Csanád vármegye közönsége szintén ki akarja venni a részét abból az országos segítő mozgalomból, amely az ellenséges betörés következtében elpusztított, tehát a haza védelmének ügyében tönkrement felvidéki falvak újjáépítését tűzte ki céljául. Ennélfogva a vármegye közönsége 1915. évi október hó 4-én tartott bizottsági közgyűlésében 486. sz. a. hozott határozatában kimondotta, hogy az ellenség által Sáros vármegyében feldúlt falvak egyikét saját erejéből felépítteti és ennek költségeire, más fedezeti alap hiányában, az 1916. évre 3%-os vármegyei pótadót vet ki. A vármegye által vállalni szándékolt ez a teher, amely különben is csak egy évre szól, nem fog a közönségre túlságos mértékben nehezedni, sőt tekintve, hogy a vármegye közönségét az 1915. évben - az 1915:VIII. törvénycikk értelmében nyert felhatalmazás alapján - a háborúban elesettek özvegyei és árvái, továbbá a háborúban kárt szenvedettek segélyezésére 5% külön vármegyei pótadó terheli, amely az 1915. évvel megszünt, az 1916. évi pótadó-teher az 1915. évivel szemben a most szóban lévő 3% engedélyezése esetében is még mindig 2%-kal fog kevesbedni. Ennek a 3%-os vármegyei pótadónak kivetése tehát az általános adófizetési képesség szempontjából nem lehet aggályos.
