A Király Ő Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott királyi hitlevél és a megkoronáztatásakor letett királyi eskü az ország törvényei közé iktattatnak.
A királyi hitlevél szövege a következő:
„Mi I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica s Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura stb., mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak Apostoli Királya adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, miután dicsőségesen uralkodott Felséged I. Ferencz József Úr Ausztria Császára, Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak Apostoli Királya, a Mi mélyen tisztelt és szeretett dédnagybátyánk a most folyó év Szent András havában, Isten kifürkészhetetlen végzése folytán e halandó életből és mulandó országlásból az örökkévaló halhatatlanságra és az örök dicsőség koronájára elhivatott és elköltözött, miután mindazok már előbb elhaláloztak, akik utána Minket, mint a trón várományosai az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított öröklési rend szerint megelőztek volna; név szerint Fenséges Rudolf Úr, osztrák császári herceg és főherceg és magyar királyi herceg, néhai Ferenc József Császár és Király egyetlen fia, akinek a trónöröklésre hivatott finemű egyenes leszármazói nem voltak, - továbbá mélyen tisztelt és szeretett nagyatyánk néhai Ferencz József Császár és Királynak Rudolf trónörökös halála után életben maradt legidősebb testvéröccse Fenséges Károly Lajos Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, - végül pedig ennek elsőszülött fia Fenséges Ferencz Ferdinánd Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, aki a trónöröklésre hivatott egyenes leszármazók hátrahagyása nélkül költözött el az életből: mindezeknél fogva, miután mélyen tisztelt és forrón szeretett édesatyánk Fenséges Ottó Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, Fenséges Károly Lajos Úrnak másodszülött fia sincs már az élők között, a fent idézett 1723. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított öröklési rend szerint Ránk, mint törvényesen jogosult örökösére szállott Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban a királyi trónöröklés.
Mi tettleg át is vettük az uralkodást és dicső Elődünk által Budapest székesfővárosunkba 1910. évi Szent Iván havának 21. napjára egybehívott országgyűlésen Magyarország és társországaiból egybegyült főrendek- és képviselőkhöz - a Mi kedvelt híveinkhez - 1916. évi Szent András havának 21. napján intézett kegyelmes királyi leiratunkban kifejeztük azon királyi óhajtásunkat, hogy az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő megkoronáztatásunkra az előkészületek mielőbb megtétessenek.
Alkotmánytiszteletünk sugalta ezen kivánságunkat csak öregbíthették az évek óta dúló világháborúban szerzett személyes tapasztalataink.
Magyar Szent Koronánk országai összes népeinek hősiessége, Király és Haza iránti önfeláldozása megerősítette azon meggyőződésünket, hogy a magyar királyi trón hatalmának legszilárdabb bástyáit, az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb tényezőit: a Király és Nemzet teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma és az ezredéves alkotmány folytonossága és egészséges működése alkotják.
Magyarország és társországainak főrendei és képviselői tekintetbe véve a hazai törvények rendelkezését azok értelmében Minket, mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni szintén óhajtván: jobbágyi hódolattal járultak Elénk s alázattal kértek, hogy az ország sarkalatos törvényei szerint minden esetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben az ország jogai biztosítására az alább írt cikkeket s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni s mind Magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által megtartatni méltóztatnánk. Mely cikkek tartalma a következő:
1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkekben megállapított királyi trónöröklést; - az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő koronázást; Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyűlésileg alkotott, s dicső Elődeink, Magyarország koronázott Királyai által szentesített, valamint ezután országgyűlésileg alkotandó s Általunk, mint koronázott magyar Király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, cikkeikben és záradékaikban úgy, amint ezeknek értelme és gyakorlata a Király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapíttatni; kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222. évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: „Quodsi vero Nos”, ezen szavakig: „in perpetuum facultatem”. Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, amelyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni.
2. Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása, s a hazai törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelükből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni.
3. Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak mindazon részeit és tartozmányait, amelyek már visszaszereztettek és azokat, amelyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országokhoz visszakapcsolandjuk.
4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, - ha az ausztriai főhercegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is: a dicső emlékezetű Ősatyánk VI., illetőleg III. Károly; utána dicsőült I. József; végre: dicsőült I. Lipót Császárok és magyar Királyok ágyékaiből leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, - a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723. évi 1. és 2. törvénycikk rendelete szerint is visszaszáll Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában.
5. Amint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyűlésileg teljesítendő: Örököseink és Utódaink, a koronázandó örökös Királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztosítások elfogadását előrebocsátani és arra esküt letenni.
Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamainál fogva a fönn beiktatott összes cikkelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk; igérvén és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat, hogy mindezen előrebocsátottakat Magunk is megtartandjuk és bármely rendű és állású alattvalónkkal is megtartatjuk, - amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük.
Aminek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláírtuk, és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük.
[Aláírások]”
