A jelenlegi háborúnak az állami pénzügyekre, valamint egész közgazdasági és társadalmi életünkre gyakorolt kihatása folytán előreláthatólag az állami igazgatás minden terén jelentékeny változtatásokra s ezekkel kapcsolatosan pénzügyi politikánk tekintetében új irányelveknek a megállapítására lesz szükség. A jelenlegi időpont azonban még nem látszik alkalmasnak az állami gazdálkodás jövőbeni irányainak és az új teendőknek a meghatározására és pedig annál kevésbé, mert pénzügyi teljesítőképességünknek alakulása egyelőre még ismeretlen tényezőktől, nevezetesen a háború további tartamától és attól függ, hogy a bekövetkező békekötésnél mily feltételeket fognak biztosítani tudni. Egyelőre a legmegfelelőbbnek mutatkozik tehát, hogy az államháztartás - az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. tc. hatályának az 1915. évi június hó végén bekövetkező lejárta után is - új költségvetés megállapítása nélkül, az 1914/15. évre szóló költségvetéssel megállapított keretekben vitessék tovább.
Emellett az eljárás mellett szól az is, hogy az 1915/16. évre nézve új költségvetésnek a jelen időpontban való megállapítása a dolog természeténél fogva csak a háború tartamára vonatkozó valamely, ezidőszerint még merőben önkényes feltevésből kiindulva történhetnék. Vagy abból, hogy a háború az új költségvetési év kezdete előtt befejezést fog nyerni, vagy abból, hogy még az új költségvetési évben is hosszabb vagy rövidebb időre szóló háborús költségekről fog kelleni gondoskodni. Az ily feltevésekre alapított költségvetés azonban - a tényleg bekövetkező viszonyok kényszerítő erejével szemben - alig képezhetne biztosabb alapot az állami gazdálkodásra, mintha egyelőre még az 1915/16. költségvetési évben is megtartatnak a jelenlegi (1914/15. évi) költségvetés keretei és a kormány felhatalmaztatik, hogy a kiadások teljesítése és a bevételek beszedése tekintetében a meglevő törvényes rendelkezésekhez képest járjon el.
Az állami kiadásokra nézve a 2. § szerint az 1914/15. évi költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. tc. határozmányai lesznek irányadók. Minthogy azonban az 1915/16. költségvetési év első felében, ha a háború addig véget nem ér, az annak folytatásával felmerülő s a kormány által külön törvényben, nevezetesen az 1912. évi LXIII. tc. 17. §-ában nyert felhatalmazás alapján előlegezhető költségekről is gondoskodni fog kelleni és mert ezenkívül még más olyan kiadások is felmerülhetnek, amelyek külön törvényen vagy törvényes intézkedésen alapulnak, de számszerűleg ezidőszerint meg nem állapíthatók: felhatalmazást kellett kérnem ezeknek a kiadásoknak fedezésére is.
Tekintettel arra, hogy a jelen rendkívüli viszonyok között kétséges, vajjon a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok az 1915/16. évi közös költségvetést, vagy az 1915/16. költségvetési év egy részében közösügyi kiadásokként felhasználható összegeket az 1915/16. költségvetési év kezdetéig megállapíthatják-e, a 2. § az alkotmányosság és az 1867. évi XII. tc. által megállapított hatáskörök szem előtt tartásával úgy rendelkezik, hogy az e §-ban foglalt rendelkezés a közösügyi rendes és rendkívüli kiadásokból a magyar szent korona országait illető összegekre is vonatkozik, természetesen oly feltétel mellett, hogy ezen kiadásoknak törvény szerint reájuk eső részét a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok is megfelelően rendelkezésére bocsássák és oly korlátozással, hogy amint a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok az 1915/16. évi közös költségvetést vagy az 1915/16. költségvetési év egy részében közösügyi kiadásokként felhasználható összegeket megállapították, a most kért törvényes felhatalmazás alapján rendelkezésre bocsátható összeg a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által megállapítandó összegből a költségvetési év első hat hónapjára eső hányadnak a magyar szent korona országait illető részét meg nem haladhatja.
