1. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek által az 1914., 1915. és 1916. években elért nyereségtöbbletek s a természetes személyek, továbbá a fennálló törvények értelmében jövedelemadó fizetésére köteles jogi személyek által, ugyanezekben az években elért jövedelemtöbbletek hadi nyereségadó alá esnek.
2. § Hadi nyereségadó alá esnek tekintet nélkül arra, hogy székhelyük a magyar szent korona országai területén belül vagy azon kívül van, azok a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek, amelyek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról szóló 1875. évi XXIV. törvénycikkben vagy a bányaadóról szóló 1875. évi XXVII. törvénycikkben megállapított adó fizetésére kötelesek, vagy ezen adók fizetése alól külön törvény által, vagy a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. tc. vagy az ezt megelőző hasonló tárgyú törvények alapján vannak felmentve.
Ama nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál és egyleteknél, amelyeknek székhelye a magyar szent korona országai területén van (belföldi vállalatok) az adóalap az a nyereségtöbblet, amellyel e vállalatok és egyletek nyeresége (4. §) azokban az üzleti években (hadi üzleti évek), amelyek egészen vagy részben az 1914. augusztus 1-től 1916. december végéig terjedő időre esnek, meghaladja a háborút megelőző átlagos évi nyereségüket. (5. §)
Ujonnan keletkezett ilyen vállalatoknál és egyleteknél, amelyeknek első üzleti éve már hadi üzleti évnek tekintendő, a 4. § értelmében megállapítandó nyereségük annyiban esik hadi nyereségadó alá, amennyiben az saját tőkéjüknek 6%-át meghaladja. Saját tőke alatt a befizetett alaptőke és azok a mérlegszerű tartalékalapok értendők, amelyek a vállalat kizárólagos tulajdonát alkotják és a részvénytársaságok új részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegekből, vagy már megadóztatott üzleti jövedelemből származnak.
Ama nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál és egyleteknél, amelyeknek székhelye a magyar szent korona országai területén kívül van (külföldi vállalatok), de amelyek a magyar szent korona országai területén folytatnak üzletet, az adóalap az a nyereségtöbblet, amellyel az egyes hadi üzleti években az itteni üzletből elért nyereség (4. §) a háborút megelőző átlagos évi nyereséget (5. § első bekezdés) meghaladja. Ha az itteni üzlet csak a hadi üzleti évek alatt kezdődött, akkor nyereségtöbblet gyanánt az ezekben az években az itteni üzletből elért nyereség tekintendő.
3. § Ha az első hadi üzleti év 1914. december 31-ike előtt végződik, az utolsó hadi üzleti év zárlata alapján megállapítandó hadi nyereségadó csak azzal az összeggel írandó elő, amennyivel az meghaladja az első hadi üzleti év zárlata alapján kivetett adót.
4. § I. Nyereség gyanánt általában a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról szóló 1875. évi XXIV. tc. értelmében megállapítandó évi üzleteredmény, a bányaadó alá eső ily vállalatoknál és egyleteknél pedig az 1875. évi XXVII. tc. értelmében megállapítandó évi üzleteredmény veendő, az alábbi helyesbítésekkel.
II. Hozzáütendő ehhez az üzleti eredményhez:
1. A föld-, ház- vagy bányaadóval megrovott ingatlan vagyonból vagy tőkekamatadóval megrovott avagy külön törvény által adómentesnek nyilvánított értékpapirokból származó és az 1875. évi XXIV. tc. 4. §-a értelmében a vállalat összjövedelméből levonható összegek.
2. Bármilynemű a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója szempontjából adómentes kamatokból eredő bevételek.
3. A tekintetbe jövő üzleti évek alatt esetleg gyüjtött bárminő, a mérlegben ki nem mutatott tartalékok.
III. Viszont levonandók:
1. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, illetve a bányaadó és az ezen adók pótlékai fejében az illető üzleti évben fizetett összegek.
2. A megelőző évek alatt esetleg gyűjtött bárminő, a mérlegben ki nem mutatott tartalékokból a tekintetbe jövő üzleti évek alatt esetleg számadásszerűen felhasznált összegek.
IV. A hadi üzleti évek alatt a hadi nyereségadó szempontjából adómentesen foganatosított leírások és tartalékolások helyt álló voltának megítélésénél megfelelően figyelembe veendők a háború okozta rendkívüli értékcsökkenések és veszteségek, valamint a kizárólag a háborús üzlet érdekében szükségessé vált beruházások.
Amennyiben ezen leírások összegeire, illetve tartalékalapok hozzájárulási összegeire vonatkozólag a becsérték tekintetében aggály merül fel, az adó kivetésére illetékes hatóságnak jogában áll - esetleg szakértők meghallgatásával - a becsértéket adókivetési szempontból kiigazítani.
