Az 1917/18. költségvetési évről szóló állami költségvetést, amelyet a folyó év tavaszán még az akkor kormány állított egybe, - alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés elé szándékozom terjeszteni. E költségvetésnek a letárgyalása azonban hosszabb időt igényel, semhogy az a most érvényben levő felhatalmazási törvény hatálya alatt még elintézhető lenne. Ezért oly célból, hogy az állami gazdálkodás törvényes rendjének a folytonossága biztosíttassék, a jelen törvény értelmében az államháztartás továbbvitelére az 1917. október végéig adott felhatalmazás hatálya további négy hónapra, vagyis az 1918. évi február végéig kiterjesztetik. Megjegyzem, hogy az 1917. évi IX. törvénycikknek 1-5. §-ai tartalmazzák a felhatalmazási törvényekben általában szokásos rendelkezéseket. E szakaszok közül azonban csak az 1-3. és 6. §-ok hatályának meghosszabbítása iránt kellett a jelen törvényjavaslatban intézkedni, mert az idézett tc. 4. §-ának az államvasúti és az államvasúti rendszerű posta-, távirda- és távbeszélő-alkalmazottak előléptetésére vonatkozó határozmányai olyan egyszeri intézkedésekre szóló felhatalmazást foglalnak magukban, amelyekhez hasonló egyszeri intézkedés szüksége azon idő alatt - amelyre a jelen törvény kiterjed - nem áll elő.
A 2. § az országos betegápolási pótadó kulcsának az 1918. évre leendő megállapítása iránt intézkedik és pedig ugyanolyan értelemben, mint ahogy a szervezett adó kulcsának az 1917. évre való megállapítását illetőleg az 1916. évi XL. tc. 8. §-a intézkedett.
A betegápolási pótadó kulcsának a megállapítására vonatkozó rendelkezés mellett, továbbá a jelen törvényjavaslat keretébe még egy kérdés rendezése vonatott be, amely kérdést a megélhetésnek a háború hosszú tartama folytán mindjobban fokozódó nehézségre vetett felszínre, s amely most már sürgős törvényhozási intézkedést igényel. Az elsőrendű életszükségleti cikkek árainál mutatkozó nagymérvű emelkedés ugyanis azt a helyzetet idézte elő, hogy a hadbavonultak családjainak segélyei, amelyek a háború első éveiben a tapasztalatok szerint elengedőknek voltak mondhatók, különösen a városokban élő családoknál immár nem elégségesek a megélhetésre. Erre való tekintettel a kormánynak az a szándéka, hogy ezeket a hadisegélyeket azok között a korlátok között, amelyeket az országnak pénzügyi helyzete és teherbírása megszab, ott ahol az szükségesnek mutatkozik, megfelelően felemelje. A hadisegélyek felemelésével kapcsolatban több olyan intézkedésre is van szükség, amelyek hivatva lesznek a segélyezés terén ma még fennálló egyenlőtlenségeket kiküszöbölni és a segélyezést azokra a családokra szorítani, amelyek a segélyre tényleg reá vannak utalva.
A kormány mindenesetre kötelességének fogja tartani, hogy a hadisegélyek felemelése és a segélyezés módosítása tekintetében teendő intézkedéseit a törvényhozásnak tudomására hozza.