A 3. § az 1914. évi XLVI. törvénycikkel ideiglenesen és részlegesen életbeléptetett jövedelemadónak elsőfokú megállapítása céljából alakítandó adófelszólamlási bizottságokra nézve tartalmaz rendelkezést. Ezek az adófelszólamlási bizottságok az idézett tc. 9. §-ának 4. pontja értelmében a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. tc. 55. §-ában foglalt határozmányok szerint állítandók egybe. Az utóbb említett határozmányok szerint azonban az adófelszólamlási bizottságba való kinevezhetőséghez illetve megválaszthatósághoz megkívántatik az is, hogy az illető jövedelemadó fizetésére kötelezett legyen. Már pedig a jövedelemadónak az 1914. évi XLVI. tc. alapján való első kivetése alkalmával alig lehet ezt a kivánalmat a bizottságok alakításánál szigorúan betartani és pedig különösen ama körülmény folytán nem, hogy a jövedelemadó az idézett törvénycikkel csak a 20,000 K-t meghaladó összjövedelmekre nézve lett életbeléptetve. Megjegyzem ugyan, hogy a fentebb említett rendelkezésre való figyelemmel a törvény végrehajtásánál törekedtem annak a biztosítására, hogy az adófelszólamlási bizottságok tagjai lehetőleg azok sorából vétessenek, akik előreláthatólag a jövedelemadó fizetésére kötelezettek lesznek, minthogy azonban a jelzett kötelezettségnek a fennállása a kinevezett, illetve megválasztott tagokra nézve csak utólag lesz teljes bizonyossággal megállapítható: óvhatatlan, hogy bele ne kerüljenek az egyes bizottságokba olyanok is, akik nem fognak az 1914. évi XLVI. tc. alapján jövedelemadó fizetésére kötelezettek közé tartozni. Nehogy tehát eme körülmény folytán az illető bizottság határozatai megtámadhatók legyenek azon az alapon, hogy a bizottság alakulásában a törvény szabályai megsértettek, szükség volt a 3. §-ban annak a kimondására, hogy a szóbanforgó bizottságok tagjait illetőleg ezuttal nem kívántatik meg az, hogy az illetők jövedelemadó fizetésére kötelezettek legyenek. E §-t kiterjeszti az 1915:XXI. tc. 7. §-a.
A 4. §-nak első bekezdésében annak az intézkedésemnek a jóváhagyását kérem, amellyel a Magyar Hadi Hitelintézet Részvénytársaság kötelezettségeiért, az idézett §-ban közelebbről megjelölt módon veszteségi szavatosságot vállaltam. Erre nézve megjegyzem, hogy a nevezett intézet a hadiállapot folytán fokozottabb mérvben jelentkező hiteligények könnyebb kielégítésének biztosítása céljából alakult s fennállásának tartama az 1916. év végéig terjedő időben állapíttatott meg.
Megalakításához azonban szükséges volt a fentebb említett állami szavatosság elvállalása, mert enélkül az alapítás létre nem jött volna s mert ezzel lehetett biztosítani azt, hogy az intézet a működéséhez és kijelölt feladatainak megoldásához szükséges hitelt megszerezhesse. Ezért tehát a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reményében az intézet kötelezettségeiért a fent említett szavatosságot vállaltam és egyben kilátásba helyeztem, hogy a jelen § második és következő bekezdéseiben részletezett bélyeg-, illeték- és adómentesség engedélyezését fogom az intézet részére a törvényhozásnál kezdeményezni. Ez eljárásomnak, illetve a javasolt intézkedéseknek az indokolására utalni kívánok a Hadi Hitelintézet Részvénytársaságnak közhasznú tevékenységére. Az intézet ugyanis főleg a kisipar és kiskereskedelem hiteligényeinek kielégítésére alakult és nem bir nyerészkedési céllal. Az intézet alapszabályai szerint a részvénytársaság igazgatóságának és felügyelő-bizottságának tagjai működésükért díjazásban nem részesülnek, a részvényesek számára pedig az üzleti nyereségből csak 4 millió koronában megállapított alaptőke tényleg befizetett összege utáni 4%-os kamatnak megfelelő összeg lesz osztalék fejében kifizethető. Az így megállapítandó osztaléknak kifizetése után megmaradó nyereség a tartalékalapba helyeztetik, amely tartalékalap, valamint a társaságnak a feloszláskor rendelkezésre álló egyéb vagyona, - a részvények befizetett névértékének, valamint az ezen névérték után a befizetés napjától a tényleges kifizetés napjáig számított 4%-os kamatnak az időközben kiadott osztalék beszámítása mellett történt kifizetése után, - a pénzügyminiszter által megjelölendő közgazdasági célra lesz fordítandó. Megjegyzem még, hogy a 4. §-ban kilátásba vett bélyeg-, illeték- és adómentességnek az engedélyezését már az a körülmény is indokolttá teszi, hogy az Ausztriában létesült hasonló intézmény részére ugyancsak ilyen állami kedvezmények biztosíttattak.
