1916. évi XXXIV. törvénycikk

a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. törvénycikk életbeléptetése tárgyában * 

1. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. tc., valamint az ezt kiegészítő 1912. évi LIII. törvénycikknek 6-8. és 39. §-ai, az alább következő módosításokkal, 1917. évi január hó 1-ével hatályba lépnek.

2. § Az 1909. évi VIII. tc. 17. §-ának 2., 3., 4. és 8. pontja helyébe lép:

2. a nyereségben benfoglalt az a jövedelem, mely föld- vagy házadó alá eső saját vagy haszonélvezett vagyonból származik és pedig:

a) földbirtoknál a kataszteri tisztajövedelem erejéig;

b) házaknál az 1909. évi VI. tc. 44. §-ának b) pontja szerint meghatározott nyers bérjövedelem, illetőleg haszonérték erejéig; ha pedig béradó helyett házosztályadó van kivetve, bérjövedelem címén csakis az az összeg vonható le, amely után akkora béradó esnék, mely a kivetett házosztályadó összegével egyenlő;

3. a) az 1883. évi VII. tc. 1. §-ában említett pénzintézeteknél a vállalat saját tulajdonát képező s a vállalat tárcájában tartott állami kötvények (pénztárjegyek is), - továbbá a törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott s valamely belföldi tőzsdén jegyzett kölcsönkötvények (záloglevelek is) ama részének kamatjövedelme, amely rész meghaladja az illető vállalatnál elhelyezett betétek 20%-át, de nem nagyobb, mint a betétek összege és amely részbe a törvényes rendelkezések értelmében tartandó biztosítóalapokban levő ily értékpapirok be nem számíthatók;

b) a vállalat által kibocsátott ama záloglevelek és egyéb kötvények kamatai, amelyek kibocsátási alapját képező kölcsönök ugyan már folyósíttattak, de amelyek a vállalat által még tényleg forgalomba nem hozattak, hanem a vállalat tárcájában tartatnak;

c) az 1883. évi VII. tc. 1. §-ában említett pénzintézetek valamelyikénél elhelyezett tőkéik után húzott és az idézett törvényben megállapított adóval megrovott kamatok összegének hetven százaléka;

4. más hazai s viszonosság esetén külföldi vállalatok részvényei vagy üzletrészei után élvezett osztalékok, ha az illető hazai vagy külföldi vállalat részvényeinek, vagy üzletrészeinek több mint egy ötöde az adóköteles vállalat tulajdonát képezi, vagy ha az illető hazai vagy külföldi vállalat részvényeinek illetve üzletrészeinek több mint 15%-a már az 1915-iki üzleti év végén a vállalat tulajdonát képezte és azóta állandóan a tulajdonában van;

8. az igazgatóság vagy felügyelőbizottság tagjainak, úgyszintén a választmányi tagoknak és a napibiztosoknak ebbeli minőségükben bármely elnevezés szerint járó javadalma.

3. § Az előző 2. § 3. a) és b), továbbá 4. pontjai értelmében megengedett levonásnak csak azzal a korlátozással van helye, hogy e levonás folytán a vállalat terhére a jelen törvény alapján az 1917-1921. évekre legfeljebb 50%-kal, azontúl pedig legfeljebb 30%-kal kisebb adó vethető ki annál az összegnél, amely adó gyanánt kivetendő lenne, ha a szóbanforgó levonásoknak nem volna helye.

A 2. § 3. a) pontjában foglalt rendelkezések szempontjából úgy a betétek, mint az értékpapirok állaga az üzleti év minden egyes hónapjának zárlata szerint mutatkozó átlag alapján veendő számba, az értékpapiroknál olyképen, hogy az átlag értékpapir-nemenként a névérték alapján számítandó ki s az így mutatkozó átlag értéke az üzleti év utolsó tőzsdei árjegyzésének megfelelően állapítandó meg.

Amennyiben a leltári vagyon részben vagy egészben a hadi üzleti évek valamelyikének folyamán értékesítve lett, az elért vételárból a leltárnak a háború befejezte utáni időben az előbbi állagra való kiegészítésére valószínűleg szükséges összegek adómentesen tartalékolhatók.

4. § Az 1909. évi VIII. tc. 19. §-a helyébe lép:

Azok az önsegélyező szövetkezetek, amelyek üzletüket tagjaikon kívül senki másra ki nem terjesztik, a tagok üzletrészeiből gyüjtött üzleti tőkén kívül idegen tőkét - az alábbi kivételektől eltekintve - nem használnak, a kezelési vagy bármi más költségek hozzászámításával tagjaiktól a jegybank azon évi legmagasabb váltóleszámítolási kamatlábát legfeljebb három százalékkal meghaladó, de nyolc százalékig bármikor emelhető kamatnál magasabb időszaki kamatot nem szednek: az üzletrészek hat százalékának erejéig adómentességben részesülnek.