V. A leltári vagyon értékében a háború okozta áremelkedések folytán előálló emelkedés, amennyiben a leltári vagyon állaga nem változott, nyereség gyanánt számba nem veendő, akár ki van ez nyereségként mérlegszerűen mutatva, akár nem, amennyiben pedig a leltári vagyon részben vagy egészben a hadi üzleti évek valamelyikének folyamán értékesítve lett, az elért vételárból a leltárnak a háború befejezte utáni időben az előbbi állagra való kiegészítésére valószinűleg szükséges összegek úgy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, mint a hadi nyereségadó alól mentesen tartalékolhatók.
VI. Azok a nyereségek, amelyek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alól külön törvény által, vagy a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. tc. vagy az ezt megelőző hasonló tárgyú törvények alapján mentesek, a hadi nyereségadó alapjának megállapításánál megfelelően számbaveendők.
VII. A belföldi vállalatok nyereségének megállapításánál a külföldön elért üzleteredmények is számbaveendők.
VIII. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél az 1875. évi XXIV. tc. értelmében adóköteles évi üzleteredménynek kinyomozása és megállapítása az 1908. évi XIV. tc. szerint a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén foganatosítandó, az ekképen megállapított évi üzleteredmény veendő nyereség, illetve veszteség gyanánt.
5. § A háborút megelőző évek átlagos évi nyeresége (2. §) az 1914. augusztus 1-jét megelőző öt üzletévnek az 1875. évi XXIV., illetve XXVII. tc. alapján megállapított és a 4. § II., III., V. és VI. pontjai értelmében helyesbített, illetőleg a 4. § VIII. pontjában foglaltak szerint megállapított eredményei alapján számítandó ki úgy, hogy az a két üzletév, amelyben a legnagyobb és a legkisebb nyereség éretett el, az átlagszámításnál figyelmen kívül hagyandó. Azoknál a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál és egyleteknél, amelyeknek a háborút megelőzőleg még nem volt öt üzleti évük, az átlagos évi nyereség a háborút megelőző három utolsó üzleti év eredményei alapján s ha a vállalat, vagy egylet ennyi ideig sem állott volt fent, úgy a fennállásának ideje alatt elért üzleti eredmények alapján állapítandó meg.
Ha az átlagszámítás alapjául szolgáló üzleti évek alatt a saját tőke (2. § harmadik bekezdés) emelkedett vagy csökkent, a tőkeemelkedést, illetve csökkenést megelőző idő nyereségéhez évente hozzászámítandó, illetve abból leütendő a tőkeemelkedés vagy csökkenés 6%-a. Ha átlagban nincs nyereség, vagy ha ez nem éri el az átlagszámításnál tekintetbe jövő utolsó üzleti évben szereplő saját tőke 6%-át akkor az átlagos nyereség gyanánt az utóbb említett tőke 6%-a tekintendő.
Ha valamely hadi üzleti évben szereplő saját tőke nagyobb vagy kisebb, mint az átlagszámítás alapjául szolgáló utolsó üzleti évben szereplő saját tőke, akkor az ilyen hadi üzleti év nyereségtöbbletének kiszámítása céljából az előző bekezdések értelmében megállapított átlagos nyereséghez a tőkeemelkedés 6%-a hozzáütendő, illetve a tőkecsökkenés 6%-a abból levonandó. Ha a saját tőke a hadi üzleti év tartama alatt emelkedett, illetve csökkent, a tőkeemelkedés, illetve csökkenés 6%-ának csak oly hányada ütendő hozzá az átlagos nyereséghez, illetve vonandó le abból, amely megfelel az üzleti év ama részének, mely a tőkeemelkedés, illetőleg csökkenés utáni időre esik.
Az előző bekezdés szempontjából tőkeemelkedés gyanánt csak az alaptőke felemelése esetén tényleg befizetett összegek és a már megadóztatott üzleti jövedelemből a saját tőke növelésére fordított összegek vehetők számításba.
6. § Az adó a belföldi vállalatoknál a nyereségtöbblet ama része után, amely a saját tőke (2. § harmadik bekezdés) 5%-át nem haladja meg, a nyereségtöbblet 10%-a, ama része után, amely a saját tőke 5%-át meghaladja, de 10%-át meg nem haladja, a nyereségtöbblet 15%-a és így tovább, úgy hogy minden megkezdett vagy teljes 5% után az adó tétele 5%-kal emelkedik mindaddig, amíg az 35%-ot el nem ér.
A külföldi vállalatoknál az adó 200,000 K-t meg nem haladó nyereségtöbblet után a többletnek 20%-a, 200,000 K-nál több, de 400,000 K-t meg nem haladó nyereségtöbblet után e többlet 25%-a, 400,000 K-nál több, de 700,000 K-t meg nem haladó nyereségtöbblet után e többlet 30%-a, 700,000 K-nál több, de 1.000,000 K-t meg nem haladó nyereségtöbblet után e többlet 35%-a, 1,000,000 K-t meghaladó nyereségtöbblet után e többlet 40%-a.
