A magyarországi rendőrségnek mai szervezetéről már régóta általános a nézet, hogy az a követelményeknek nem mindenben felel meg. Erre mutat az 1912:LVIII. tc. 30. §-ának az a rendelkezése is, amely utasította a kormányt, hogy a most idézett törvény életbeléptetésétől számított két éven belül a városi rendőrségek országos rendezéséről törvényjavaslatot terjesszen elő. A rendőrségi szervezet módosításának szüksége különösen a legutóbbi időkben mutatkozott, amikor a háború szülte rendkívüli viszonyok fokozott követelményeket támasztottak a rendőrséggel szemben és amikor szervezetüknek és működésüknek hiányai is a rendesnél élesebben tüntek ki. Még inkább sürgeti azonban a rendőrség újjászervezését Fiume kivételes helyzete. A kikötő okozta nagy idegenforgalom; a Fiumén át lebonyolódó kivándorlás és visszavándorlás; továbbá Fiuménak földrajzi fekvése, kiváltképen pedig teljesen elkülönített és határszéli helyzete a rendőrségre mindenkor rendkívüli feladatokat rótt. A fiumei rendőrségre váró, sok tekintetben új feladatok fontosságát a háború még jobban előtérbe állította, és a most szerzett tapasztalatok kötelességévé teszik a kormánynak, hogy elsőrendű állami érdekek biztosítása végett sürgősen gondoskodjék Fiuméban olyan rendőrségi szerv létesítéséről, amely közvetlenül az állami hatalom rendelkezése alatt álljon. Ily szerv létesítését megkönnyíti az, hogy az újjászervezésre a három év óta teljes megelégedésre ott működő m. kir. határrendőrség, mint már kész állami rendőri szerv, szinte önként kínálkozik. A felhozott indokokból tehát elodázhatatlannak látszik Fiume városában és kerületében a m. kir. állami rendőrségnek haladéktalan szervezése és legcélszerűbbnek, hogy a fiumei m. kir. állami rendőrség a m. kir. határrendőrségnek ott működő, jól bevált és a helyi viszonyokkal is teljesen ismerős szervéből építtessék ki.
Az az indok azonban, amely Fiume városában és kerületében állami rendőrség szervezését javalja nem egyenlő súlyú a rendőri igazgatás egész körére nézve. A közbiztonsági rendészet ellátása ugyanis, vagyis az ember legfontosabb javainak védelme, az államnak oly elsőrendű kötelessége, amelyet ez csak különös okokból engedhet ki a saját közvetlen intézése köréből. Az állami érdekek és a közrend szempontjából viszont jóval kisebb jelentőségűek azok a sérelmek, amelyek az egyes igazgatási ágak rendje körében merülhetnek fel. Amíg tehát a közbiztonsági rendészet közvetlen ellátása fontos állami érdek, viszont az igazgatási rendészetnek állami közegek útján való ellátását ily nyomós állami érdekek nem követelik, sőt a helyi viszonyok alaposabb ismerete és ebből kifolyólag a kívánalmak tüzetesebb méltatása szinte kívánatossá teszi, hogy ezeket a feladatokat az önkormányzati hatóságok intézzék.
Az igazgatási rendészet körében előforduló jogsérelmek hatása ugyanis az esetek túlnyomó részében nem terjed túl az illető igazgatási ág körén, nem érinti közvetlenül az állami érdekeket, hanem a helyi érdekekre szorítkozik, amelyeknek megóvását megnyugvással lehet a helyi önkormányzat szerveire bízni. Ezek a szervek erre rendszerint alkalmasabbak is, mert több érzékük és fogékonyságuk van a helyi érdekek méltánylása és oltalma iránt és mert a lakosság közvetlen érdekeltségéből merítenek állandó ösztönzést a rend követelményeinek minél helyesebb megítélésére. Az igazgatási rendészetnek legnagyobb része tehát teljesen beleillik az önkormányzati hatáskörbe és ezt jelentékenyen gazdagítani hivatott anélkül, hogy abból az állami érdekekre bárminő hátrány hárulna. Így vannak kettéosztva a rendőrhatósági feladatok a budapesti m. kir. állami rendőrség és a székesfővárosi önkormányzati hatóságok közt. Ugyanilyen szétválasztását találjuk e kétféle rendőri feladatnak a külföldi nagyvárosok rendészete körében is, meggyőző bizonyságául annak, hogy a közbiztonsági rendőrség gyakorlásáról az államhatalom állandóan nem mondhat le; viszont az állam érdeke nem követeli meg azt, hogy a rendőri igazgatásnak egész körét kivonjuk az önkormányzat hatásköréből.
