1. § A közszolgálati alkalmazottaknak a háború hosszú tartama folytán szükségessé váló segélyezésére 87,000.000 K rendkívüli hitel bocsáttatik a pénztári készletekből a kormány rendelkezésére.
Ebből az összegből a kormány által már engedélyezett rendkívüli segélyeken felül az alábbi határozmányok szerint egyszeri segély engedélyezendő az alant felsorolt azoknak az alkalmazottaknak, akik 1916. évi január 1-én a tényleges szolgálat kötelékébe tartoznak és illetményeiknek egészben vagy részben tényleg élvezetében is vannak, és pedig;
a) A III-XI. fizetési osztályokba tartozó állami és vármegyei tisztviselőknek. A m. kir. államvasuti alkalmazottak A. táblázatának I-IX. fizetési osztályaiba tartozó tisztviselőknek. Az államvasuti rendszerű I-IX. fizetési osztályokba tartozó állami vasgyári és állami kőszénbányászati, valamint az államvasuti rendszerű V-IX. fizetési osztályokba tartozó posta-, távirda- és távbeszélő tisztviselőknek. A posta-, távirda- és távbeszélő alkalmazottak B. táblázatába tartozó üzemi kezelési alkalmazottaknak. A m. kir. állami rendőrségnél és a m. kir. határrendőrségnél alkalmazott polgári biztosoknak. Az állami gazdasági szaktanítóknak és a szaktanítónőknek. Az állami elemi népiskoláknál, továbbá a pénzügyi és a földmívelésügyi minisztériumok által fentartott vagy segélyezett kincstári elemi iskoláknál és a m. kir. államvasutak által fentartott iskoláknál alkalmazott tanítóknak és tanítónőknek. A vármegyei közkórházaknál rendszeres fizetéssel alkalmazott tisztviselőknek, valamint a rendszeres fizetést élvező vármegyei útbiztosoknak. Az állami vasgyáraknál és az állami kőszénbányászatnál alkalmazott havidíjas tisztviselőknek. Az állami középfokú iskoláknál évi segélydíj élvezetében álló helyettes tanároknak. Az állami ipariskoláknál évi ösztöndíj élvezetében álló tanárjelölteknek. Az államnál és a vármegyéknél fizetési osztályokban nem sorozott rendszeresített állásokon alkalmazott azoknak a fentiekben fel nem sorolt tisztviselőknek, akik az 1912. évi XXXV. tc. értelmében családi pótlékra is igényjogosultsággal birnak. Az évi segélydíj élvezetében álló állami és vármegyei gyakornokoknak. Az állami fizetéskiegészítésben részesülő nem állami (községi, hitfelekezeti stb.) felső és középfokú tanintézeti tanároknak és polgári iskolai tanítóknak.
b) Az állami, valamint az 1913. évi XL. tc. alapján állami fizetéskiegészítésben részesülő községi és hitfelekezeti óvónőknek. Az állami kezelőknek és kezelőnőknek. A m. kir. posta-, távirda- és távbeszélőnél alkalmazott kezelőnőknek. Az állami hivatalokban, intézeteknél és vállalatoknál, továbbá a vármegyéknél és a vármegyei közkórházaknál, valamint az állami vasgyáraknál és az állami kőszénbányászatnál alkalmazott díjnokoknak.
c) A rendszeres illetmények élvezetében álló állami és vármegyei altiszteknek és hivatalszolgáknak, ideértve az állami vasgyáraknál és az állami kőszénbányászatnál alkalmazott altiszteket és szolgákat is. A m. kir. államvasuti alkalmazottak B. táblázatába tartozó alkalmazottaknak. A posta-, távirda- és távbeszélő alkalmazottak C. táblázatába tartozó alkalmazottaknak, a fent b) pont alatt már említett kezelőnők kivételével. A m. kir. állami rendőrség és a m. kir. határrendőrség őrszemélyzetének. A m. kir. pénzügyőrség legénységének. Az állami napibéres hivatalszolgáknak. Az állami és a vármegyei útkaparóknak. A rendszeres illetményekkel nem biró egyéb állandó állami és vármegyei alkalmazottak közül azoknak, akiknek az 1912. évi XXXV. tc. értelmében családi pótlékra is igényök van.
d) A községi és körorvosoknak. A községi- és körállatorvosoknak. A községi és körmérnököknek. Az 1913. évi XVI. tc. alapján állami fizetéskiegészítésben részesülő községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek. A községi és körjegyzőknek, továbbá a segédjegyzőknek. A rendszeresített állandó állásokat betöltő községi közigazgatási alkalmazottaknak (iktató, irodatiszt, pénztári tiszt, számvevőségi tiszt, irnok stb.).