A székhelyre való tekintet nélkül nincs helye a megadóztatásnak arra az évre, amelyben a nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet nyereségtöbblete 10.000 K-t meg nem halad.
7. § A vállalkozás megszüntetése vagy átruházása valamely más jogi vagy természetes személyre, valamint az adóköteles vállalat vagy egylet viszonyaiban beállott változások nem állják útját annak, hogy a hadi nyereségadó ama hadi üzleti év eredményei alapján, amelyben ezek a változások történtek, az előző §-ok értelmében elő ne irassék.
Ha a vállalkozásnak, valamely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek által fizetendő hadi nyereségadó alá nem eső személyre való átruházása esetén az üzemet az átadó az átvevő számlájára tovább viszi, az ezen üzletvitel tartama alatt elért nyereségtöbblet utáni adót az átadó köteles fizetni.
8. § Ama nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek, amelyek valamely más hadi nyereség alá eső nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet összes részvényeinek vagy üzletrészeinek több mint egy ötödét bírják tulajdonul, az egyes hadi üzleti évek nyereségéből (4. §) levonhatják azokat a bevételi többleteket, amelyeket ezekből a részvényekből vagy üzletrészekből az illető években a háborút megelőző és az 5. § első bekezdésében megjelölt üzleti években elért átlagbevételen felül elértek.
Ha a részvények vagy üzletrészek csak a hadi üzleti évek alatt lettek megszerezve, akkor az előző bekezdés szerinti bevételi többletnek a részvények vagy üzletrészek beszerzési árának 6%-os kamatozását meghaladó bevételi többlet tekintendő.
Ha a részvények vagy üzletrészek részben a hadi üzleti évek folyamán, részben előbb lettek megszerezve, vagy ha azok részben vagy egészben nem voltak az 5. § első bekezdésében megjelölt üzleti évek mindegyikében a vállalat, illetve egylet birtokában, a fenti rendelkezések a pénzügyminiszter által e tekintetben kiadandó utasítás részletes útmutatásai szerint megfelelően alkalmazandók.
9. § Hadi nyereségadó alá esnek azok a természetes és jogi személyek, akik a fennálló törvények értelmében jövedelemadó fizetésére kötelesek, az ezen törvények rendelkezései értelmében adóköteles jövedelmeik után, tekintet nélkül arra, hogy a jövedelemadó az erre nézve fennálló törvények értelmében terhükre tényleg ki van-e vetve vagy sem.
E természetes és jogi személyeknél az adóalap az a jövedelemtöbblet, amelyet az 1914., 1915. vagy 1916. években az 1913. évi jövedelmeikkel szemben - vagy az adóköteles fél választása szerint az 1911., 1912. és 1913. években elért átlagos évi jövedelmeikkel szemben - tényleg elértek.
Ha elemi csapás folytán úgy az 1913. évi jövedelem, mint az 1911., 1912. és 1913. években elért átlagos évi jövedelem a rendesnél jelentékenyen alacsonyabb volt, az adóköteles félnek legkésőbb az általa benyujtott vallomásban kifejezendő kívánságára a legutolsó normális év jövedelme veendő a jövedelemtöbblet megállapításának alapjául.
Nincs adókivetésnek helye arra az évre, amelyben a jövedelem 13.000 K-t meg nem halad.
Ha az 1913. évi jövedelem, illetve az 1911-1913. évi átlagos jövedelem 10.000 K-nál kevesebb vagy semmi sem volt, úgy ez a jövedelemtöbblet megállapítása céljából - az erdőjövedelem eseteit kivéve - 10.000 K-val veendő számba. Az 1914., 1915. és 1916. évi jövedelem azoknál, akik a hadsegélyezés céljaira szolgáló jövedelemadó alá esnek, rendszerint azzal az összeggel veendő számba, amellyel az a jövedelemadónak az 1915., illetve 1916. és 1917. évre való kivetésénél jogerősen meg lett állapítva. Ha a jövedelemadónak az 1915. évre való kivetésénél a jövedelemadó az 1914. évi XLVI. törvénycikk 8. §-a alapján az 1914. évi jövedelemnél kisebb jövedelem után lett megállapítva, az 1914. évi jövedelem azzal az összeggel veendő számba, amely az 1914. évi XLVI. tc. 8. §-a alapján az 1914. évi jövedelem gyanánt meg lett állapítva.
