Az 1913. évi V. törvénycikk felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak a tüdővész elleni védelmére létesítendő intézmények céljaira, közművelődési célok támogatására és a Budapesti Poliklinikai Egyesület által létesítendő kórház céljaira engedélyt adhasson összesen legföljebb 12,000.000 korona névértékű nyereménykötvényeknek kibocsátására. A törvény 4. §-a azt a rendelkezést tartalmazta, hogy amennyiben a pénzügyminiszter a nyereménykölcsön kibocsátására az engedélyt a törvény életbelépése napjától számított három év alatt nem adja meg, a törvény hatálya megszűnik. A nyereménykölcsön sikeres lebonyolítása a törvény életbeléptét követő időben az ily transzakcióra alkalmatlan pénzpiaci viszonyok folytán, utóbb pedig a háború kitörése folytán nem volt biztosítottnak tekinthető s így a törvényben megállapított három évi határidő lejárt, anélkül, hogy a pénzügyminiszter a törvényben nyert felhatalmazással élhetett volna.
Kétségtelen, hogy minden nagyobb nyereménykölcsön kibocsátása a játékszenvedély kihasználására van felépítve, de azt hiszem, hogy a játékszenvedéllyel mindenkor számolnunk kell s csak hasznos dolgot cselekszünk, ha azt hadsegítési és népjóléti célokra használjuk ki. Minthogy ez idő szerint, - amikor a háború immár közel három esztendeje tart s a közönség tekintélyes, elhelyezésre váró készpénzösszegek felett rendelkezik, - a helyzet az 1913. évi V. törvénycikkel tervbevett nyereménykölcsönt többszörösen meghaladó összegű ily kölcsön kibocsátására is minden aggály nélkül alkalmasnak tekinthető, indokoltnak vélem, hogy egy nagyobb nyereménykölcsön engedélyezésére kérjek felhatalmazást, amelynek eredménye az 1913. évi V. törvénycikkben körülírt emberbaráti és kulturális célokon kívül más hasonló célok szolgálatába is állítható.
A háború folyama alatt különösen nagy fontossággal bír a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egyletének a kellő anyagi eszközökkel való ellátása és rendkívüli gondot kell fordítanunk a rokkantügyi és egyéb hadigondozási feladatok megoldásának minél hathatósabb elősegítésére. Társadalmi téren, a szokott módokon, tekintélyesebb összegeknek e célokra leendő megszerzése alig remélhető, s most, amikor a változott viszonyokra való tekintettel lehetővé vált, hogy az 1913. évben tervezettnél nagyobb nyereménykölcsön kibocsátása vétessék tervbe, szinte önként adódik, hogy annak eredménye az 1913. évi V. törvénycikkben körülírt célokon kívül a most említett hadsegítési és hadigondozási célokra használtassék fel.
Az 1. § szerint legfeljebb 1.200,000 darab egyenként 40 korona névértékű sorsjegy kibocsátása vétetik tervbe. A tényleges kibocsátás időpontjában lesz eldöntendő, hogy a piac alkalmas-e ily mennyiségű sorsjegyek kibocsátására, avagy általános hitelügyi szempontokból vagy a kibocsátás sikere érdekében célszerűbb-e kisebb darabszámú kibocsátással a piacra jönni. A szakkörök véleménye szerint a jelenlegi viszonyok között minimálisan 1,000.000 darab kibocsátása mindenesetre számitásba vehető, de könnyen lehet, hogy a kibocsátás időpontjában a sorsjegypiac ennél nagyobb darabszámú kibocsátásra is megfelelő lesz. Azokra a célokra, amelyeket már az 1913. évi V. törvénycikk is szolgálni kivánt, a nyereménykölcsön eredményéből azok az összegek vétetnek számításba, amelyek az 1913. évi V. tc. indokolása szerint az akkor tervezett kibocsátás sikere esetén ezeknek az intézményeknek jutottak volna. Annak megállapítását, hogy a nyereménykölcsön további eredményében a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete és a hadigondozás céljaira az Országos Hadigondozó Hivatal, illetve a honvédelmi miniszter mily arányban részesedjenek, a magam részére kellett fenntartanom, hogy ezt az arányt a ténylegesen kibocsátásra kerülő sorsjegymennyiségnek s a számításba vehető kibocsátási árfolyamnak tekintetbe vételével várható eredmény kellő mérlegelésével állapíthassam meg, amely megállapításánál arra kell különös tekintettel lennem, hogy a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete részére a működésének kellő folytatásához szükségelt 10,000.000 koronára tehető összeg az eredményből az egyesület rendelkezésére kerüljön; a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egyletének kielégítése után fennmaradó feleslegnek mikénti felhasználását úgy fogom megállapítani, hogy ez az összeg a hadigondozás céljaira az Országos Hadigondozó Hivatal és a honvédelmi miniszter között 7:2 arányban osztassék fel.
