1. § A bélyeg- és illetékek iránti törvények és szabályok 3. §-ában említett és az illetéki díjjegyzékhez csatolt I., II., III. fokozat tételei érvényen kívül helyeztetnek s azok helyébe a következő új tételek lépnek:
I. fokozat
| Illetékalap | Illetéktétel | ||
| K | f | ||
| 100 K-ig | - | 10 | |
| 100 K-án túl 150 K-ig | - | 20 | |
| 150 K-án túl 300 K-ig | - | 40 | |
| 300 K-án túl 600 K-ig | - | 80 | |
| 600 K-án túl 900 K-ig | 1 | 20 | |
| 900 K-án túl 1.200 K-ig | 1 | 60 | |
| 1.200 K-án túl 1.500 K-ig | 2 | - | |
| 1.500 K-án túl 1.800 K-ig | 2 | 40 | |
| 1.800 K-án túl 2.400 K-ig | 3 | 20 | |
| 2.400 K-án túl 3.000 K-ig | 4 | - | |
| 3.000 K-án túl 4.500 K-ig | 6 | - | |
| 4.500 K-án túl 6.000 K-ig | 8 | - | |
6.000 K-án túl minden 3.000 K-tól 4 K többlet rovandó le, úgy hogy a 3.000 K-nál kisebb összeg teljesnek veendő.
II. fokozat
| Illetékalap | Illetéktétel | ||
| K | f | ||
| 40 K-ig | - | 20 | |
| 40 K-án túl 80 K-ig | - | 40 | |
| 80 K-án túl 120 K-ig | - | 60 | |
| 120 K-án túl 200 K-ig | 1 | - | |
| 200 K-án túl 400 K-ig | 2 | - | |
| 400 K-án túl 600 K-ig | 3 | - | |
| 600 K-án túl 800 K-ig | 4 | - | |
| 800 K-án túl 1.600 K-ig | 8 | - | |
| 1.600 K-án túl 2.400 K-ig | 12 | - | |
| 2.400 K-án túl 3.200 K-ig | 16 | - | |
| 3.200 K-án túl 4.000 K-ig | 20 | - | |
| 4.000 K-án túl 4.800 K-ig | 24 | - | |
4.800 K-án túl minden 1.600 K-tól 8 K többlet rovandó le, úgy hogy az 1.600 K-nál kisebb összeg teljesnek veendő.
III. fokozat
| Illetékalap | Illetéktétel | ||
| K | f | ||
| 20 K-ig | - | 20 | |
| 20 K-án túl 40 K-ig | - | 40 | |
| 40 K-án túl 60 K-ig | - | 60 | |
| 60 K-án túl 100 K-ig | 1 | - | |
| 100 K-án túl 200 K-ig | 2 | - | |
| 200 K-án túl 300 K-ig | 3 | - | |
| 300 K-án túl 400 K-ig | 4 | - | |
| 400 K-án túl 800 K-ig | 8 | - | |
| 800 K-án túl 1.200 K-ig | 12 | - | |
| 1.200 K-án túl 1.600 K-ig | 16 | - | |
| 1.600 K-án túl 2.000 K-ig | 20 | - | |
| 2.000 K-án túl 2.400 K-ig | 24 | - | |
2.400 K-án túl minden 800 K-tól 8 K többlet rovandó le, úgy hogy a 800 K-nál kisebb összeg teljesnek veendő.
2. § Az 1. §-ban megállapított bélyegilletéki fokozatok tételeit kell alkalmazni mindazokban az esetekben, amelyekben a kincstár joga az illetékre a törvény életbelépte után nyilt meg.
Oly kötvények szelvényeitől azonban, amelyek még a jelen törvény életbelépte előtt állíttattak ki, az ill. díjj. 93. tét 2. c) pontja szerint járó és az ill. díjj. 64. tét. 2., illetve az ill. díjj. 89. tét. X. a) pontja értelmében lerovandó szelvénybélyegilletékek továbbra is az eddigi törvényes rendelkezéseknek megfelelően rovandók le, jóllehet a szelvények esedékessége már a törvény életbelépte után áll be.
Az ezen § első bekezdésében megállapított rendelkezés alól kivételt képeznek a közszolgálati alkalmazottaknak - ideértve a nyugdíjasokat -, továbbá a közszolgálati alkalmazottak ellátást élvező hozzátartozóinak azon nyugtái, amely nyugtákat valamely közpénztárból húzott illetményeikről állítanak ki. Ezeket a nyugtákat (vétbizonyítványokat) a háború tartama alatt és a békekötéstől számított két éven belül az előbbi § által hatályon kívül helyezett bélyegilletéki fokozatok szerint kell nyugtabélyegilletékkel ellátni.
