A nagy várost környékező községek a munkaalkalmak és elárusító piacok kinálkozása, valamint a közlekedési eszközök javulása következtében mind sűrűbb érintkezésbe és szorosabb kapcsolatba jutnak magával a várossal. A város és környéke egymásra való kölcsönhatásának azonban az az árnyoldala is van, hogy társadalomellenes elemek előszeretettel lepik el a nagy városok közvetlen szomszédságában levő községeket, ahol magukat a hatályos ellenőrzés alól kivonva, veszélyeztetik a város közbiztonságát. Oka ennek elsősorban az, hogy a kis létszámú és - a dolog természete szerint - a városi rendőrség szinvonalát el nem érő községi rendőrség ezeknek az ártalmas elemeknek viselkedését kellően megfigyelni és velük szemben eredményesen eljárni nem képes. A közrend és közbiztonság megóvása szempontjából elsőrendű feladat ennélfogva az, hogy ezekben a községekben kellő szinvonalú rendőrség legyen. Ennek a szükségét ismerte el a törvényhozás, amikor az 1881:XXI. törvénycikkel szervezett budapesti m. kir. államrendőrség hatáskörét az 1889:XLVI. törvénycikkel Ujpest és Rákospalota, az 1912:LX. törvénycikkel pedig Erzsébetfalva, Kispest és Pestszentlőrincz községek területére is kiterjesztette.
Már évekkel előbb felmerült az a terv is, hogy a székesfővárosi m. kir. államrendőrség hatáskörét Csepel községre is kiterjesszék. Csepel Budapesttel és Erzsébetfalvával határos, és már eddig is hátrányosan befolyásolta a budapesti m. kir. államrendőrség eljárásának sikerét az a körülmény, hogy a működési területének tőszomszédságában lévő, abba mintegy beékelődő csepeli határban más volt a rendőrhatóság és más rendőri végrehajtó közegek jártak el. Az államrendőrség hatáskörének Csepelre való kiterjesztését ezenfelül még az a körülmény is indokolja, hogy Csepel igen nagy arányokban fejlődik, aránylag igen rövid idő alatt hatalmas gyárvárossá lett, lakossága néhány év alatt csaknem megnégyszereződött.
A kiterjesztés iránt megindult tárgyalásokat a váratlanul kitört háború megszakította. A háború előre nem látott hosszú tartama azonban indokolttá tette azt, hogy a tárgyalások fonalát ismét fölvegyük és a kérdés rendezésével ne várjuk meg a háború végét. Hiszen azok az okok, amelyek a rendőrség hatáskörének a kiterjesztését már béke idejében is indokolttá tették, még fokozottabb erővel hatnak most. Ezért nem időszerűtlen az, hogy a törvényhozás az érdekelt község, valamint a törvényhatóság többször kifejezett kívánságának végre eleget tegyen.
A 2. § takarékossági szempontokból akként rendelkezik, hogy Csepelen a rendőrhatósági tennivalókat egyelőre nem önálló kerületi kapitányság, hanem rendőri kirendeltség látja el. Felhatalmazást kap azonban a belügyminiszter arra, hogy a kirendeltséget önálló kerületi kapitánysággá fejlessze ki, ha ezt a körülmények rendőri feladatok kifogástalanabb ellátása érdekében indokolttá teszik. Addig, amíg ez bekövetkezik, a kirendeltség vezetője a rendőrhatósági jogokat, mint az erzsébetfalvai kerületi kapitánynak állandó helyettese látja el. Ez a § felhatalmazást ad a belügyminiszternek arra is, hogy a Duna folyamnak Csepel és Erzsébetfalva községhez tartozó szakaszát rendőri tekintetben a budapesti dunai kerületi kapitánysághoz csatolja, ha tudniillik ezt a Duna folyam egész szakaszán egységesen ellátandó rendőri feladatok érdekei kivánatosnak mutatják. A csepeli kirendeltség szervezése - kellő takarékossággal - egy VIII. fizetési osztályú kapitány, egy IX. fizetési osztályú fogalmazó és egy X. fizetési osztályú segédfogalmazó, továbbá egy X. fizetési osztályú hivataltiszt, négy díjnok, nyolc detektiv, két kézbesítő, egy hivatalszolga, egy IX. fizetési osztályú lovas felügyelő, egy gyalog őrmester, három ellenőr, negyvenkét (husz első, huszonkét másodosztályú) rendőr és négy lovasrendőr alkalmazását teszi szükségessé. Ezek illetményei 175.711 koronát, a dologi kiadások pedig 29.568 koronát, tehát a személyi és dologi kiadások együtt 205.279 koronát tennének. Ehhez az összeghez járulna még az első szervezés alkalmával átmenetileg felmerülő és 51.746 koronával előirányzott felszerelési és berendezési költség, amellyel együtt az első évben az összes kiadás 256.755 koronára tehető.
A 3. és a 4. § azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek szükségesek avégből, hogy az államrendőrség hatáskörének kiterjesztése esetén Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének törvényhatósági jogköre a község felett jövőre is sértetlenül fenntartassék.
Az 5. § a rendőri büntetőbíráskodási hatásköröket állapítja meg teljesen azonos alapon, mint ahogy az a székesfővárosi magyar királyi államrendőrség működése körébe eső más községekre nézve is megállapítva van. Ugyanígy állapítja meg a forumokat is a különleges viszonyon alapuló azzal az egyetlen eltéréssel, hogy az elsőfokú büntető bírói jogkört nem a kerületi kapitány, hanem a kirendeltség vezetője gyakorolja. Ez a rendelkezés azonban teljesen összhangban van az 1901:XX. törvénycikk 15. és 16. §-aiban megállapított rendszerrel, mert a kirendeltség vezetője, mint a kerületi kapitány állandó helyettese jár el. Az államrendőrség hatáskörébe nem utalt kihágási ügyekben természetesen ugyanazok a hatóságok gyakorolják a rendőri büntető bíráskodást, mint a járás többi községében.
A 6. § a rendőri szervezet és a rendőri ügyek ellátásának megváltozása következtében elrendeli az ezekre vonatkozó vármegyei és községi szabályrendeletek átalakítását és kiegészítését. A rendelkezés hatályosságát biztosítja a belügyminiszternek adott az a jog, hogy saját maga rendeleti úton intézkedhetik, ha az illető önkormányzati testületek az általa megszabott határidő alatt kötelezettségüknek nem tennének eleget.
A 7. § felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a bejelentési intézményt Csepelen is életbeléptethesse. Erre a felhatalmazásra azért van szükség, mert az 1879:XXVIII. tc. a bejelentést intézményeknek községekre való kiterjesztésére a belügyminisztert nem jogosítja fel. A bejelentési kényszert pedig az a körülmény indokolja, hogy bejelentési intézmény nélkül a m. kir. államrendőrség sem volna képes feladatát sikeresen megvalósítani.
A 8. § felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a vármegyei törvényhatóságnak, mint vagyonfelügyeleti hatóságnak meghallgatásával állapítsa meg azt az összeget, amellyel Csepel község az államrendőrség költségeihez évente járulni köteles. Megjegyzem, hogy Csepel község képviselőtestülete rendőrségi költséghozzájárulás cimén évi 20.000 koronát egyhangulag már meg is szavazott, amely összeg megfelelőnek és elfogadhatónak is látszik; minthogy azonban a kérdéses képviselőtestületi határozatot a törvényhatóság közgyülése még nem tárgyalta és nem hagyta jóvá, az egyelőre nem tekinthető végérvényesnek és ez okból az említett felhatalmazást kell a törvényhozástól kérnem.
