1. § Vagyonadót kötelesek fizetni:
1. a magyar állampolgárok, ha a magyar szent korona országainak területén laknak, vagy itt rendes lakásuk van, egész vagyonuk után, amennyiben az a jelen törvény szerint részben vagy egészben nem adómentes;
2. a külföldön lakó magyar állampolgárok a magyar szent korona országainak területén levő adóköteles vagyonuk után;
3. a külföldi állampolgárok, ha a magyar szent korona országaiban laknak, vagy legalább egy évig egyfolytában, vagy jövedelemszerzés céljából huzamosan itt tartózkodnak, egész vagyonuk után, amennyiben az a jelen törvény szerint részben vagy egészben nem adómentes;
4. a 3. pont alá nem tartozó minden külföldi állampolgár a magyar szent korona országainak területén levő és a 7. § 1., 2. és 4. pontjaiban, továbbá a 8. § 5. pontjában megjelölt, végül a belföldi ingatlanokra jelzálogilag bekebelezett követelésből álló adóköteles vagyona után;
5. a közbirtokosságok és a volt úrbéri közösségek, - az 1913. évi X. törvénycikkben említett osztatlan közös legelők kivételével - a vagyonközségek - a passzív vagyonközségek kivételével - és a horvát-szlavonországi földközösségek (ideértve Turopolje nemes község földközösségét is) osztatlan adóköteles vagyonuk után, ha e vagyon gazdasági ügyeit külön szervezet kezeli;
6. az 5. pont alá nem tartozó egyéb, külön kezelt olyan vagyontömegek, amelyek a fennálló törvények értelmében jövedelemadót fizetni kötelesek, továbbá a házközösségek, ha földadójuk egyénenként felosztva még nincsen, egész vagyonuk után, amennyiben az a jelen törvény szerint részben vagy egészben nem adómentes.
2. § Haszonélvezet esetén a haszonélvező, örökbérlet illetőleg örökhaszonbérlet esetén pedig az örökbérlő illetőleg örökhaszonbérlő köteles a vagyonadót fizetni.
3. § Az 1909. évi X. tc. 2. §-ában említett esetekben, vagyis ha a jelen törvény szerint adóköteles vagyonnak több a tulajdonosa (haszonélvezője), a közös vagyon összértéke a tagok között a részesedés arányában osztandó fel.
Ha a részarány határozottan meg nem állapítható, a részesedés egyenlőnek veendő.
Székes- és társaskáptalanoknál az összjövedelem felosztási kulcsa az irányadó.
4. § A háztartás fejének vagyonához számítandó mindazoknak vagyona, akiknek jövedelme az 1909. évi X. tc. 3. §-ának rendelkezése szerint a háztartás fejének jövedelméhez számítandó.
5. § Mentesek a vagyonadó alul:
1. a király és a királyné;
2. az idegen államoknak diplomáciai képviselői és exequaturt nyert hivatásszerű konzulai, ha nem magyar alattvalók, továbbá a diplomáciai képviseletnél és konzulátusnál alkalmazottak, ha külföldiek, végre mindezeknek vagy családjaiknak szolgálatában álló külföldiek az 1. § 4. pontja alá nem eső vagyonukra nézve;
3. azok a személyek, akiknek a nemzetközi jogelvek vagy nemzetközi egyezmények alapján vagyonadómentességre van igényük;
4. azok a személyek, akik az 1. § 5. és 6. pontjában említett vagyontömegek (vagyonközösségek) adóköteles vagyonában részesek, ezen részesedés összértékének erejéig;
5. azok a személyek, akiknek nincs olyan adóköteles tiszta vagyonuk, amelynek értéke 50,000 K-t meghalad.
6. § Az 1909. évi X. tc. 7. §-ának és az 1915. évi XXI. tc. 9. §-ának a viszonosságra vonatkozó rendelkezései a vagyonadóra is kiterjednek.
7. § Adóköteles vagyonnak tekintendők:
1. az ingatlanok, ideértve a bányákat és kohókat is, összes tartozékaikkal és a velük összekötött jogokkal, ha pénzbelileg megbecsülhető értékük van; - továbbá a mezőgazdasági és erdei termelésnek és az ezekkel összefüggő mellékiparágaknak, valamint a bánya- és kohóüzemekhez tartozó iparágaknak ingó vagy ingatlan (élő vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzemi tőkéje;
2. az ipari kereskedelmi vagy bármi más haszonhajtó foglalkozásnak ingó vagy ingatlan (élő vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzleti (üzemi) tőkéje;
3. a 8. §-ban meghatározott tőkevagyon;
4. minden más, az előző 3. pont alá nem tartozó ingó vagyon kivéve:
a) a bútorokat, ruházatot, fehérneműt, műtárgyakat, könyveket és házi eszközöket;
b) azokat az ingó tárgyakat, melyek a jelen szakasz 1-2. pontja szerint mint üzemi (üzleti) tőkék alkatrészei már adóköteles vagyonnak tekintendők.
