1. § A közforgalmú vasutak tekintet nélkül arra, hogy szállítási adó fizetésére kötelesek vagy az alól mentesek, az alábbi 4. §-ban megjelölt vasutak kivételével, kötelesek a polgári gyors- és teherárú szállításért járó és a kezelési illetéket, az esetleges hídvámot, átszállítási illetéket, szállítási adót magában foglaló díjakon, úgyszintén bármely az árú továbbításáért és a kocsikiállításért járó díjon felül ezeknek 30%-át vasuti hadi adó címén beszedni és ezt az adót az állampénztárba beszolgáltatni. Az árú továbbítására nem vonatkozó, hanem kizárólag a vasút másféle teljesítményeért járó díjak és illetékek után hadi adó nem szedetik.
A katonai dijszabásban részes közforgalmú vasutak kötelesek a katonai személy-, podgyász- és árúdíjszabás alapján lebonyolított forgalom után a vitel-, illetőleg szállítási díjakon felül ezeknek 30%-át vasuti hadi adó címén beszedni és az állampénztárba beszolgáltatni.
A vasuti hadi adót az illető díjakhoz hozzá kell számítani és azokkal együtt kell beszedni.
2. § A magyar szent korona országain kívül eső területekkel való forgalomban, valamint ilyen területeknek a magyar szent korona országain át irányuló egymásközti forgalmában a vasuti hadi adó csak a magyar szent korona országainak vasútvonalaira eső vasuti díjak után fizetendő.
Ha a magyar szent korona országainak határához a magyar szent korona országainak területén legközelebb eső állomás területe nem foglalja magában a határvonalat, úgyszintén ha a magyar szent korona országainak vasutai idegen állam területét, vagy ha a külföldi vasutak a magyar szent korona országainak területét érintik, a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg állapítja meg, hogy a határhoz legközelebb fekvő magyar állomástól a magyar szent korona országainak határáig terjedő, illetőleg a belföldi területet érintő külföldi vasútvonalakon az azokra eső szállítási díj után mennyiben van vasúti hadi adó lerovásának és beszedésének helye.
3. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg az alábbi esetekben a vasuti hadi adó egy részének beszedését, illetőleg az állampénztárba való beszolgáltatását elengedhesse és az elengedés feltételeit megállapíthassa.
a) A vasuti hadi adó legfeljebb fele részének beszedése, illetőleg beszolgáltatása elengedhető az üzletüket az Osztrák-Magyar monarchia mindkét államára kiterjesztő fővasutaknak magyar vonalaik után abban a mértékben, amely ahhoz szükséges, hogy a magyar és osztrák vonalaikon alkalmazott árúdíjszabás egységessége fenntartassék. Az adórészlet keretében, amelynek beszolgáltatása elengedtetik, ezek a vasutak saját számlájuk javára eső díjemelésre kaphatnak engedélyt.
b) A vasúti hadi adó legfeljebb fele részének beszolgáltatása elengedhető a jelen törvény 1. §-ának hatálya alá eső többi önálló kezelésben álló közforgalmú vasutaknak abban a mértékben, amelyben kiadásaiknak a háború következtében beállott emelkedése folytán saját számlájuk javára eső díjemelésre van szükségük, hogy helyzetük ne rosszabbodjék.
c) A jelen törvény 1. §-ának hatálya alá eső azon, más vasút kezelésében levő helyi érdekű vasutaknak, amelyeknek az alapszabályok értelmében felosztásra kerülő bevételei azokban az években, amelyekben a vasuti hadi adó beszedetik, nem voltak elegendőek arra, hogy elsőbbségi részvényeik után 5% osztalékot fizethessenek, a vasuti hadi adó legfeljebb fele részének beszolgáltatása elengedhető, de csak oly mértékben, amily mértékben a díjemelésre a jelenleg fennálló engedélyokiratok és az azokat kiegészítő okmányok még módot nyujtanak, és csak annyiban, hogy az illető évben elsőbbségi részvények után 5% osztalékot fizethessenek.
A katonai díjszabások után beszedett vasúti hadi adó legfeljebb fele részének beszolgáltatása az a), b) és c) alatt említett esetekben szintén elengedhető.
A b) és c) pontok alatt foglalt rendelkezések alapján akár a polgári, akár a katonai díjszabás tekintetében történt adóelengedésekről a kormány a törvényhozásnak évenkint, még pedig legkésőbb az elengedést követő év végéig indokolt jelentést tartozik tenni.
4. § A jelen törvény 1. §-ában foglalt rendelkezések nem vonatkoznak a közuti vasutakra, továbbá a Budapest székesfőváros területéről kiinduló villamos üzemre berendezett és közúti vasútszerű forgalmat közvetítő helyi érdekű vasutaknak a székesfőváros területére eső vonalrészein eszközölt gyors- és teherárú szállítására.
5. § A vasutak önkezelési szállítmányai a vasuti hadi adó alól mentesek.
