Általános indokolás
I. A háborús események a közgazdasági élet menetében rendkívül széleskörű és mélyreható változásokat idéztek elő. Ezek között szerepel európaszerte, és így hazánkban is, a drágaság és különösen az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkek árának nagyarányú felszökkenése. A minisztérium avégből, hogy gazdasági készenlétüket a háború tartama alatt is állandóan biztosítsa és különösen az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkek tekintetében mutatkozó szükséglet fedezetéről, valamint tartalékról gondoskodjék és a forgalombahozatalt, valamint ennek révén a fogyasztást is az eddiginél hathatósabban szabályozhassa: egyidejűleg két irányban kezdeményez törvényhozási intézkedést.
Egyrészt - a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvények újabb kiegészítése tárgyában beterjesztett törvényjavaslatban - az eddiginél messzebbmenő gazdasági igazgatási intézkedésekre kér felhatalmazást és egyúttal a háborúval kapcsolatos törvényeknek, valamint az e törvények alapján akár a minisztérium, akár egyes miniszterek által kiadott rendeletnek, vagy e törvények és rendeletek alapján tett hatósági rendelkezéseknek megszegésére nézve megállapított büntető jogszabályok szigorítását javasolja.
Másrészt - a jelen törvényjavaslatban - arra való tekintettel, hogy az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkek (l. alább az I. b. módosítását az 1. §-hoz) árainak felhajtására irányuló vagy árainak felszökkenését eredményező üzelmek egyes válfajaira nézve a mai büntetőjogi minősítés nem felel meg a cselekmények erkölcsi súlyának és társadalmi veszélyességének, szigorúbb minősítéseket és szigorúbb büntetőjogi jogkövetkezményeket hoz javaslatba azokra a visszaélésekre, amelyek tapasztalás szerint elsősorban eredményezik az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkeknek a viszonyok által meg nem indokolt mértékű megdrágulását, ami a lakosság széles rétegeinek megélhetését veszélyezteti, károsan hat a népegészségre, sőt gyökerében megtámadja az új nemzedéknek életerős fejlődését is.
II. A minisztérium a fennálló törvényes korlátok keretei között az árdrágító visszaélések egyes nemeinek megtorlása felől a folyó évi november hó 23. napján 4207. M. E. szám alatt kiadott rendeletben rendelkezett. Ennek a rendeletnek büntető jogszabályokat tartalmazó egyes rendelkezései a jelen törvényjavaslatnak törvénnyé válása esetén sem vesztik hatályukat. Így különösen hatályban marad az a rendelkezés (16. §), hogy kihágást követ el, aki életszükségleti cikket a hatóságilag megszabott legmagasabb áron felül vagy hatóságilag megszabott legmagasabb ár hiányában - a piaci helyzetre való tekintettel - aránytalanul magas áron hoz forgalomba; hatályban maradnak továbbá a vásári és árúsítási rendészetre nézve kiadott szabályoknak megszegését kihágásnak nyilvánító rendelkezések (17. §).
A jelen törvényjavaslatnak rendszere és lényegesebb rendelkezései a következők:
1. A törvényjavaslat elsősorban az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkekkel folytatott, nyerészkedésre irányuló, illetéktelen üzérkedéssel szemben nyujt védelmet. Kiindulási alap az, hogy háború idején életszükségleti vagy más elsőrendű közszükségleti cikkből oly mennyiséget, amely a házi és gazdasági vagy üzemi szükséglet mértékét aránytalanul meghaladja, csak az szerezhet be, aki ily cikknek forgalombahozatalával hivatásszerűleg vagy hivatásából folyólag foglalkozik, vagy aki ily cikknek forgalombahozatala céljából megszerzésére hatósági engedélyt nyert. De ha a hatóság - az e tekintetben fennálló szabályok alapján - olykép rendelkezik, hogy az életszükségleti vagy más elsőrendű közszükségleti cikkeknek a házi és gazdasági vagy az üzemi szükségletnek mértékét meghaladó mennyisége akár a hatóságnak, akár a hatóság részéről kijelölt személynek átengedendő (igénybevétel, rekvizició) vagy pedig, hogy az forgalomba bocsátandó, az életszükségleti vagy más elsőrendű közszükségleti cikknek a forgalomból való visszatartására még az sem jogosult, aki az illető cikket hivatásszerűleg vagy hivatásából folyólag, vagy pedig a hatóság engedélye alapján jogszerűen szerezte be.