Ezen az elven épült fel a fiumei m. kir. államrendőrségről szóló törvényjavaslat is. Ez a javaslat a legmesszebbmenő figyelemben részesíti az önkormányzatot és a rendőri igazgatás terén csak azokat a tennivalókat vonja az állami szervek hatáskörébe, amelyek az állami érdekek veszélyeztetése nélkül idegen szervekre állandóan nem volnának megnyugvással bízhatók. A javaslat továbbá nem kíván eléje vágni a városi rendőrségek országos rendezésének. Éppen azért - a részletek törvényes szabályozása helyett - inkább csak felhatalmazást ad a rendeleti úton való intézkedésre. Természetesen abban a föltevésben, hogy a városi rendőrségnek országos rendezéséről alkotandó szerves törvénynek rendelkezései annak idején irányadók lesznek majd a fiumei rendőrségre is.
Megállapítja az 1. §, hogy a fiumei m. kir. határrendőrségből kiépített fiumei m. kir. állami rendőrségnek személyzete a m. kir. határrendőrségnek többi személyzetével egységes, országos létszámot alkot. Ez a rendelkezés elsősorban a rendőrségi személyzet tagjainak érdekeit szolgálja, mert a nagyobb létszám mellett jobb és egyenletesebb előmenetelüket biztosítja, ami visszahat a közérdekre is, mert a jobb elemeket erre a szolgálatra vonzza és ösztönzi. De közvetlenül is előmozdítja ez az állami érdekeket, mert módot nyújt arra, hogy a rendőrségi tisztviselők mindenike az egyéniségének leginkább megfelelő helyen legyen alkalmazható.
A 2. § afelől rendelkezik, hogy miképen oszoljanak meg a rendőrhatósági feladatok az állami rendőrség és a városi hatóság közt. Ebben a kérdésben a részletes rendelkezést a törvény a belügyminiszterre bizza, - az elvi elkülönítést pedig akként teszi meg, hogy a közbiztonsági rendészet ellátását kivétel nélkül az állami rendőrség hatáskörébe utalja, ellenben az igazgatási rendészet intézését továbbra is a városi hatóságra bizza, kivéve ha törvény, miniszteri rendelet vagy kormányhatóság által jóváhagyott városi szabályrendelet másképpen rendelkezik. A rendőri igazgatás körének ily kétfelé választását és a kettéválasztás elvi alapját az általános indokolás részletesen ismerteti; e helyütt elég az ott elmondottakra egyszerűen utalnom. Megállapítja végül a 2. §, hogy csak a rendőrhatósági feladatok oszlanak meg az államrendőrség és a városi hatóság közt, - ellenben a szorosan vett rendőrségi végrehajtó szolgálatot: a foganatosítást kizárólag állami rendőrségi közegek látják el. Ez azt jelenti, hogy a város az általa ellátott igazgatási rendészet körében alkalmazhat ugyan végrehajtó szerveket (vámőrt, helypénzszedőt, temető-, vásárcsarnoki, közkerti, szegényházi stb. őröket stb.), ezek azonban nem lehetnek felruházva rendőri (karhatalmi) jogkörrel, hanem - szükség esetében - ezeknek is az állami rendőrközegek karhatalmi segítségét kell igénybe venniök.
Ennek a rendelkezésnek az indoka - amint ezt már az általános indokolásban kifejtettem - az, hogy nem kíván eléje vágni a javaslat a városi rendőrségek országos rendezéséről alkotandó szerves törvénynek, amelynek rendelkezései kétségkívül irányadók lesznek a fiumei rendőrségre is.
A 4. § a rendőri büntető biráskodási hatáskört szabályozza azon általános elv alapján, hogy a városi hatóság által ellátott rendészeti ügyek körében felmerülő kihágásokban elsőfokon a városi képviselőtestület által megbizott tisztviselő, mint rendőri büntető bíró, másodfokon a fiumei városi tanács, - egyéb kihágásokban elsőfokon a fiumei m. kir. állami rendőrség főkapitánya, másodfokon pedig a fiumei kormányzói tanács jár el. Harmadfokon minden esetben az illetékes miniszter dönt. Természetes, hogy törvény, miniszteri rendelet vagy kormányhatóság által jóváhagyott városi szabályrendelet a városi hatóság által ellátott rendészeti igazgatás körében is állapíthat meg egyes olyan kihágásokat, amelyekben a rendőri büntető-bíráskodást a fiumei állami rendőrséghez és a kormányzói tanácshoz utalja. Visszásságok elkerülése végett csak az a fontos, hogy a városi tisztviselő által elsőfokon ellátott kihágási ügyekben másodfokon mindig a városi tanács, viszont az állami rendőrség által ellátott kihágásokban másodfokon mindig a kormányzói tanács járjon el.
