Az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1915. évi XV. tc. hatályának az 1915/16. költségvetési év végéig való kiterjesztése tárgyában előterjesztett törvényjavaslatból a képviselőház pénzügyi bizottsága a közszolgálati alkalmazottak háborús segélyére vonatkozó rendelkezéseknek a kihagyását hozta javaslatba, - mert a nevezett bizottság megfelelőbbnek tartotta, hogy a szóban levő segélyezés ügyében külön törvényjavaslat terjesztessék az országgyülés elé. A pénzügyi bizottság által kifejezésre juttatott ennek a kívánságnak megfelelve, a közszolgálati alkalmazottak segélyezésére nézve az indemnity törvényjavaslatban tervezett rendelkezéseket a jelen törvényjavaslatban foglaltam össze, s van szerencsém azt mint a „közszolgálati alkalmazottak háborús segélyéről szóló törvényjavaslatot” előterjeszteni s annak elfogadását kérni. A jelen javaslat egyes határozmányainak megokolása tekintetében utalok a szóban levő segélyezés ügyét illetőleg az általam előterjesztett indemnity törvényjavaslatot kisérő indokolásban előadottakra. (Ez indokolást itt közöljük.)
Az 1. § értelmében 87,000.000 K lenne a kormány rendelkezésére bocsátandó az e szakaszban csoportonkint felsorolt közszolgálati alkalmazottaknak a háború hosszú tartama folytán szükségessé váló segélyezésére. A 2. és 3. § pedig a segélyezés módjának, s illetve az említett összeg mikénti felhasználásának és elszámolásának kérdéseit szabályozzák.
Bár a háború természetes következményeként a különböző fogyasztási cikkek árának fokozatos emelkedése állott be, s bár ez az állapot önként érthetőleg súlyosan nehezedett a meghatározott összegű illetményeikre utalt közszolgálati alkalmazottakra, a kormány mindezideig mellőzendőnek vélte a közszolgálati alkalmazottak illetményeinek általános, habár ideiglenes javítását is. Mert bármennyire szívén hordja is a kormány a közszolgálati alkalmazottak sorsát, abból indul ki, hogy a haza léte érdekében folytatott háború terheiben mindenkinek osztozkodnia kell, s hogy a fogyasztásnak az a nagymérvű emelkedése, amellyel a hadviselés jár, csakis az itthonmaradottak takarékosságával ellensúlyozható. Bizott e tekintetben a kormány a közszolgálati alkalmazottak hazafias belátásában és nem is csalódott.
A háborúnak minden várakozás ellenére való hosszú tartama azonban mind súlyosabban nehezedvén az állami s ezekkel egy tekintet alá eső alkalmazottakra, a kormány kötelességszerűen foglalkozott az alkalmazottak anyagi helyzetének a javításával, mellőzni óhajtván e tekintetben az illetmények általános emelését, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen általános illetményemelések rendszerint újabb áremeléseket vonnak maguk után.
