Sopron vármegye közönsége az 1915. évi augusztus hó 30-án tartott közgyűlésében 252. Bgy. sz. alatt hozott határozatával, az 1883:XV. törvénycikk alapján, közművelődési és jótékonysági célra 3%-os vármegyei pótadót szavazott meg akképen, hogy az e 3%-os pótadó címén befolyó összegből 60,000 koronát egyszersmindenkorra szóló segélyképen a háborúban feldúlt tűzhelyeket újra felépítő bizottság rendelkezésére bocsát, - a 60,000 koronát meghaladó összegből pedig hazafias jótékonysági alapot létesít és felhatalmazza az alispánt, hogy ezen alapból, a törvényhatóság előleges jóváhagyásának kikérése mellett, a vármegyéhez méltó segélyeket folyósítson hazafias és jótékony akciók céljaira. Sopron vármegye közönségének az az elhatározása, hogy a háború következtében hajléktalanokká vált szerencsétlenek segélyezésére 60,000 koronát kíván áldozni, oly nemes indokból ered, amely Sopron vármegye közönségének hazafiasságához és emberbaráti érzületéhez egyaránt méltó.
Nem kifogásolható a vármegye közönségének az a szándéka sem, hogy az emlitett 3%-os pótadójövedelemnek 60,000 koronát meghaladó részéből általános célú jótékonysági alapot kíván létesíteni, amelyet - az 1883:XV. tc. 15. §-a rendelkezéseinek megfelelően - segélyekre akar felhasználni. Minthogy azonban Sopron vármegye közönsége ezidőszerint 1.75% házipénztári és 2.25% helyi érdekű vasutak segélyezésére szánt, összesen tehát 4% pótadót már igénybevett, a most kivetni szándékolt 3%-os pótadó a vármegye pótadóterhét 7%-ra emelné, amely az 1883:XV. tc. 9. és 13. §-a alapján kivethető vármegyei pótadó legmagasabb mértékét 2%-kal haladná meg. Ez utóbbi 2% kivetéséhez tehát - az 1883:XV. tc. 13. §-a értelmében - a törvényhozás felhatalmazása szükséges. A cél, amelyre Sopron vármegye közönsége a szóbanlévő 3%-os vármegyei pótadót fordítani kívánja, hazafias és jótékonysági szempontból egyaránt elismerésre méltó; a csupán egy évre kivetni kívánt ez a pótadó a vármegye közönségének közteherviselőképességét nem érinti.
