A munkálatokat, amelyeket a törvény végrehajtani rendelt, a társulat kifejtett teljes igyekezete dacára sem volt képes a számításba vett idő alatt, amely 1905. évtől 1909. évig, vagyis öt évre terjedt, elvégezni. A munkáknak már megindítása is késedelmet szenvedett azzal, hogy megelőzőleg a részletes terveket kellett kidolgozni, amely műveletek elkészítése és azoknak műszaki szempontból való felülbirálása, az igen különböző természetű és nagy terjedelmű munkálatok mellett, hosszabb időt vett igénybe. Ezenkívül a kidolgozott részletes tervek hatósági megállapítás alá is lévén bocsátandók, az erre irányuló eljárások lebonyolítása további eltolódást idézett elő. Mindezeknek a körülményeknek és a munkálatok folyamán felmerült különböző nehézségeknek közrehatása folytán 1909. év végén a teljesítendő volt munkálatokból még igen sok hátralékban maradt és e hátralékos munkák csak az utóbbi időkben voltak elvégezhetők. Az így előállt helyzetben még kevésbé volt lehetséges a törvény annak a kivánalmának eleget tenni, hogy az új osztályozás és kivetési kulcs oly időben készüljön el, hogy a társulati járulékok azok szerint való kivetése 1910. évi január hó 1-én foganatba vehető legyen.
A haszonaránynak megfelelő osztályozást természetesen csak a végzendő volt munkálatok eredményeinek és hatásainak mérlegelésével volt lehetséges foganatosítani és így a késedelem, amely a munkálatok végrehajtásában bekövetkezett - hátráltatta az új osztályozás kidolgozásának megkezdését is. E tekintetben különben további késedelem abból a körülményből is származott, hogy az 1909:V. tc. rendelkezései értelmében új földadósorozati munkálat készülvén, az osztályozási műveletbe - hogy az a mai viszonyoknak megfeleljen - már az új kataszteri tisztajövedelmi adatokat kellett beilleszteni; ezeknek az adatoknak azonban a társulat csak 1913. évben juthatott teljességükben birtokába. Ennek megtörténte után a társulat által - az 1885:XXIII. tc. 107. §-ának rendelkezéséhez képest - kiküldött osztályozó bizottság az osztályozási műveletet elkészítette és azt a társulat választmánya 1914. évben közszemlére ki is tette. A felszólamlások nagy számával megtámadott ezt a műveletet azonban a felszólamlások elintézésére az idézett törvénycikk 107. §-ának 2. bekezdése, illetőleg az ott idézett 105. §-nak 3. bekezdése értelmében kiküldött bizottság megsemmisítvén, most van folyamatban az új osztályozásnak újabb osztályozó bizottság által való kidolgozása, aminek megtörténtével meginduló új eljárás során fog az osztályozás és kivetési kulcs végleges megállapítást nyerhetni.
Annak folytán, hogy az 1904:XXXIX. törvénycikkben megállapított 1910. évi január 1-jei határidő sem a munkálatok végrehajtása, sem pedig az új osztályozás és kivetési kulcs életbeléptetése tekintetében - a vázolt körülmények kényszerítő hatása alatt - nem volt betartható, teljesen megváltozott az a kép, amelyet a törvényhozás, a törvény megalkotásakor, a társulat pénzügyi viszonyainak rendezése iránt tett intézkedéseknél maga előtt látott. Az akkor számításba vett és a ma tényleg fennálló helyzet között mutatkozó nagy különbség mellett a pénzügyi rendezést oly módon keresztülvinni, amint azt az 1904:XXXIX. tc. célozta, nem lehetséges és így e törvénycikk megfelelő módosításával e részben új rendezéseknek kell tétetniök.
Így elsősorban is - új rendelkezésnek kell történnie a társulat által, a törvény 6. §-a értelmében, arra a célra felveendő törlesztéses kölcsön iránt, hogy a társulat a munkálatok költségeinek fedezésére a törvény 5. §-a értelmében igénybevett állami előlegek összegét visszafizesse és az államkincstárral szemben a korábbi időkből fennálló tartozásait kiegyenlítse. Az idézett törvénycikk 6. §-ának rendelkezése szerint ugyanis a jelzett állami előlegek és tartozások - megfelelő kölcsön felvétele útján - 1910. évi január hó 1-ig lettek volna visszatérítendők, holott pedig ez a határidő a munkálatok befejezésének valamint az új osztályozás és kivetési kulcs elkészítésének és életbeléptetésének eltolódása miatt annál kevésbbé volt betartható, mert a törvénynek - az indokolásból világosan kitetszően - az volt az intenciója, hogy a munkák kivitelének tartama alatt, illetőleg mindaddig, míg az új osztályozással a terheknek haszonarányos megoszlása nem áll elő, a társulat e kölcsön annuitása terhétől mentesíttessék, amit az állami előlegek és egyéb tartozások után 1910 január 1-ig engedélyezett kamatmentesség volt hivatott biztosítani.