A kormány tehát egyéb módokon törekedett az alkalmazottak helyzetén könnyíteni, s az ú. n. beszerzési előlegek engedélyezése útján gondoskodott arról, hogy a megszabott és egyenlő havi részletekben kézhez vett fizetésre utalt alkalmazottaknak is rendelkezésre álljanak a szükséges anyagi eszközök arra, hogy az árdrágulás ellen való lehető védekezés céljából a háztartásaik részére szükséges elsőrendű életszükségleti cikkeket idejekorán beszerezhessék és hogy e célból esetleg beszerzési csoportokba tömörülve maguknak a nagybani bevásárlás előnyeit biztosíthassák. Ezenkívül rendkívüli segélyek engedélyezése útján is gondoskodott a kormány azoknak az alkalmazottaknak a támogatásáról, akiket a mostani rendkívüli viszonyok között a megélhetési nehézségek súlya a legérezhetőbben terhel és akik különleges viszonyaiknál fogva különösen reá vannak szorulva az állam anyagi támogatására, s e célból a minisztertanács összesen 9,500.000 K-t bocsátott a miniszterek rendelkezésére. Végül megemlítem, hogy a nagy családú alkalmazottakon segítendő, a minisztériumnak 1915. évi 2973/M. E. számú rendeletével kibővíttettek a családi pótlékokról szóló 1912. évi XXXV. törvénycikknek a határozmányai, oly értelemben, hogy az idézett törvény szerint igényjogosult mindazok az alkalmazottak, akiknek háromnál több gyermekük van és akik három gyermek után már kapnak családi pótlékot, 1915. évi július 1-étől kezdődő hatállyal a háború tartamára, illetve egy későbben megállapítandó időpontig, a családi pótlék összegének megfelelő és minden tekintetben a családi pótlék természetével bíró rendkívüli évi segélyben részesíttessenek minden olyan gyermekük után, aki után az 1912. évi XXXV. tc. 6. §-ában foglalt korlátozás nélkül családi pótlékra igényük lenne.
Ámde az a mind mélyebbre ható átalakulás és változás, amelyet a hadiállapot elhúzódása egész közgazdasági életünkben előidéz, immár súlyosan nehezedik azokra az alkalmazottakra is, akik családi viszonyaik, vagy egyéb körülményeik alapján nem tarthatnak kivételes támogatásra igényt. Ezért a kormány nem kiván elzárkózni az elől, hogy az alkalmazottak kívánságának megfelelve, helyzetükön a lehetőséghez képest egy általános jellegű akció keretében segítsen és - amidőn az alkalmazottak érdekében tett eddigi intézkedéseit a törvényhozásnak bejelenti - erre kéri a jelen törvényjavaslatban a felhatalmazást. Teszi ezt, az illetmények általános jellegű emelésével szemben a fentiekben jelzett aggályok dacára azért, mert az adott viszonyok között immár csak ily általános akció keretében történhetik gondoskodás annak a hátrányos helyzetnek az ellensúlyozására, amelybe a közszolgálati alkalmazottak a háború hosszú tartama alatt jutottak.
Az 1. § értelmében egyszeri rendkívüli segélyben részesíttetnének az I. és II. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők kivételével mindazok az állami, vármegyei és államvasuti állandó jellegű alkalmazottak, akiknek ez az alkalmazása képezi megélhetési forrását. A csak tiszteletdíjjal, avagy csak bizonyos meghatározott időre, átmeneti szolgálattételre, vagy külön szerződések alapján alkalmazottak, továbbá a fizetéstelen vagy tiszteletbeli minőségben alkalmazottak tehát nem tartoznak a segélyezendők körébe. Megjegyzem azonban, hogy az egyetemi, műegyetemi és bábaképezdei adjunktusok, tanársegédek és gyakornokok - dacára annak, hogy csak bizonyos meghatározott időre alkalmaztatnak - beletartoznának a segélyezendők körébe, mert a szóbanlevő alkalmazottak állása rendszeresített állások, amelyek csak a betöltés módjára nézve különböznek a rendszeresített egyéb állásoktól s mert épen ezért az adjunktusok és tanársegédek családi pótlékra is igényjogosultak. Megjegyzem továbbá, hogy az állami hivatalokban, intézeteknél és vállalatoknál, továbbá a vármegyéknél és vármegyei közkórházaknál, valamint az állami vasgyáraknál és az állami kőszénbányászatnál alkalmazott díjnokok, továbbá az állami napibéres hivatalszolgák akkor is részesíthetők lennének a szóban levő egyszeri segélyben, ha a segélyek engedélyezésének időpontjában, vagyis 1916. évi január 1-én egy évi jó szolgálattal még nem bírnak. Nem lennének az egyszeri segélyben részesítendők a napszámosok, munkások, cselédek és az ezekhez hasonló minőségben alkalmazottak, akiknek helyzete főleg ott, ahol járandóságaiknak egy részét természetben kapják, nem oly kedvezőtlen, mint az egyéb alkalmazottaké. Segélyben lennének azonban részesítendők az állami, vármegyei és államvasuti alkalmazottakon kívül az államtól fizetéskiegészítésben részesülő községi, törvényhatósági és hitfelekezeti felső- és középfokú tanintézeti tanárok és polgári iskolai tanítók, az 1913:XL. tc. határozmányai alá tartozó községi és hitfelekezeti óvónők, a községi és körorvosok, az 1913:XVI. tc. határozmányai alá tartozó községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók és tanítónők, a községi és körjegyzők és segédjegyzők, továbbá a rendszeresített állandó állásokat betöltő egyéb községi közigazgatási alkalmazottak is.