A jelen szakasz 1., 2. és 4. pontjában felsorolt ingó és ingatlan vagyon csakis akkor adóköteles, ha az a magyar szent korona országainak területén fekszik; ellenben, ha a hivatkozott pontokban felsorolt vagyon a magyar szent korona országainak területén kívül fekszik, ez a vagyon az 1. §-ban megnevezett adóalanyok egyikénél sem minősíthető adóköteles vagyonnak és az adó megállapításánál teljesen figyelmen kívül hagyandó.
8. § A 7. § 3. pontjában említett tőkevagyon alatt értendők:
1. mindennemű akár a belföldön, akár a külföldön fennálló és kamatozó vagy nem kamatozó tőkekövetelések, tekintet nélkül arra, hogy azokról okirat állíttatott-e ki, vagy sem;
2. a belföldön vagy a külföldön elhelyezett takarékbetétek, ideértve a postatakarékpénztári betéteket is;
3. az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott és a fennálló törvények szerint akár adóköteles, akár adómentes kölcsönkötvények (elsőbbségi kötvények) és záloglevelek tőkeértéke; továbbá a belföldi részvények (üzletrészek) és más értékpapirok tőkeértéke;
4. bárminő külföldi részvények vagy értékpapirnak tőkeértéke;
5. a magyar szent korona országainak területén fekvő következő vagyon (vagyonjog), u. m.: a kir. kisebb haszonvételi jogok és egyéb a föld- és házadó alá nem tartozó szolgáltatások tőkeértéke; a bányamíveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok), valamint általában a szolgalmi jogokért járó haszonvételek tőkeértéke; az örökbér tőkeértéke; az 1896. évi XXV. törvénycikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szolgálmányok tőkeértéke, illetőleg megváltás (örökváltság) esetében a váltságtőke; végül a személy- vagy reáljogú gyógyszertárak tőkeértéke;
6. a belföldi vagy külföldi pénznemekben, bankjegyekben, arany- vagy ezüstrudakban, pénztári utalványokban fekvő készpénz, ide nem értve az adókötelesnek a folyó bevételéhez (1909. évi X. tc. 9. §-a) tartozó pénzkészletét, mely jövedelmének lévén alkatrésze, a jelen törvény szempontjából vagyonnak nem tekinthető.
A jelen szakaszban említett tőkevagyon számbavétele a fél kérelmére elmarad, ha az adóköteles beigazolja, hogy az peressé vált.
A per befejeztével, aszerint, amint a tőkevagyon egészben vagy részben megtérült, az adó pótlólagos kivetésének, illetve helyesbítésének van helye azokra az évekre, amelyekre az illető tőkevagyon számbavétele elmaradt.
Az életbiztosítási tőkék, továbbá az életjáradékoknak, valamint az 1909. évi VII. tc. 1. §-ának 4. pontjában felsorolt járadékszerű bevételeknek megfelelő tőkék a jelen törvény rendelkezései alá nem esnek és adóalapul nem szolgálnak.
9. § Az adó alá eső vagyont az adóbevallás időpontjában, illetőleg az adóösszeírás idejében meglevő állaga szerint kell bevallani, illetőleg összeírni. Az adónak elsőfokú megállapítása előtt beállott vagyoni változásokat azonban az adó megállapításánál figyelembe kell venni, akár az adóköteles igazolja a változást, akár a pénzügyi hatóság vagy az adókivető bizottság jut olyan adatoknak birtokába, amelyek az adójavaslat készítésénél figyelembe nem vétettek, vagy figyelembe vehetők még nem voltak.
Az a körülmény, hogy az adóköteles vagyonnak csak értéke van, de jövedelme nincs, sem a bevallást, sem az adóztatást nem érinti.
10. § Az adóköteles vagyon megbecslésénél annak a 9. § szerint megállapított időben mutatkozó átlagos forgalmi értéke irányadó, ha az alább következő szakaszok mást nem rendelnek.
A háború folytán beállott rendkívüli és időleges értékemelkedések figyelembe nem vehetők.
Ha az adóköteles fél nyugdíjnak vagy más ilyen természetű járadéknak fizetésére van kötelezve és a 17. § utolsó bekezdésében részére biztosított azzal a joggal, hogy vagyonadójának arányos részét az általa szolgáltatandó nyugdíjból, illetve járadékból levonhatja, élni nem akar és ezt akár a vallomásában, akár az elsőfokú tárgyalás során kijelenti, ez a körülmény adóköteles vagyonának megbecslésénél, mint az értékre csökkentőleg ható tényező, megfelelően figyelembe veendő.
11. § Az olyan mezőgazdasági, erdő-, bánya- és iparüzemeknél, vagy kereskedelmi üzleteknél, amelyeknél szabályszerű üzleti könyvek vezettetnek és rendes évi mérlegek készülnek, az adóköteles vagyon számbavételénél és megbecslésénél alapul veendő a megelőző gazdasági vagy számadási év végén fennállott vagyonállapot, kivéve, ha a mérleg adatai aggályosak.
12. § A mező- és erdőgazdasági, továbbá bányászati, ipari és kereskedelmi üzemeknél külön becsülendők meg egyrészt az ingatlanok és azok tartozékai, másrészt az illető üzemekbe befektetett egyéb üzemi tőke.
