1. § Aki az osztrák-magyar monarchiának vagy szövetségesének fegyveres ereje vagy az ezzel közösen működő fegyveres erő céljára teljesítendő szolgáltatás iránt a hatósággal vagy a hatóság közegével kötött szerződéssel vállalt kötelezettségét szándékosan nem teljesíti vagy szándékosan nem megfelelően teljesíti, vétséget követ el, amelynek büntetése hat hónaptól öt évig terjedhető fogház és ötezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
A kísérlet büntetendő.
2. § Az 1. §-ban meghatározott cselekmény bűntett,
1. ha azt háború idején (1912:LXIII. tc. 13. és 28. §) követték el;
2. ha azzal összefüggőleg a jelen törvény 8. §-ának 1. bekezdése vagy 10. §-a alá eső bűntett vagy vétség is elkövettetett;
3. ha a fegyveres erő érdekét közvetlenül veszélyeztette;
4. ha annak folytán a hadviselés érdekének lényeges sérelme következett be;
5. ha annak következtében a fegyveres erőhöz tartozó személy életét vesztette vagy súlyos sérülést szenvedett vagy pedig súlyos betegségbe esett és ezt az eredményt a tettes előreláthatta;
6. ha azt háború idején követték el és annak következtében az ellenséggel harcban álló fegyveres erő tagjának harcképessége oly mértékben csökkent, hogy emberélet esett áldozatul és ezt az eredményt a tettes előreláthatta.
3. § A 2. §-ban meghatározott bűntett büntetése:
1. öt évig terjedhető börtön és kétezer koronától ötezer koronáig terjedhető pénzbüntetés az 1. pontban említett esetben;
2. tíz évig terjedhető fegyház és négyezer koronától nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetés a 2. és a 3. pontban említett esetekben;
3. életfogytig tartó fegyház a 4. és az 5. pontban említett esetekben;
4. halálbüntetés a 6. pontban említett esetben.
4. § Aki az 1. §-ban meghatározott kötelezettségét gondatlanságból nem teljesíti vagy gondatlanságból nem megfelelően teljesíti, ha abból a hadviselés érdekére hátrány háramoltatik, vétséget követ el, amelynek büntetése három évig terjedhető fogház és háromezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
Ez a cselekmény a 2. § 1., 3., 4., 5. és 6. pontjaiban említett esetekben két évtől öt évig terjedhető fogházzal és kétezertől nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
5. § Aki a hadviselés folytán sebesült, betegek vagy lábadozók gyógyítására, ápolására vagy üdülésére szolgáló intézet céljára teljesítendő szolgáltatás iránt akár a hatósággal vagy a hatóság közegével, akár pedig a hatóság jóváhagyása vagy közbenjötte mellett kötött szerződéssel vállalt kötelezettségét nem teljesíti vagy nem megfelelően teljesíti, az 1.-4. §-okban foglalt megkülönböztetések szerint az ott meghatározott büntetéssel büntetendő.
6. § Az 1-5. §-okban foglalt megkülönböztetések szerint az ott meghatározott büntetéssel büntetendők azok is, akik a szerződő fél részéről vállalt szolgáltatás teljesítését mint alszállító vagy alvállalkozók akár részben, akár egészben elvállalták, úgyszintén a szerződő fél megbízottjai, végül a fuvarozók és a fuvarozó-intézeteknél alkalmazottak is, ha az ő szándékos cselekvésük vagy mulasztásuk, illetőleg gondatlanságuk következtében maradt el a szolgáltatás teljesítése vagy megfelelő teljesítése.
Az előbbi bekezdésben említett megkülönböztetések szerint az ott meghatározott büntetéssel büntetendők a közbenjárók is, ha a szolgáltatás nem teljesítését vagy nem megfelelő teljesítését előrelátták, illetőleg előreláthatták.