Másodsorban új rendelkezésre van szükség a társulat részére megállapítandó adóvisszatérítés iránt is. A törvény intenciója ugyanis az volt, hogy a társulat a törvény alapján végzett munkálatok költségei után adóvisszatérítést nyerjen, holott pedig, ha - amint azt a törvény 7. §-a rendeli - a társulat csak az 1909. évi december 31-ig befektetett és államilag felülvizsgált munkálatok költségei után lenne adóvisszatérítésben részesítendő, ez az intenció nem érvényesülne és a társulat - önhibáján kívül és méltánytalanul - hátrányt szenvedne, mert a munkálatok jelentékeny részének végrehajtása 1909. évi december hó 31-ike utáni időre esik és ezek költségeit az 1881:XLII. tc. 15. §-ának 2. bekezdésében foglalt megszorítás következtében utólag nem liquidáltathatná.
Harmadsorban új rendelkezés teendő abban az irányban is, hogy a társulatnál az új osztályozás és kivetési kulcs szerint való teherviselés mely időtől vegye kezdetét, mert a törvény 13. §-ában foglalt rendelkezésnek, amely szerint a társulati járulékoknak a megállapítandó új osztályozás és kivetési kulcs szerint való kivetése 1910 január 1-én veendő foganatba, a fentebb előadott okoknál fogva nem volt érvény szerezhető.
A társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséhez szükséges e rendelkezések tétele végett van szerencsém az 1904:XXXIX. tc. módosítására vonatkozó ezt a törvényjavaslatot benyujtani.
A társulat pénzügyi viszonyai rendezése módozatainak megállapításánál abból indultam ki, hogy az 1904:XXXIV. tc. a társulatnak a munkálatok végrehajtására nyujtandó állami előlegek, valamint az államkincstárral szemben a korábbi időkből fennálló társulati tartozások után a kamatmentességet arra az időre kivánta biztosítani, amíg a társulat az 1897. év végéig megejtett liquidáció óta 1909. évi december hó 31-ig végzett munkálatok költségei után nem részesül adóvisszatérítésben. Miután az alábbiakban előadandók szerint megfelelő törvényhozási rendelkezés esetén mi nehézségbe sem ütközik az, hogy a megejtendő liquidáció során az 1909. évi december 31-ig befektetett alapbefektetési költségek külön állapíttassanak meg és az ezek után járó adóvisszatérítés úgy amint azt az 1904. évi XXXIX. tc. 7. §-a rendelte, már 1910. évi január 1-től kezdve folyósíttassék: a nyujtott állami előlegek és a korábbi időkből fennálló tartozások kamatmentességét az idézett törvény 6. §-ában megállapított határidőn, vagyis 1910. évi január 1-én túl kiterjeszteni annál kevésbé volna indokolt, mert az 1904:XXXIX. tc. meghozatala alkalmából még nem lehetett számolni azzal a körülménnyel, hogy a társulat az 1909:V. tc. rendelkezéseinek végrehajtása folytán, amint azt alább kifejteni szerencsém lesz, az 1897. évi liquidáció alkalmával megállapított alapbefektetés után is adóvisszatérítés többletben, amely 53.641 K 88 f-t tesz ki, fog részesülni.
