Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1916. évi március hó 8-án tartott közgyűlésén 307/1916. kgy. szám alatt hozott határozatával a székesfőváros 1916. évi április hó 15-én lejárt 21.470,300 K váltókölcsönének visszafizetésére, továbbá a székesfővárosi központi pénztár pénzkészleteinek biztosítására és beruházásokból eredő fizetési kötelezettségeinek teljesítésére, végül a főváros valutafizetéseinek 2 évre való biztosítására egy budapesti pénzintézetekből alakult pénzcsoporttól 30 millió korona folyószámlakölcsön s a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaságtól 13 millió n. b. márka névértékű, 1926. július 1-én lejáró 5 3/4%-os kamatra szóló kötvények kibocsátása útján felveendő kölcsön felvételét mondotta ki. Elhatározta továbbá a székesfőváros törvényhatósági bizottsága, hogy felterjesztést intéz a kormányhoz egy oly értelmű törvényjavaslatnak a törvényhozás elé leendő terjesztése végett, amely szerint Budapest székesfőváros felveendő kölcsönei - ideértve a már felvett, vagy ezután felveendő függőkölcsönöket is - adó-, bélyeg- és illetékmentességben részesüljenek, amennyiben azok felvétele törvényszerű kormányhatósági jóváhagyás alapján történik, továbbá, hogy a kölcsönökről kiállított részkötelezvények óvadékképeseknek és arra alkalmasaknak nyilváníttassanak, hogy azokban a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak pénzei, úgyszintén hitbizományi és letéti pénzek elhelyezhetők legyenek, végül, hogy azok üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadhatók legyenek.
A székesfőváros által előterjesztett ennek a kérelemnek azt a részét, amely arra vonatkozik, hogy a székesfőváros által felveendő folyószámla, váltó és egyéb nem kötvény kibocsátásával kapcsolatos függőkölcsönök adó-, bélyeg- és illetékmentességben részesüljenek, teljesíthetőnek nem tartom. Ily mentesség megadása által a székesfőváros az általa kötött jogügyletekre nézve a köztörvények rendelkezéseivel szemben olyan előnyökben részesülne, amelyek tárgyilag meg nem indokolhatók s a székesfővárossal való ilyen kivételes elbánás más városokra, községekre és testületekre nézve is sérelmes lenne. De közhiteli szempontból sem volna megokolható ez a kedvezmény. Másként áll a dolog a székesfőváros által kötvények kibocsátása útján felveendő kölcsönök tekintetében. Az a kiváló kulturális misszió, amelyet a székesfőváros betölt, indokolttá teszi vele szemben azt a kivételes eljárást, hogy részére hitelszükségleteinek kötvények kibocsátása útján való fedezése lehetővé tétessék s hogy ezek a kötvények az állam részéről kedvezményekben részesíttessenek, amint hogy az adó-, bélyeg- és illetékmentesség az 1889. évi XXXII., az 1896. évi XVII. és az 1911. évi XVI. törvénycikkekkel, a kibocsátott kötvények pupilláris jellege pedig az 1904. évi XXXIV. és az 1911. évi XVI. törvénycikkekkel a székesfőváros korábbi kötvények kibocsátása útján felvett kölcsöneire vonatkozólag is engedélyeztetett.
Ámde ezek a kedvezmények sem adhatók meg korlátlanul a székesfőváros részére, mert az állam hiteligényei kielégítésének biztosítása érdekében és közhiteli szempontokból fenn kell tartani a pénzügyminiszter részére annak a megitélhetését, hogy a pénzpiac helyzete mikor és mennyiben engedi meg kötvényeknek a székesfőváros részéről való kibocsátását és így a székesfőváros által kért kedvezményeket a székesfőváros által kötvények kibocsátása útján felveendő kölcsönökre nézve is csak az esetben tartom megadhatóknak, ha egyidejűleg biztosíttatik, hogy a kölcsönfelvételnek ez a módja csak akkor és csak annyiban fog igénybevétetni, amikor és amennyiben ez közhiteli szempontokból nem esik kifogás alá. Tekintettel arra, hogy ez minden egyes kölcsönfelvétel alkalmával külön elbírálást igényel, az említett kedvezményeknek általában minden megszorítás nélkül való megadását nem hozhatom javaslatba, mivel azonban a szóbanforgó kedvezményeknek a törvényhozástól esetről-esetre való kikérése mellett a székesfővárost könnyen hátrány érheti, mert a kölcsönök akár a szükséglet sürgősségénél fogva, akár azért, hogy a pénzpiac kedvező alakulása kihasználható legyen, a tapasztalat szerint gyors lebonyolítást igényelnek, már pedig a szóbanforgó kedvezményeknek a törvényhozástól való gyors kieszközlése még az országgyűlés együttléte esetén sem remélhető, ezért oly kisegítő módot kell keresni, amely mellett a közhiteli szempontok sérelme nélkül a székesfőváros érdekei is kellő mérvben megóvatnak.
A kérdés véleményem szerint akként volna legcélszerűbben megoldható, ha törvényhozási úton kimondatnék egyrészt, hogy a belügyminiszter Budapest székesfővárosnak kötvénykölcsön felvételére vonatkozó határozatát csak abban az esetben hagyhatja jóvá, ha a kötvénykibocsátáshoz a pénzügyminiszter - a pénzpiac helyzetének figyelembevételével - előzetesen hozzájárult, másrészt, hogy a kötvényeket Budapest székesfőváros csak a pénzügyminiszter által alkalmasnak talált időpontban bocsáthatja ki és ha a pénzügyminiszter felhatalmaztatnék arra, hogy a székesfőváros által a fentiek szerint kötvények kibocsátása útján felvett kölcsönöket mind a tőkére, mind járulékaira nézve adó-, bélyeg- és illetékmenteseknek s a kibocsátott kötvényeket az összes befektetési célokra s gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek elhelyezésére is alkalmasnak nyilváníthassa.
A kötvények és szelvényeik részére biztosított adómentesség önként érthetőleg csak a tőkekamatadóra vonatkozhatik és az 1909. évi X. törvénycikk által behozott jövedelmi adóra természetesen nem fog kiterjedni. Ez azonban az 1909. évi X. törvénycikk 20. §-a 2. pontjában foglalt rendelkezéseknek és általában a jövedelemadó fogalmának és a természetének oly önként érthető folyománya, hogy ennek a törvényben való külön kimondása nemcsak felesleges volna, de esetleg még félreértésekre is vezethetne.