Az előző gazdasági évek termeléséből származó még meglevő eladásra szánt készletek külön veendők számításba.
13. § Állandóan mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanok értékének (ideértve a szőlőket, komlókerteket, gyümölcsösöket, virágos és zöldségeskerteket és efféléket is) a jelen törvény szempontjából az az érték tekintendő, amit az illető ingatlan annak megér, aki azon - az ingatlannak ama terjedelmében, amellyel az az értékmeghatározás idejében (9. §) bír - az illető vidéken fekvő hasonló birtokokon szokásos módon gazdálkodik.
Ehhez képest az érték megbecslésénél a következők tartandók szem előtt:
1. A vételár csak valamely ingatlan tényleges vevőjével szemben tekinthető az ingatlan értékének és ebben az esetben is csak akkor, ha ez az érték az egyébként megállapítható átlagos forgalmi értéknél nem alacsonyabb. Ezen eljárás során az illető vidéken más ingatlanoknál elért vételárak az érték megbecsülésénél támpont gyanánt csupán az olyan ingatlanoknál szolgálhatnak irányadóul, amelyek az értékmeghatározás idejétől számított öt éven belül adásvétel tárgyát képezték és ekkor is azoknak a tényezőknek figyelembevételével, amelyek az ingatlanok fekvésének, terjedelmének, talajminőségének és a rendeltetésszerű mívelési ág különbözőségének figyelembevételéből folynak.
2. Az olyan ingatlanok értékének megbecslésénél, amely ingatlanok az értékmeghatározás idejétől számított öt éven belül adásvétel tárgyát nem képezték, vagy nem adásvétel útján jutottak az illetőnek tulajdonába (haszonélvezetébe), a más ingatlanoknál elért vételárak az 1. pontban foglaltak szerint támpontul egyáltalában nem szolgálhatnak.
Az ilyen ingatlanok értékének megbecsülésénél, amennyiben szorosabb értelemben vett mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanról van szó, a következők szolgálnak irányadóul:
a) Ha az ingatlan a maga egészében bérbeadva nincs, az illető vidéken a hasonló ingatlanoknál tényleg elért haszonbérösszegek és az illető ingatlanért annak egészben való bérbeadása esetén elérhető haszonbérösszeg veendő az érték kiszámításának alapjául.
Amennyiben egyes vidékeken a haszonbérösszegek, valamely különleges oknál fogva, az ingatlanok átlagos hozadékával arányban nem állanak, megfelelő helyesbítésnek van helye.
b) Ha az ingatlan a maga egészében tényleg bérbe van adva, az érték kiszámításának alapjául a tényleges haszonbérösszeg veendő, kivéve, ha be van igazolva, hogy a tényleges haszonbér az illető vidéken elérhető átlagos haszonbérösszegnek indokolatlanul meg nem felel, amikor az előző pont szerint megfelelő helyesbítésnek van helye.
A jelen 2. pontban említett esetekben a haszonbért alkotja: a haszonbérlő által fizetett összegnek, a haszonbérbeadó részére fenntartott egyéb haszonnak, valamint a haszonbérlő által netán teljesítendő további szolgáltatások értékének együttes összege, leszámítva ebből az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 1-6. pontjában említett kiadásokat és a jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről szóló törvény 4. §-ában említett adókat és kegyúri terheket, tekintet nélkül arra, hogy ezeket az összegeket a haszonbérbeadó vagy a haszonbérlő tartozik-e viselni.
c) A fenti 2. pontban foglaltak szerint megállapítandó és figyelembe veendő haszonbérösszeg húszszorosa veendő az ingatlan értéke gyanánt.
3. Szőlők, komlókertek, gyümölcsösök, virágos- és zöldségeskertek és más hasonló mívelésre rendelt ingatlanok értéke, amennyiben a jelen szakasz 1. pontjában szabályozott eljárásnak helye nincs, a szorosabb értelemben vett mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanoknak a 2. pont szerint meghatározandó értékével való arányosítás útján állapítandó meg aszerint, ahogy az illető vidéken az átlagos módon karbantartott ilyen ingatlanok értéke az átlagos minőségű szántóföldek átlagos értékéhez aránylik. Ha a jelen pontban érintett ingatlan haszonbérbe van adva, úgy az ezen szakaszban körülírt részletezésnek helye nincsen.
14. § Állandó jövedelem nyújtására alkalmas erdők értékének a közönséges gazdálkodás mellett elérhető állandó és átlagos tiszta hozadék húszszorosa tekintendő.
Állandó jövedelem nyújtására nem alkalmas erdők s a letarolt, de újból erdősítésre szánt területek értékének megállapítási módját a jelen törvény végrehajtása iránt kiadandó utasítás határozza meg.
15. § A városi ingatlanok értékének megbecslésénél az eladás esetén elérhető ár veendő alapul, tekintet nélkül az időleges és különleges értékesítési lehetőségekre. Emellett,
a) ha beépített ingatlanról van szó, annak átlagos tiszta hozadéka,
b) ha pedig be nem épített ingatlanról van szó, az ingatlan fekvése és beépítésének korábban vagy későbben bekövetkezhető lehetősége is megfelelően figyelembe veendő.