A viszonosság feltétele alatt a vasuti hadi adó nem szedendő és nem szolgáltatandó be azon díjtételek után, amelyek a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött és az 1908. évi XII. törvénycikkbe iktatott szerződés X. Cikkének második bekezdése értelmében a két államvasúti igazgatóság között és a szakminiszterek által jóváhagyott egyezményben az említett szerződés idejére leköttettek.
A pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg a vasuti hadi adó alól mentességet engedélyezhet a cs. és kir. hadi vasutakon történő áruszállításokra nézve.
Az előző bekezdésben említett miniszterek felhatalmaztatnak, hogy azon díjszabások tekintetében, amelyek idegen pénzértékben vannak megállapítva, a vasutaknak megengedhessék, hogy a vasuti hadi adónak a szállítási díjakhoz való hozzászámítását bármikor visszavonásig mellőzhessék, feltéve, hogy a hadi adónak legalább fele részét az államkincstárba beszolgáltatják.
Elsőrangú élelmicikkek, tüzelőanyag és vetőmag-szállítmányokra nézve, továbbá egyéb fontos közgazdasági érdekből a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterre egyetértőleg szükség esetén elengedheti a vasúti hadi adó legfeljebb felerészének beszedését és beszolgáltatását.
6. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy arra az időre, amely alatt a vasúti hadi adó fizetendő, a jelen törvény 3. §-ában említett vasúti vállalatoknak törvényes vagy engedélyokirati legmagasabb díjszabásaik túllépését megengedhesse.
7. § A vasúti hadi adót a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki.
A kivetett adó jogossága és helyessége körül keletkező vitás kérdésekben, amennyiben azok nincsenek a jelen törvény által a pénzügyminiszter, illetőleg kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe utalva, fellebbezésnek van helye a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, ez utóbbinak határozata ellen pedig panasznak a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a Budapest székesfőváros területéről kiinduló, villamos üzemre berendezett és közúti vasútszerű forgalmat közvetítő helyi érdekű vasúti vállalatok vasúti hadi adóját azoknak kérelmére és velük történt megegyezés alapján a jelen törvény 4. §-ában foglalt rendelkezésekre való tekintettel átalányösszegben végérvényesen megállapíthassa.
8. § A vasúti hadi adó után semmiféle más állami vagy helyhatósági adó, illetőleg pótadó ki nem vethető.
9. § A vasúti hadi adó beszedéseért és beszolgáltatásáért a vasúti vállalatok tulajdonosai, valamint ezek igazgatói és kirendelt képviselői egyetemlegesen felelősek.
Az 1-3. §-ban foglalt rendelkezések megszegése jövedéki kihágás, amelyért az első bekezdésben említettek az 1909. évi XI. tc. IX. fejezetében szabályozott jövedéki büntető eljárás útján a megrövidített adó 10-20-szoros összegével büntetendők.
10. § A vasúti forgalomban minden olyan küldemény felől kiállított fuvarlevéltől, amely küldeményre egy egész vasúti kocsi vétetik igénybe, vagy amely küldeménynek súlya 5000 kg-nál nem kisebb, 1 K 20 f bélyegilletéket kell leróni.
Ugyancsak 1 K 20 f bélyegilletéket kell leróni minden egyes fuvarlevéltől a folyamhajózási forgalomban is, ha a küldeménynek súlya 10,000 kg-nál nem kevesebb.
Minden egyéb fuvarlevéltől 30 fillér illeték rovandó le.
Ezen rendelkezések szerint kell az illetéket leróni a fuvarlevél helyett a küldemények kíséretére rendelt minden más iratra (pl. szállítóvevényre) is.
A fuvarlevélnek vagy kísérő iratnak az árúk felsorolására szolgáló minden betétlapjától ugyanolyan illeték fizetendő, mint magától a fuvarlevéltől.
A fuvarlevél másod- és többi példánya és minden másolata illetékmentes.
A vasúti fuvarlevelektől a fentiek szerint járó bélyegilletéket kincstári bélyegzett ürlapok használata által kell leróni; ehhez képest a vasúti forgalomban fuvarleveleket egyedül kincstári ürlapon szabad kiállítani.
Más fuvarlevelekre és a fuvarleveleknek az árú felsorolására szolgáló minden betétlapjára és a fuvarlevelek helyett a küldeménynek kíséretére rendelt más iratokra a fentiek szerint lerovandó illetéket bélyegjegyekben kell leróni s azokat köteles a szállítóvállalatok felelősség terhe alatt saját pecsétjükkel felülbélyegezni.
Az előző bekezdés szerint lerovandó illetékekért a feladó és a szállító vállalat egyetemlegesen felelős.
Az, hogy oly élőállatküldemények, amelyek nem külön tartályokban szállíttatnak, mennyiben tekintendők az ezen szakasz első vagy második és mennyiben a harmadik bekezdésében meghatározott illeték alá eső küldeményeknek, rendeleti úton fog megállapíttatni.
11. § Oly küldemény után kiadott minden átvételi jegytől, melyet fuvarlevél vagy más a fuvarlevelet helyettesítő irat nem kísér, 20 f bélyegilletéket kell leróni.