2. Az életszükségleti vagy más elsőrendű közszükségleti cikkek meglévő készleteinek védelméről a törvényjavaslat olykép gondoskodik, hogy büntetés alá helyezi az ily cikkeknek kellő indok nélkül való megsemmisítését, valamint annak cselekményét, aki az ily cikket kellő indok nélkül értékében lényegesen csökkenti, használhatatlanná teszi, rendeltetésétől lényegesen eltérő célra használja fel, alakítja, vagy változtatja át. (2. §) Erre az intézkedésre azért van szükség, mert egyesek a kínálat csökkentése végett, mások a hatósági ármegállapítás miatt keletkezett elégedetlenségből, sőt némelyek puszta dacból követtek el értékrombolásokat, amelyek ha elharapóznak, a közellátás érdekeit komolyan, a legközvetlenebbül és helyrehozhatatlanul veszélyeztetik.
3. A törvényjavaslattal elérni kívánt célnak elsősorban preventiv jellege lévén, az a maga teljességében csak akkor valósulhat meg, ha az életszükségleti vagy más elsőrendű közszükségleti cikkeknek a fogyasztás elől elvonását vagy áraiknak felhajtását nemcsak utólag sujtja büntetéssel, hanem az erre irányuló és büntetőjogi szankcióra alkalmas előkészületi cselekményeket is kriminalizálja. Előkészületi cselekmény főleg az oly összebeszélés vagy egyesülés, amelynek célja a törvényjavaslat 1. és 2. §-ában említett cselekmények valamelyike. Ha a törvényhozás, a bírói gyakorlat és az elmélet még nem is állapodott meg abban a kérdésben, vajjon a kartellszerződések általánosságban is ellenkeznek-e a jó erkölcsökkel, abban a tekintetben alig van és alig lehet véleménykülönbség, hogy a jó erkölcsökkel vagy a törvénnyel ellenkező célra alakult kartellek jogellenesek. Amint tehát bűncselekménynek nyilvánítja a törvény az 1. és a 2. §-ban felsorolt cselekményeket, megvan a jogi alap arra, hogy az említett cselekményekre irányuló kartellszerű megállapodások is bűncselekményekké nyilváníttassanak (3. § 1. bekezdés). Az ily célzatú megállapodásban, mint külsőleg jelentkező tényben már megnyilatkozott az a szubjektiv bűnösség, amely a törvényjavaslat 1. és 2. §-ában meghatározott bűncselekményeknek is tényálladéki eleme és így nincs akadálya a hathatós prevenció céljára nélkülözhetetlen ama rendszabálynak, hogy az említett külső tényekben már megnyilvánult előkészületet a törvény mint önálló bűncselekményt sujtsa. A bűncselekmény tényálladékát a törvényjavaslat az 1. és a 2. §-okban említett cselekmények valamelyikére irányuló összebeszélésben vagy egyesülésben állapítja meg, avégből, hogy fedve legyenek mind a csak alkalomszerűen, egyes ügyletek megkötésére irányuló ring-e, corner-ek neve alatt ismeretes összebeszélések, mind pedig az ügyletek előre meg nem határozott sorára irányuló, állandóbb jellegű egyesülések, jelentkezzenek bár azok akár magánjogi, akár kereskedelmi társaság, akár más egyesülés formájában. Kiterjed tehát nevezetesen a rendelkezés szankciója a trust-szerű alakulatokra is.
