A 6. § a sör megadóztatása körüli eljárás egyszerűsítését célozza. A jelenleg érvényben lévő törvényes rendelkezések szerint ugyanis, a magyar szent korona országainak területén a 34 filléres söradón felül 80 filléres söradópótlék is szedetik be a termelt sörlé extrakttartalmának minden hektolitere és cukormérő, foka után, míg Ausztriában söradópótlék ily alakban érvényben nincsen, hanem az egyes tartományokban szedetnek a tartományi törvényhozás által megállapított különböző összegű, de hektoliterenként 8 K-t sehol meg nem haladó tartományt pótlékok. A vonatkozó tartományi törvények mindegyike oly irányú rendelkezést is tartalmaz azonban, hogy a tartományi pótlékok beszedése megszűnik, mihelyt az illető tartomány az állam részéről a tartományi pótlékból eredő bevétel összegét legalább is elérő összegű megtérítésben részesül. Ilyképen tehát megvan a lehetőség arra, hogy Ausztriában a tartományi pótlék az állami söradóval, ennek megfelelő felemelése után, egyesíttessék és erre az esetre a pénzügyi igazgatás egyszerűsítése és a hazai sörfőzdék versenyképessége érdekében kivánatos, hogy a söradó és söradópótlék tétele a magyar szent korona országaiban is egységesíttessék. Az új adótétel tekintettel a raktári apadás és a háziital adómentessége címén a söradópótlék tekintetében jelenleg érvényben álló levonás megszűnésére, lényegileg megfelel a söradó és söradópótlék mai tételeinek, de egyúttal a kisebb sörfőzdék által jelenleg élvezett adóleengedések némi módosítását teszi szükségessé. Az egységes adótételnek 110 fillérben való, s az adóleengedéseknek a tervezett új módon való megállapítása a kis- és középüzemű és kisebb extrakttartalmú söröket előállító sörfőzdéket némi előnyhöz juttatja a nagyobb sörfőzdékkel szemben, anélkül, hogy ez utóbbiak versenyképességét befolyásolná, vagy az államkincstár pénzügyi érdekeit érintené.
A söradó tételének megváltoztatása szükségessé teszi a sörnek a vámvonalon át való kivitele esetére jelenleg érvényben levő adóvisszatérítési tételek megfelelő megváltoztatását és ez alkalommal, az adóvisszatérítés pontos kiszámíthatása végett méltányosnak látszik, hogy az extrakttartalom megállapításánál a törtrészek figyelembevétele tekintetében is történjék intézkedés. Ugyancsak a sörfőzdék jogos érdekeit szolgálja az a rendelkezés, hogy a sörfőző üzleti helyiségeiben levő, illetőleg oda visszakerült romlott sör után adóvisszatérítés, illetőleg leírás legyen engedélyezhető, ami a söradópótlék tekintetében eddig is érvényben állott. Nem mutatkozik azonban indokoltnak a söradónak készpénzben való előleges fizetése esetére eddig fennállott kamatleszámítolási kedvezménynek továbbra leendő fenntartása, s így lehetővé vélem teendőnek, hogy ez megszüntettessék.
A tengeri szabad hajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről szóló 1907. évi VI. tc. hatálya, a törvény 32. §-ában foglalt rendelkezéshez képest, az 1917. évi január 12-én le fog járni. A jelenlegi rendkívüli viszonyok azonban nem alkalmasak arra, hogy tengeri hajózásunk támogatásának kérdésében ezidőszerint új rendezésről gondoskodjunk. Kétségtelen ugyanis, hogy a háború által teremtett új közgazdasági helyzet éppen a tengeri hajózás viszonyai terén különösen nagy átalakulásokat fog előidézni. Be kell tehát várnunk e viszonyok kialakulását, hogy a jövő feladatait tisztán láthassuk, s az új rendezést ezeknek, s az összes viszonyoknak kellő figyelembevételével a valódi szükségletnek megfelelően eszközölhessük. Addig tehát, míg az új rendezés bekövetkezhetik, - nehogy a szabadhajózás támogatása terén törvény nélküli állapot következzék be, - legcélszerűbbnek mutatkozik, hogy a vonatkozó jelenlegi törvény hatálya az 1917. évre változatlanul meghosszabbíttassék.
