alapján személyes szolgálatra bevont egyéneket is, amennyiben kilátás van arra, hogy keresetképességüket egészben vagy részben visszanyerhetik, megfelelő orvosi utókezelésben és gyakorlati oktatásban részesíttessenek, s hogy a művégtagokra szorulók ilyenekkel elláttassanak; továbbá aziránt, hogy az, aki magát egy megfelelő összeállítandó orvosi szaktanács véleménye szerint szükséges orvosi utókezelésnek, vagy művégtag alkalmazásának és gyakorlati oktatásnak alá nem veti, hacsak nincs legalább 10 évi beszámítható tényleges katonai szolgálatra, a rokkantnyugdíjhoz, valamint a rokkantak házának ellátási állományába való felvételhez való igényét elveszti.

9. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az 1907. évi L. törvénycikk 1. §-ában említett A. táblázatba tartozó államvasuti tisztviselőknek az 1915/16. költségvetési év első felére eső időszakos előléptetése alkalmával olyan tisztviselőket, akiknek várakozási ideje még nem telt le, az 1907. évi L. törvénycikk 8. §-ában megállapított 25%-nál nagyobb terjedelemben, de a költségvetésben engedélyezett hitel keretén belül léptethessen soronkívül elő és hogy az összes előléptetendő tisztviselőknek legfeljebb 20%-át abban az esetben is előléptethesse, ha az illetők várakozási idejének fele még nem telt le.

10. § Jelen törvény 1915. évi július hó 1-én lép életbe, de az 1. és 2. §-okban foglalt rendelkezések hatálya az 1915/16. évi állami költségvetésről szóló törvény életbeléptével megszünik. A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.