Miként büntetőjogrendszerünk általában ott, ahol az előkészületi cselekményt önálló bűncselekménnyé emeli, annak büntethetőségét kizárja abban az esetben, ha a tettes a tett felfedezése előtt és mielőtt az előkészületen felül egyéb követtetett volna el, attól eláll és elállását tettel dokumentálja (p. o. 1878:V. tc. - Btk. - 136. §., 1914:XL. tc. 12. §., 1915:XIX. tc. 12., úgy a törvényjavaslat is büntetlenséget biztosít annak, aki - mielőtt a hatóság az összebeszélést vagy egyesülést felfedezte volna és mielőtt az összebeszélésen vagy egyesülésen felül egyéb követtetett volna el - attól eláll és elállását nemcsak tudomására juttatja társainak, de őket reábírni törekszik, hogy tervüket abbahagyják vagy pedig az összebeszélést vagy egyesülést a hatóságnál feljelenti (3. § 2. bekezdés). Ez a rendelkezés, míg egyfelől még nagyobb nyomatékkal juttatja kifejezésre az egész intézmény preventiv jellegét, addig másfelől hathatós indító okot szolgáltat az összebeszélés vagy egyesülés résztvevőjének arra, hogy tettét megbánva, annak következményeit, még mielőtt késő volna, jóvátenni igyekezzék.
4. Az I. b. módosítása következtében jelentőségét vesztette.
5. A törvényjavaslatban meghatározott bűncselekmények eseteiben a szabadságvesztésbüntetés mellett pénzbüntetést is kell alkalmazni. Az alkalmazandó pénzbüntetés legmagasabb mértéke tetemesen meghaladja a Btk. rendszerében megállapított határt. Az eltérést a Btk. ezirányú rendelkezéseitől a helyes büntetőpolitikának az a követelménye indokolja meg, hogy lehető érzékeny visszahatást gyakoroljunk arra az indító okra, amely a szóban levő bűncselekményeknek rendszerinti forrása. A törvényjavaslat 1. és 2. §-ában megállapított pénzbüntetésnek legmagasabb mértéke húszezer korona. Ez az összeg azonban nem a végső maximum. Azokban az esetekben ugyanis, amelyekben megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetésnek nincs is összegszerűen törvényben megállapított felső határa. Ilyenkor az alkalmazandó pénzbüntetés legmagasabb mértéke: a törvényjavaslatban meghatározott pénzbüntetésnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege. Szükségképeni folyománya ennek a rendelkezésnek, hogy a törvényjavaslat a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetésnek leghosszabb tartamát a Btk. 53. §-ában megállapított három hónapnál lényegesen hosszabb tartamban: egy évben határozza meg. Ami pedig a pénzbüntetésnek egyes esetekben való kiszabását illeti, e tekintetben a törvényjavaslat azt az általános irányítást adja, hogy a pénzbüntetés összegének megállapításánál tekintettel kell lenni annak a nyereségnek a mennyiségére is, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért vagy elérni törekedett.
6. A törvényjavaslatban meghatározott bűncselekmények infamáló jellegére való tekintettel kimondja a törvényjavaslat, hogy a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is megállapítható. A fogyasztók hathatós védelmét kívánja szolgálni az a rendelkezés, hogy a törvényjavaslatban meghatározott bűncselekmények eseteiben az elítélt az illető cikk vagy hasonló cikkek forgalombahozatalától három évig terjedő időre eltiltható, továbbá, hogy az elítélt oly községből, amely nem illetőségi helye, határozott időre vagy egyszersmindenkorra kitiltható, külföldit pedig az országból ki lehet utasítani és a visszatéréstől eltiltani. A törvényjavaslatban meghatározott valamennyi bűncselekmény esetében elrendelheti a bíróság, hogy az ítélet, az eset körülményei szerint indokaival együtt, a részéről kijelölt egy vagy több belföldi lapban közzététessék. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtását a törvényjavaslat a becsület védelméről szóló 1914:XLI. törvénycikkben foglalt, e tárgyú rendelkezések kiterjesztésével biztosítja.
