1. § A jövedelemadóról szóló 1909. évi X. törvénycikk, valamint az 1912. évi LIII. törvénycikknek 18-23. §-ai, az alább következő módosításokkal, a 10,000 K-t meghaladó összjövedelmekre nézve 1917. évi január hó 1-ével hatályba lépnek.
Összjövedelem alatt a félnek akár a belföldről, akár a külföldről folyó és akár adóköteles, akár adómentes jövedelmének együttes összege értendő.
2. § Az 1909. évi X. tc. 1. §-ának 5., 6. és 9. pontjában felsorolt jogi személyekre a jelen törvény rendelkezései nem terjednek ki.
3. § A tőkekamat- és járadékadóról szóló 1909. évi VII. törvénycikknek és az általános kereseti adóról szóló 1909. évi IX. törvénycikknek azok a rendelkezései, amelyekre az 1909. évi X. törvénycikk hivatkozik, valamint az 1912. évi LIII. törvénycikknek a most említett törvényes rendelkezéseket módosító rendelkezései, a hivatkozásnak megfelelő vonatkozásban, a jövedelemadó kivetésénél megfelelőleg alkalmazandók.
4. § Az 1909. évi X. tc. 12. §-a azzal egészíttetik ki, hogy a jövedelemadó, fegyver- és vadászati adó és hadmentességi díj kivételével az adókivetést megelőző évben tényleg fizetett egyéb állami egyenes adók és az ezek után járó törvényhatósági s községi adók és a hadsegélyezési célokra igazoltan adott önkéntes adományok a nyers bevételből levonhatók akkor, ha az adóköteles a nyers bevételekről és az azokból levonható tételekről előirt vallomást ad.
A kegyúri terhek az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 7. pontja szerint levonható tehernek veendők.
Az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 7. és 8. pontja alapján levonásnak a jogorvoslati eljárás során nincs helye akkor, ha a fél az illető terheket már a kivetési eljárás során (vallomás, adófelszólamlási bizottsági tárgyalás) be nem jelentette.
5. § Az egyes jövedelemforrásokból eredő jövedelem alatt az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 1-6. pontjában említett kiadások (regieköltségek) megfelelő levonása után mutatkozó jövedelem értendő.
Az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 7. és 8. pontjában és a jelen törvény 4. §-ában említett terhek az egyes jövedelemforrásokból származó és a jelen szakasz első bekezdésében megállapított módon kiszámított jövedelmeknek együttes összegből vonandók le.
6. § Az 1909. évi X. tc. 16. §-a a következőkkel egészíttetik ki:
Az erdő faállományának eladása esetén a vételárnak teljes összege tekintendő nyers bevételnek azokban az esetekben is, amidőn az egész erdő faállománya adatik el, vagy pedig nem évenként, hanem a fordatartam több évére egyszerre történik vágás.
Azokra az erdőkre nézve, amelyek rendes üzemterv szerint kezeltetnek (1879:XXXI. tc. 17. §) s amelyekben a vágás nem évenként, hanem több évről összevonva történik, megengedtetik, hogy amennyiben a vételár, azoknak az éveknek számával osztva, amelyek vágása egyesíttetik, egy-egy évre, a fél egyéb számbavehető jövedelmével egyesítve, kisebb adótétel alá esnék, mintha a vételár teljes összege adatnék a fél egyéb számbavehető jövedelméhez, ez a kisebb adótétel, illetőleg az abból két tizedesig kifejlesztett százalékos adókulcs alkalmaztassék a vételár teljes összegének a fél azon évi egyéb jövedelmeivel összevont egész adóköteles jövedelmére.
7. § Az 1909. évi X. tc. 18. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az ipar, kereskedelem és egyéb az 1875. évi XXIX. tc. értelmében a keresetadó III. osztályába tartozó haszonhajtó foglalkozásoknak, valamint a bányamívelésnek és a hozzátartozó iparágaknak jövedelmét egyedül és kizárólag a jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései alapján kell megállapítani.
Az 1909. évi X. tc. 16. §-ában tárgyalt földbérletektől eltekintve, az összes többi haszonbérleteknél a bérlő tiszta jövedelme épúgy számítandó, mintha a bérlő tulajdonos volna. A nyereséghez értelemszerűleg hozzáadandó, illetőleg abból levonandó tételeket a fentebb idézett 16. § 4. bekezdése sorolja fel.
A jelen szakaszban említett foglalkozásokból eredő jövedelmek megállapításánál, egyéb adatok hiányában, az 1909. évi IX. törvénycikknek és az 1912. évi LIII. tc. negyedik fejezetének vonatkozó rendelkezései megfelelőleg alkalmazandók.
Az 1909. évi X. tc. 26. §-ának a vallomásadásra vonatkozó rendelkezéseit a jelen szakasz határozmányai nem érintik.