Az építési ipar a háború alatt jóformán teljesen szünetel s az érdekeltek véleménye szerint fellendülésére mindaddig nincs kilátás, míg a törlesztéses jelzálogkölcsönök nyujtásával foglalkozó intézetek nem jutnak abban a helyzetbe, hogy építkezések céljaira új kölcsönöket folyósíthassanak. Tekintettel arra, hogy új építkezések megkezdése s a folyamatban levők folytatása úgy a háború folyamán mint különösen a háborút közvetlenül követő időszakban rendkívül nagy fontossággal bir s előreláthatólag az építkezésekkel kapcsolatos összes iparágakban általános fellendülést vonna maga után, nem lehet elzárkózni az érdekeltek ama óhaja elől, hogy az építési ipar fellendítéséhez az állam nyujtson támogatást. Ezt kivánja lehetővé tenni az 5. §. Új építkezések céljaira szolgáló törlesztéses kölcsönök folyósítását ugyanis ezidőszerint leginkább az a körülmény akadályozza, hogy a törlesztéses kölcsönök nyujtásával foglalkozó budapesti intézetek a jelenlegi körülmények között zálogleveleiket értékesíteni nem tudják. Ezt az akadályt lenne hivatva elhárítani egy oly értelmű megállapodás, amely szerint az állam ezektől az intézetektől az építkezések céljaira szolgáló új kölcsönök folyósításának arányában 20 millió K erejéig 85% árfolyamon 4 1/2%-os zálogleveleket venne át, azzal a kötelezettséggel, hogy azokat mindaddig nem hozza forgalomba, míg tőzsdei árfolyamok a 93%-ot el nem éri s ennek az árfolyamnak elérése esetén is elsősorban az illető kibocsátó intézetek útján s évente legfeljebb az átvett záloglevélmennyiség 20%-át bocsátaná piacra. Ezzel szemben pedig a budapesti intézetek arra vállalnának kötelezettséget, hogy részben budapesti, részben vidéki új építkezések céljaira 85% záloglevél leszámolási árfolyam és legfeljebb 5.95% annuitás mellett 50 millió K-t eredményező ötven év alatt visszafizetendő új kölcsönöket engedélyeznek és folyósítanak. Teljes tudatában vagyok ama komoly aggályoknak, amelyek az állam anyagi eszközeinek vagy hiteleinek a magánhitel kielégítése céljából való közvetlen vagy közvetett igénybevétele ellen joggal felhozhatók s ha mégis javasolom a szóbanforgó felhatalmazás megadását, ezt - annak a hangsúlyozása mellett, hogy egészen kivételes olyan intézkedésről van szó, amely más időkben vagy más tereken alkalmazást nem találhat, - azért teszem, mert az építési iparnak különösen a háború megszüntének idejére való megindítása elsőrendű és általános közérdek s ha az elsősorban érdekeltek véleménye szerint az ez elé tornyosuló akadályok az állam részéről hozandó ilyen nem túlságosan nagy és kellően körülhatárolt áldozatok által elháríthatóknak látszanak, akkor nézetem szerint, a jelenlegi rendkívüli körülmények között, az áldozat meghozatala elől, bármily jogosult elvi szempontok szólanak is ellene, elzárkóznunk nem szabad.
A mozgósítás esetén bevonultak gyámol nélküli családjainak segélyezését szabályozó 1882. évi XI. és 1914. évi XLV. törvénycikkek, valamint az azok végrehajtása iránt kiadott rendeletek értelmében a család részére megállapított segélyt teljes összegében meg kell szüntetni, ha a bevonult a háború alatt vagy annak következtében rokkantá válik, vagy ha a bevonult a háború alatt vagy annak következtében elesik, eltűnik vagy meghal. A rokkantá váltak családjai részére megállapított segély azzal az időponttal szűnik meg teljesen, amelyben a rokkant tartózkodási helyére visszaérkezett, míg az elesettek (eltűntek, meghaltak) családjai részére megállapított segélynek az a része, amennyivel a segély az illető család részére megállapított törvényszerű katonai ellátásokat meghaladja, az elesés (eltűnés, meghalás) napjától számított hat hónapon át a család részére még kifizetik s a segély csak ennek a hat hónapnak a leteltével szünik meg teljesen.