7. A törvényjavaslatban meghatározott bűncselekmények közvetlenül vagy közvetve a hadviselés érdekeit is érintik. Ezért a törvényjavaslat kimondja, hogy e bűncselekmények eseteiben a gyorsított bűnvádi eljárásnak az 1912:LXIII. tc. 31. §-a értelmében kibocsátott szabályai nyernek alkalmazást. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897:XXXIV. tc. 17. §-ának 1. és 4. pontja értelmében a törvényjavaslatban meghatározott bűncselekmények elbírálása a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik. Avégből, hogy az ily bűncselekmények miatt folyamatba tett bűnügyekben a bírói döntés mielőbb bekövetkezzék, a törvényjavaslat kimondja, hogy a kir. ügyészség vádirat helyett a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXXIII. tc. (Bp.) 255. §-ának 1. és 2. pontjában felsorolt adatokra szorítkozó vádindítványt terjeszt a bíróság elé, amelyben a főtárgyalásra határnap kitűzését kéri. A vádindítványt a főtárgyalási tanács elnökénél kell benyújtani, aki a főtárgyalásra határnapot tűz, a vádindítványt az idézéssel együtt közli a terhelttel és megteszi a főtárgyalás előkészítéséhez szükséges egyéb intézkedéseket. A vádindítvány ellen kifogásnak nincs helye. Ahol a Bp. XVIII. fejezete a kir. ügyészség vádiratát említi, ott a fennebb említett vádindítványt kell érteni.
Az 1. § három bűncselekmény tényálladékát határozza meg.
Az elsőnek elkövetési cselekedete: (életszükségleti vagy más elsőrendű) közszükségleti cikkből bizonyos nagyobb készletnek a beszerzése. A másodiknak elkövetési cselekedete: ily készletnek a forgalomból visszatartása. A harmadiknak elkövetési cselekedete: az említett nemű cikkeknek előállítására vagy forgalomba hozatalára szolgáló üzemnek megszüntetése vagy korlátozása. Mind a három bűncselekménynél csupán háború idején elkövetett cselekményekre szorítkozott a kriminalizálás. Az 1912:LXIII. tc. 13. és 28. §-a szerint az idézett törvénycikk 1. §-ának korlátai között a minisztérium állapítja meg azt az időt, amelyet a bűntető rendelkezések szempontjából háború idejének kell tekinteni.
Beszerzés alatt érteni kell (az életszükségleti vagy más elsőrendű) közszükségleti cikkek megszerzésére irányuló jogügylet megkötését is. Forgalomból való visszatartás alatt különösen a készlet eltitkolását és elrejtését kell érteni. Mind a beszerzéssel, mind pedig a forgalomból visszatartással elkövetett cselekményeknek tényálladéki eleme a nyerészkedési célzat. Nem állapítható meg tehát a bűncselekmény, ha a beszerzésnél, illetőleg a forgalomból való visszatartásnál nem a vagyoni haszon elérésének gondolata vezérli a tettest. Viszont nem tényálladéki elem a nyereségnek tényleges bekövetkezése, sem az, hogy a tettes nyerészkedési céljának elérése végett a beszerzésen, illetőleg a forgalomból való visszatartáson felül bármily tevékenységet fejtsen ki. Azt, hogy a beszerzés mikor haladja meg a saját házi és gazdasági vagy üzemi szükséglet mértékét aránytalanul, az összes körülmények figyelembevételével, így különösen a háztartás, a foglalkozás, az üzem terjedelme, a szolgálatban álló és más ellátandó személyek száma figyelembevételével kell eldönteni. Az üzemmegszüntetésével vagy korlátozásával elkövetett bűncselekménynek nem tényálladéki eleme a nyerészkedési célzat. Azonban ez a bűncselekmény is csupán szándékosság esetében állapítható meg. A hatóság rendelkezése lehet akár általános, akár pedig konkrét esetre szóló.
