1. § A kormány utasíttatik, hogy amennyiben a viszonyok azt indokolttá fogják tenni, a mutatkozó szükséghez képest az alábbiakban megállapított mérveket meg nem haladó újabbi egyszeri háborús segélyeket engedélyezzen a pénztári készletek terhére azoknak az 1915. évi XXII. tc. 1. §-ában felsorolt közszolgálati alkalmazottaknak, akik 1916. évi november 1-én a tényleges szolgálat kötelékébe tartoznak, s illetményeiknek egészben vagy részben tényleg élvezetében vannak.
E segélyek összege az 1915. évi XXII. tc. 1. § a) pontjában felsorolt közszolgálati alkalmazottak részére, az alkalmazott által 1916. évi november hó 1-én tényleg élvezett fizetés természetével bíró illetmény egy évre számított összege után: 1) 3,200 K-ig bezárólag 35%-ban, 2) 3,800 K-tól 6,000 K-ig bezárólag 30%-ban, 3) 7,200 K-án felül 25%-ban. 4) azok részére pedig, akik 3,200 K-t meghaladó, de 3,800 K-nál kisebb összegű fizetés természetével biró illetményt élveznek, 3,200 K után számított 35%-ban, azaz 1,120 K-ban és azok részére, akik 6,000 K-t meghaladó, de 7,200 K-nál kisebb összegű fizetés természetével biró illetmény élvezetében állanak, 6,000 K után 30%-ban, azaz 1,800 K-ban állapítható meg - úgy, hogy a segély összege minden esetben 600 K-nál kevesebb ne legyen.
Az 1915. évi XXII. tc. 1. § c) pontjában felsorolt közszolgálati alkalmazottak részére az újabbi háborús segély az alkalmazottak által 1916. évi november hó 1-én tényleg élvezett fizetés természetével biró illetmény (évi-, havi-, heti-, vagy napidíj, bér vagy zsold) egy évre számított összegének 35%-ában állapítható meg úgy, hogy a segély összege 300 K-nál kevesebb ne legyen.
Az 1915. évi XXII. tc. 1. § b) és d) pontjaiban felsorolt közszolgálati alkalmazottak, továbbá az idézett tc. 5. §-ának első bekezdése alá tartozó államvasúti alkalmazottak részére az újabbi háborús segély összege az 1915. évi XXII. tc. alapján ez alkalmazottaknak járó egyszeri háborús segély másfélszeres összege erejéig engedélyezhető.
A kereskedelemügyi miniszter utasíttatik, hogy megfelelő összeget engedélyezzen az 1915. évi XXII. tc. 5. §-ának második bekezdésében említett országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztári alkalmazottaknak oly mérvek szerinti segélyezésére, mint a minő mérvek szerinti segélyek a fentiek alapján az állami alkalmazottak részére engedélyeztetni fognak.
Az újabbi egyszeri háborús segélyek 1916. évi november 1-jétől kezdve tizenkét egyenlő előzetes havi részletben fizetendők ki az alkalmazottak részére. Az 1915. évi XXII. tc. 2. §-ának négy utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéseket a jelen törvény alapján engedélyezhető egyszeri háborús segélyekre is alkalmazni kell. Ugyancsak az 1915. évi XXII. tc. határozmányait kell irányadókul venni az újabbi egyszeri háborús segélyek fedezésére szükséges összegeknek az utalványozására és elszámolására nézve.
2. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a körülmények által indokolt és az alkalmazott viszonyaihoz képest megállapítandó, de az 1. § szerint adható egyszeri háborús segélyek mérvének felét meg nem haladó összegű beszerzési előlegeket engedélyezhessen a közszolgálati alkalmazottak részére. A felvett beszerzési előleget az alkalmazott 1916. évi november 1-jétől kezdve tizenkét hónap alatt köteles visszafizetni.
3. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1. § szerint adható egyszeri háborús segélyek engedélyezésének közelebbi részletei, valamint a 2. § szerint engedélyezhető beszerzési előlegek igénybevételének és visszafizetésének módozatait rendeleti úton szabályozza.
4. § A belügyminiszter felhatalmaztatik, hogy megfelelő állami hozzájárulásban részesítse az 1915. évi XXII. tc. 4. §-ában említett városokat oly célból, hogy ezek az idézett törvényszakaszban említett alkalmazottaiknak az idézett törvényszakasz rendelkezéseinek megfelelően olyan segélyeket engedélyezhessenek, mint aminők az 1. § alapján a kormány által fognak engedélyeztetni.
5. § Ha a horvát-szlavonországi országos alkalmazottak részére - a jelen törvény 1. §-ában engedélyezett újabbi egyszeri háborús segélyeknek megfelelő - segélyek engedélyeztetnek, az erre nézve megalkotandó autonóm törvény alapján adandó segélyek minden állami adó alól mentesek, tehát az 1909. évi X. tc. szerint fizetendő jövedelmi adó alá sem esnek.
6. § A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium bizatik meg.
