Az igazságügyminisztérium ügykörébe tartozó teendőknek igen jelentékeny részét évtizedek óta a kir. biróságoknak és ügyészségeknek az igazságügyminisztériumban alkalmazott tagjai végzik. A bíráknak és ügyészeknek az igazságügyminisztériumban való alkalmazása az igazságügyminiszternek adott törvényi felhatalmazáson alapszik, amely felhatalmazást azonban a törvényhozás nem egyszersmindenkorra, hanem csupán előre meghatározott rövidebb - rendszerint öt évi - időtartamra adja meg. Így történt ez nevezetesen mindjárt az első alkalommal, az 1886:XXVIII. tc. megalkotásakor és ugyanígy rendelkezik a kérdést újból részletesen szabályozó 1899:XLVIII. tc. is, amelynek hatályát az 1906:XI. tc. az 1910. évi, az 1910:XXI. tc. pedig az 1915. évi december hó 31. napjáig meghosszabbította. A kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazhatására vonatkozó törvényhozási felhatalmazás ilykép a folyó év végével megszünik.
Arra, hogy az igazságügyminisztérium teendőinek ellátásánál a központi igazgatás fogalmazó személyzete mellett a bíróságok és ügyészségek tagjainak munkaereje is igénybevétetik, annak a felismerése vezetett, hogy az igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozó ügyek jelentékeny része olyan természetű, amelynek megfelelő ellátása az igazságszolgáltatás terén szerzett gyakorlati tapasztalatokat és ismereteket tesz szükségessé. Ilyeneknek tekintette a törvényhozás az 1899:XLVIII. tc. megalkotásánál különösen a kir. bíróságok és ügyészségek felett felügyelet gyakorlását, jogi vélemények adását, törvényjavaslatok előkészítését és a törvények végrehajtásának szabályozását, továbbá mindazokat a teendőket, amelyek a most felsoroltakkal összefüggnek.
E tennivalók egy része, nevezetesen a kir. bíróságok és ügyészségek feletti felügyelet, a birtokrendezési és betétszerkesztési munkálatok központi irányítása, jogi vélemények adása és az ezekkel kapcsolatos egyéb teendők, az igazságügyminisztérium rendes munkaköréhez tartoznak és így a jövőben is kivánatossá fogják tenni a bírói és ügyészi kar ily ügyek ellátására különösen alkalmas tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazását.
A törvényjavaslatok előkészítése és a törvények végrehajtásának szabályozása időszakonként igen változó mennyiségű munkaterhet ró az igazságügyminisztérium tisztviselői karára, bár teljesen ezek a munkálatok sem szünetelnek sohasem. Jelenleg igazságügyi jogunknak - a polgári perjogon kívül, amelynek reformját az 1911:I. törvénycikkben foglalt polgári perrendtartás nagyrészben megvalósította, - csaknem minden ága újjáalkotást vagy legalább részleges átalakítást kíván. Ehhez járul a többi minisztériumnak jogalkotó tevékenységében való közreműködés és ezek mellett mint különösen súlyos munkateher hárul ezidőszerint az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályára a háború következtében szükségessé vált sok szabály - törvények és rendeletek - megalkotása, illetőleg az abban való közreműködés.
A folyamatban levő törvényelőkészítő munkálatok folytonosságához fűződő érdek, továbbá ezeknek a munkálatoknak nagy terjedelme és sokirányúsága csaknem elkerülhetetlenül szükségessé teszik, hogy az igazságügyi igazgatásnak módjában legyen a bíróságoknak és ügyészségeknek jelenleg az igazságügyminisztériumban alkalmazott azokat a tagjait, akik a kodifikációban már nagy jártasságra tettek szert, továbbra is ebben a munkakörben alkalmazni és a törvényelőkészítő munkálatok változó tárgykörének megfelelően e célból a szükséges gyakorlati tapasztalatokkal és szakismeretekkel rendelkező kiváló bírákat és ügyészeket a jövőben is berendelni.