Ha a jövedelem erdő faállományának kihasználásából, illetőleg tövön való eladásából származik, az adóalapul veendő jövedelemtöbblet kiszámításánál az összehasonlítás alapjául az a jövedelem szolgál, melyet az adóköteles fél az 1913. évben, illetőleg átlagosan az 1911-1913. években fakihasználás, illetőleg faeladás útján kataszteri holdanként elér, még pedig ezt annyiszor számítva, ahány kataszteri holdon a faállomány az 1914., 1915. és 1916. években ki volt használva, illetőleg el lett adva.
Ha az 1913. évben fakihasználás, illetőleg faeladás nem volt és így átlagos jövedelemszámításnak helye nincs, akkor az erdő jövedelemtöbbletének kiszámításánál az összehasonlítás alapjául szolgáló 1913. évi kataszteri holdankénti jövedelem az illető erdővel szomszédos legközelebbi hasonló korú, fanemű és állapotú erdőknél az 1913. évben elért jövedelemnek megfelelő tekintetbevételével állapítandó meg.
Ha a fentiek szerint megállapított jövedelem a tényleges jövedelemnek nem felelne meg, úgy az adóköteles fél, mint a pénzügyi hatóság, a jövedelemnek újbóli megállapítását követelheti. Nincs azonban helye a jövedelem újbóli megállapításának olyan jogcímen, amely az illető évi jövedelem megállapítása tekintetében már a m. kir. közigazgatási bíróság ítéletének tárgyát képezte.
A jövedelem megállapítása ebben az esetben ama alapelvek és eljárás szerint történik, amelyek szerint a jövedelem a fennálló törvények és szabályok értelmében a hadsegélyezés céljaira szolgáló jövedelemadó kivetése érdekében megállapíttatik. Hasonlóképen történik minden adókötelesre nézve az 1913. évi jövedelem, illetve esetleg az 1911-1913. évi átlagjövedelem, s azokra nézve, akik a hadsegélyezés céljaira szolgáló jövedelemadó alá nem esnek, az 1914., 1915. és 1916. évi jövedelem megállapítása is. Ezeknek a jövedelmeknek a megállapítása rendszerint az 1916. évi jövedelem megállapításával egyidejűleg történik, de a pénzügyminiszter akár egyesekre nézve, akár általánosságban intézkedhetik úgy is, hogy az 1916. évet megelőző évekre vonatkozólag a jövedelem megállapítása az 1916. évi jövedelem megállapításától függetlenül s ezt megelőzőleg történjék.
Azoknál, akiknek összjövedelmében olyan vállalati jövedelmek is foglaltatnak, amely jövedelmek az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 9. pontja értelmében a jövedelemadó szempontjából levonhatók, ezek a jövedelmek a hadinyereségadó alapjának megállapíthatása végett úgy az 1914., 1915. és 1916. évi, mint az 1913. évi jövedelemnél, illetve az 1911-1913. évi átlagos jövedelemnél megfelelően számbaveendők.
Azoknál, akik szabályszerű üzleti könyveket vezetnek, s akiknél a jövedelem megállapítása az 1909. évi X. tc. 11. §-a értelmében az általuk bemutatott nyereség- és veszteség-számla alapján történik, valamint azoknál, akik jövedelmeikről részletes vallomást adnak, a 4. § IV. és V. pontjában foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók.
Vallomást mindenki tartozik benyujtani, akinek a fentiek szerint adóköteles jövedelme valamelyik hadi üzleti évben 13.000 K-t meghaladt.
A jövedelem megállapítására vonatkozó részletes eljárást, a vallomások alakját, tartalmát, benyujtásuk határidejét s az egyéb szükséges intézkedéseket a pénzügyminiszter rendeletileg állapítja meg.
A jövedelem, illetve a jövedelemtöbblet az alábbi a) alatti esetben részben vagy egészben, a b) alatti esetben egyharmad erejéig figyelmen kívül hagyandó:
a) ha a kivetési eljárás során az adó fizetésére kötelezett személy hitelt érdemlő bizonyítékokkal igazolja, hogy a jövedelem, illetve jövedelemtöbblet a békeévek valamelyikéből származik, de az illető évben az ügyfelekkel (társakkal és más hasonlókkal) szemben hátralékos elszámolás miatt, vagy más okokból csak a hadi évek alatt lett számba vehető;
b) vagy ha ugyanilyen módon igazolja, hogy a jövedelem vagy a jövedelemtöbblet személyes gazdasági tevékenységével, a háború folytán keletkezett gazdasági viszonyoktól függetlenül állott elő.
10. § Szolgálati és bérjárandóságokból s nyugellátásokból eredő bevételi többletek nem esnek hadi nyereségadó alá, kivéve ha ezek a bevételi többletek 30.000 K-t meghaladnak, vagy ha a háborút megelőző s összehasonlítás alapjául szolgáló jövedelemben legalább 30.000 K-t tevő ilyen bevétel foglaltatik és a bevételi többlet 4.000 K-t meghalad.