Önként értetik, hogy a jelenleg javasolt rendelkezések csak a polgári alkalmazottakra terjednek ki, tehát nem vonatkoznak a katonai és az azokkal egy tekintet alá eső alkalmazottakra, akik illetményszabályaik értelmében a mozgósítás elrendelése óta külön javadalmazás (készültségi pótlék) élvezetében állanak. Ebből a körülményből folyik továbbá a javaslatnak az a rendelkezése is, hogy azok az alkalmazottak, akik anélkül, hogy a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatra bevonultak volna, szolgálati beosztásukból folyólag a hadügyi tárca terhére állandó külön javadalmazást élveznek, a szóban forgó egyszeri segélyre igényt nem tarthatnak.
Az engedélyezendő egyszeri segély mérve a 2. § szerint az állami és a vármegyei alkalmazottaknál (az alább említendő kivételtől eltekintve), továbbá az államvasuti alkalmazottak A. és B. táblázatába tartozó alkalmazottaknál, valamint az állami fizetéskiegészítésben részesülő tanároknál és polgári iskolai tanítóknál általában 20%-ban lenne megállapítandó az alkalmazottat 1916. évi január hó 1-én tényleg megillető fizetés természetével biró illetmény (évi-, havi-, heti- vagy napidíj, bér vagy zsold) egy évre számított összegének. Az az alkalmazott tehát, akinek illetményei 1916. évi január 1-én bármely okból teljesen be vannak szüntetve, egyáltalán nem, az az alkalmazott pedig, aki 1916. évi január 1-én bármely okból illetményeinek csak egy részére tarthat igényt, illetményeinek csak eme része után számított segélyben lenne részesíthető. Az a körülmény, hogy az alkalmazottnak illetményei 1916. évi január 1-je után bármely okból emelkednek vagy csökkennek, az engedélyezendő egyszeri segély összegének utólagos felemelésére vagy leszállítására nem szolgálhatna alapul.
Megjegyzem, hogy a segély összegének kiszámítására szolgáló s fent említett 20%-os kulcs mellett, a törvényjavaslat értelmében megfelelő minimumok is állapíttatnak meg és pedig 400 K-ban a tisztviselők, tanárok, tanítók és az azokkal egy tekintet alá eső alkalmazottak és 200 K-ban az altisztek és szolgák és az ezekhez hasonló mérvű illetmények élvezetében álló alkalmazottak részére.
Az állami, valamint az 1913:XL. tc. határozmányai alá tartozó községi és hitfelekezeti óvónők, az állami kezelők (kezelőnők), valamint a posta, távirda és távbeszélőnél alkalmazott kezelőnők, továbbá az állami és vármegyei (vármegyei közkórházi), valamint az állami vasgyáraknál és az állami kőszénbányászatnál alkalmazott díjnokok részére engedélyezendő egyszeri segély mérve az egyöntetűség biztosítása céljából s ez alkalmazottak helyzetére való figyelemmel a 6. § határozmányai szerint egyformán 300 K-ban lenne megállapítandó. Ugyancsak az egyes alkalmazott által élvezett illetmények mérvére való tekintet nélkül egyforma összegű segély lenne engedélyezendő a községi és körorvosoknak, a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek, továbbá a községi és körjegyzőknek (egyenként 400 K), azután a segédjegyzőknek (egyenkint 300 K), és a rendszeresített állandó állásokat betöltő egyéb községi közigazgatási alkalmazottaknak (egyenként 200 K).