Idegen tőke megengedett felhasználásának csak azok az esetek tekinthetők, ha ezek a szövetkezetek:

a) a tagok által beszolgáltatott árúkra vagy cikkekre vesznek fel bárhol előleget;

b) tagjainak árúváltóit bárhol leszámítoltatják;

c) saját ingatlanaikra jelzálogkölcsönöket vesznek fel;

d) akár kölcsönképen, akár a tagjaik által kiállított s a szövetkezet tulajdonában levő váltóknak leszámítolása mellett olyan hazai szövetkezettől vagy intézettől szerzik be üzleti tőkéjük egy részét, amellyel alapszabályaik értelmében szervezetszerű összeköttetésben állanak. Ilyen szervezetszerű összeköttetés csakis abban az esetben áll fenn, midőn két vagy több szövetkezet, illetőleg intézet mindegyike a másiknak üzleti tevékenységében és üzleti eredményében kölcsönösen érdekelve van. Ha tehát az érdekeltség csak egyoldalú, ez nem szervezeti, hanem csupán hitelezési összeköttetésnek tekintendő, amely a jelen szakaszban foglalt kedvezményre nem ad jogot.

Ha az önsegélyező szövetkezet avégből, hogy a jelen szakaszban meghatározott kedvezményben részesülhessen, alapszabályait megfelelőleg módosítja, arra az évre, melyben a módosítás történt, az említett kedvezményre igényt nem tarthat.

5. § Az 1909. évi VIII. törvénycikk 20. §-a helyébe lép:

Az adó kulcsa:

a) ipari vállalatoknál és a szövetkezeteknél általában 10%, más vállalatoknál 12%, ha az adóköteles évi nyereség a vállalat saját tőkéjének tíz százalékát nem haladja meg;

b) 12%, illetőleg 14% az adóköteles nyereség ama része után, mely a vállalat saját tőkéjének tíz százalékánál nagyobb, de annak tizenöt százalékát meg nem haladja;

c) 14%, illetőleg 16% az adóköteles nyereség ama része után, amely a vállalat saját tőkéjének tizenöt százalékánál nagyobb, de annak húsz százalékát meg nem haladja;

d) 16%, illetőleg 18% az adóköteles nyereség ama része után, mely a vállalat saját tőkéjének húsz százalékánál nagyobb, de annak huszonöt százalékát meg nem haladja;

e) 18%, illetőleg 20% az adóköteles nyereség ama része után, mely a vállalat saját tőkéjének huszonöt százalékát meghaladja;

f) 6% azon önsegélyző, továbbá termelési, beszerzési, értékesítési és fogyasztási szövetkezeteknél, amelyek üzletrészeik után 5%-nál nagyobb osztalékot nem fizetnek.

Saját tőke alatt a befizetett alaptőke és - ide nem értve az életbiztosítási díjtartalékokat - azok a mérlegszerű tartalék-alapok értendők, amelyek a vállalat kizárólagos tulajdonát alkotják és a részvénytársaságok új részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegekből vagy már adóztatott üzleti jövedelemből származnak.

Az 1909. évi VIII. tc. 1. §-ának második bekezdésében említett külföldi vállalatoknál az előző bekezdésben említett saját tőke nagyságának megállapítása az összvállalat saját tőkéjéből számítandó ki, még pedig abban az arányban, a mint az összvállalat nyersbevétele az itteni fióküzlet nyers bevételéhez áll. Ugyanez a rendelkezés alkalmazandó azokra a magyar és osztrák vállalatokra is, amelyek az 1908. évi XIV. tc. határozmányai szerint adóznak, valamint viszonosság esetében az 1909. évi VIII. tc. 2. §-ának második bekezdésében említett egyéb belföldi vállalatokra is. Abban az esetben pedig, ha a jelen bekezdésben említett vállalatok valamelyike az adókulcs megállapításához szükséges adatokat hiteles alakban a kitűzött határidő alatt nem terjesztené be, vele szemben a legmagasabb adókulcs alkalmazandó.

Ha a vállalat jövedelme részben adóköteles, részben pedig adómentes, a saját tőkének a vállalat adóköteles üzemére eső nagysága az adóköteles és adómentes nyers bevételek arányában állapítandó meg.

Az Osztrák-magyar banknál saját tőke alatt a befizetett részvénytőke és a tartalékalap együttes összege értendő, amelyből a magyar szent korona országaira eső rész az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 92. és 102. Cikkei szerint (1899. évi XXXVII. és 1911. évi XVIII. tc.) a két államot a tiszta nyereségből megillető részesedés arányában számítandó ki.

Olyan nem szövetkezeti alapon nyugvó vállalatoknál, amelyek ipari termeléssel és egyéb üzletekkel is foglalkoznak, az üzletek nyersbevételeihez viszonyítva arányszámítás útján állapítandó meg, hogy nyereségük mennyiben esik a kisebbik s mennyiben a nagyobbik adótétel alá.