11. § Az 1913. év kezdete után örökölt vagyonból eredő jövedelem csak azon összeg erejéig veendő az örökösnél jövedelemtöbbletként számba, amennyivel az a szóban forgó vagyonból az 1913. évben elért jövedelmet, illetve az adóköteles fél választása szerint az 1911., 1912. és 1913. évben elért átlagos évi jövedelmet meghaladja.
Ugyanezen megitélés alá esnek azok az esetek, amidőn haszonélvezeti jog megszünése folytán jut valaki többletjövedelemhez, vagy amidőn a felmenők vagyonukat vagy annak egy részét átruházták a leszármazókra.
12. § Az adó a jövedelemtöbblet első megkezdett vagy teljes 10.000 K-ja után 5%
a következő megkezdett vagy teljes 10,000 K után 10%
a következő megkezdett vagy teljes 20,000 K után 15%
a következő megkezdett vagy teljes 20,000 K után 20%
a következő megkezdett vagy teljes 20,000 K után 25%
a következő megkezdett vagy teljes 20,000 K után 30%
a következő megkezdett vagy teljes 200,000 K után 35%
a következő megkezdett vagy teljes 200,000 K után 40%
a további többletek után (500,000 K-n felül) 45%
13. § Azok a nyereségek, amelyek a hadi üzleti évek valamelyikéből származnak, de az illető évben az ügyfelekkel (társakkal és más hasonlókkal) szemben hátralékos elszámolás miatt vagy más okokból nem vétettek számba, négy héttel annak az évnek a lejárata után, amelyben elszámoltattak, az utolsó hadi nyereségadó kivetési alapjába való utólagos bevonás végett bevallandók.
Mindazok a nyereségek, amelyek a hadi üzleti évekből származnak, de 1918. végéig el nem számoltattak, az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) legkésőbb 1919. március 31-éig külön kimutatandók. Ezeknek a hadi nyereségadó kivetési alapjába való bevonását a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adóköteles meghallgatása után elszámolásuk előtt is elrendelheti, ha az elszámolás további kitolásának nincs helytálló indoka. Az adóköteles kívánságára e tekintetben szakértők véleménye hallgatandó meg.
Ugyancsak legkésőbb 1919. évi március 31-éig elszámolás nyujtandó be az illetékes pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) a 4. § IV. és V. pontja (9. § tizenegyedik bekezdése) alapján adómentesen leírt és tartalékolt összegek mikénti felhasználására nézve. Amennyiben a leírt vagy tartalékolt összegek részben vagy egészben nem fordíttattak arra a célra, amelyre leírhatók vagy tartalékolhatók voltak, utólagosan bevonandók a hadi nyereségadó utolsó kivetési alapjába. Ha az elszámolás a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) ide vonatkozó felszólításának vételétől számított 30 nap alatt be nem nyujtatik, a leírt vagy tartalékolt összegek egészben olyanoknak tekintendők, mint ha nem fordíttattak volna arra a célra, amelyre leírhatók vagy tartalékolhatók voltak.
14. § A hadi nyereségadó sem ennek az adónak a kivetésénél, sem a keresetadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, a bányaadó és a jövedelemadó vagy más egyenes adók kivetésénél nem vonható le az adóalapból.
A hadi nyereségadó után sem állami, sem törvényhatósági, községi vagy más pótadó nem szedhető.
A hadi nyereségadó a legtöbb adót fizetőkről az 1872. évi XXXVI., 1886. évi XXI. és XXII. törvénycikkek rendelkezéseihez képest készítendő névjegyzékek összeállításánál állami egyenes adóként számításba nem veendő.
15. § Ha valamely hadi üzleti év veszteséggel zárul, a veszteség a többi hadi üzleti évek nyereség-, illetve jövedelemtöbbletéből levonandó. A levonásnak akként kell történnie, hogy ez által az egyébként kivethető hadi nyereségadó a legkevésbbé csökkenjen.
16. § A hadi nyereségadó két egyenlő részletben fizetendő, amelyek közül az egyik az első fokú kivetésre vonatkozó értesítéstől számított 30 napon belül, a másik az értesítéstől számított hatodik hónap utolsó napján esedékes.
17. § A hadi nyereségadó rendszerint az 1917. évre kivetendő vállalati adó, bányaadó, illetve jövedelemadó kivetésével egyszerre vetendő ki, tekintet nélkül arra, hogy az illető vállalat, egylet vagy természetes, illetve jogi személy a fennálló törvények értelmében az 1917. évre vállalati adóval, bányaadóval, illetve jövedelemadóval is megrovandó-e vagy sem. Az utóbbi esetben természetesen vállalati adó, bányaadó, illetve jövedelemadó kivetésének nincs helye.