Az 5. § a mai városi rendőrség tagjainak jövő sorsáról rendelkezik. Természetes, hogy a fiumei állami rendőrség, illetőleg a m. kir. határrendőrség körében találnak elhelyezést a városi rendőrségnek mindazok a tagjai, akik erre az alkalmaztatásra vállalkoznak, föltéve, hogy a megkívánt képesítéssel rendelkeznek és az egyéb követelményeknek is megfelelnek. A törvényes képesítésnek, különösen a szükséges nyelvismeretnek hiánya ugyanis útját állaná a kinevezésnek. De egyéb okok is lehetnek, amelyek ellene szólhatnának egyesek kinevezésének. A fiumei állami rendőrség különleges helyzete megköveteli ugyanis, hogy körében csak kipróbált, teljesen megbízható és a rendőrségi szolgálatra kiválóan alkalmas személyek kaphassanak alkalmazást. Azok tehát, akiknek egyénisége e követelmények tekintetében teljesen megnyugtató biztosítékot nem nyujt, a kinevezésre nem tarthatnak számot.
Természetes, hogy a városi rendőrségnek a fiumei m. kir. állami rendőrség létszámába kinevezett tagjaira - ellátási igényeik tekintetében - az 1907:LIX. törvénycikknek, illetőleg az 1912:LXV. tc. 16. §-ának rendelkezései irányadók, vagyis a város szolgálatában eltöltött szolgálati idejük a fennálló szabályok értelmében épúgy beszámít, mint bármely más törvényhatóság szolgálatából az állami szolgálatba átlépő tisztviselőnek törvényhatósági szolgálatba.
Azokat a városi rendőrségi alkalmazottakat, akiket a törvény hatálybalépte napjától számított hat hónap alatt az állami rendőrséghez nem fognak véglegesen kinevezni, a városi hatóság a város közigazgatása körében köteles alkalmazni. Ha azonban elhelyezése nehézségekbe ütköznék, meg kell a városnak adni azt a jogot, hogy az ilyeneket további három hónap alatt saját nyugdíjalapja terhére szabályszerű elbánás alá vonja, vagyis nyugdíjazza, nyugbérrel vagy végkielégítéssel mentse fel szolgálatuktól, vagy végül bocsássa el aszerint, hogy szolgálati idejéhez és szolgálata természetéhez képest, a fennálló jogszabályok szerint, minden egyessel szemben milyen elbánás jogos. Az ilyen felhatalmazás azért szükséges, mert különben a törvényes okok beállta nélkül, hibáján kívül senki sem volna állásától elmozdítható. Viszont elkerülhetetlen, hogy a városi rendőrségnek államivá átszervezése tehát a régi állásoknak megszüntetése és újaknak létesítése alkalmából egyes alkalmazottak részéről közérdekből ilyen áldozatot követeljünk, mint ahogy ez hasonló alkalmakkor általában történni szokott. Azoknak az alkalmazottaknak a száma, akik e törvény alapján kerülnek a szabályszerű elbánás alá, ugyis minden valószínűség szerint jelentéktelen lesz.
A 6. § azt az összeget állapítja meg, amellyel Fiume városa és kerülete a fiumei m. kir. állami rendőrség költségeihez járulni köteles. A törvényjavaslat a városi hozzájárulást 280.000 korona összegben állapítja meg. A fiumei államrendőrség fenntartásával járó egy évi költség ugyanis az első szervezés alkalmával a legnagyobb takarékosság mellett is 560.000 koronára tehető. Méltányos tehát, hogy a város ennek a tehernek a felét viselje, mint amilyen arányban Budapest székesfőváros is évtizedeken át járult az állami rendőrség költségeihez. Ez a tehermegosztás a városra nézve is tekintélyes anyagi előnyt jelent a mai állapothoz képest, mert az utolsó jóváhagyott városi költségvetésben a rendőrség szükséglete 490.000 koronával volt előirányozva. Ha figyelembe vesszük, hogy a törvényjavaslat 2. §-a értelmében az önkormányzati hatáskörben visszamaradó igazgatási rendészeti feladatok ellátása körülbelül évi 110.000 koronájába fog kerülni a városnak, a 280.000 koronában megállapított évi hozzájárulás levonása után még mindig számottevő megtakarítás mutatkozik a város javára. Viszont az állam terhére eső évi 280.000 korona sem jelent új terhet az államra nézve, mert ez az összeg teljesen fedezetet talál a fiumei határrendőrség által eddig igénybe vett évi 200.000 koronában és abban a 80.000 koronában, amelynek fedezéséről a vasúti és tengerparti rendőrség ellátása címén a kereskedelemügyi tárca keretein belül történt gondoskodás. Az a rendelkezés pedig, hogy a fiumei hozzájárulás összege csak a törvényhozás további intézkedéseig van megállapítva, mint egyébként magától értetődő hozzáadás arra kíván kifejezetten utalni, hogy ez a hozzájárulási átalányösszeg annak az új szerves törvénynek megalkotásakor, amely a városi rendőrségek országos rendezését fogja tartalmazni, esetleg megfelelő revizió alá kerül.