6. § Az 1875. évi XXII. tc. 6. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha az ott nevezett tőkét, a nyilvános számadásra kötelezett vállalat, valamely a jelen törvény szerint adózó nyilvános számadásra kötelezett vállalattól vette fel.

7. § A vállalat abban az esetben, ha a jelen törvény alapján valamely üzletévre nézve kivetett adónak és az ez után fizetendő állami, törvényhatósági és községi pótlékoknak fizetése következtében az 1917-1921-iki üzletévek valamelyikére az 1911-1913. években fizetett osztalékok átlagának 90%-át, az 1922-26-iki üzletévek valamelyikére pedig annak 80%-át sem fizethetné, jogosítva van a reá kivetett adónak és pótlékainak - az illető üzletévre szóló olyan mértékű helyesbítését kérni, hogy az 1911-1913. években fizetett osztalékok átlagának 90, illetve 80%-át fizethesse osztalék gyanánt.

A helyesbítési kérelem legkésőbb a vállalat üzleti évének lejártától számított 4 hónap alatt nyujtandó be az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél), akinek határozata ellen 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához felebbezésnek, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye.

Az adóhelyesbítésnek kedvezményét csak azok a vállalatok vehetik igénybe, amelyek a 2. § 3. a) pontjában említett értékpapírok az 1915. évi üzletév végén tulajdonukban lévő állagát, vagy azok akkori tőzsdei értékének megfelelő értékű hasonló értékpapirokat állandóan tulajdonukban tartják.

Annak a megállapítása végett, hogy a vállalat valamely évben az 1911-13. évi osztalékátlag 90, illetve 80%-át fizethetné-e osztalék gyanánt vagy sem s ha nem, milyen mérvben, a nyereség- és veszteségszámla összeállítása s a nyereség felosztása ugyanazon alapelvek szerint kell hogy történjék, mint az 1911-13. években s nevezetesen a mérlegben ki nem mutatott tartalékolásnak is csak legfeljebb addig a mérvig van helye, mint amily mértékben az 1911-13. évben tényleg helyet foglalt.

8. § A jelen törvény rendelkezései a nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatokra nem terjednek ki, melyek továbbra is a bányaadóról szóló 1875. évi XXVII. tc. és az ezt részben módosító 1885. évi XIV. tc. rendelkezései szerint adóznak.

Ehhez képest az 1909. évi VIII. törvénycikk 36. § második bekezdése oda módosul, hogy a bányaadóról szóló 1875. évi XXVII. törvénycikk továbbra is hatályban marad. Olyan vállalatoknál, amelyek bányászattal és egyéb üzletekkel is foglalkoznak, a jelen törvény szerint adóköteles jövedelemből levonandó a bányaadóról szóló 1875. évi XXVII. tc. szerint adóköteles jövedelem.

A jelen törvény alá eső nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és az 1909. évi VIII. tc. 22. §-a értelmében kereseti adó fizetésére kötelezett felek az 1875. évi XLVII. és az 1883. évi XLVI. törvénycikkek értelmében fizetendő általános jövedelmi pótadót a jelen törvény, illetve az 1909. évi VIII. tc. alapján terhükre a folyó évre kivetett kereseti adó után fizetik.

9. § A jelen törvény szerint adózó nyilvános számadásra kötelezett vállalatok hadinyereségadójának megállapítása - a jelen törvény hatálybalépte folytán annyiban módosul, hogy

a) a hadinyereségadóról szóló törvény 4. §-ának 1. pontjában említett nyereség gyanánt az 1916. évi december 31-én vagy ezután végződő hadi üzleti évre vonatkozólag többé nem az 1875. évi XXIV. tc., hanem a jelen törvény szerint megállapított évi üzleteredmény veendő;

b) a fenti a) pontban említett üzleteredményhez a hadinyereségadóról szóló törvény 4. §-ának II. 1. pontjában felsorolt, föld- vagy házadóval megrovott ingatlan vagyonból, vagy tőkekamatadóval megrovott, avagy külön törvény által adómentesnek nyilvánított értékpapirokból származó összegek, valamint a jelen törvény 2. §-ának 3. és 4. pontjában említett kamatok és osztalékok abban a nagyságban ütendők hozzá, amint azok a jelen törvény szerint adóköteles jövedelem megállapításánál levonattak;

c) a kivetési eljárásra és a jogorvoslatra nézve a hadinyereségadó szempontjából is a jelen törvény vonatkozó rendelkezései nyernek megfelelő alkalmazást.

10. § A szövetkezetek adóköteles jövedelmének megállapításánál a közcélokra igazoltan adott önkéntes adományok (ajándékok) levonandók.

11. § E törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére