1. § Aki háború idején (1912:LXIII. tc. 13. és 28. §) nyerészkedés céljából közszükségleti cikket anélkül, hogy annak forgalombahozatalával hivatásszerűleg vagy hivatásából folyólag foglalkoznék vagy annak forgalombahozatal céljából való beszerzésére hatósági engedélyt nyert volna, saját házi és gazdasági vagy üzemi szükségletét aránytalanul meghaladó mennyiségben beszerez, vétséget követ el, amelynek büntetése két évig terjedhető fogház és száz koronától húszezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
Ugyanígy büntetendő az, aki háború idején nyerészkedés céljából közszükségleti cikket a hatóság rendelkezése ellenére saját házi és gazdasági vagy üzemi szükségletét meghaladó mennyiségben a forgalomból visszatart, valamint az, aki háború idején ily cikknek előállítására (termelésére) vagy forgalombahozatalára szolgáló üzemét a hatóság rendelkezése ellenére megszünteti vagy korlátozza.
Az 1. bekezdés értelmében büntetendő az, aki anélkül, hogy kereskedő vagy bejegyzett cégű ügynök volna, közszükségleti cikkeknek árusok vagy más kereskedők részére való közvetítésével foglalkozik.
2. § Aki háború idején forgalombahozatal végett előállított (termelt) közszükségleti cikket kellő indok nélkül megsemmisít, értékében lényegesen csökkent, használhatatlanná tesz, rendeltetésétől lényegesen eltérő célra használ fel, alakít vagy változtat át, vétséget követ el, amelynek büntetése három évig terjedhető fogház és száz koronától húszezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
A kísérlet büntetendő.
Bűntett a cselekmény és három évig terjedhető börtönnel, valamint száz koronától húszezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, ha életszükségleti cikkből nagyobb készlet semmisíttetett meg.
3. § Aki résztvesz oly összebeszélésben vagy egyesülésben, amelynek célja a jelen törvény 1. és 2. §-ában említett cselekmények valamelyike, az idézett §-okban foglalt megkülönböztetések szerint az ott meghatározott büntetéssel büntetendő.
Az összebeszélés vagy egyesülés miatt nem büntethető az, aki - mielőtt a hatóság azt felfedezte volna és mielőtt az összebeszélésen vagy egyesülésen felül egyéb követtetett volna el - attól eláll és elállását nemcsak tudomására juttatja társainak, de őket reábirni törekszik, hogy tervüket abbanhagyják, vagy pedig az összebeszélést vagy egyesülést a hatóságnál feljelenti.
4. § A jelen törvény alá eső bűncselekmények eseteiben a pénzbüntetés összegének megállapításánál tekintettel kell lenni annak a nyereségnek a mennyiségére is, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért vagy elérni törekedett.
Amennyiben megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés legmagasabb mértéke: a jelen törvényben meghatározott pénzbüntetésnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege.
A pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetés tartama egy évet nem haladhat túl.
5. § A jelen törvény alá eső bűncselekmények eseteiben a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is megállapítható. Ezenfelül az elítélt az illető cikk vagy hasonló cikkek forgalombahozatalától három évig terjedhető időre eltiltható.
A jelen törvény alá eső bűncselekmények eseteiben az elítélt oly községből, amely nem illetőségi helye, határozott időre vagy egyszersmindenkorra kitiltható. Külföldit az országból ki lehet utasítani és a visszatéréstől eltiltani.
A jelen törvény alá eső bűncselekmények eseteiben a bíróság elrendelheti, hogy az ítélet, az eset körülményei szerint indokaival együtt, a bíróság részéről meghatározott egy vagy több belföldi lapban közzététessék. Az 1914:XLI. tc. 32. és 33. §-ában foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
6. § A jelen törvény alá eső bűncselekmények eseteiben a gyorsított bűnvádi eljárásnak az 1912:LXIII. tc. 31. §-a értelmében kibocsátott szabályai nyernek alkalmazást.
A kir. ügyészség vádirat helyett a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXXIII. tc. (Bp.) 255. §-ának 1. és 2. pontjában felsorolt adatokra szorítkozó vádindítványt terjeszt a bíróság elé, amelyben a főtárgyalásra határnap kitűzését kéri.
A vádindítványt a főtárgyalási tanács elnökénél kell benyujtani, aki a főtárgyalásra határnapot tűz, a vádindítványt az idézéssel együtt közli a terhelttel és megteszi a főtárgyalás előkészítéséhez szükséges egyéb intézkedéseket.
A vádindítvány ellen kifogásnak nincs helye.
Ahol a Bp. a kir. ügyészség vádiratát említi, ott a jelen § 2. bekezdésében említett vádindítványt kell érteni.
7. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt az igazságügyminiszter hajtja végre. Hatálya Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki.