Ugyanezen illetéket kell leróni az olyan folyamhajózási küldeményről kiállított rakjegy után is, amely küldeményről külön fuvarlevél vagy más ehhez hasonló irat nem állíttatott ki.
12. § Oly fuvarlevelek vagy azokkal azonosnak tekintendő iratok, amelyek a magyar szent korona országain kívül feladott küldeményeket kísérnek, a 10. §-ban meghatározott illetékek alól mentesek még akkor is, ha a küldemények a magyar szent korona országaiba vannak rendelve. Ezen illetékek helyett azonban az átvevőnek az ilyen küldemény kiszolgáltatásáról szóló elismervénye után, ha a küldemény rendeltetési helye a magyar szent korona országai területén fekszik, a jelen törvény 10. §-a szerint a fuvarlevelektől járó 1 K 20 f, illetve 30 f illetékkel egyenlő mérvű illetéket kell fizetni.
Ezekre az elismervényekre az illetéki díjjegyzék 102. tétele b) pontjában engedélyezett feltételes illetékmentesség megszüntettetik.
Az ezen §-ban megállapított illetékért a küldemények fuvarozását a magyar szent korona országaiban teljesítő fuvarozók a küldemény átvevőjével egyetemlegesen felelősek. A fuvarozónak azonban joga van arra, hogy az általa lerótt illetékkel a küldeményt megterhelhesse.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyminiszterével a bélyeg- és közvetlen illetékek, fogyasztási bélyeg és díjak iránt kötött és az 1899. évi XLVI. törvénnyel becikkelyezett egyezmény hatálya alatt az Ausztriából származó küldeményeknél az első bekezdésben említett elismervények illetékét leszállíthassa oly összegre, amely az Ausztriában a fuvarokmány után fizetendő illetéknek a hozzászámításával azt az összeget éri el, amely a magyar szent korona országaiból Ausztriába szóló hasonló küldemények fuvarokmánya után a 10. § értelmében jár. Ugyanaz áll a hivatkozott egyezmény tartama alatt a Boszniából és Hercegovinából a magyar szent korona országaiba irányított küldeményekre nézve is.
13. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy közérdekből az élelmiszer-küldeményekre nézve a fuvarlevelek után a 10. § szerint lerovandó 1 K 20 f bélyegilletéket addig, amíg ez elkerülhetetlenül szükséges, a rendeletileg megállapítandó feltételek mellett 30 fillérre mérsékelhesse.
14. § A 10-13. §-ok rendelkezései nem terjednek ki:
a) a m. kir. posta által szállított küldeményekre;
b) oly küldeményekre, amelyeket kizárólag fuvarosok emberi vagy állati erő által hajtott szállítási eszközökön szállítanak;
c) küldeményekre a tengeri-, tavi és tutajforgalomban.
Az ezen §-okban megjelölt küldeményekről szóló szállítási okiratokra nézve az eddigi szabályok érintetlenül hagyatnak.
15. § A jelen törvény II. fejezetének 10-14. §-aiban foglalt határozmányok ellen elkövetett cselekmények és mulasztások büntetésére nézve a bélyeg- és illetéki szabályok és törvények irányadók, illetve, amennyiben ezek a törvények és szabályok nem intézkednek, az 1909. évi XI. törvénycikk 93. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az ezen törvény II. fejezetének 10-14. §-aiban foglalt rendelkezések alapján a bélyeg és illetéki törvények és szabályok 34., 35. §-ai, valamint az illetéki díjjegyzék 78. tételének A. b) pontja, a 101. tétel d. bb), a 89. tétel VI. b), a 32. tétel 2. c) pontja, nemkülönben az 1887. évi XLV. tc. 15. § hatályon kívül helyeztetnek.
16. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a vasuti hadi adó (I. fejezet) kivetése, beszedése, beszolgáltatása, behajtása és biztosítása körüli eljárást, továbbá a törvény II. fejezetének 10-14. §-aiban meghatározott illetékek lerovási módját és idejét, valamint a kincstári fuvarlevél-ürlapok kiállítását és kezelését, ez utóbbit mégis a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően rendeleti úton szabályozhassa.
17. § Ezen törvény I. fejezetének rendelkezései 1917. évi február hó 1-től kezdve érvényesek és a vasúti hadi adót 1917. évi február hó 1-től kezdődő hatállyal kell leróni. Amennyiben e naptól kezdve az egyes vasúti vállalatok addig a napig érvényes díjtételeiket és díjaikat a jelen törvény rendelkezéseire való tekintettel felemelték, ez a körülmény a vasúti hadi adó kivetésénél megfelelően figyelembe veendő. A törvény II. fejezetének életbeléptetési idejét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg különösen figyelemreméltó esetekben egyes forgalmakra nézve a vasuti hadi adó beszedésének kezdő időpontját elhalaszthassa.
A törvény I. fejezetének rendelkezései 1920. évi február 1-én hatályukat vesztik.
A törvény végrehajtásával a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterek bizatnak meg.