Hasonló eljárás követendő a községi belsőségek értékének megbecslésénél is.
16. § Belföldi pénznemek névértékben, rudakban fekvő ezüst és arany, valamint idegen pénznemek forgalmi értékük szerint számítandók.
Értékpapirok, ha tőzsdei árfolyammal bírnak, az adóévet megelőző év utolsó tőzsdei árjegyzése szerint, ellenkező esetben forgalmi értékük szerint veendő számításba.
Minden más tőkekövetelés névértéke szerint számítandó, hacsak olyan körülmények nem forognak fenn, amelyeknél fogva a névértéktől eltérő értéket kell számítani.
Drágaságok, ékszerek, s egyéb efajta ingóságok, amennyiben azokat jelenlegi műbecsük alapján vétel útján szerezték, vételáruknak megfelelően, egyébként belértékük alapján értékelendők.
17. § Az adóköteles vagyonrészek összértékéből az adóköteles fennálló tőketartozásai levonandók. Az ekként mutatkozó tiszta vagyonérték az adóalap.
Törlesztéses kölcsönöknél a mindenkori tőkehátralék a levonás tárgya.
A tőketartozás nagysága a 9. §-ban meghatározott időpont szerint számítandó.
Azok a tőketartozások, amelyek olyan vagyont is terhelnek, amely a jelen törvény szerint nem adóköteles, csak az adóköteles vagyonra eső aránylagos részükkel vonhatók le.
Nincs helye a tőketartozás levonásának a jogorvoslati eljárás során akkor, ha a fél az illető terheket már a kivetési eljárás során (vallomás, adófelszólamlási bizottsági tárgyalás) be nem jelentette.
Tőketartozás nélküli terheket levonni nem szabad, joga van azonban a járadék szolgáltatására kötelezettnek arra, hogy az általa szolgáltatandó járadékból levonja és magának visszatartsa az általa fizetett vagyonadónak egy részét abban az arányban, amelyben a járadék összege vagy a természetbeli járadék értéke az adóköteles vagyon szokásos kamatozásával számított átlagos jövedelméhez áll.
18. § Az alábbi fokozatok szerint a vagyonadó összege:
| 50,000 K-án felül | 52,000 K értékig | 60 K, | ||
| 52,000 K-án felül | 56,000 K értékig | 68 K, | ||
| 56,000 K-án felül | 60,000 K értékig | 76 K, | ||
| 60,000 K-án felül | 64,000 K értékig | 88 K, | ||
| 64,000 K-án felül | 68,000 K értékig | 100 K, | ||
| 68,000 K-án felül | 72,000 K értékig | 112 K, | ||
| 72,000 K-án felül | 76,000 K értékig | 124 K, | ||
| 76,000 K-án felül | 80,000 K értékig | 136 K, | ||
| 80,000 K-án felül | 88,000 K értékig | 152 K, | ||
| 88,000 K-án felül | 96,000 K értékig | 172 K, | ||
| 96,000 K-án felül | 104,000 K értékig | 192 K, | ||
| 104,000 K-án felül | 112,000 K értékig | 224 K, | ||
| 112,000 K-án felül | 120,000 K értékig | 256 K, | ||
| 120,000 K-án felül | 132,000 K értékig | 288 K, | ||
| 132,000 K-án felül | 144,000 K értékig | 320 K, | ||
| 144,000 K-án felül | 156,000 K értékig | 372 K, | ||
| 156,000 K-án felül | 168,000 K értékig | 424 K, | ||
| 168,000 K-án felül | 180,000 K értékig | 476 K, | ||
| 180,000 K-án felül | 196,000 K értékig | 528 K, | ||
| 196,000 K-án felül | 212,000 K értékig | 580 K, | ||
| 212,000 K-án felül | 228,000 K értékig | 632 K, | ||
| 228,000 K-án felül | 244,000 K értékig | 688 K, | ||
| 244,000 K-án felül | 260,000 K értékig | 752 K, | ||
| 260,000 K-án felül | 280,000 K értékig | 820 K, | ||
| 280,000 K-án felül | 300,000 K értékig | 900 K, | ||
| 300,000 K-án felül | 320,000 K értékig | 980 K, | ||
| 320,000 K-án felül | 340,000 K értékig | 1,060 K, | ||
| 340,000 K-án felül | 360,000 K értékig | 1,140 K, | ||
| 360,000 K-án felül | 380,000 K értékig | 1,220 K, | ||
| 380,000 K-án felül | 400,000 K értékig | 1,300 K, | ||
| 400,000 K-án felül | 440,000 K értékig | 1,460 K, | ||
| 440,000 K-án felül | 480,000 K értékig | 1,620 K, | ||
| 480,000 K-án felül | 520,000 K értékig | 1,780 K, | ||
| 520,000 K-án felül | 560,000 K értékig | 1,940 K, | ||
| 560,000 K-án felül | 600,000 K értékig | 2,100 K, | ||
| 600,000 K-án felül | 640,000 K értékig | 2,260 K, | ||
| 640,000 K-án felül | 680,000 K értékig | 2,440 K, | ||
