1. § A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar szent korona országaiban az adókra és állami jövedékekre vonatkozó összes - jelenleg fennálló, vagy ezután hozandó - törvényeket, azok időközben bekövetkező módosításainak figyelembevételével az 1916/17. költségvetési év első hat hónapjában érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a következő szakaszban meghatározott módon fedezhesse.
2. § A kiadásokra nézve az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. tc. 1. és 2. §-ainak rendelkezései irányadók, azokkal a módosításokkal, amelyeket az 1915. évi XXI. tc. 2. §-ának második és harmadik bekezdése az 1915/16. költségvetési évre megállapított. Felhatalmaztatik azonban a kormány, hogy olyan kiadásokat is fedezhessen a jelen törvény hatályának tartama alatt, amelyek a vonatkozó külön törvények, vagy törvényes intézkedések alapján fedezendők.
A jelen §-ban foglalt rendelkezés a közösügyi rendes és rendkívüli kiadásokból a magyar szent korona országait illető összegre is vonatkozik, oly feltétel mellett, hogy ezen kiadásoknak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra eső része is az 1907. évi LV. tc. 3. §-a értelmében megfelelően rendelkezésre fog bocsáttatni s oly korlátozással, hogy amint az 1867. évi XII. tc. 40. §-a értelmében a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok az 1916/17. évi közös költségvetést, vagy az 1916/17. költségvetési év egy részében közösügyi kiadásokként felhasználható összegeket megállapították, a jelen törvényes felhatalmazás alapján rendelkezésre bocsájtható összeg a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által megállapítandó összegből a költségvetési év első hat hónapjára eső hányadnak a magyar szent korona országaira eső részét meg nem haladhatja.
A jelen törvénnyel adott felhatalmazás alapján az 1916/17. évi kezelést terhelő minden kiadás az 1916/17. évre megalkotandó költségvetés keretébe lesz beillesztendő.
3. § Az átruházási jognak a jelen törvény hatályának tartama alatti gyakorlására nézve ugyanazok a rendelkezések veendők irányadókul, amelyek az 1915/16. költségvetési évre szólólag az 1915. évi XXI. tc. 3. §-ának második bekezdésében megállapíttattak.
4. § A kormány felhatalmaztatik, hogy az 1904. évi XIV. tc. alapján az elmult évekre vonatkozó állami költségvetésekben előirányozva volt hitelösszegeknek fel nem használt részeit az 1916/17. költségvetési év első hat hónapjában felhasználhassa akkor is, ha ezek a hitelmaradványok az 1915. évi XII. tc. határozmányai alapján az 1916/17. évi kezelésbe átvihetők nem lennének.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1909. évi XV. törvénycikkel kőszénbányászati beruházásokra engedélyezett hitelnek az 1915/16. költségvetési év végén még igénybe nem vett maradványát az 1916/17. költségvetési év első hat hónapjában felhasználhassa és hogy a szóbanlevő beruházási hitelből az idézett törvénycikk 5. §-a értelmében az almásvölgyi (bozovicsi) bányászat beruházásaira eső 2,297.130 K-nak az említett bányászat céljaira igénybe nem vett részét az 1909. évi XV. tc. 5. §-ában megjelölt többi bányáknál használhassa fel beruházásokra.
5. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az 1907. évi L. tc. 1. §-ában említett A. táblázatba tartozó államvasuti tisztviselőknek az 1916/17. költségvetési év első felére eső időszakos előléptetése alkalmával olyan tisztviselőket, akiknek várakozási ideje még nem telt le, az 1907. évi L. tc. 8. §-ában megállapított 25%-nál nagyobb terjedelemben, de a jelen törvény 2. §-a értelmében az 1916/17. költségvetési év első hat hónapjára is irányadó 1914/15. évi állami költségvetésben engedélyezett hitel keretén belül léptethessen soron kívül elő és hogy az összes előléptetendő tisztviselőknek legfeljebb 20%-át abban az esetben is előléptethesse, ha az illetők várakozási idejének fele még nem telt le.