A jelen törvény határozmányai szempontjából az állami alkalmazottakkal egyenlők a Budapest székesfővárosi közmunkák tanácsánál, továbbá a kormány kezelése alatt álló közalapoknál és közalapítványoknál, valamint az állami intézeteknél és a kormány kezelése alatt álló közalapokból és közalapítványokból fentartott intézeteknél alkalmazottak.
Nem részesítendők a jelen szakaszban említett egyszeri segélyben azok az alkalmazottak, akik - anélkül, hogy a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatra bevonultak volna - 1916. évi január 1-én szolgálati beosztásukból folyólag a cs. és kir. hadügyi tárca terhére bármily címen folyósított állandó külön javadalmazás élvezetében állanak.
2. § Az 1. §-ban felsorolt alkalmazottak részére az egyszeri segély összege a következőképen állapítandó meg:
az 1. § a) és c) pontjai alá tartozó alkalmazott részére az alkalmazottat 1916. évi január 1-én megillető fizetés természetével biró illetmény, illetőleg évi-, havi-, heti- vagy napi díj, bér vagy zsold egy évre számított összegének 20%-ában. Annál az alkalmazottnál, aki 1916. évi január 1-én bármely okból fizetés természetével biró illetményeinek (évi-, havi-, heti- vagy napi díjának, bérének vagy zsoldjának) csak egy részére tarthat igényt, a 20% az illetményeknek csak e része után számítható. A fentiek szerint számított egyszeri segély összege azonban az 1. § a) pontja alá tartozó alkalmazottnál 400 K-nál, az 1. § c) pontja alá tartozó alkalmazottnál pedig 200 K-nál kevesebb nem lehet;
az 1. § b) pontja alá tartozó alkalmazott részére 300 K-ban;
az 1. § d) pontja alá tartozó alkalmazottak közül a községi és körorvosok, községi és körállatorvosok, községi és körmérnökök, továbbá a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók és tanítónők részére, valamint a községi és körjegyzők részére 400 K-ban, a segédjegyzők részére 300 K-ban, az egyszeri segélyben részesülő többi községi alkalmazott részére pedig 200 K-ban.
Az az alkalmazott, akinek fizetés természetével biró illetményei (évi-, havi-, heti- vagy napi díja, bére vagy zsoldja) 1916. évi január 1-én bármely okból teljesen be vannak szüntetve, egyszeri segélyre nem tarthat igényt.
A fentiek szerint megállapított egyszeri segélyt 1916. évi január 1-étől kezdve tíz egyenlő előzetes havi részletben fizetendő ki az alkalmazott részére. Ha az alkalmazott 1916. évi január 1-je után a tényleges szolgálat kötelékéből megvált, vagy ha az alkalmazottnak illetményei bármely más okból teljesen beszüntettettek, ő s illetve jogutódai az egyszeri segélynek az illetmények beszüntetése napjáig még esedékessé nem vált részleteire nem tarthatnak igényt.
A jelen törvény alapján engedélyezett egyszeri segély minden állami, törvényhatósági vagy községi adó alól mentes, tehát az 1909. évi X. tc., illetve „az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1915. évi XV. tc. hatályának az 1915/16. költségvetési év végéig való kiterjesztésére” vonatkozó törvény 7. §-a szerint fizetendő jövedelmi adó alá sem esik. Az egyszeri segély egyes havi részletei az ugyanakkor esedékessé váló rendszeres illetményekkel együtt egy nyugtára vehetők fel az alkalmazott által.
A jelen törvény alapján engedélyezett egyszeri segélyre való igényt nem lehet átruházni vagy elzálogosítani; s a szóbanforgó egyszeri segélyt sem magán, sem állami követelések vagy köztartozások fejében lefoglalni nem lehet.
A jelen törvény alapján járó segélyt az alkalmazott járandóságának utalványozására hivatott közigazgatási hatóság, a községi közigazgatási alkalmazottaknak járó segélyt az illetékes alispán utalványozza.