A rokkant katonák az 1875. évi LI. és az 1891. évi XXI., az elesett (eltűnt, meghalt) katonák hátrahagyottai (özvegy és kiskorú árvák) pedig az 1887. évi XX. és az 1907. évi XVI. törvénycikkek alapján katonai ellátásokban részesülnek ugyan, ezek a katonai ellátások azonban rendszerint annyival alacsonyabbak az 1882. évi XI. és az 1914. évi XLV. törvénycikkek alapján nyujtott segélyeknél, hogy ez utóbbi segélyeknek teljes összegükben való megszüntetése a szóbanforgó családokat igen nehéz helyzetbe juttatná épen akkor, amikor a háború hosszú tartamánál fogva a megélhetési viszonyok igen kedvezőtlenek. A katonai ellátások megfelelő felemelésére pedig ezidőszerint gondolni nem lehet, mert ez a kérdés mérlegelés és eldöntés tárgyává tehető csak akkor lesz, ha a háború lezajlása után ismerni fogjuk egyrészt a háború folytán felmerülő igényeket és kielégítendő szükségleteket, másrészt az ország pénzügyi teljesítőképességét. Ennélfogva átmeneti intézkedésről kell gondoskodni arra az időre, amíg a háború s a háború által előidézett rendkívüli drágaság tart, elsősorban ama rokkantak, valamint amaz elesettek (eltűntek, meghaltak) családjait illetőleg, akik eddig az 1882. évi XI. és 1914. évi XLV. törvénycikkek alapján segélyben részesültek. De méltányos, hogy ennek az átmeneti intézkedésnek a jótéteményben részesüljenek azok is, akik arra reá vannak szorulva, habár egy vagy más okból eddig a szóbanforgó segélyezésre igényt nem tarthattak, mint például a hivatásos altisztek.
Ez a célja a jelen §-nak, amely rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a segítésre reászorult családok mindaddig, amíg a háború tart s a háború befejezése után is hat hónapon át, vagyis arra az időre, amelyben a háború még legerősebben érezteti hatását a gazdasági viszonyokra, a törvényszerü katonai ellátásokon felül ideiglenes segélyekben részesüljenek.
A szóban levő ideiglenes segélyeknek a megállapítását, utalványozását, kifizetését és elszámolását ugyanazok a hatóságok hasonló módon eszközölnék, mint az 1882. évi XI. tc. alapján engedélyezhető segélyeknél, az erre vonatkozólag szükséges intézkedések pedig rendeleti úton szabályoztatnának. Önként érthető, hogy a rászorultság nem lesz külön megállapítandó ama családokra nézve, amelyek már részesültek az 1882. évi XI. és az 1914. évi XLV. törvénycikkek alapján segélyben.
Ezekre nézve a kormány egyelőre saját felelősségére úgy intézkedett, hogy ha a segély beszüntetésének törvényes feltételei fenn is forognak, de a család vagyoni viszonyai olyanok, hogy a családnak a megélhetése egyébként biztosítva nincs, a segélyek vagy azok egy része ideiglenesen tovább fizettessék. A jelen § utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezés, a kormány e bővebb indokolásra nem szoruló intézkedéseinek az utólagos jóváhagyását is tartalmazza azzal, hogy kimondja, hogy ezek a segélyek - amelyek tulajdonképen már korábban lettek volna beszüntetendők - 1915. évi április hó végével teljes összegükben beszüntetendők lesznek, míg a most javaslatba hozott ideiglenes segélyek ilyen esetekben 1915. évi május hó 1-től kezdve fognak utalványoztatni.