3. § Az 1887. évi XLV. tc. 3., 4. és 5. §-ai, továbbá az 1911. évi X. tc. 2. §-a hatályon kívül helyeztetnek és helyükbe a jelen törvényben az illető hatályon kívül helyezett rendelkezésre való utalással felvett rendelkezések lépnek.
4. § Az 1887. évi XLV. tc. 3. §-a helyébe:
Az illetékek kiszabásánál az ingatlanok értéke:
1. adásvételeknél, ideértve a bírói árveréseket is, a vételár a vevő által elvállalt összes mellékes szolgáltatások értékével együtt.
2. a szerzés egyéb nemeinél:
a) jogügyleteknél a szerződésben kitüntetett, vagy az abban foglalt megállapodásokból kiderített - hagyatékoknál a hagyatéki leltárba felvett becsérték;
b) az előbbi pontban meghatározott érték hiányában az illetékkötelezett felek által bevallott becsérték.
Ha egyes esetekben az 1. és 2. pontban említett értékek a helyi forgalom értékénél szembetünően csekélyebbek, jogosítva van a kir. pénzügyigazgatóság (kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatal) az ingatlan értékének hatósági szakértői becslés útján való megállapítását követelni. Ilyen becslésnél az illetékköteles félnek jogában áll saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni.
Az első bekezdés 1. és 2. pontja alatt meghatározott értékek mindenkor, tehát hatósági szakértői becslés esetén is csak akkor vehetők az illetékkiszabásnál alapul, ha azok az 5. §-ban megállapított törvényszerű legkisebb értéknél nem csekélyebbek. Más esetben a törvénynszerű legkisebb érték alapulvétele mellett kell az illetéket kiszabni, ha az nagyobb az első bekezdés 1. és 2. pontjai alatt meghatározott vagy a hatóság szakértői becslés útján megállapított értéknél. Ugyancsak a törvényszerű legkisebb érték alapján szabandó ki az illeték akkor is, ha a 2. pontban felsorolt értékek feltüntetve nincsenek s az érték megállapításához szükséges adatok a felektől sem szerezhetők be, a pénzügyigazgatóság (központi díj- és illetékkiszabási hivatal) pedig a szakértői becslés alkalmazását nem találja szükségesnek.
Ha különböző becsértékek állanak rendelkezésre, ezek közül mindig a legnagyobb veendő az illeték kiszabásánál alapul, még akkor is, ha szakértői becslés történt s ha már a legalacsonyabb becsérték is meghaladja a törvényszerű legkisebb értéket.
5. § Az 1887. évi XLV. tc. 4. §-a és az 1911. évi X. tc. 2. §-a helyébe:
A törvényszerű legkisebb érték, melyen alul az előző szakasz rendelkezése értelmében az illeték alapjául szolgáló értéket megállapítani nem szabad:
1. földadó alá eső ingatlanoknál a kataszteri tiszta jövedelemnek:
a) általában harmincszoros összege;
b) szőlőknél ötvenkétszeres összege;
azonban oly föld- vagy szőlőbirtoknál, amely valamely vízszabályozó vagy ármentesítő társulat kötelékébe tartozó község árterében fekszik, a tiszta jövedelemből a szabályszerű módon megállapított vízszabályozási járulék levonásba hozandó, hacsak ez a költség az 1881. évi XLII. tc. 7., 14. és 15. §-ai értelmében a kataszteri tiszta jövedelem megállapításánál már figyelembe nem vétetett.
2. házbéradó alá eső ingatlanoknál a házbéradó alapjául szolgáló nyers jövedelemnek:
a) Budapest székesfővárosban tizenhatszoros összege;
b) általános házbéradó alá eső helyeken tizenötszörös összege;
c) másutt tizenkétszeres összege.
3. házosztályadó alá eső ingatlanoknál a házosztályadónak kétszázszoros összege.
4. a részint földadó, részint házbéradó vagy házosztályadó, továbbá a részint házbéradó, részint házosztályadó alá eső ingatlanoknál az 1., 2. és 3. pont szerint kiszámítandó érték együttes összege.
Az ideiglenesen adómentes ingatlanok törvényszerű legkisebb értékének kiszámításánál az a jövedelem, illetőleg az a házosztályadó veendő alapul, mely jövedelem után az adó kivetendő volna, illetve amely házosztályadóval az ingatlan megterhelendő lenne, ha az ideiglenes adómentesség esete fenn nem forogna.
A törvényszerű legkisebb értéknek kiszámításánál azon évet megelőző évi adó alapjául szolgáló jövedelem (kataszteri tisztajövedelem, nyers házbérjövedelem), illetve azon évet megelőző évi házosztályadó veendő alapul, amely évben a kincstár joga a kiszabandó illetékre nézve megnyilt. Új épületeknél vagy toldaléképítkezések esetében, midőn a megelőző évben az adótárgy még nem létezett s ez után az adó első ízben abban az évben állapíttatik meg, amely évben a kincstár joga az illetékre megnyilt, a törvényszerű legkisebb értéknek kiszámításánál ez utóbbi adó alapjául szolgáló házbérjövedelmet, illetve az erre az évre kivetett házosztályadót kell alapul venni.
