A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. törvénycikk I. fejezetének - mely az ipar részére engedélyezhető kedvezményekről szól - hatálya az 1915. év végével lejár. Ezzel a korai lejárattal az alig nyolc esztendős törvény megalkotói annak idején azt célozták, hogy az ebben az időben meginduló kiegyezési és kereskedelempolitikai tárgyalások alkalmával szabad kezünk legyen s az új iparfejlesztési törvény megalkotásánál egyrészt a régi hatálya alatt szerzett tapasztalatok rendelkezésre álljanak, másrészt az új kereskedelmi szerződés várható hatása is számításba legyen vehető.
A törvény keletkezésének időpontjában uralkodó jó konjunkturákat azok pár évi fennállása alatt a válságok egész sora (az annexiós válság, első és második balkán háború) követte, az utolsó két esztendőt pedig a világháború kitörése tette meddővé. Ilyen bizonytalan körülmények között a vállalkozó tőke nem törekedett olyan mértékben a biztosítható kedvezmények kihasználására, mint az a törvény hatályának első néhány éve után várható lett volna.
Az 1907-1909. években ugyanis számos gyár alakult, sok jelentékenyen bővítette az üzemét, sok ezer ember talált új kedvező munkaalkalmat, kisiparunkban általánosabb lett a modern technikai eszközök használata, háziiparunk több ágát egészen kereskedelmi alapokra fektettük, de a kitüzött célt, az idő rövidsége miatt, még kedvező körülmények között sem érhettük volna el.
A világháború izgatott hangulata egyelőre kitolta a kereskedelempolitikai tárgyalások aktualitását is s a mai viszonyok között még alig lehet lefektetni azokat a szempontokat, melyeket a kötendő kereskedelmi szerződések várható hatására való tekintettel, az új iparfejlesztési törvény lesz hivatva érvényesíteni.
Valószinű azonkívül, hogy a háború folyamán az ipari termelés körül tett tapasztalatok, főképen a termelési viszonyok függetlenítésének újabban bebizonyult nagy jelentősége, kihatással lesznek a törvény reformjára.
A közgazdasági élet folytonossága érdekében előállott tehát annak a szüksége, hogy addig is, míg az eddigi eredmények, a háború tapasztalatai és az új kereskedelmi szerződések ismeretének felhasználásával, valamint az összes érdekeltek meghallgatásával készítendő új iparfejlesztő törvény tervezete, nyugodtabb időben, a törvényhozás elé terjesztetnék, a jelen törvény hatálya hosszabbítassék meg.
A törvény hatályának lejártára való tekintettel már két évvel ezelőtt felkérettek az összes kereskedelmi és iparkamarák, valamint az iparosok egyéb szakegyesületei és érdekképviseletei, hogy egyrészt az 1907:III. törvénycikk alkalmazásánál észlelt előnyökről és hiányokról tett tapasztalataikat, másrészt az új törvényjavaslat tekintetében felmerülhető kivánságaikat közöljék. A megkérdezett szakképviseletek számos nyilvános ülésen foglalkoztak a kérdéssel. A jelentések jó része be is érkezett. A felmerült sok becses, megszívlelésre érdemes javaslat mellett van kifogás és ellenvélemény is, de egyben minden jelentés megegyezik, hogy az ipar rendkívüli eszközökkel való fejlesztésére, önálló vámterület hiján, szükség van s hogy az állam ez irányú tevékenysége, hatalmasabb eszközökkel, újabb területekre kiterjesztendő.
A törvény hatályának határozatlan időre, illetőleg a törvényhozás további intézkedéseig való meghosszabbítása mellett szól nemcsak az a körülmény, hogy még ma nem lehet előrelátni a normális viszonyok bekövetkezésének időpontját, hanem hogy időt kell engedni a változott viszonyok által okozott izgalmak lezajlására és az új közgazdasági helyzet kialakulására. Akkor, midőn a jövendő iparpolitika irányát hosszabb időre kijelölő törvény megteremtéséről lesz szó, szükséges, hogy a közvélemény ne csak a mult eredményeire támaszkodjék, hanem hogy a változott gazdasági elhelyezkedés követelményeit is át tudja tekinteni. Addig a jelenlegi törvény eszközeivel és a mindenkori költségvetési törvény által biztosított keretek között kell az igényeket kielégíteni.
A 2. § az életbeléptetésről és végrehajtásról intézkedik. Az 1907. évi III. törvénycikk mindezekre vonatkozólag három külön szakaszban (17., 18. és 19. §) intézkedik, részben Fiume különleges viszonyaira (18. §), részben pedig arra való tekintettel, hogy a törvény által meghatározott kedvezmények a kereskedelemügyi, földmívelésügyi, pénzügyi és belügyminisztériumok, valamint Horvát-Szlavon-Dalmátországokat illetőleg a horvát-szlavon-dalmát bán ügykörét érintik (19. §). Mivel a jelen törvényjavaslat csupán az idézett törvény I. fejezetének meghosszabbítását célozza, a III. fejezet alá fogott záróhatározatok, a jelen új rendelkezéstől eltekintve, változatlanul érvényben maradnak. Ezt fejezi ki a 2. §-ban foglalt intézkedés is.