A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatósága vagy felügyelőbizottsága tagjainak, úgyszintén a választmányi tagoknak és a napi biztosoknak ebbeli minőségükben bármely elnevezés szerint járó javadalma a jelen szakaszban említett jövedelmek sorába tartozik és nem számítható az 1909. évi X. tc. 21. §-ában felsorolt szolgálati illetmények és ellátások közé.
8. § A jövedelemadó kivetése szempontjából gyüjtött vagy bevallott adatokat és a megállapított adóalapot a keresetadó III. osztályának és a bányaadónak kivetése során sem az 1917. évben, sem később semmi irányban felhasználni nem szabad.
9. § Az 1909. évi X. tc. 24. §-a utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelőleg kell eljárni a 290 K-ás adótétel alkalmazásánál is.
10. § Az 1909. évi X. tc. 25. §-ának negyedik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Ha az adókivetés során megállapítható, hogy a háborús állapot folytán - annak tartama alatt - előidézett rendkívüli körülmények, az adózónak és hozzátartozóinak (1909:X. tc. 3. §-a) katonai szolgálatra történt behívása, tartós betegsége vagy munkaképtelensége, továbbá elemi vagy más egyéb csapások által okozott károk és egyéb rendkívüli körülmények az 1909. évi X. tc. 15. §-a a)-c), e) és f) pontjaiban említett jövedelemforrásoknak az adókivetés évére várható bevételeit lényegesen csökkenteni fogják, ez a kivetés során az illető jövedelem számbavételénél figyelembe veendő és ilyen okokból a kivetendő adó megfelelően mérsékelendő, sőt az adóköteles, amennyiben az adókivetés évében előrelátható összjövedelme a 10,000 koronát meg nem haladja, az adó alól teljesen fel is mentendő.
A már jogerősen megállapított adó utólagosan is megfelelőleg helyesbíthető, ha a fél hitelt érdemlőleg igazolja, hogy a jogerős adóalap az előbb említett okokból legalább 30%-kal csökkent.
Az ilyen helyesbítésre irányuló kérelmek legkésőbb a megtörtént adókivetésre következő év január hó végéig az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandók be. A kérvény felett elsőfokon az adó kivetésére illetékes adófelszólamlási bizottság határoz, amelynek határozata ellen a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.
Méltánylást érdemlő esetekben a pénzügyminiszter ezt a határidőt meghosszabbíthatja, illetve az azután beadott kérvényeket a tárgyalás alapjául elfogadhatja.
11. § Az 1909. évi X. tc. 26-61. §-ainak végrehajtásánál a következők szolgáljanak még zsinórmértékül:
1. Vallomást adni csak azok kötelesek, akiknek összjövedelme az adókivetést megelőző évben a 10,000 K-t meghaladta.
2. Az adókötelesek összeírását községekben és rendezett tanácsú városokban - az 1909. évi XI. tc. 2. §-ában foglaltak szerint - a községi előljáróság, illetőleg városi adóhivatal köteles ellátni. Mulasztás esetén az 1909. évi XI. tc. 102-104. §-aiban előírt megtorló eljárás alkalmazandó.
3. Az adókötelesek összeírását, az összeírás módozatát és terjedelmét, illetőleg az adóösszeírási munkálatok ellátására vonatkozó eljárást a pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza.
4. Az adókivető bizottságok alakítása elmarad s az adó elsőfokú megállapítása tekintetében az 1909. évi X. tc. 55. §-a szerint alakítandó adófelszólamlási bizottság határoz, amelyre az 1909. évi X. tc. 44. §-ának rendelkezései is kiterjesztetnek.
Az adófelszólamlási bizottságba a törvényhatóság az 1909. évi X. tc. 55. §-ának negyedik bekezdésében említett három rendes és három póttag helyett négy rendes és négy póttagot választ. Az elnököt, az 1909. évi X. tc. 42. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérőleg, mindenkor megilleti a szavazat joga, s ha az elnök szavazatával a szavazatok, egyenlően oszlanak meg, az a vélemény válik a bizottság határozatává, amelyhez az elnök szavazatával járult.
Az adófelszólamlási bizottságnak tagja lehet az is, aki nem tartozik a jövedelemadó fizetésére kötelezettek közé.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy egyes vármegyei és városi törvényhatóságok területére nézve, a mutatkozó szükséghez képest, több adófelszólamlási bizottságot is alakíthasson és azoknak kerületét és székhelyét meghatározhassa.
5. Az adófelszólamlási bizottság határozata ellen minden egyes esetben a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézendő panasz joga illeti meg úgy a kincstári képviselőt, mint a felet. A félnek panaszirata bélyegköteles.
6. Az 1909. évi X. tc. 37-61. §-aiban foglalt rendelkezések egyedül és kizárólag a jövedelemadóra vonatkoznak.
7. Az 1909. évi X. tc. 36. §-ának első bekezdésében említett 1%-os pótlék helyébe 5%-os, az ugyanott említett 4%-os pótlék helyébe pedig 10%-os pótlék lép.