6. § Abban az esetben, ha igazolva van, hogy a törvényszerű legkisebb érték kiszámításának alapjául szolgáló házbérjövedelem, vagy házosztályadó a megállapítás óta a kincstár jogának az illetékre való megnyiltáig terjedő idő alatt azért csökkent, mert a házadó alá tartozó ingatlan, illetőleg annak egy része lebontás vagy elemi csapás folytán megszünt, úgyszintén oly szőlőterületek átruházásánál, melyek annyira elpusztultak, hogy miveltetésük teljesen megszünvén, parlagon hevernek és más mivelési ág szerint nem használhatók (1891. évi I. tc. 8. §): az illeték alapjául szolgáló érték kiszámításánál e törvény 5. §-ában foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, hanem a 4. § első és második bekezdésében levő határozatok irányadók.
7. § Ha az 5. § 1-4. pontjai alatt felsorolt ingatlanok bármely kapcsolat folytán együttesen ruháztatnak át, az átruházott ingatlanok mindegyikére nézve külön-külön megállapítandó törvényszerű legkisebb értéknek együttes összege képezi azt a legkisebb értéket, melytől az illeték megállapításánál eltérni nem szabad, hacsak a 4. § szerint megállapított vételár vagy becsérték ezt az együttes értéket felül nem haladja.
Az együttesen átruházott ingatlanok összértékének meghatározásánál azonban nincsen helye annak, hogy az egyes vagyonnemek vagy vagyonrészek majd a törvényszerű legkisebb érték, majd a vételár, illetőleg becsérték alapján értékeltessenek, hanem vagy az egyik, vagy a másik értékelési alap alkalmazása mellett kell meghatározni azt a nagyobb összértéket, mely az illeték alapjául veendő.
Olyan esetben azonban, midőn az együttesen átruházott ingatlanok valamelyikének értéke megegyezés (10. §) vagy szakértői becslés útján állapíttatott meg, ez az érték a többi ingatlan törvényszerű legkisebb értékéhez hozzáadandó.
8. § Az 1887. évi XLV. tc. 5. §-a helyébe:
Illetékegyenérték alá tartozó föld- és házbirtok értékéül az 5. §-ban megállapított értékösszegek veendők s az illetékegyenérték ezen értékek alapul vétele mellett szabandó meg.
Az 1881. évi XXVI. tc. 25. §-ában érintett tudományos intézetek és köztanintézetek ingatlan javainak értékelésénél a földadó alá eső ingatlanok kataszteri tisztajövedelmének harmincszorosa helyett tizenkilencszeresével, házbéradó alá eső ingatlanoknál a házbéradó alapjául szolgáló nyers jövedelemnek:
a) Budapest székesfővárosban 16-szorosa helyett annak 12-szeresével;
b) általános házbéradó alá eső helyeken 15-szöröse helyett annak 11-szeresével;
c) másutt 12-szerese helyett annak 8-szorosával állapítandó meg az érték.
Illetékegyenérték kiszabása céljából az illetékegyenértékköteles ingó vagyon értékét a fél bevallása alapján, illetve az ingóságok értékelésére vonatkozó általános szabályok rendelkezései értelmében kell megállapítani.
Ha az illetékegyenérték megszabása céljára szükséges bevallást, s egyéb adatokat a fél felhívásra, a kitűzött határidőben be nem szolgáltatja, az 1881. évi XXXIV. tc. 10. §-ának b) pontja alatt meghatározott bírsággal rovatik meg.
9. § Az 5. §-ban foglalt rendelkezéseknek megfelelően, az 1881. évi XXXIV. tc. 8. §-ának b) pontjában említett adóbizonyítványok helyett olyan bizonyítványok állítandók ki, amelyekben a földbirtokra, a házbéradó alá eső házakra nézve a megfelelő adó alapjául szolgáló, s az 5. § 1., 2. pontjaiban meghatározott jövedelem, a házosztályadó alá eső házakra nézve pedig a megfelelő házosztályadó van kimutatva.
A most említett bizonyítványon kívül az illetékköteles felek tartoznak az ingók és ingatlanok értékét lelkiismeretesen bevallani, s az illeték megszabásához szükséges egyéb adatokat is beszolgáltatni; amennyiben ennek a kötelezettségüknek felhívás dacára, a kitűzött határidő alatt eleget nem tennének, esetről-esetre az 1881. évi XXXIV. tc. 10. §-ának b) pontja alatt megszabott bírsággal rovatnak meg.