| 680,000 K-án felül | 720,000 K értékig | 2,640 K, | ||
| 720,000 K-án felül | 760,000 K értékig | 2,840 K, | ||
| 760,000 K-án felül | 800,000 K értékig | 3,040 K, | ||
| 800,000 K-án felül | 880,000 K értékig | 3,440 K, | ||
| 880,000 K-án felül | 960,000 K értékig | 3,840 K, | ||
| 960,000 K-án felül | 1.040,000 K értékig | 4,240 K, | ||
| 1.040,000 K-án felül | 1.120,000 K értékig | 4,640 K, | ||
| 1.120,000 K-án felül | 1.200,000 K értékig | 5,040 K, | ||
| 1.200,000 K-án felül | 1.280,000 K értékig | 5,440 K, | ||
| 1.280,000 K-án felül | 1.360,000 K értékig | 5,840 K, | ||
| 1.360,000 K-án felül | 1.440,000 K értékig | 6,240 K, | ||
| 1.440,000 K-án felül | 1.520,000 K értékig | 6,640 K, | ||
| 1.520,000 K-án felül | 1.600,000 K értékig | 7,040 K, | ||
| 1.600,000 K-án felül | 1.680,000 K értékig | 7,440 K, | ||
| 1.680,000 K-án felül | 1.760,000 K értékig | 7,940 K, | ||
| 1.760,000 K-án felül | 1.840,000 K értékig | 8,440 K, | ||
| 1.840,000 K-án felül | 1.920,000 K értékig | 8,940 K, | ||
| 1.920,000 K-án felül | 2.000,000 K értékig | 9,440 K, | ||
| 2.000,000 K-án felül | 2.080,000 K értékig | 9,940 K, | ||
| 2.080,000 K-án felül | 2.160,000 K értékig | 10,440 K, | ||
| 2.160,000 K-án felül | 2.240,000 K értékig | 10,960 K, | ||
| 2.240,000 K-án felül | 2.320,000 K értékig | 11,480 K, | ||
| 2.320,000 K-án felül | 2.400,000 K értékig | 12,0000 K, |
2.400,000 K-án felül 0.5% fizetendő akképen, hogy a fokozatok 100,000 K-ként emelkednek s minden megkezdett fokozat teljes 100,000 K-nak veendő.
A magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásával járó adótöbblet az adóalap 5%-ának e fokozatra eső többletét nem haladhatja meg.
A jelen szakasz szerint megállapított adóból azonban még levonandó az ugyanazon adózóra egyidejűleg kivetett folyó évi jövedelemadónak az a része, amely a vagyonadóban megadóztatott vagyontárgyakból eredő jövedelemre az 1909. évi X. tc. 24. §-a szerint esnék; e címen azonban az egyébként kivetendő vagyonadó hetvenöt százalékát meghaladó levonásnak helye nincs. Amennyiben a jövedelemben nemcsak a vagyonból, hanem haszonhajtó foglalkozásból eredő jövedelem is foglaltatik, az adókivetés során állapítandó meg, hogy a jövedelemnek mily összege tekintendő a vagyonadóban megadóztatott vagyontárgyból eredő jövedelemnek. Ha a vagyontárgyból eredő jövedelem részben vagy egészben mentes a jövedelemadó alól, mint például a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. tc. által adómenteseknek nyilvánított vállalati jövedelmek, e jövedelmek, valamint az azok után egyébként járó jövedelemadó, a fentiek szerinti levonás megejthetése végett, az adókivetés során megállapítandók.
Olyanoknál, akik jövedelemadó fizetésére nem kötelesek, a vagyonadó csak a fenti tételek fele összegében állapítandó meg.
Amennyiben az adókötelesnek tőle független körülmények folytán, vagyoni viszonyaihoz képest aránytalanul nagy a jövedelmet nem hozó vagy a normálisnál kisebb jövedelmet hozó vagyona, a vagyonadó kivetésénél a jövedelmet nem hozó vagyon részben vagy egészben figyelmen kívül hagyható, illetve a normálisnál kisebb jövedelmet hozó vagyonra való tekintettel az adó megfelelően kisebb összegben állapítható meg.
19. § A már jogerősen megállapított adó utólagosan is megfelelőleg helyesbíthető, ha a fél hitelt érdemlőleg igazolja, hogy a jogerős adóalap, vagy annak jövedelme rendkívüli okokból legalább 30%-kal csökkent.
Az ilyen helyesbítésre irányuló kérelmek legkésőbb a megtörtént adókivetésre következő év január hó végéig az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandók be. A kérvény felett elsőfokon az adó kivetésére illetékes adófelszólamlási bizottság határoz, amelynek határozata ellen a m. kir. közigazgatást bíróság előtti eljárásnak van helye.
Méltánylást érdemlő esetekben a pénzügyminiszter ezt a határidőt meghosszabbíthatja, illetve az azután beadott kérvényeket a tárgyalás alapjául elfogadhatja.