Az adó az időközben meghalt természetes személyekre, illetve hagyatékukra is kivethető.
A kivetési eljárásra és a jogorvoslatokra nézve aszerint, amint olyan vállalatról vagy egyletről van szó, amely nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alá, vagy a bányaadó alá esik, vagy aszerint, amint természetes vagy más jogi személyekről van szó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról, illetve a bányaadóról és jövedelemadóról szóló törvények és szabályok vonatkozó rendelkezései nyernek megfelelő alkalmazást, amelyeknek figyelembevételével a részletes szabályokat - amelyek azonban az illető törvények rendelkezéseivel szemben eltéréseket nem tartalmazhatnak - a pénzügyminiszter rendeletileg állapítja meg.
18. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek részéről azok az adatok, amelyek a hadi üzleti évek nyereségének (4. §) és a háborút megelőző évek átlagos évi nyereségének (5. §) megállapítására vagy egyátalában a hadi nyereségadó helyes kivetéséhez szükségesek, a vállalat, illetve egylet igazgatóságának összes tagjai által aláirandó olyan vallomással bocsátandók az adókivető közegek rendelkezésére, amelyért az igazgatóság minden egyes tagja egyénileg is felelős.
19. § A természetes személyeket és jövedelemadó fizetésére köteles jogi személyeket illetőleg a pénzügyminiszter akár általánosságban, akár esetről-esetre elrendelheti, hogy a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) ez iránt hozzájuk intézendő megkeresésére felvilágosításokat nyujtsanak azokat az adatokat illetőleg, amelyek az 1914., 1915. és 1916. években elért jövedelmi többletük megállapításához szükségesek.
20. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a 18. és 19. § szerint bekívánt adatok helyességének megállapítása végett, vagy ha az adatok az adóköteles által be nem szolgáltattak, ezeknek az adatoknak a beszerzése végett, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat és egyleteket illetőleg a pénzügyminiszter felhatalmazása alapján, a többi adókötelesekre nézve pedig az adófelszólamlási bizottság határozata alapján könyvvizsgálatot rendelhet el. Az adófelszólamlási bizottság erre vonatkozó határozata ellen felebbezésnek nincs helye. A könyvvizsgálat az adóköteles féllel közölt napon az adóköteles vállalat vagy egylet székhelyén, illetve az adóköteles fél lakhelyén, vagy ha a számvitel nem ott történik, azon a helyen, ahol a könyvek vezettetnek, foganatosítandó. A vizsgálatot titoktartás kötelezettsége mellett az adóköteles fél, illetőleg megbizottja jelenlétében pénzügyi tisztviselő teljesíti.
A könyvvizsgálat eredményéről jegyzőkönyv veendő fel, amelyben a hadi nyereségadó kivetésére szükséges számszerű, de az üzleti titokra ki nem terjedhető adatokon s az adóköteles félnek és a könyvvizsgálattal megbízott tisztviselőnek erre nézve tett észrevételein kívül az is felemlítendő, hogy az üzleti könyvek vezetése általában véve milyen s hogy a könyvek mennyiben érdemelnek hitelt. A pénzügyi hatóság a könyvvizsgálat eredményét az adó kivetésére hivatott bizottságok elé terjesztheti, amelyek a könyvvizsgálat eredményét szabadon mérlegelik.
Könyvvizsgálat esetén a fél a maga részéről saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazhat, kinek véleménye a fél által szintén az adó kivetésére hivatott bizottságok elé terjeszthető.
Ezek a rendelkezések a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának, a bányaadónak és a jövedelemadónak kivetésére hivatott bizottságoknak a könyvvizsgálat elrendelésére vonatkozó jogát s az ezzel kapcsolatos törvényes rendelkezéseket nem érintik.
21. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek a hadi üzleti évek nyereségéből a hadi nyereségadó kivetésének jogerőre emelkedéséig osztalék címén vagy bármely más címen - a tőkevisszafizetést is ideértve - részvényenként, illetőleg üzletrészenként csak oly összeget fizethetnek ki, amely összeg nem haladja meg az 1915. év végén, illetve ez után, de az 1916. év vége előtt lejárt üzleti évet megelőző három üzleti év nyereségéből részvényenként, illetőleg üzletrészenként kifizetett legmagasabb évi osztalékot. Ha azonban a fentiek szerint tekintetbe jövő három üzleti év bármelyikében osztalék címén kifizetett legmagasabb összeg nem érné el a befizetett alaptőke 5%-át, vagy ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet ezekre az üzleti évekre egyáltalában nem fizetett osztalékot, a hadi üzleti évek nyereségéből az elől említett címen összesen a befizetett alaptőke 5%-ának megfelelő összeg fizethető ki.