10. § A hatósági szakértői becslés kérését megelőzőleg a pénzügyigazgatóságnak (közp. díj- és illetékkiszabási hivatalnak) az érték megállapítása céljából az illetékköteles féllel megegyezést kell megkisérelni.
A becslés költségeit a kincstár viseli abban az esetben, ha a becslés által megállapított érték 5000 K-t meg nem halad, továbbá, ha a becslés által megállapított érték az 5000 K-t meghaladja ugyan, de a fél által bevallott értéket 10 százaléknál többel nem haladja meg. Minden más esetben a költséget az illetékkötelezett fél tartozik viselni. A költségek közadók módjára hajtandók be.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a jelen törvény értelmében szükséges hatósági szakértői becslésre vonatkozó eljárást és az alkalmazott becsüsök díját az igazságügyminiszterrel és belügyminiszterrel, Horvát-Szlavonországokban Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértve, rendeleti úton szabályozza.
11. § Katonai szolgálatot teljesítő személyeknek hagyatékai az azok után járó illetékek szempontjából az alábbi kedvezményben részesülnek:
1. ha az örökhagyó a háborúban elesett, vagy
2. ha a háborúban szenvedett sebesülés vagy a katonai szolgálat folyamán szerzett betegség közvetlen következményei folytán meghalt,
3. ha az örökhagyó a háborúban eltünt és holttá nyilváníttatott,
a törvényes, természetes, mostoha és örökbefogadott gyermekek és ezek utódai, továbbá a házastárs és a felmenők örökösödése eseteiben
a) illetékmentesek azok a hagyatékok, amelyeknek tiszta értéke 20,000 K-át nem halad meg.
b) 20.000 K-tól 50,000 K-ig terjedő tiszta érték esetén az illetéki díjjegyzékben megállapított örökösödési és átruházási illetékeknek egynegyede,
c) 50,000 K-án felüli, de 100,000 K-t meg nem haladó tiszta értékű hagyatékok után ezeknek az illetékeknek fele fizetendő.
Az első bekezdésben felsorolt körülményeket annak kell igazolnia, aki a kedvezményekre igényt tart. A további eljárást a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
Az első bekezdés 2. pontjának eseteiben illetékkedvezményeknek nincsen helye, ha örökhagyó a békekötés napjától számítandó hat hó eltelte után halt meg; azt a napot, amelytől ezt a határidőt számítani kell, a pénzügyminiszter hirdetmény útján teszi közzé.
Az igényelhető kedvezmények szempontjából katonai szolgálatot teljesítőknek tekintendők:
1. A fegyveres erőnek (közös hadsereg, haditengerészet, honvédség, népfölkelés) tényleges szolgálatban álló tagjai;
2. a csendőrség, pénzügyőrség és állami erdészet személyzete, ha az 1886. évi XX. tc. 2. §-a értelmében a népfölkeléshez csatlakozik, valamint a csendőrség és pénzügyőrség azon egyénei, akik a katonai határvédő (tengerpartvédő) szolgálatra vannak kirendelve;
3. azok az egyének, akik a véderőről szóló 1912. évi XXX. tc. 7. §-a vagy a hadi szolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. tc. értelmében hadi célokra irányuló szolgálatokra alkalmaztatnak.
A katonai szolgálatot teljesítő egyénekkel egy tekintet alá esnek a tábori csendőrök, továbbá azok a polgári személyek, akik a hadrakelt sereghez hivatalos minőségben szolgálattételre vannak beosztva, vagy a hadrakelt sereg kíséretéhez tartoznak, végül azok, akik a hadrakelt seregnél az önkéntes egészségügyi szolgálatban részt vesznek.
A fentiekben megállapított kedvezmények olyan személyek hagyatékaira is alkalmazhatók, akik valamely háborút viselő szövetséges állam haderejéhez tartozva, az előző bekezdésekben említett katonai személyekével lényegben azonos alkalmazásban a háborúban résztvettek.
12. § A jelen törvényben foglalt határozatok mindazoknak az illetékeknek megállapításánál megfelelően alkalmazandók, melyek e törvény hatálya alatt kerülnek elsőfokú kiszabás alá.
13. § Azoknak a katonai személyeknek hagyatékaival szemben, akik az 1914. augusztus hó 1-től a jelen törvény életbelépte napjáig terjedő időben haltak el s akiknek hagyatéka után az illeték a jelen törvény életbelépte előtt már kiszabatott, az érdekelt felek kérelmére a III. fejezet értelmében járó kedvezmény a kivetés helyesbítése útján érvényesítendő.
14. § Ezen törvény III. fejezetének rendelkezései a törvény kihirdetésének napján lépnek életbe, a törvény I. és II. fejezetének életbeléptetési idejét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
15. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter, belügyminiszter és az igazságügyminiszter, Horvát-Szlavonországokra nézve a pénzügyminiszter bizatik meg.