20. § A vagyonadó az adókötelesek vallomásai, az adókötelesek összeírására rendelt összeíró bizottságok összeírási adatai és a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) rendelkezésére álló egyéb adatok segélyével állapítandó meg.
21. § Vallomást kivétel nélkül minden adóköteles tartozik adni.
A vallomásban adóköteles a saját s a közös háztartásához tartozóknak (4. §) adóköteles vagyonát és annak értékét együttesen, de a 7. §-ban felsorolt vagyonalkatrészek szerint elkülönítve - a pénzügyminiszter által kiadandó rendeletben megállapítandó részletezéssel - tartozik bevallani.
Ha a fél vallomásában, a pénzügyminiszter által kiadandó rendeletben megállapított részletezéssel, a vagyon állagát és az egyes vagyonrészek értékét is bevallja, habár vallomásában az értéket esetleg a jelen törvény rendelkezései szerint megállapítható értéknél kisebb összegben mutatja ki, ez a jelen törvény 32. §-a értelmében való eljárásnak alapul nem szolgálhat.
A tőketartozásokat a hitelezőnek és lakóhelyének megnevezésével egyenkint kell bevallani.
A vagyonmérleg (11. §) a vallomáshoz csatolható.
A vallomást nem önjogú, valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő adja, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli.
22. § A vallomások tartalma hivatalos titokként kezelendő; ennélfogva a vallomást az összeíró bizottságnak átadni nem szabad, s ha a vallomás boríték alatt nyujtatott be, azt csak a pénzügyigazgató (adófelügyelő), vagy az általa megbízott tisztviselő bonthatja fel.
Ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási ívet kiállítani nem tudná, a községi előljáróság (városi adóhivatal) köteles a tollba mondott vallomás alapján a vallomási ívet kitölteni s ennek megtörténtét hivatalból igazolni.
A vallomások benyujtásának határideje, azok kiállítása és gyűjtése tárgyában a pénzügyminiszter rendeletileg intézkedik.
23. § Az 1909. évi X. tc. 31. §-a értelemszerűleg a vagyonadóra is kiterjed és pedig azzal a kiegészítéssel, hogy a vagyonadóra vonatkozó vallomást, amennyiben az adóköteles egyúttal jövedelemadót is köteles fizetni, kivétel nélkül annál a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) kell benyujtani és a vagyonadót annak a községnek kivetési lajstromában kell megállapítani és ott előírni, ahol mindezek a munkálatok egyazon adókötelesnek jövedelemadójára vonatkozólag foganatosítandók.
24. § Az 1909. évi X. tc. 32-35. §-aiban foglalt rendelkezések, azokkal a módosításokkal, melyek a jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről szóló törvény 11. §-ának 2. és 3. pontjaiban foglaltatnak, értelemszerűleg a vagyonadóra is kiterjednek.
A vagyonadókötelesek összeírását a jövedelemadókötelesek összeírásával egyidőben egyazon összeíró bizottság (községi előljáróság, városi adóhivatal) teljesíti.
25. § Aki vallomását az előírt határidőben be nem adja, a kivetés során megállapított adónak 1%-át, ha pedig a vallomás beadása végett hozzá intézett felhivásnak (24. §) meg nem felel, az elsőfokúlag megállapított adónak további 4%-át, illetőleg ha az adóalap 200,000 K-t meghalad, 1% helyett 5%-át, 4% helyett pedig 10%-át fizeti pótlék felében, melyet az adófelszólamlási bizottság egyidejűleg állapít meg s a kivetési lajstromba is bevezet.
Mellőzendő azonban a pótlék kivetése, ha a fél adójának bizottsági tárgyalásán személyesen vagy meghatalmazott által részt vesz és igazolja, hogy vallomását vétlen mulasztásból nem adhatta be, avagy a hozzá intézett felhivásnak ebből az okból nem felelhetett meg.
Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelőleg a pótlék is helyesbítendő.
Törlendő a pótlék akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás vétlen volt.
26. § Az adóköteles vagyon illetve egyes vagyonrészek értékének meghatározására minden törvényhatóság területén értékmeghatározó bizottság alakítandó.
E bizottság feladata úgy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), mint az adófelszólamlási bizottság és a m. kir. közigazgatási biróság megkeresésére egyes konkrét esetekben véleményt mondani valamely vagyonnak vagy vagyonrésznek a jelen törvény értelmében megállapítandó értékére nézve, valamint általában támpontot szolgáltatni egyes vagyonrészek mikénti értékelésére vonatkozólag.
Ha az adóköteles a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) vagy az adófelszólamlási bizottságnál valamely kérdésben az értékmeghatározó bizottság meghallgatását kéri, ez a kérelem teljesítendő, hacsak a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), illetve az adófelszólamlási bizottság a fél által felvetett kérdésben ennek álláspontját magáévá nem teszi.
Az értékmeghatározó bizottság három év tartamára alakul. Tagjainak számát az illető törvényhatóság viszonyaihoz képest a pénzügyminiszter állapítja meg.