Az igazgatóság tagjai és az ügyvezető igazgatók, esetleg mások részére a hadi nyereségadó kivetésének jogerőre emelkedéséig nyereségrészesedés címén kifizethető összeg nem haladhatja meg a fentiek szerint figyelembe veendő három előző üzleti év nyereségéből kifizetett legmagasabb évi nyereségrészesedést. A nyereségrészesedés címén kifizethető összeg azonban oly arányban meghaladhatja a fentiek szerint figyelembe veendő három előző üzleti év nyereségéből kifizetett legmagasabb évi nyereségrészesedést, amily arányban az előző bekezdés értelmében osztalék címén kifizetett legmagasabb összeg a fentiek szerint figyelembe veendő három előző üzleti év nyereségéből osztalék címén kifizetett legmagasabb összeget meghaladja.
A pénzügyi hatóság a vállalat vagy egylet kérésére a fenti összegeknél nagyobb összegek kifizetését megengedheti, amennyiben a vállalat vagy egylet biztosítékul készpénzben vagy óvadékképes értékpapirokban a pénzügyi hatóság által megállapítandó oly összeget tesz le a m. kir. postatakarékpénztárnál, az osztrák-magyar banknál, vagy valamely a pénzügyi hatóság jóváhagyása mellett a fél által kijelölendő belföldi pénz intézetnél, amely megfelel a vállalat vagy egylet terhére a jelen törvény alapján ama üzletév végén, amelyre nézve a kifizetés szól, előreláthatólag kirovandó hadi nyereségadónak. Ez az összeg azonban a többletként kifizetendő összegnél kisebb nem lehet. A pénzügyminiszter e rendelkezések tekintetében indokolt esetekben könnyítéseket engedélyezhet.
22. § Az 1. § alá eső nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet a hadi nyereségadó kivetésének jogerőre emelkedése és az adó kifizetése előtt csak a pénzügyi hatóság engedélyével oszolhat fel önkéntesen vagy alakulhat át a más jogi személlyé. Az engedély nem tagadható meg, ha a hadi nyereségadó kellően biztosíttatik.
Vállalkozások átruházása esetén az átvevő szavatol az átadó terhére annak idején kirovandó hadi nyereségadóért, ha az átruházás által az adónak az átadótól való behajtása veszélyeztetve lett.
23. § A külföldi vállalatok adóköteles nyereségtöbbletüknek - kérelmükre a pénzügyi hatóság által megállapítandó - 40%-át külön tartalékba tartoznak helyezni s ezt készpénzben vagy óvadékképes értékpapirokban a m. kir. postatakarékpénztárnál, az osztrák-magyar banknál vagy valamely a pénzügyi hatóság jóváhagyása mellett a fél által kijelölendő belföldi pénzintézetnél kötelesek letenni.
Ha a nyereségtöbblet vagy annak egy része felett a vállalat vagy egylet a jelen törvény életbelépte előtt már rendelkezett volna s ennek folytán a fenti összeget részben vagy egészben külön tartalékba helyezni nem tudja, akkor a következő hadi üzleti évek nyereségtöbbletéből megfelelően nagyobb összeg helyezendő a külön tartalékba.
Ez a külön tartalék a hadi nyereségadó biztosítására szolgálván, az adó kifizetéséig arra mások a kincstári megelőző jogokat nem szerezhetnek és a felett a hadi nyereségadó lefizetése előtt sem a vállalat, illetve egylet, sem ennek feloszlása esetén a felszámolók nem rendelkezhetnek.
24. § Ha a hadi nyereségadó beszedése a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megítélése szerint veszélyben forog, úgy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adónak a fentiek szerint bekövetkező kivetéséig is intézkedhetik a hadi nyereségadó biztosítása iránt.
A biztosítandó adó összegének megállapítására irányadó nyereség-, illetve jövedelemtöbbletet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapítja meg a jelen törvény határozmányainak s a rendelkezésére álló egyéb adatoknak figyelembevételével.
Ha a nyereség- illetve jövedelemtöbblet számszerűen nem állapítható meg pontosan, akkor az két szakértő meghallgatása után becslés útján állapítandó meg.
A biztosítandó összeg a féllel végzésileg közlendő, s ha ezt a fél a végzés kézhezvételétől számított 15 nap alatt be nem fizeti, úgy ez az összeg tőle a közadók módjára hajtandó be. A végzés ellen 15 napon belül birtokon kívül fellebezésnek van helye a pénzügyminiszterhez.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megkeresésére a biztosítandó összeg a fél ingatlanaira a telekkönyvi hatóság által, a veszély igazolásának megkívánása nélkül, jelzálogilag biztosítandó, az ingatlan végrehajtás elrendelésének azonban mindaddig nincs helye, amíg a hadi nyereségadó jogerősen kivetve nincs.