A 2. § alá eső bűncselekménynek elkövetési cselekedete: (életszükségleti vagy más elsőrendű) közszükségleti cikknek megsemmisítése, értékében lényeges csökkentése, használhatatlanná tétele, rendeltetésétől lényegesen eltérő célra felhasználása, átalakítása vagy megváltoztatása. Ezzel a felsorolással hatályosabbá válik a védelem annál, amelyet a Btk. 418. §-a az idegen ingó dolog megrongálása tekintetében nyújt. Csupán a szándékos cselekmény büntetendő. A bűncselekménynek nem tényálladéki eleme a nyerészkedési célzat, sem egyéb különös szándék. Arra nézve, mikor forog fenn kellő indok a felsorolt cselekedetekre, ami kizárja a bűncselekmény megállapítását, az összes körülmények és különösen a gazdasági élet felfogása irányadók. Forgalombahozatal végett előállított (termelt) cikknek lehet tekinteni mindazt, ami a saját házi és gazdasági vagy üzemi szükségletet meghaladja. A szándéknak oly cselekvésben való megnyilvánulása, amely tárgyilag alkalmas a szándék megvalósítására, annyira veszélyezteti a törvényjavaslattal elérni kívánt célt, amely elsősorban a prevenció, hogy megokolt a kísérletnek büntetés alá helyezése. Életszükségleti cikkből nagyobb készletek megsemmisítése a háborús viszonyok között, amidőn a termelés méretei általában lényegesen megapadtak és viszont a hadviselés az ily cikkeknek rendkívül nagy mennyiségét veszi igénybe, a társadalomellenes érzületnek oly fokát árulja el, hogy a cselekményeknek bűntetté való minősítése megokolt.
A törvényjavaslat, mint a háborús viszonyok okozta közvetlen szükség folyománya, nem kíván állást foglalni abban a kérdésben, vajjon a kartellszerű egyesülések vagy megállapodások általában és elvileg jogelleneseknek tekintendők-e vagy pedig arra az enyhébb és az elmélet részéről újabban inkább pártolt ahhoz a felfogáshoz kelljen-e csatlakozni, hogy a kartelleket csak annyiban szabad jogelleneseknek tekinteni, amennyiben céljuk vagy eredményük az áraknak a gazdasági helyzet által megindokolt mértéken túl való mesterséges felcsigázása. Egészen tekintet nélkül arra a kérdésre is, meg kell azonban állapítani, hogy a javak normális forgalmának a háborús viszonyok okozta megzavarásából az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkek forgalmának nyerészkedés céljára való megnehezítése és ily cikkek árának az elkerülhetetlen mértéken túl való felcsigázása: oly visszaélések, amelyek a legsúlyosabb erkölcsi kifogás alá esnek.
A pénzbüntetés összegének megállapításánál a konkrét esetben a bűnösség fokát, a tettesnek kereseti és vagyoni viszonyait is figyelembe kell venni; ezenfelül kell tekintettel lenni annak a nyereségnek a mennyiségére, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért vagy elérni törekedett. Oly esetben, midőn a bíróság p. o. azt állapította meg, hogy a tettes az 1. § 2. bekezdése alá eső cselekményével húszezer korona hasznot ér el illetéktelenül, az alkalmazandó pénzbüntetés legmagasabb mértéke: hatvanezer korona.
A hivatalvesztésnek és a politikai jogok gyakorlata felfüggesztésének megállapítása, eltérőleg a Btk. 54. § 1. bekezdésében foglalt szabálytól, fakultatív. A bíróság oly esetekben is mellőzheti e mellékbüntetések megállapítását, midőn a kiszabott szabadságvesztésbüntetés hat hónapi fogházat felülhalad. Az, aki életszükségleti vagy más elsőrendű közszükségleti cikkek forgalombahozatalától eltiltatott, ezzel az intézkedéssel el van zárva egyúttal az illető cikkek forgalombahozatal céljából való előállításától (termelésétől) is. Ennek az eltiltásnak legrövidebb ideje a törvényjavaslatban nincs meghatározva; a bíróság azt az eset körülményei szerint állapítja meg. Fakultatív a községből való kitiltás, valamint a külföldinek az országból való kiutasítása is.
Az 1914:XLI. tc. 32. §-a szerint kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő a kiadó, aki azt az ítéletet, amelynek közzétételét az idézett törvény alapján elrendelték, a szokásos díj megfizetése dacára nem közli. Az 1914:XLI. tc. 33. §-a szerint pedig az ily kihágás ügyében hozott véghatározatban, valamint akkor is, ha az a lap, amelyben az ítéletet közzé kellett volna tenni, időközben megszünt, az ítélet közzététele iránt újból intézkedni kell. Ezek a rendelkezések a § 3. bekezdése alapján elrendelt közzététel esetében megfelelően irányadók lesznek.