Elnöke a pénzügyigazgató (adófelügyelő) vagy az általa helyetteseként kirendelt pénzügyi tisztviselő. Tagjainak fele részét a különböző érdekeltségi körökből a főispán (főpolgármester, Fiuméban a kormányzó) jelöli ki, másik fele részét pedig, a pénzügyminiszter felszólítására az általa megállapított arányban, a törvényhatóság területén működő különböző érdekképviseleti szervek (gazdasági egyesület, kereskedelmi és iparkamara s effélék) vagy esetleg egyes országos érdekképviseleti szervek (országos magyar gazdasági egyesület, magyar gyáriparosok országos szövetsége, országos iparegyesület, országos magyar kereskedelmi egyesülés, országos erdészeti egyesület, magyar szőlősgazdák országos egyesülete s effélék) az illető törvényhatóság területén lakó vagy ott vagyonnal biró magyar állampolgárok sorából választják.
Az értékmeghatározó bizottság tagjai sorából albizottságokat alakíthat. Az albizottságok elnöke ugyancsak a pénzügyigazgató (adófelügyelő) vagy az általa helyetteseként kirendelt pénzügyi tisztviselő; tagjai pedig fele részben a kinevezett és fele részben a választott tagok sorából veendők.
Ha az értékmeghatározó bizottság vagy ennek albizottsága valamely vagyon vagy vagyonrész értékének meghatározására, vagy egyes vagyonrészek mikénti értékelésére vonatkozó támpontokra nézve nincsen egy véleményen, a felveendő jegyzőkönyvben az összes véleményeket fel kell tüntetni.
Az értékmeghatározó bizottságnak és albizottságainak összeállítására vonatkozó további szabályokat, e bizottságoknak ügyrendjét, valamint a tagok napidíjait és utiköltségeit a pénzügyminiszter rendeletileg állapítja meg.
Az adóköteles fél saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazhat, akinek véleménye az adófelszólamlási bizottság, illetve a m. kir. közigazgatási bíróság elé terjesztendő.
A m. kir. közigazgatási bíróság az értékmeghatározó bizottság véleményének meghallgatása után, vagy annak mellőzésével a vagyon vagy vagyonrész értékére nézve az 1896. évi XXVI. tc. rendelkezéseinek megfelelőleg más szakértőket is meghallgathat.
27. § A vagyonadót, a jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről szóló törvény 11. §-ának 4. pontja szerint a jövedelemadó elsőfokú kivetésére alakított adófelszólamlási bizottság, a jövedelemadó kivetésével egyszerre, évenkint veti ki.
Ha a fél mind a két adót köteles fizetni, első sorban a jövedelemadót kell megállapítani.
28. § Az 1909. évi X. tc. 44. §-ának és VI. fejezetének, az 1912. évi LIII. tc. 21. §-ának, végül a jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről szóló törvény 11. § 5. pontjának rendelkezései értelemszerűleg a vagyonadóra is kiterjednek.
29. § Az adókivetés befejezése után adókötelessé vált személyek rendszerint csak a következő évben kerülnek adó alá.
E szabály alól kivétetnek:
a) a külföldön lakó és még nem adózó magyar állampolgárok,
b) a még nem adózó külföldi állampolgárok, akikre a vagyonadó évközben is kivetendő, ha reájuk nézve azok a körülmények, amelyek a jelen törvény szerint az adófizetési kötelezettséget megállapítják, évközben állanak be.
Az adóköteles vagyon teljes összértéke után kivetett vagyonadóból azonban az adóköteles terhére csupán az az összeg írható elő, mely az adófizetési kötelezettség beálltát követő hó elsejétől az év végéig esik.
A pótkivetést az adófelszólamlási bizottság (27. §) teljesíti, a jogorvoslati eljárást pedig a 28. § szabályozza.
Pótkivetés esetében a vallomás az adófizetési kötelezettség keletkezésétől számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) adandó be. A beadás elmulasztása a 25. §-ban tárgyalt pótlék alkalmazását vonja maga után.
30. § Az adókötelezettség megszünik:
1. természetes személyeknél kivándorlás folytán annak a hónapnak végével, amelyben a kivándorlás bekövetkezett, feltéve, hogy a kivándorlás folytán az adókötelezettség (1. §) teljesen megszünik;
2. az 1. § 5. és 6. pontjában felsorolt jogi személyeknél annak a hónapnak végével, amelyben ebbeli minőségük megszünik.
Az adóköteles halálával azonban az adókötelezettség nem szünik meg, hanem a kivetett vagyonadó a hagyatékból még akkor is tovább fizetendő, ha az örökösök maguk között meg is osztozkodtak. A hagyatékot terhelő ezen adóért, örökségük erejéig, az örökösök egyetemleg szavatolnak.
A felmenők és lemenők között ellenszolgáltatás mellett vagy anélkül bármely okból történt vagyonátadás a kivetett vagyonadó törlésére indokul szintén nem szolgál; az átvevő azonban, a vagyon erejéig, az átadó terhére kivetett vagyonadóért szavatol.
A jelen szakasz 1. és 2. pontja esetében az adó törlésére irányuló bejelentés, az igény beálltától számított 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandó be, mely a fölött elsőfokban határoz. Késedelem esetén a törlés csak a bejelentés napjától adható meg.