A fentiek szerint előre biztosított s a fél által befizetett hadi nyereségadó jogerős kivetése után a féllel leszámolás ejtendő meg, a mely leszámolás alkalmával a fél által előre befizetett összeg után a hadi nyereségadó esedékességének napjáig a fél javára 5% kamat megtérítésének van helye. Az előre befizetett s a befizetendő összeg közötti különbözet a féltől beszedendő, illetve neki visszatérítendő.
25. § Ha az adóköteles fél a 18. és 19. §-ok értelmében tőle bekívánt adatokat be nem szolgáltatja vagy nem szabályszerűen szolgáltatja be s az utóbbi esetben a hozzáintézendő felhívásban kitűzendő záros határidő alatt a hiányt nem pótolja, a kivetés során megállapított adónak 10-25%-át fizeti pótlék fejében, melyet a hadi nyereségadó kivetésére hivatott bizottság az adóval egyidejűleg állapít meg és a kivetési lajstromba is bevezet. E pótlékra nézve az 1909. évi X. tc. 36. §-ában foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók.
Ezen felül, ha a 18. § értelmében bekívánt adatok hiányos beszolgáltatásáról vagy be nem szolgáltatásáról van szó, az esetben, ha a hadi nyereségadó kivetése során a pótlék kivetése jogerőre emelkedett, a nyilvános számadásra kötelezett vállalat, illetve egylet minden egyes igazgatójára a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által 1.000 K-tól 50.000 K-ig terjedhető pénzbírság rovandó ki.
A pénzbírság kirovásáról az érdekeltek a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által végzésileg értesítendők, s e kirovás ellen 15 nap alatt benyujtandó panasznak van helye a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
26. § Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el az, aki a hadi nyereségadó kivetésének alapjául szolgáló vallomásaiban vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely arra alkalmas, hogy az adó kisebb összeggel állapíttassék meg, mint aminővel az tényleg megállapítandó volna, továbbá, amennyiben eljárása szigorúbb beszámítás alá nem esik, az, aki a 20. § értelmében elrendelt könyvvizsgálatot megakadályozza, vagy meghiusítja, végül, aki a 21. és 23. §-ok rendelkezéseit megszegi.
Büntetlen marad azonban a tettes, ha a feljelentés megtörténte vagy a vizsgálat megindítása előtt nyilatkozatát illetékes helyen kijavítja vagy kiegészíti, illetőleg helyes adatokat szolgáltat be vagy mulasztását pótolja. E kihágások megtorlására nézve az 1909. évi XI. tc. IX. fejezetében foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást azzal a hozzáadással, hogy ha a jövedéki kihágás az által követtetett el, hogy valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet igazgatósága által a 18. § értelmében beszolgáltatandó adatok nem feleltek meg a valóságnak, az 1909. évi XI. tc. 93. §-ában megállapított pénzbüntetésen felül minden egyes igazgatósági tag egyénileg külön-külön 2.000 koronától 100.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel is büntetendő, ha pedig a jövedéki kihágás a könyvvizsgálat megakadályozása vagy meghiusítása, illetve a 21. és 23. §-ok rendelkezéseinek a megszegése által követtetett el és az az összeg, amellyel a kincstár megkárosíttatott, nem állapítható meg, 1.000 koronától 50.000 koronáig terjedhető pénzbüntetésnek van helye.
27. § A jelen törvény nem nyer alkalmazást az Osztrák-magyar bankra, amely intézet hadi nyereségeinek megadóztatása iránt külön törvény fog intézkedni.
28. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a hadi nyereségadó kivetése tekintetében szükséges további rendelkezéseket rendeletileg szabályozhassa.
Az olyan részvénytársaságoknak, amelyeknek alapításuk óta, vagy legalább öt év óta nincs hétnél több részvényesük, vagy azoknak a természetes személyeknek, akik valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet összes részvényeinek vagy üzletrészeinek a vállalat megalakulásától kezdve, vagy legalább öt év óta legalább egyhetedrészét bírják - több nyeresége aszerint, amint nagyobb adó alá esik, csak a vállalatnál, vagy csak a vállalat részvényeinek, illetve üzletrészeinek tulajdonosánál adóztatandó meg.
Ha az adóalanytól függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmények folytán a jogérvényesen kivetett adó behajtása a fél anyagi helyzetének nagyfokú megromlását, vagy a vállalat jelentékeny megbénítását idézné elő, a fél legkésőbben a hadi nyereségadó második részletének esedékessé váltát követő 30 nap alatt az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) benyujtandó kérvényben kérheti az adónak részben vagy egészben való törlésbehozatalát. A kérvény felett elsőfokon, amennyiben nyilvános számadásra kötelezett vállalatról vagy egyletről van szó: a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága, a többi adókötelesekre nézve pedig a jövedelemadó kivetésére illetékes adófelszólamlási bizottság határoz, amelynek határozatai ellen a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.