7. § A közhivatalnok, aki akár az 1. és az 5. §-ban említett szerződés megkötése körül, akár a fegyveres erő céljára törvény alapján járó szolgáltatás kivetése körül, akár végül ily szerződés vagy a törvény alapján járó szolgáltatásnál az átadás, az átvétel, a felügyelet, az ellenőrzés vagy a felülvizsgálat körül hivatalnál vagy különös megbizatásánál fogva közreműködik, ha e kötelességét szándékosan nem teljesíti vagy szándékosan nem megfelelően teljesíti, vétséget követ el, amelynek büntetése hat hónaptól öt évig terjedhető fogház.
Ez a cselekmény a 2. § 1. és 3. pontjaiban említett esetekben öt évig, a 2. § 4., 5. és 6. pontjaiban említett esetekben pedig tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
8. § A közhivatalnok, aki a 7. § 1. bekezdésében meghatározott cselekményt akár az ő részére, akár beleegyezésével más részére adott vagy igért ajándékért, jutalomért vagy egyéb előnyért követte el, öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
Ez a cselekmény a 2. § 1. és 3. pontjaiban említett esetekben tíz évig terjedhető, a 2. § 4. és 5. pontjaiban említett esetekben életfogytig tartó fegyházzal, a 2. § 6. pontjában említett esetben pedig halállal büntetendő.
9. § A közhivatalnok, aki hivatalánál vagy különös megbizatásánál fogva teljesítendő a 7. § alá eső cselekményeért vagy ennek mulasztásáért akár a maga, akár más részére ajándékot, jutalmat vagy egyéb előnyt követel, elfogad vagy az eziránt tett igéretet nem utasítja vissza és pedig még abban az esetben is, ha az ajándék, a jutalom, illetőleg az előny az ő beleegyezésével másnak adatott vagy igértetett, ha cselekménye vagy mulasztása nem járna hivatali kötelességének megszegésével, hat hónaptól öt évig terjedhető fogházzal, ha pedig azzal járna, öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
10. § Aki közhivatalnok részére vagy beleegyezésével más részére a végett, hogy a közhivatalnok a 7. § alá eső kötelességét megszegje, ajándékot, jutalmat vagy egyéb előnyt ad, juttat vagy igér, bűntettet követ el, amelynek büntetése öt évig terjedhető börtön és ötezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
Aki közhivatalnok részére vagy beleegyezésével más részére a közhivatalnok hivatalánál vagy különös megbizatásánál fogva teljesítendő a 7. § alá eső cselekményeért vagy ennek mulasztásáért az 1. bekezdésben említett célzat nélkül ad, juttat vagy igér ajándékot, jutalmat vagy egyéb előnyt, vétség miatt három hónaptól három évig terjedhető fogházzal és háromezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
11. § Aki háború idején bűntettet vagy szándékos vétséget követ el, ha annak folytán a fegyveres erő érdekének közvetlen veszélyeztetése állott elő vagy pedig a hadviselés érdekének lényeges sérelme következett be, és ezt az eredményt ő előreláthatta, az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, bűntett miatt öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
Nem alkalmazandó ez a rendelkezés:
1. ha a bűntettnek vagy a vétségnek az 1878:V. tc. (Btk.) szerint államfogház a büntetése;
2. ha a bűntett vagy a vétség sajtó útján követtetett el;
3. az 1914:XLI. tc. alá eső vétségek eseteiben.
12. § A jelen törvény 3. §-a szerint büntetendő bűntettek, továbbá a jelen törvény 7-10. §-ai alá eső bűncselekmények elkövetésére irányuló szövetség (Btk. 132. §), ha ahhoz előkészületi cselekmény is járult, vétség, amelynek büntetése három évig terjedhető fogház.
Ily szövetség miatt nem büntethető az, aki - mielőtt a hatóság a szövetséget még felfedezte volna és mielőtt a szövetségen és az előkészületen felül egyebet követtek volna el - a szövetségtől eláll és ezt nemcsak tudomására juttatja a szövetkezetteknek, de őket reá bírni törekszik, hogy tervüket abban hagyják, vagy pedig a szövetséget a hatóságnál feljelenti.