A különféle törvények által kissé bonyolulttá vált segélyezési helyzet megvilágítására és a pénzügyi szolgáltatás mérvének legalább némi tájékoztatására alábbiakban közöljük egyrészt azt, hogy a rokkant katonák részére a mai törvényszerű katonai ellátásokon felül a magyar kormány javaslata szerint engedélyezendő évi segélyek, másrészt, hogy ugyancsak a mai törvényszerű katonai ellátásokon felül az özvegyek és árvák részére a magyar kormány javaslata szerint engedélyezendő évi segélyek kiutalása mily méretű lesz. Az alanti táblázatok szerint ugyanis:
| A magyar kormány által tervezett évi segély | |||||||||
| Rend- fokozat | Mai törvény- szerű rokkant nyugdíj | a) eset ha keresőképes- sége korábbi foglalkozásában legalább 20, de kevesebb mint 50%-kal csökkent | b) eset ha kereső- képessége korábbi foglalkozá- sában 50-100%-ig csökkent | c) eset ha bármi- lyen mun- kára képtelen | a rokkantnak törvényes felesége után | a rokkantnak minden gyermeke után (ha házas- ságon kivül született is) | a rokkantnak édesapja, anyja, nagyapja és nagyanyja után | ||
| korona | egyenkint korona | ||||||||
| Gyalogos | 72 | 60 | 120 | 180 | 60 | 36 | 60 | de leg- feljebb évi 120 K | |
| Őrvezető | 96 | 60 | 120 | 180 | 60 | 36 | 60 | ||
| Tizedes | 120 | 60 | 120 | 180 | 60 | 36 | 60 | ||
| Szakaszvezető | 144 | 60 | 120 | 180 | 60 | 36 | 60 | ||
| Őrmester | 168 | 60 | 60 | 120 | 180 | 60 | 36 | 60 | |
| Törzsőrmester | 192 | 60 | 120 | 180 | 60 | 36 | 60 | ||
| Mai törvényszerű | A magyar kormány által tervezett évi segély | ||||||||||||||||
| öz- vegyi nyug-díj | nevelési járulék minden | törvényes vagy törvényesített | a házasságon kivül született árvák részére | ||||||||||||||
| Rendfokozat | atyát- lan | szü- lőt- len | az öz- vegy részé- re | min- den anyát- lan árva részé- re | szülőtlen árvák részére, ha | ha az öz- vegy özve- gyi nyug- díjat kap | ha az özvegy nem kap özvegyi nyugdíjat és ha | az elesett- nek édes apja, anyja, nagyapja és nagyanyja részére | |||||||||
| árva részére | 1 | 2 | 3 | 4 v. több | 1 | 2 | 3 | 4 v. több | |||||||||
| ilyen árva van | ilyen árva van | ||||||||||||||||
| egyenkint korona | |||||||||||||||||
| Gyalogos | 108 | 48 | 72 | 120 | 12 | 36 | 30 | 24 | 18 | 60 | 108 | 102 | 96 | 90 | 60 | leg fel- jebb évi 120 K | |
| Őrvezető | 144 | 48 | 72 | 120 | 12 | 36 | 30 | 24 | 18 | 60 | 108 | 102 | 96 | 90 | 60 | ||
| Tizedes | 180 | 48 | 72 | 120 | 12 | 36 | 30 | 24 | 18 | 60 | 108 | 102 | 96 | 90 | 60 | ||
| Szakaszvezető | 216 | 48 | 72 | 120 | 12 | 36 | 30 | 24 | 18 | 60 | 108 | 102 | 96 | 90 | 60 | ||
| Őrmester | |||||||||||||||||
| „ kisebb illet. | 270 | 48 | 72 | 120 | 12 | 36 | 30 | 24 | 18 | 60 | 108 | 102 | 96 | 90 | 60 | ||
| ” nagyobb ill. | 360 | 48 | 72 | 120 | 12 | 36 | 30 | 24 | 18 | 60 | 108 | 102 | 96 | 90 | 60 | ||
| Törzsőrmester | 450 | 48 | 72 | 120 | 12 | 36 | 30 | 24 | 18 | 60 | 108 | 102 | 96 | 90 | 60 | ||
a 9. §-hoz
A 9. § (a min. jav. 7. §-a) ugyanazt a felhatalmazást adja a kereskedelemügyi miniszter részére, az államvasuti tisztviselőknek az 1915/16. költségvetési év első felére eső egy (1915. évi novemberi) időszakos előléptetése alkalmával eszközölhető soronkivüli előléptetések tekintetében, mint amilyen felhatalmazást tartalmaz az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. törvénycikknek 14. §-a, az államvasuti tisztviselőknek az 1914/15. költségvetési évbe eső két időszakos előléptetése alkalmával eszközölhető soronkívüli előléptetések tekintetében.
Azok az indokok ugyanis, amelyek szükségessé tették, hogy ilyen értelmű rendelkezés vétessék fel az 1914/15. költségvetési évbe eső két időszakos előléptetés alkalmával eszközölhető soronkívüli előléptetésekre vonatkozólag, még az 1915/16. költségvetési év felső felére eső egy időszakos előléptetésnél is fenforognak.
