A népfölkelési kötelezettségnek az 1915. évi II. törvénycikkben az 50-ik életévig történt kiterjesztése folytán a népfölkelési és a személyes hadiszolgáltatási kötelezettség korhatára összeesik. Minthogy ennélfogva a személyes hadiszolgáltatásokra még rendelkezésre állók száma annyira csökkent, hogy az ebbeli szükséglet, ha a háború még sokáig tart, a népfölkelésre kötelezett egyéneknek fegyveres szolgálatra való folytonos behivása következtében egyáltalán nem lesz fedezhető, a személyes hadiszolgáltatási kötelezettségnek az 55. életévig való kiterjesztése feltétlenül szükségesnek mutatkozik. A jelen törvényjavaslat 1. § 2., 3. és 4. bekezdésében foglalt rendelkezések biztosítékot kivánnak nyujtani arra, hogy a gazdasági, ipari és magánérdek nagyobb hátrányt ne szenvedjen.
Az 1912. évi LXVIII. törvénycikk 4. §-a nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, vajjon a személyes szolgálatra bevont egyének, ha ebbeli szolgálatuk tartama alatt elérik a kitűzött korhatárt, kötelesek-e addigi szolgálatukban megmaradni vagy sem. Minthogy a háborúban szerzett tapasztalatok szerint különösen a harcoló csapatoknál személyes hadiszolgáltatást végző egyéneknek a korhatár elérése után való elbocsátása s kicserélése gyakorlatilag alig vihető keresztül, a 2. § arra vonatkozó rendelkezése annál inkább indokolt, mivel az az elv, hogy a már megkezdett szolgálat, a korhatár elérése dacára, a háború tartama alatt tovább teljesítendő, az összes fegyveres szolgálatot végző egyénekre nézve fennáll.