Az elsőfokú adóhatóság határozata ellen 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához van felebbezésnek helye.
31. § Ha az adóalanytól függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmények folytán a megállapított vagyon vagy annak az adókivetéskor előrelátható jövedelme évközben oly módon csökken, hogy az adónak behajtása a fél anyagi helyzetét lényegesen megrontaná, az apadást előidéző esetnek bekövetkeztével még nem esedékes adónak aránylagos része vagy annak teljes összege is kivételesen elengedhető.
Az elengedésre irányuló folyamodványok az adóév végeig az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandók be. A kérvény felett elsőfokon az adó kivetésére illetékes adófelszólamlási bizottság határoz, amelynek határozata ellen a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye. Méltánylást érdemlő esetekben a pénzügyminiszter ezt a határidőt meghosszabbíthatja, illetve az azután beadott kérvényeket a tárgyalás alapjául elfogadhatja.
32. § Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a vallomás adására kötelezett, ha a vagyonra vonatkozó vallomásában, vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, illetőleg adóköteles vagyont szándékosan elhallgat.
Büntetlen marad azonban a tettes, ha a följelentés megtörténte vagy a vizsgálat megindítása előtt nyilatkozatát illetékes helyen kijavítja vagy kiegészíti, illetőleg az elhallgatott vagyont bevallja.
E kihágások megtorlására nézve a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. tc. IX. fejezetében foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást.
33. § A vagyonadó első ízben az 1917. év január 1-től kezdődő hatállyal vettetik ki.
Az 1909. évi XI. törvénycikknek, valamint az 1912. évi LIII. tc. VI. fejezetének mindazok a rendelkezései, amelyek a jövedelemadóra vonatkoznak, amennyiben a jelen törvény mást nem rendel, értelemszerűleg a vagyonadóra is kiterjednek.
A vagyonadót a jövedelemadóval együtt egy adófőkönyvben, naplóban és adóívben kell könyvelni és kezelni. A további eljárást a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
34. § A vallomásadásra kötelezett a jelen törvényben előírt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős.
A bélyegmentes meghatalmazás kivánatra felmutatandó.
A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbízott - külön meghatalmazás nélkül is - meghatalmazottnak tekintendő.
35. § A vagyonadó a II. osztályú keresetadó és a hadmentességi díj kivetésénél szintén az adóalaphoz számítandó.
36. § A vagyonadó után semmiféle más állami vagy helyhatósági adó, illetőleg pótadó ki nem vethető.
37. § A vagyonadó a legtöbb adót fizetőkről az 1872. évi XXXVI., 1886. évi XXI. és XXII. törvénycikkek rendelkezéseihez képest készítendő névjegyzékek összeállításánál állami egyenes adóként számításba nem veendő.
38. § Az az adóköteles, akinek a jelen törvény életbelépése napján a magyar szent korona országainak területén kívül levő oly vagyona van, amely a jelen törvény szerint adókötelezettség alá esik, tartozik ezt a vagyonát és ennek értékét, valamint a fekvésének vagy őrzésének helyét, a pénzügyminiszter részéről kiadandó részletes utasításnak megfelelően, legkésőbb a jelen törvény életbelépésének napjától számított két hónap alatt a pénzügyminiszternél bejelenteni.
Az az adóköteles, aki a magyar szent korona országainak területén levő oly vagyonát, amely a jelen törvény szerint adókötelezettség alá esik, vagy e vagyon egy részét a jelen törvény életbelépése után a magyar szent korona országainak területén kívül fekvő területre viszi ki, tartozik ezt a vagyon illetőleg a vagyonrész értékének, valamint jövendő fekvési vagy őrzési helyének megjelölésével, a pénzügyminiszter részéről kiadandó részletes utasításnak megfelelően, legkésőbb a tényleges kivitel időpontjáig a pénzügyminiszternél bejelenteni.
A pénzügyminiszter külföldi üzletek lebonyolíthatása végett szükséges vagyon kivitele tekintetében megfelelő könnyítéseket engedélyezhet s méltánylást érdemlő esetekben a jelen § első és második bekezdésében említett határidőt meghosszabbíthatja.
Jövedéki kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással, valamint száz koronától húszezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az az adóköteles:
a) aki a kincstár megkárosítására irányuló szándékkal a bejelentést a jelen § rendelkezéseinek ellenére elmulasztja vagy tudva valótlan nyilatkozatot tesz;
b) aki a magyar szent korona országainak területén levő oly vagyonát, amely a jelen törvény szerint adókötelezettség alá esik, vagy e vagyon egy részét a magyar szent korona országainak területén kívül fekvő területre oly célzattal viszi ki, hogy a vagyonadó alól kivonja.
E kihágások elbírálása a jövedéki büntetőbíróság hatáskörébe tartozik.
Egyebekben e kihágások megtorlására nézve a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. tc. IX. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
39. § E törvény kihirdetése napján lép életbe. Végrehajtásával a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter, Horvát-Szlavonországokra nézve a pénzügyminiszter, aki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el,