13. § A jelen törvényben meghatározott bűntettek és szándékos vétségek eseteiben meg kell állapítani a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is.
Külföldit bűntett esetében az országból ki kell utasítani s a visszatéréstől is eltiltani.
A jelen törvény 3. §-a szerint büntetendő bűntettek eseteiben a bíróság az 1907:III. tc. 15. §-ában említett kizárást is elrendelheti.
14. § A jelen törvényben meghatározott bűntettekre és vétségekre nézve a Btk. 7. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
15. § A jelen törvényben meghatározott bűntettek és vétségek elbírálása a kir. ítélőbírák székhelyén működő kir. törvényszékeknek, Budapesten a kir. büntető törvényszéknek hatáskörébe tartozik.
16. § Amennyiben polgári büntetőbíróságnál az 1912:LXIII. tc. 12. §-ának 4. pontja alapján a gyorsított bűnvádi eljárásnak az említett törvény 31. §-a értelmében kibocsátott szabályai nyernek alkalmazást, a kir. törvényszéknek öt tagból alakított tanácsa előtt kell megtartani a főtárgyalást:
1. az 1897:XXXIV. tc. 15. §-ának I. 1., 2., 3., 4. és 17. pontjaiban említett bűncselekmények eseteiben, valamint a Btk. 171. §-ának 1. bekezdésében meghatározott felhívás esetében, ha ez a felsorolt bűntettek valamelyikére irányul,
2. a Btk. 465., 467. és 470. §-ai alá, valamint
3. a jelen törvény alá eső bűncselekmények eseteiben.
A kir. törvényszék ítélete ellen semmisségi panasznak van helye, amely felől a kir. Kúria határoz.
Az eljárás egyéb szabályait - az 1912:LXIII. tc. 31. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével - valamint az átmeneti rendelkezéseket az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
17. § Aki mint eladó vagy szállító az 1.-5. §-okban meghatározott valamely cselekményt elkövet, köteles a cselekménye által okozott egész kárt - ideszámítva a nem vagyoni kárt is, amelynek pénzbeli összegét a bíróság szabad belátása szerint állapítja meg - a kincstárnak megtéríteni.
Ha valaki ily cselekményt azáltal követ el, hogy mint eladó vagy szállító a kikötöttnél silányabb minőségű árút szállított, az ezen árúért kikötött vételári követelését is elveszti s az ennek fejében már felvett vételári összeget a felvétel napjától járó törvényes kamatjával együtt a kincstárnak visszatéríteni köteles, a nélkül, hogy a szállított árú esetleges értéke az ő javára tekintetbe vétetnék; az árú pedig megtérítés nélkül a kincstáré marad. Gondatlanságból elkövetett cselekmény esetében a bíróság ezt a joghátrányt méltányosság szerint mérsékelheti, ha az az eladót vagy szállítót aránytalanul sújtaná.
Ha a cselekmény elkövetésében többen vettek részt, a visszatérítési és kártérítési kötelezettség egyetemleg terheli őket.
Ezen §-nak és amennyiben erre vonatkozik, a 21. §-nak rendelkezéseit azonban nem lehet alkalmazni a szerződő fél oly jóhiszemű hitelezőjének és más oly jóhiszemű harmadik jogszerzőnek hátrányára, akinek - nem ingyenes jogügyletből eredő - joga a háború kitörése előtt keletkezett, vagy pedig tekintet nélkül a keletkezés idejére oly követelés, amelynek tárgya az eladott vagy szállított árú előállítására fordított munkának bére vagy a szerződésszerű anyag ára.