A fentiek szerint megállapítandó egyszeri segélyek 1916. évi január hó 1-jétől kezdve egyenlő 10 havi előzetes részletekben lennének a tényleges szolgálat kötelékében álló alkalmazottak részére kifizetendők, figyelemmel különösen arra, hogy a fentebb már említett beszerzési előlegek visszafizetése 1916. évi január hó 1-jétől veszi kezdetét és hogy ez az előleg az alkalmazottak túlnyomó része által 10 havi egyenlőrészletben lesz visszafizetendő.
Az engedélyezendő segélyeknek, mint az alkalmazottak részére adandó egyszeri támogatásnak a jellegéből folynak azok a rendelkezések, amelyek szerint a szóban levő segélyek az 1909. évi X. tc. s illetve az 1915:XVI. tc. 7. §-a szerint fizetendő jövedelmi adót is beleértve, minden állami, törvényhatósági és községi adó alól mentesek, s hogy azok le nem foglalhatók, át nem ruházhatók és el nem zálogosíthatók.
A 2. § utolsó bekezdésében a jelen törvény értelmében adandó egyszeri segélyre való igény, valamint az ebből az igényből az államkincstárral szemben támasztható követelések tekintetében netán felmerülő vitás ügyek eldöntésére vonatkozó illetékesség kérdése nyer szabályozást. A 3. § pedig az egyszeri segélyek céljaira szükséges összegeknek mikénti utalványozására és elszámolására nézve intézkedik.
Ami már most a fentiek szerint megállapítandó egyszeri segélyek céljaira szükséges összegnek, illetve a szóban levő akcióból kifolyólag az állam terhére felmerülő kiadásnak a kiszámítását illeti, erre nézve utalok a jelen indokolás mellékletét képező kimutatásban foglaltakra. (A kimutatás a min. javaslathoz van csatolva.) E kimutatás aszerint az 1. §-ban említett alkalmazottak számára nyujtandó segélyek az 1914/15. évi állami költségvetés s illetve az 1915. évi vármegyei költségvetések, valamint a községek által beterjesztett 1915. évi községi szükségleti kimutatások, a nem állami tanárokat, polgári iskolai tanítókat, a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítókat és óvónőket illetőleg pedig az e tanárok, tanítók és óvónők részére a vonatkozó törvények értelmében járó fizetéskiegészítések megállapításának céljaira rendelkezésre álló adatok szerint együttvéve 74,231.839 K-t tenne ki, ha minden alkalmazottnak, aszerint amint az a kimutatásban felvétetett, vagy csak a fizetés természetével bíró illetmények 20%-a vagy csak a kimutatásban számításba vett fix összeg engedélyeztetnének segély címén. Minthogy azonban egyes alkalmazottaknak a fizetés természetével biró illetmények 20%-ánál nagyobb (a minimális tételek), másoknak pedig a kimutatás összeállításánál számbavett fix összegnél nagyobb összeg (a fizetés természetével biró illetmény 20%-a) lesz segélyképen megállapítandó, s minthogy e kimutatás egybeállításánál nem voltak figyelembe vehetők az egy évnél rövidebb alkalmazásban álló díjnokok, akiknek száma összeállítva nincs, de előreláthatólag igen nagy, kerek számban 77,500.000 K-ra tehető az az összeg, amely a törvényjavaslat szerint segélyként utalványozandó lesz. Hozzá adva ehhez a rendkívüli segélyekként már engedélyezett fent említett 9,500.000 K-t, összesen 87,000.000 K-nak a pénztári készletek terhére leendő rendelkezésre bocsátását kérem.
