1. § Az 1875. évi XXXII. és 1891. évi 1891. évi XLIII. törvénycikkek hatálya alá tartozó azt a tanítót (nevelőt), aki a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatra bevonult és a katonai szolgálat tartama alatt, vagy annak következtében tizedik beszámítható szolgálati évének betöltése előtt tanítói (nevelői) szolgálatra képtelenné vált, elhalt, vagy eltünt és fel nem található, úgy a saját, mint hozzátartozóinak ellátási igénye szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha nyugdíjba beszámítható tíz szolgálati évét betöltötte volna.
Az eltünt és fel nem található tanító (nevelő) nejét és gyermekeit az első bekezdés értelmében megillető ellátást ideiglenesen kell utalványozni mindaddig, amíg a férj, illetőleg atya elő nem kerül, vagy halála be nem bizonyul, vagy törvényesen holttá nem nyilváníttatik.
2. § A hadjáratban résztvett, valamint a hadifogságba esett tanítók (nevelők) ellátásának megállapításánál hadi év hozzászámításának van helye a katonai egyének ellátását szabályozó törvény erre vonatkozó határozmányainak megfelelő módon.
3. § A jelen törvény az 1914. évi augusztus hó 1-ével kezdődő hatállyal azonnal életbe lép és végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a pénzügyminiszter bizatik meg.