18. § Ha az 1-5. §-okban meghatározott cselekmény elkövetőjének a kincstárral szemben akár ugyanazon, akár más szerződés alapján még teljesítetlen szállítási kötelezettsége van, a kincstár, választása szerint, vagy a teljesítést követelheti, vagy a szerződéstől elállhat. Elállás esetében a cselekmény elkövetője felel a kincstárnak, ha ez az illető árút máshonnan szerzi be, azért a különbözetért, amellyel a beszerzési ár a cselekmény elkövetőjével szemben kikötött árat meghaladja.
19. § Harmadik személy, aki a cselekmény elkövetőjének vagyonából valamely értéket közvetlenül, vagy közvetve ingyen vagy nem megfelelő ellenszolgáltatás fejében kapott, ingyenes vagyoni előnye erejéig a kincstárnak a 17. és a 18. §-on alapuló követeléseiért a cselekmény elkövetőjével egyetemleg felel, hacsak be nem bizonyítja, hogy a részére történt juttatás a bűncselekménnyel és a tettesre ebből háruló vagyoni előnnyel semmi összefüggésben nem áll.
Jelentéktelen alkalmi ajándékokra az 1. bekezdés szabálya nem terjed ki.
20. § A jelen törvényben meghatározott magánjogi következmények az eladót vagy szállítót akkor is érik, ha a bűncselekményt a szolgáltatási kötelezettséget megalapító szerződésre vonatkozólag cégvezetője vagy üzletvezetője, vagy a 6. § 1. bekezdése alá eső alszállító, alvállalkozó vagy megbizott követte el.
21. § A 17.-20. §-ok rendelkezései megfelelően állanak, ha valaki az 1.-5. §-okban meghatározott valamely cselekményt nem adásvételi vagy szállítási, hanem másnemű szerződésből eredő kötelezettségének nem teljesítése, vagy nem megfelelő teljesítése által követ el.
22. § A kincstárt a 17-21. §-ok értelmében megillető követelések biztosítása végett a biztosítási végrehajtást a kincstár képviseletére hivatott hatóság megkeresésére vagy pervitelre jogosult képviselőjének kérelmére az 1881:LX. tc. 227. §-án alapuló biztosítási végrehajtásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával a követelés fennállásának igazolása, a per megindítása és veszély kimutatása nélkül is el kell rendelni a megkeresésben vagy a kérelemben megjelölt összeg erejéig.
23. § A Btk. 457. §-a hatályát veszti.
Ahol valamely jogszabály az előbbi bekezdés értelmében hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, a jelen törvény 1.-6. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell érteni.
Ez a törvény nem érinti a katonai büntető bíráskodás alá tartozó egyénekre vonatkozó katonai büntetőjogi szabályokat.
24. § A jelen törvény 1.-10. §-aiban foglalt rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a cselekményt e törvény életbelépte előtt, de már a háború idején követték el, feltéve, hogy a cselekmény az eddigi jogszabályok szerint is bűncselekmény volt.
Ily esetben, ha a cselekmény a jelen törvény szerint halálbüntetés vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés alá esnék, a büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház.
25. § A 17.-22. §-ok rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a jelen törvény szerinti felelősségre alapul szolgáló cselekményt e törvény életbelépte előtt, de már a háború idején követték el, feltéve, hogy a cselekmény az eddigi jogszabályok szerint is bűncselekmény volt.
26. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe.
A jelen törvény 17.-21., valamint 25. §-aiban foglalt rendelkezések hatálya, amennyiben a magyar szent korona országainak egész területére hatályos törvényben szabályozott jogviszonyokra vonatkoznak, Horvát-Szlavonországokra is kiterjed. Ahol ezek a rendelkezések a jelen törvényben meghatározott büntető jogszabályokra hivatkoznak, helyettük Horvát-Szlavonországokban az ottani büntető törvények rendelkezéseit kell érteni.
A jelen törvény végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter és az igazságügyminiszter bizatik meg; amennyiben pedig a jelen törvény rendelkezéseinek hatálya Horvát-Szlavonországra is kiterjed s végrehajtásuk nem a központi kormányt illeti, ezt a törvényt ott a bán hajtja végre.