A 2. § megállapítja, hogy a társulat az államkincstárral szemben az 1. § szerint a fennálló tartozásából a részleges törlesztések megtörténtével megmaradó összeg után 1914. évi január 1-től számítva 4%-os kamatot, - tehát annyit tartozik fizetni, amennyit az 1904:XXXIX. tc. állapított meg és amennyi e törvényszakasz értelmében a tartozás összegének megállapításánál, az 1. §-ban feltüntetett összegben, a társulat terhére iratott. A 2. § továbbá a mai helyzetnek megfelelő intézkedéseket tartalmaz a szóbanforgó tartozásnak a kölcsön fölvétele útján való visszafizetése iránt. A kölcsönfelvételt ugyanis fix terminushoz kötni, amint azt az 1904:XXXIX. tc. tette, a mai pénzügyi viszonyok között nem lehet, hanem azt a módozatot kellett választani, amellyel a Temesbégavölgyi vízszabályozó társulat részére az 1902:XXII. tc. alapján nyujtott állami előlegek visszafizetése céljából felveendő kölcsön ügye is az 1913:IX. törvénycikkel rendeztetett, nevezetesen, hogy a társulat tartozik megfelelő összegű kölcsönt a pénzügyminiszter ezirányú felszólításának vételétől számított egy éven belül fölvenni, amit ha megtenni elmulasztana, a szükséges kölcsönt a pénzügyminiszter veszi fel a társulat terhére.
A 3. § a társulat részére folyósítandó adóvisszatérítésekről szól.
Az 1. §-szal fenntartatván a társulatnak az 1904:XXXIX. tc. 6. §-ában megállapított az a kötelezettsége, hogy a részére, az idézett törvény 5. §-a alapján folyósított állami előlegek és a korábbi időkből fennálló tartozása után 1910. évi január 1-től kezdődőleg 4%-os kamatot tartozik fizetni: ezzel szemben, a fentebb már kifejtett okokból, gondoskodni kellett arról, hogy viszont az adóvisszatérítésre vonatkozó igény is 1916. évi január 1-től kezdődőleg biztosítassék a társulat részére. A társulat munkálatai a fentebb részletesen ismertetett nehézségek miatt az 1904:XXXIX. tc. megalkotásakor számításba vett 1909. év után nyerhetvén csak befejezést, a társulat által létesített munkálatok költségeinek liquidálása 1910. év helyett csak a folyó 1916. évben lesz megejthető és pedig a végleges rendezés érdekében az 1897. év végéig megejtett liquidáció óta a liquidáció napjáig befektetett és államilag felülvizsgált összes, liquidáció tárgyát eddig nem képezett, munkálatok költségeire nézve. Természetes azonban, hogy az akként liquidálandó összes alapbefektetési költségek után a társulat nem részesülhet 1910. évi január 1-től kezdődőleg adóvisszatérítésben, hanem a megállapítandó alapbefektetési költségeknek csakis ama része után, mely az 1909. évi december 31-ig végzett és államilag felülvizsgált munkálatokra esik.
Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a megejtendő liquidáció alkalmával az alapbefektetési költségeknek ez a része külön is megállapíttassék. Az akként az 1909. év végéig külön megállapítandó alapbefektetési költségek után az 1910. évi január 1-től 1915. évi december 31-ig terjedő 6 évre járó adóvisszatérítés a jelen törvény 1. §-a értelmében a társulatnak a kincstárral szemben 1916. évi január 1-én fennálló és az 1910. évi január 1-től kezdve járó 4%-os kamatok figyelembevételével 5.937,975 K 48 f-t kitevő tartozása részben való törlesztésére fordítandó, illetőleg számolandó el. Ugyanezen tartozás részben való törlesztésére lesz az idézett § értelmében elszámolandó az az adóvisszatérítési összeg is, mely az 1909:V. tc. rendelkezéseinek végrehajtása folytán az 1897. év végéig megejtett liquidáció óta befektetett újabb alapbefektetési költségekre nézve a fentiek szerint megejtendő liquidáció alapján folyósítandó adóvisszatérítésen kívül a társulatot az 1913., 1914. és 1915. évekre megilleti. Az 1897. évi liquidáció alkalmával megállapított 8.913,094 frt 39 kr. alapbefektetési költségből és az 1902. évi liquidáció alkalmával megállapított 108,224 frt. 97 kr. szoros értelmében vett évi fenntartási (regie) költségből ugyanis mindeddig csak annyi lett a társulat javára adóvisszatérítés alapjául érvényesítve, amennyi e költségekből a társulat kötelékébe tartozó összes területből az adóalapul szolgáló földadósorozati munkálatokban már mentesített, tehát megjavult állapota szerint felvett területekre arányszámítás szerint esett.
Összegezve a már liquidált, de adóvisszatérítés alapjául még nem érvényesített, alapbefektetési költségek 5%-át s az ily természetű szoros értelemben vett fenntartási (regie) költségeket (165,983 K 64 f+40,329 K 76 f) a társulat javára már liquidált, de adóvisszatérítés alapjául ezidőszerint még nem érvényesített egy évi különös gazdasági költség 206,313 K 40 f-t tesz ki.