Az alatt a több évtizedre terjedő idő alatt, amióta a bíróságoknak és ügyészségeknek tagjai az igazságügyminisztériumban alkalmazva vannak, a berendelt bírák és ügyészek igen jelentékeny mértékben közreműködnek az igazságügyminisztérium olyan igazgatási tennivalóinak ellátásában is, amelyek a törvények végrehajtásával szoros kapcsolatban állanak s amelyeknek ellátására az igazságügyminisztérium rendes fogalmazói személyzetének létszáma épen nem lenne elegendő.
Mig az eddig előadottakból kétségtelen, hogy a bíráknak és ügyészeknek az igazságügyminisztériumban való alkalmazása az igazságügyminisztérium ügykörének megfelelő ellátása és ügymenetelének zavartalansága végett nélkülözhetetlen, addig másrészt ennek a rendszernek fentartása mellett az az előny is szól, amely a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazásából az igazságszolgáltatásra származik. Az igazságügyminisztériumban alkalmazott bírák és ügyészek ugyanis, ha törvényelőkészítő munkálatokban vesznek részt, bizonyos irányban szükségkép magasabb jogi képzettségre és szélesebb látókörre tesznek szert, ha pedig az igazságügyminisztérium felügyeleti vagy igazgatási ügykörében működnek, az igazságügyi adminisztráció terén jutnak olyan ismeretekhez és gyakorlathoz, amelyet megszerezni egyébként módjukban nem volna és amelyet azután mint bíróságok vagy ügyészségek vezetői az igazságszolgáltatás legnagyobb előnyére értékesíthetnek.
Ilykép a berendelések útján az igazságszolgáltatás és az igazságügyi adminisztráció között állandó kölcsönhatás fejlődik ki, nevezetesen az által, hogy a berendelt bírák és ügyészek a bírói vagy ügyészi működésük közben szerzett értékes tapasztalataikat az igazságügyminisztériumban a törvényelőkészítés és a központi felügyelet javára hasznosítják, másrészt pedig azok a bírák és ügyészek, akik igazságügyminisztériumi alkalmazásuk után ismét valamely bírósághoz vagy ügyészséghez kerülnek vissza, az igazságügyminisztériumban teljesített szolgálatuk következtében az igazságszolgáltatásba magasabb jogi ismereteket vagy az igazságügyi szervezet és igazgatás felett széleskörű áttekintés visznek magukkal.
Minthogy bíráknak és ügyészeknek az igazságügyminisztériumban való alkalmazása - az intézménynek közel harminc éves fennállása alatt - a hozzáfűzött várakozásnak teljes mértékben megfelelt, minthogy továbbá azok az okok, amelyek az intézményt szükségessé tették, valamint a vele járó előnyök is nem időleges, hanem állandó természetüek, ennélfogva indokoltnak mutatkoznék, hogy a bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumba való berendelése igazságügyi szervezetünknek állandó intézményévé legyen és hogy ehhez képest nem előre meghatározott időre, hanem egyszersmindenkorra hatalmaztassék fel az igazságügyminiszter arra, hogy az igazságügyminisztériumban ideiglenesen alkalmazhassa azokat a bírákat és ügyészeket, akik ezt az alkalmazást elfogadni készek.
Tekintettel azonban arra, hogy az igazságügyi szervezetre vonatkozó törvények általában revizióra szorulnak, különösen abban az irányban, hogy a különböző törvényekben szétszórt szervezeti szabályok egy egységes szerkezetbe foglaltassanak egybe, célszerűbb lesz, ha ez a bírói szervezetet mélyebben érintő és épen azért tüzetesebb megfontolást igénylő kérdés is az érintett keretben fog végleges rendezést nyerni.
Ez okból a most benyujtott törvényjavaslat a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazhatására vonatkozólag az 1899:XLVIII. törvénycikkben foglalt felhatalmazást - az eddigi szokáshoz alkalmazkodva - csupán további öt évvel kivánja meghosszabbítani.
