Az 1875. évben Párisban megtartott diplomáciai értekezlet eredményeként a méterrendszerű mértékügy nemzetközi egyöntetüségének és tökéletesítésének biztosítása céljából az úgynevezett Nemzetközi Mérték-Egyezmény jött létre, amelyhez Magyarország is hozzájárult és amelyet a magyar törvényhozás a métermérték ügyében 1875. évi május hó 20-án Párisban kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1876. évi II. törvénycikkbe iktatott. A szorosabb értelemben vett egyezményhez kiegészítő részként tartozik, de annak lényegét nem érinti az úgynevezett „Szabályzat” is.
Ez a „Szabályzat” (réglement) az „Egyezmény”-nyel elérni kívánt cél érdekében szükséges munkálatok elvégzésére létesített nemzetközi intézmények és szervek (az általános mértékügyi értekezlet, a nemzetközi mértékbizottság és a nemzetközi mértékhivatal) részletes szervezeti és ügyviteli szabályait, valamint azoknak a módozatoknak a részleteit állapítja meg, amelyek szerint a nemzetközi mértékhivatalnak évi költségeit, amelyeknek fedezését a szerződő államok magukra vállalták, az egyes szerződő államok között tényleg felosztják. A „Szabályzat” tehát az „Egyezmény” lényegét nem érintő igazgatási (administrativ) természetű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a viszonyok változásával felmerülő szükségletek szerint esetleg rövidebb időközökön belül is módosításra szorulnak. A szerződő államok az „Egyezmény” 12. Cikkében fenn is tartották maguknak azt a jogot, hogy közös megállapodás útján eszközöljék mindazokat a módosításokat, amelyek a tapasztalás következtében célszerüeknek mutatkoznak. Így tényleg legutóbb is felmerült annak a szükségessége, hogy a szerződő államok a „Szabályzat”-nak a nemzetközi mértékhivatal évi költségeit megállapító VI. Cikkét, a hivatali igazgató jelentéseinek a nemzetközi bizottság elé való terjesztéséről rendelkező XIX. Cikkét és végül az évi költségeknek az egyes szerződő államok között történő felosztási kulcsát megállapító XX. Cikkét módosítsák.
Minthogy a módosítások elfogadásával Magyarországra sem a költségekhez való részhozzájárulási összeg, sem más tekintetben az addig fennállottnál nagyobb kötelezettség nem hárult és minthogy a módosítások szükségesek és célszerüek voltak, azokhoz a magyar kormány előzetes diplomáciai jegyzékváltás útján és Párisban 1907. évben, illetőleg 1913. évben tartott IV., illetőleg V. Általános Súly- és Mérték-Értekezleten kiküldött képviselőjének szavazatával hozzájárult.
A szerződő államoknak az „Egyezmény” megkötésekor nem volt az a szándékuk, hogy a „Szabályzat”-on szükségessé való módosítások foganatosítása és életbeléptetése végett újabb nemzetközi okmányt szerkesszenek, aláírjanak és ratifikáljanak. Ennek a szándéknak megfelelőleg a többi államok csak magát a szorosabb értelemben vett „Egyezmény”-t iktatták törvénybe. Ily körülmények között ezek az államok a „Szabályzat” módosításait egyszerüen közigazgatási úton léptetik életbe. Mivel azonban a magyar törvényhozás az 1876. évi II. törvénycikkben az „Egyezmény”-nyel együtt a „Szabályzat”-ot is törvénybe iktatta, a „Szabályzat” minden módosításának hatályba léptetése is, - a jelenleg fennálló jogállapot szerint - szintén csak törvényhozási úton történhetik. Azonban az egyes módosítások törvénybe iktatásának alaki és gyakorlati nehézségei vannak. Az „Általános Súly- és Mérték-Értekezlet”-nek a „Szabályzat” módosítása tárgyában hozott határozatait a szerződő államok ugyanis csak diplomáciai jegyzékváltással erősítették meg, azonban nemzetközi okmányba, vagyis olyan alakba nem foglalták és a jövőben sem szándékozzák foglalni, amely alak a régi megállapodásokat tartalmazó és aláírásokkal ellátott „Szabályzat” helyébe való iktatásra alkalmas volna. Másrészt a „Szabályzat” rendelkezései igazgatási természetüknél fogva igen apró részletekre vonatkoznak és a körülmények változásával gyakran szorulnak módosításra, ami törvényhozási úton körülményesebben és nehézkesebben történhetik meg. Ezért az egyes módosításoknak törvénybe iktatása helyett célszerübbnek mutatkozik az, ha a törvényhozás a végrehajtásra illetékes kereskedelemügyi miniszternek olyan felhatalmazást ad, amelynek alapján a „Szabályzat”-on az „Egyezmény”-ben részes államok hozzájárulásával eszközölt minden módosítást rendelettel léptethet életbe.
Hogy a szóban forgó felhatalmazás megadása dacára a módosítások tekintetében az országgyülés a megillető alkotmányos ellenőrzést továbbra is gyakorolhassa, arról a törvényjavaslat azzal a rendelkezéssel kiván gondoskodni, hogy a 2. §-ban megállapítja a felhatalmazás alapján kiadott rendeletekre nézve az országgyülésnek való bejelentés kötelezettségét.