8. Az 1909. évi X. tc. 49. §-a nem lép életbe és a szolgálati járandóságoknak elkülönített megállapítása és kezelése elmarad.
12. § Az 1912. évi LIII. tc. 22.-ának 3., 4. és 5. pontjában foglalt rendelkezések s ezekkel kapcsolatosan az 1909. évi X. tc. 64. §-ának 1. pontjában foglalt az a rendelkezés: „vagy szolgálati illetményeknek, nyugellátásnak megszünése, illetőleg a létminimumon alul való csökkenése” - nem lépnek életbe.
Az előző bekezdésekben foglaltaknak megfelelőleg lép életbe az 1909. évi X. tc. 63. §-a is.
13. § Az 1909. évi X. tc. 65. §-a helyébe lép:
Ha az adóalanytól függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmények folytán a megállapított jövedelem évközben oly módon csökken, hogy az adónak behajtása a fél anyagi helyzetét lényegesen megrontaná, az apadást előidéző esetnek bekövetkeztével még nem esedékes adónak aránylagos része vagy annak teljes összege is kivételesen elengedhető.
Az elengedésre irányuló folyamodványok az adóév végéig az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandók be. A kérvény felett elsőfokon az adó kivetésére illetékes adófelszólamlási bizottság határoz, amelynek határozata ellen a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.
A felmenők és lemenők között ellenszolgáltatás mellett vagy anélkül bármely okból történt vagyonátadás adóelengedésre okul nem szolgál; az átvevő azonban, a vagyon erejéig, az átadó terhére kivetett jövedelemadóért szavatol.
14. § Az 1909. évi X. tc. 66-69. §-ai nem lépnek életbe.
Az 1875. évi XXIX. tc. szerint IV. oszt. keresetadó alá eső adózóknak az 1909. évi X. tc. 21. §-ában említett szolgálati illetményei és ellátásai
a) közszolgálatban levőknél teljes összegükben,
b) magánszolgálatban levőknél pedig 20,000 K-t meg nem haladó összegükben a jelen törvény szempontjából adómenteseknek nyilváníttatnak.
Ha azonban az adózónak az előző bekezdés szerint adómentes szolgálati illetményén vagy ellátásán kívül más adóköteles jövedelme is van, e jövedelem megadóztatásánál az 1909. évi X. tc. 6. §-ában foglalt eljárás követendő.
A jelen szakasz második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezések az 1909. évi X. tc. 21. §-ában említett és nem közszolgálatban levőknél 20,000 K-t meghaladó szolgálati illetményekre és ellátásokra nem vonatkoznak.
Annak megállapításánál, hogy a szolgálati illetmény vagy ellátás 20,000 K-t meghalad-e, vagy sem,
1. a szolgálati illetménynek vagy ellátásnak az a része, mely ingatlanokból vagy egyéb vagyontárgyakból származik, ha azoknak külön adóit a fennálló szabályok értelmében a haszonélvező javadalmas köteles fizetni, az 1909. évi X. tc. 21. § II. pontjának második bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfeleőleg, szolgálati illetménynek vagy ellátásnak nem tekinthető;
2. a szolgálati illetményből vagy ellátásból az 1909. évi X. tc. 22. §-ában felsoroltakon kívül más kiadást levonni nem lehet.
A jelen törvény szempontjából az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár alkalmazottai a közszolgálatban levőkkel egyenlő elbánás alá esnek.
15. § Az 1909. évi X. tc. 72. §-a következőleg egészíttetik ki.
A jövedelemadót azonban külön adófőkönyvben, naplóban és adóívben kell könyvelni és kezelni. A további eljárást a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
16. § Az 1909. évi X. tc. 74. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A jövedelemadó után semmiféle más állami vagy helyhatósági adó, illetőleg pótadó ki nem vethető.
17. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a jelen törvény alapján beszedendő adó hozadékából a hadsegélyezés céljaira beszedett jövedelemadó 1915. évi jogerős kivetésének megfelelő összeget, abban az évben, amelyben a háború még tart, az 1914. évi XLVI. tc. 14. §-ában foglaltaknak megfelelően hadsegélyezési célok előmozdítására fordíthasson.
18. § Az 1909. évi X. tc. 75-76. §-ai nem lépnek hatályba.
A jövedelemadó a II. osztályú keresetadó és a hadmentességi díj kivetésénél szintén az adóalaphoz számítandó.
19. § A jövedelemadó a legtöbb adót fizetőkről az 1872. évi XXXVI., 1886. évi XXI. és XXII. törvénycikkek rendelkezéseihez képest készítendő névjegyzékek összeállításánál állami egyenes adóként számításba nem veendő.
20. § E törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter és a belügyminiszter, Horvát-Szlavonországokra nézve pedig a pénzügyminiszter bizatik meg, aki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.