Azokra a kérdésekre nézve, hogy a jelen törvény alapján jár-e segély, valamint a segély mérvére nézve, határozathozatalra - minden más eljárás kizárásával - a segély utalványozására hivatott közigazgatási hatóság és másodfokon a miniszter (a legfőbb állami számvevőszék elnöke) illetékes.
3. § A 2. § határozmányai szerint megállapítandó egyszeri segélyek céljaira szükséges összegeket - az 1. § első bekezdésében megjelölt kereten belől - mint külön törvényes felhatalmazáson alapuló kiadásokat kell elszámolni a vonatkozó évek állami zárszámadásaiban és pedig olyképen, hogy
az állami és az államvasuti alkalmazottak részére utalványozandó egyszeri segélyek azoknál a költségvetési fejezeteknél és cimeknél - a személyi járandóságoknál e célra nyitandó külön alrovaton (költségvetési tételen) - nyerjenek elszámolást, amely költségvetési fejezet és cím terhére az alkalmazott rendes illetményeit élvezi;
a vármegyei, valamint a jelen törvény 1. §-ának d) pontja alatt említett alkalmazottaknak, továbbá az állami fizetéskiegészítésben részesülő nem állami tanároknak, tanítóknak és óvónőknek járó egyszeri segélyek fedezésére az illető alapok, iskolák stb. részére a tényleges szükségletnek megfelelően kiutalványozott összegek pedig ama költségvetési fejezeteknél és címeknél - e célra nyitandó külön rovatokon - kerüljenek elszámolásra, amely fejezet és cím terhére szoktak utalványoztatni az egyéb állami ellátmányok is annak az alapnak, iskolának stb., amely az alkalmazott rendes illetményeit fizeti.
A fentiek szerint újonnan nyitandó rovatokon, alrovatokon s illetve költségvetési tételeken a vonatkozó évek állami zárszámadásaiban megállapított hitel gyanánt - a jelen törvény 1. §-ának első bekezdésében megjelölt összeg korlátain belől - az utalványozás összege veendő.
4. § Az 1912:LVIII. tc.-ben felsorolt városok állami hozzájárulásban részesíthetők, ha közigazgatási alkalmazottaiknak olyan segélyeket adnak, amelyek megfelelnek az 1. és 2. §-ok szerint járó segélyeknek.
Az állami hozzájárulás összege megfelel a városok által a jelen szakasz harmadik bekezdése értelmében adott segélyek összegének és fedezésére öt millió korona rendkívüli hitel bocsáttatik a pénztári készletekből a belügyminiszter rendelkezésére.
A segélyek megállapításánál a tisztviselőkre nézve az idézett törvénycikkben, az altisztekre és a szolgákra nézve pedig az illető városi szervezési szabályrendeletekben megállapított fizetéseket kell alapul venni.
További négy millió korona rendkívüli hitel bocsáttatik a belügyminiszter rendelkezésére a Budapest székesfőváros által közigazgatási és tanügyi alkalmazottai részére nyujtandó segélyek fedezésére. Ezeknek mértékét a székesfőváros a belügyminiszternek a pénzügyminiszterrel egyetértő jóváhagyása mellett állapítja meg. A székesfőváros által adandó ezen segélyek nem haladhatják meg az állami alkalmazottaknak e törvény szerint járó segélyek mértékét.
5. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az 1. §-ban fel nem sorolt, de egyébként az ott felsoroltakkal egy tekintet alá eső államvasuti alkalmazottaknak az 1. § első bekezdésében említett 87,000.000 K-ból a magyar királyi államvasutak alkalmazottainak segélyezésére fenntartott 18,765.560 K keretén belől a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az 1. és 2. §-ok szerint nyujtandó segélyeket meg nem haladó segélyeket engedélyezzen.
Továbbá 120,000 K bocsáttatik a kereskedelemügyi miniszter rendelkezésére az Országos Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító-Pénztár alkalmazottai részére nyujtandó és az állami alkalmazottaknak e törvény szerint járó segélyek mértékét meg nem haladó segélyek fedezésére.
6. § A jelen törvény kihirdetése napján lép életbe s annak végrehajtásával a minisztérium bizatik meg.