Minthogy pedig az 1909:V. tc. rendelkezései folytán a társulat kötelékébe tartozó összes területekre nézve a beállott talajjavulás figyelembevételével új földadósorozati munkálatok készültek, melyek az idézett tc. 29. §-ának a) pontja értelmében 1913. évi január 1-től kezdve az adóztatás alapjául szolgálnak, ugyanezen időponttól kezdve megilleti a társulatot a javára már liquidált összes évi különös gazdasági költség után járó adóvisszatérítés; vagyis a fentiek szerint ezen költségből adóvisszatérítés alapjául eddig nem érvényesített 206,313 K 40 f után az érvényben levő adókulcsok szerint járó 53,641 K 88 f évi adóvisszatérítésen a társulatnak 1913. évi január 1-től kezdve igénye van. Ugyancsak igénye van a társulatnak az 1909:V. tc. rendelkezéseinek végrehajtása folytán arra is, hogy az 1897. évet megelőzőleg végrehajtott, azonban az 1897. évi liquidáció alkalmával a mentesítetlen állapot szerint való megadóztatás miatt, esetleg teljesen figyelmen kívül hagyott egyes munkálatok létesítésére fordított alapbefektetése után is, szabályszerűen megejtendő liquidáció alapján, 1913. évi január 1-től kezdve adóvisszatérítésben részesíttessék. Ezek az 1913., 1914. és 1915. évekre a társulatot megillető adóvisszatérítések szintén a társulatnak a kincstárral szemben fennálló előbb említett tartozása részben való törlesztésére lesznek fordítandók, illetőleg elszámolandók. 1916. évi január 1-től kezdve pedig úgy a jelen javaslat 3. §-a értelmében megejtendő liquidáció eredményeként a társulat javára megállapítandó összes évi adóvisszatérítések, valamint a már megejtett liquidációkból kifolyólag a társulatot megillető újabb évi 53,641 K 88 f adóvisszatérítés a jelen javaslat 2. §-a értelmében felveendő kölcsön kamat- és tőketörlesztési járulékának részben való fedezésére lesznek fordítandók, illetőleg e kölcsön felvételéig az államkincstárral szemben az 1. § szerint fennálló tartozás kamataira lesznek elszámolandók.
A 4. § az 1904:XXXIX. tc. 8. §-ának annálfogva szükségessé vált módosítását foglalja magában, hogy az idézett törvény 6. §-ának a társulat által, illetőleg annak terhére felveendő kölcsönre vonatkozó rendelkezései helyébe a jelen javaslat 2. §-ában foglaltak lépnének.
Az 5. § az 1904:XXXIX. tc. 9. §-ának hasonló okból való módosítását foglalja magában.
A 6. §-ban foglalt rendelkezés amiatt szükséges, hogy az államot - a magyar jelzálogbanktól az 1885:XV. tc. alapján felvett társulati kölcsön kamat- és tőketörlesztési évjárulékainak fedezésére történő előlegezésekből folyólag - sem tőkében, sem pedig kamatban veszteség semmi körülmények között se érhesse.
A 7. §-ban annálfogva, hogy a fentebb már kifejtetteknél fogva nem volt lehetséges érvényt szerezni az 1904:XXXIX. tc. 13. §-ába foglalt abbeli rendelkezésnek, hogy a társulati járulékoknak a megállapítandó új osztályozás és kivetési kulcs szerint való kivetése 1910. évi január 1-én vegye kezdetét, e rendelkezés hatályon kívül helyezésével kimondatnék, hogy az új osztályozás és kivetési kulcs szerint való teherviselés 1914. évi január 1-én veszi kezdetét. Miután pedig a társulat a járulékokat 1914. évi január 1-től kezdve ideiglenesen, azzal a fenntartással életbeléptetett osztályozási művelet és kivetési kulcs alkalmazásával veti ki, hogy az így eszközölt kivetések a véglegesen megállapítandó osztályozás és kivetési kulcshoz képest utólag kiigazítandók lesznek: elrendeltetnék e szakaszban az is, hogy az ideiglenes alapon eszközölt kivetésekre nézve az új osztályozás és kivetési kulcs jogerőre emelkedése után a leszámolás megejtendő és az annak eredményéhez képest szükséges kiegyenlítés foganatosítandó.