Felhatalmaztatik továbbá a kereskedelemügyi miniszter, hogy a posta-, távirda- és távbeszélő-alkalmazottak A. táblázatának államvasúti rendszerű VII., VIII. és IX. fizetési osztályaiban - a rendszeresített összlétszámnak változatlanul leendő fenntartása mellett és a jelen törvény 2. §-a értelmében az 1916/17. költségvetési év első hat hónapjára is irányadó 1914/15. évi állami költségvetésben engedélyezett hitel keretén belül - annyi alacsonyabb fizetési osztályú állást szervezhessen át a magasabb fizetési osztályba, mint amennyi új magasabb fizetési osztályú állás a jelzett fizetési osztályokba tartozó tisztviselők részére az 1911. évi XIV. tc. 13. §-ában szabályozott előmenetel biztosítása céljából szükséges.
6. § A söradónak az 1899. évi XIX. tc. 1. §-ában megállapított tétele a termelt sörlé minden hektoliterje és a százfokú cukormérő minden foka (hektoliterfok extrakttartalom) után 110 fillérre emeltetik fel, a pénzügyminiszter által hirdetményileg közzéteendő attól a naptól fogva, amely napon a söradó tétele a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban ugyanilyen összegekben állapíttatik meg. E naptól fogva hatályon kívül helyeztetik a söradópótlékról szóló 1899. évi XXIII. törvénycikk, - és a söradóról szóló 1899. évi XIX. törvénycikk 1. §-ának harmadik bekezdésében megállapított adóleengedésektől eltérőleg valamennyi sörfőzde olyan adóleengedésben részesül, amely egy-egy termelési időszakban, vagyis az egyik év szeptember havának 1-ső napjától a közvetlenül rákövetkező év augusztus havának utolsó napjáig terjedő idő alatt elért első 10.000 hektoliterfok extrakttartalom termelésig 20%-ot, további 30.000 hektoliterfok extrakttartalom termelésig 15%-ot, további 30.000 hektoliterfok extrakttartalom termelésig 10%-ot és további 30.000 hektoliterfok extrakttartalom termelésig 5%-ot tesz ki. A 100.000 hektoliterfok extrakttartalomnál nagyobb termelés után további adóleengedésnek nincs helye, de a 100.000 hektoliterfok extrakttartalom termelésig élvezett leengedések nem térítendők vissza.
Attól a naptól fogva, amely napon a söradó tétele a termelt sörlé minden hektoliterfoka után 110 fillérre emeltetik fel, az 1899. évi XIX. törvénycikkben a sörnek a vámvonalon át adóvisszatérítés mellett való kivitelére vonatkozólag foglalt rendelkezések akként módosulnak, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben a vámvonalon át kivitt sör után az 1899. évi XIX. tc. értelmében hektoliterenkint 3 K 40 f. kerül visszatérítésre, hektoliterenkint 11 K visszatérítés fog engedélyeztetni, azokban az esetekben pedig, amelyekben az adóvisszatérítés az 1899. XIX. tc. értelmében a 34 filléres adótétel alapul vétele mellett számíttatik ki, a kiszámítás alapjául 110 fillér fog szolgálni és az utóbbi esetben az átlagos extrakttartalom kiszámításánál mutatkozó és egy tizedrész foknál kisebb törtrészek is figyelembe veendők.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a sörfőzők üzleti helyiségeiben levő, illetőleg oda visszakerült megromlott sör után, az államkincstár biztosítására szükséges feltételek és elővigyázati intézkedések mellett, a befizetett vagy hitelezett söradónak teljes vagy részbeni visszatérítését, illetőleg leírását engedélyezhesse és hogy a készpénzben előlegesen befizetett söradóra nézve kamatleszámítolást többé ne engedélyezzen.
7. § A tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről szóló 1907. évi VI. törvénycikkben foglalt rendelkezések hatálya az 1917. évre meghosszabbíttatik.
8. § Jelen törvény 1916. évi július 1-én lép életbe, de az 1-5. §-okban foglalt rendelkezések hatálya az 1916/17. évi állami költségvetésről szóló törvény életbeléptével megszűnik. A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.
